I 2015.4.15.
Szeretteink halálával úgy vagyunk, hogy ha kezünkből, lábunkból vágnak le egy darabot,
talán még az sem fájna annyira, mint az ő eltávozásuk. Mert végtére is ők egyek voltak
velünk. Itt a szomorú tény, testvérünk, N. eltávozott körünkből., 65 évesen.
1. Sok vagy kevés ez?
Ha úgy vesszük sok, ha másként, akkor kevés.
Egyrészt megfelel a férfiak magyarországi átlag életkorának. Nem több, nem kevesebb. Így
ezért is hálával tatozunk a Mennyei Atyának, hogy gyermekeit fölnevelhette, és földi élete így
őbennük kiteljesedett. Elérte azt, amit egy átlagember elérhet. Hiszen tudjuk, hogy életünk
csak vándorút, zarándokút ezen a földön, s „nincsen nekünk itt maradandó hazánk” - amint
Szent Pál írja (Zsid 13.14) s ha ez a „földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk lakást, örök
otthont a mennyben, amit nem emberi kéz épített” (2Kor 5,1).
191
I 2015.4.24.
Amikor Avilai Szent Teréz haldokolt, tiszta hangon ezt ismételgette: „Én az egyház lánya
vagyok!”. Az egyházé. Ezzel mintegy végérvényesítette és megmásíthatatlanná tette döntését,
hogy semmi félreértés, semmi tévedés ne essék: ő Krisztushoz tartozik, s így akar meghalni.
Ezzel kezünkbe adta a hármas kulcsot. Mert ez az ő Krisztusra pillantása a hármas művészetre
tanít bennünket, arra, hogy helyesen éljünk, önzetlenül szeressünk, és jó halállal haljunk meg.
151
I 2015.4.28.
A búcsúzkodás szomorú voltát maga az Úr Jézus is ismerte. Hiszen ő is búcsúzott az utolsó
vacsorán. S érezte, látta az apostolok szomorúságát is. Vigasztalásukra mondta el:„Most
elmegyek ahhoz, aki küldött engem... Szomorúság tölti el szíveteket... De jobb nektek, ha én
elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor a Vigasztaló nem jön el hozzátok.” Tudta azt Jézust,
hogy milyen nagy szükségünk van a Vigasztaló Szentlélekre, aki azóta is köztünk, velünk van
és tanít, erősít, vigasztal, megvilágosít bennünket. Úgy, ahogy a pünkösdi himnuszunkban
kérni szoktuk őt:„Mennyei Király, Vigasztaló, Igazságnak Lelke...”
A ti szíveteket is szomorúság tölti el, mert búcsúzik tőletek az, akit nagyon szerettetek, az
édesanyátok. S ha most szólani tudna, ugyanazt mondhatná, amit Jézus mondott búcsúzóul
apostolainak:„Most elmegyek ahhoz, aki küldött engem.”
143
I 2014.11.6.
A mai napon, karácsony harmadik napján görög katolikus egyházunk Szent István diakónus, első
vértanú ünnepét tartja. Mi is azért jöttünk össze, hogy őt ünnepeljük. Milyen szépen illik az ő ünnepe a
karácsonyéhoz! Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe. Azt ünnepltük, aki szeretetből jött el hozzánk az
égből és lett emberré. Azért jött, hogy szeretetből feláldozza magát értünk. Elhozta számunkra az igazi szeretetet,
hogy megtanítson bennünket szeretni. Mi pedig egy szent ifjút ünneplünk, aki szolgája lett a szeretet Istenének,
Jézusnak; aki szeretetét szolgáló szeretetben nyilvánította ki. Életté váltotta az Istentől, felülről jövő szeretetet és
vízszintesen szétsugározta.
141
I 2014.11.6.
Egy pásztortörténet szerint az egyik pásztor magával vitt valamit a jászolból.
Állandóan a markában tartotta, így a többiek észre sem vették. Mígnem az egyik
megkérdezte: „Mi van a markodban?” - „Egy szalmaszál - mondta az. Ez a szalmaszál a
jászolból való, amelyen a Gyermek feküdt.” - „Egy szalmaszál? - nevettek a többiek - De
hisz az egy értéktelen vacak! Dobd el!” - De ő csak rázta a fejét. „Nem, nem! Ezt megőrzöm.
Számomra ez egy jel. Valahányszor kezembe veszem majd ezt a szalmaszálat, emlékezni
fogok arra, amit nekem a kis Jézus a születésével mondani akar.”
135
I 2015.4.28.
„Ami hazánk azonban a mennyben van. Onnan várjuk az Üdvözítőt is, Urunkat, Jézus
Krisztust. Ő azzal az erővel, amellyel mindent hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket
és hasonlóvá teszi megdicsőült testéhez.” (Fil. 3,20)
Karácsony ünnepkörének utolsó napján költözött el körünkből Mária testvérünk, hogy utolérje
a pásztorokat, s személyesen vihesse el forró köszönetét Jézusnak 93 éves földi zarándoklata
után. Elköltözött, hogy három évtizedes özvegység után férje oldalán pihenjen. Halhatatlan
lelke pedig örvendhessen a találkozásoknak. Hiszen János bácsin kívül még várja őt Mária
szerzetesnővér, akivel hosszú éveken át együtt élt, no és várják őt az elhunyt testvérek is.
129
I 2014.11.7.
Egy próféta születésnapját ünnepljük ma: Keresztelő Szent Jánosét. — A világ, ha ezt
hallja: próféta, akkor esetleg jövendőmondókra, jósnőkre gondol, akik esetleg tenyérből,
kártyából jósolgatják meg a jövőt, vagy egyéb más furcsaságokról beszélve készek becsapni
a hiszékeny, babonás embereket.
124
I 2015.4.15.
Szent Ciprián szavai jutnak most eszünkbe, amikor elbúcsúzunk a meleg szívű édesanyától,
nagymamától, a velünk együtt érző jó baráttól. Mert a nagy karthágói püspök vígasztal
bennünket, így:
„Milyen gyakran és világosan lelkünkre kötötte Isten, hogy nyíltan hirdessük, és állandóan
tegyünk tanúságot arról, hogy fivéreink és nővéreink miatt nem kell szomorkodnunk, amikor
az Úr hívására ettől a világtól megszabadulnak.”
121
I 2015.4.15.
1. Egy ősi legenda szerint Salamon király palotájába belépett egyszer a halál.
Épp Salamon titkárával találta magát szembe. Ránézett, aztán eltűnt. A titkár nagyon
megijedt, egyenesen a királyhoz futott, leborult előtte és így szólt: Felséges Uram! Mindig
hűségesen szolgáltalak téged, add nekem ezért most a legjobb lovadat, hogy elmeneküljek a
halál elől, mert itt volt és rám nézett, s tudom, el fog vinni. - Legyen! - szólt a király. A titkár
pedig menekült, vágtatott hegyen, völgyön át. Lova már tajtékzott, már-már botladozott a
fáradtságtól, s végül estére egészen elfáradt. Kimerülten állt meg az út szélén a lovas és a ló.
Hogy kissé pihenjenek, a titkár egy út széli kőre ült, mire egyszerre megjelent a halál. Az
áldozat sápadtan nézett rá, végül is belenyugodott a megmásíthatatlanba. Csak azt az egyet
mondd meg, hogy miért néztél rám a palotában olyan csodálkozóan! Ó ember! Azt a
parancsot kaptam, hogy vigyelek el, de el sem tudtam képzelni, hogy hogyan kerülsz te ide,
ilyen messzire a palotától, hát kíváncsiságból jól megnéztelek. S most látom, hogy éppen
karjaim közé szaladtál.
118
I 2015.4.20.
A mindennap emberének minden nap az élet jár eszében, a halálra csak ritkán gondol, s nem
túl szívesen. Egy-egy haláleset azonban, s lélekharang kongása, a koporsó rákényszerít
bennünket arra, hogy szembenézzünk a halállal. Kényszerít, hogy megkérdezzük tőle:„Te ki
vagy? Ki vagy te, aki olyan vagy, mint a kóbor farkas, amely lépten-nyomon elnyel egyet a
juhnyájból? Ki vagy te, aki folyvást lopkodod nagyanyáinkat, szüleinket, rokonainkat, akikkel
együtt jártuk Isten házát, s akik együtt voltak velünk az utrenyéken, liturgiákon,
vecsernyéken, kikkel együtt ünnepeltünk annyi sok szép ünnepet? Ki vagy te, aki most N
testvérünket ragadtad el tőlünk?”
112
I 2015.4.14.
Mint a galamb beszélget a párjával, úgy borult az özvegy is a koporsóra, és szívéből ez a
kérdés szakadt ki: Miért? Miért? Miért engedte meg Isten, Miért ilyen fiatalon? Miért épp ő
lett az áldozat? Amikor mások még javában örvendeznek az életnek ebben a korban: terveket
szőnek és iparkodnak megvalósítani. És várják haza gyermekeiket és unokáikat.
Gyönyörködnek bennük: foglalkoznak velük, és átadják az unokáknak az évtizedekre menő
tapasztalataikat.: az ősi hitet és az emberi élet élésének szabályait. Mindennek azonban már
vége! Éppen hogy megismerkedett unokáival, láthatta ragyogó szemüket, örülhetett
fejlődésüknek, máris mennie kellett, visszavonhatatlanul. De mit válaszolhatunk a miértekre?
108
I 2015.4.24.
Ha a halál szemszögéből nézzük az életünket, akkor megállapíthatjuk, hogy az rejtély, talány,
kérdőjel: Szüntelen ott motoszkál a fejünkben ezért a kérdés: mi is az életünk? S mi volt N
testvérünk élete? Erre a kérdésre különböző válaszok adhatók.
1. Az élet árnyék.
"Vita sicut umbra". Az élet, mint az árnyék. - mondja a régi latin közmondás. Ezt főképpen
napórákra szokták ráírni. A régi pásztorembernek ugyanis nem volt órája, hanem csak leszúrta
botját ott, ahol éppen volt, s az árnyékból következtetett az időre. S eszébe juthatott, hogy az
élet is olyan, mint az árnyék. Úgy eliramodódik, mint egy széllökés, amely éppoly hamar
eltűnik, mint ahogy jött, úgy hogy nyoma, hírmondója sem marad.
106
I 2015.4.22.
Egy festőművésznek az az érdekes ötlete támadt, hogy megfesti a halált. De nem úgy
ábrázolta, ahogy közismerten szokás, csontvázként, kaszával a kezében, amint körbe jár és
mindenkit lekaszál, aki útjába kerül. Szelíd angyalként, hosszú fehér ruhába öltöztetve festette
meg. Kezében órát tart, és szelíden fülébe súgja a következő áldozatnak: Az idő lejárt. Itt az
idő, hogy megpihenj a munkádtól. (Jel 14,13)
105
I 2015.4.28.
A ti apátok, nagyapátok, a mi N bácsink hosszú, nehéz küzdelem után ím, hazatalált.
Szándékosan mondtam ezt a szót, hogy „hazatalált” és szeretném ezt hangsúlyozni. Mert
Szent Pál azt írja:„Nincs itt maradandó hazánk: az eljövendőt keressük.” (Zsid 13,14) Istentől
kapunk hajlékot, nem kézzel állított, hanem örök házat a mennyekben.” (2Kor 5,1)
Érezhette ezt gyakorta élete napjaiban. Akkor is, amikor küzdött gyermekiért, mint
nagycsaládos apa, fáradt, dolgozott, verejtékezett értük. Közben fel-feltekintett az égre és
kérte Isten segítségét. De még gyakrabban felsóhajtott öregégében is, és még többször gondolt
az égi hazára. Amikor pedig elnehezültek napjai, s a betegség, gyengeség egyre gyakoribb
lett, nyílvánvalóvá lett előtte, hogy nincs itt nekünk maradandó hazánk.
97
I 2015.4.24.
1. A hosszú életet is Isten adja!
Lehet, hogy csak a leghűségesebbek kapják ezt? Azok, akik egészen szorosra fonják
szeretetkapcsolatukat Istennel? Azok, akik imádságban, böjtben, önmegtagadásba gyakorolják
magukat, és áldozatos életet élnek? Ha ez így van, már pedig igencsak így van, akkor nem
lenne érdemes bekapcsolódni ebbe az akcióba, hogy mi se 50-55 éves korban haljunk meg,
hanem Istenünk szép hosszú élettel ajándékozzon meg bennünket is egy neki szentelt élet
után?
96
I 2015.4.15.
Hirtelen, váratlanul távozott körünkből György testvérünk. Igaz, régóta gyengélkedik, ha nem
is volt fekvő beteg. Gyengeségeit lábon hordozta. Jól tudtuk, hogy nem fog száz évig élni,
mégis, halála váratlanul érte a családot, sőt bizonyára még saját magát is.
1. „Legyetek tehát éberek, mert nem tudjátok, mely órában jön el Uratok!” (Mt
24,42)
Önkéntelenül is eszünkbe jut Jézus szava most. Ez az éberség a figyelmességet jelenti. A
készenlétet. Azt, hogy várjuk ezt a napot. Mert olyan váratlan lesz az Emberfia eljövetele,
mint éjjel a tolvajé. „Gondoljatok arra, hogy ha a ház ura tudná, hogy mikor jön el a tolvaj,
bizonyára vigyázna, és nem engedné házát megásatni. Legyetek tehát készen, mert abban az
órában jön el, amelyikben nem is gondoljátok!” Vajon miért a tolvajt említi az Úr Jézus? Mert
a tolvaj észrevétlen lopakodik és épp akkor, amikor az ember legkevésbé számít rá, hogy ne is
tudjon védekezni ellene.
96
I 2015.4.14.
1. „Ne bánkódjatok, mint mások, akiknek nincs reménységük!”
- így szól Szent Pál apostol a mai temetésen általunk (1Tessz 4,13-18). Éppen az a Pál
apostol, akinek a nevét is viselte a mi elhunyt testvérünk. Igen, az a kérése az apostolnak,
hogy a mi szomorúságunk másmilyen legyen. Nem mint egyebeké, kiknek nincs
reménységük!
Mert az érthető, hogy ti, hozzátartozók szomorúak vagytok most valamennyien.
Szomorúságotok jogos, szívből fakadó, hiszen érzitek és tudjátok, hogy sok minden másként
lesz eztán, mint eddig volt, amíg ő élt. A halál széttépett megannyi köteléket, emberi
kapcsolatot. S ez az otthon, ez a családi ház is egészen más hangulatú lesz ezután. Mert a
házigazdának a helye üres lesz, akármerre néztek majd.
90
I 2015.4.15.
„Az Úr az én pásztorom, nem szenvedek hiányt. Zöldellő réteken tanyázhatok. A nyugalom
vizéhez terel engem és felüdíti lelkemet. Az igaz úton vezérel, nevéhez híven. Ha sötét
völgyeken járok is, nem félek a bajtól, hisz te velem vagy. Kegyelmed és jóságod vezérel
életemnek minden napján.”
De mit tehet itt a pásztor, a juhok nagy pásztora? - kérdezed talán. Mit tehet, amikor úgy
tűnik, hogy a halál mindent letarolt, összetört, s mikor úgy érezzük, hogy mindennek vége?
Ebből a sötét, felhős égből vajon törhet elő valahonnan egy bíztató fénysugár?
87
I 2014.11.6.
K.T.! Az evangélium és egy tagnapi friss hír kapcsán eszembe jut egy tíz évvel ezelőtti
esemény, amikor a pápalátogatást szerveztük Máriapócson. Etchegaray bíborost a püspökök
protokoll-buszával sokáig vártuk Nyíregyházán, de aztán ő a bölcsekhez hasonlóan úgy döntött,
hogy nem Nyíregyháza felé, hanem „más úton”, Debrecen felé tér oda. Persze mire papi civiljében
odaért, a protokoll-kapuk már bezáródtak, s hiába hivatkozott arra, hogy ő Etchegaray bíboros. A
biztonságiak szinte gúnyosan kérdezgették: vagyis azt akarja bemagyarázni, hogy személyesen
Etchegaray bíboros…? Jaj, hát ilyen trükköt bárki kieszelhet. És nem engedték még a pápai oltár
közelébe sem. A préri végéről majd valaki más vette észre, s úgy intézkedtek, hogy délben
Nyíregyházán már ő is a pápa közelében lehessen.
86
I 2015.4.15.
Senki sem tudja, mikor és hogyan halunk meg. Nem tudjuk az időpontot, amint az Úr mondja:
„Nem tudjátok sem a napot, sem az órát... Mert az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.
Hogyha tudná a házigazda...” Mi sem tudjuk sem a napot, sem az órát. S ez arra késztessen
bennünket, hogy készen álljunk annak a napnak a fogadására és Istenünk előtti megjelenésre,
vagyis kell, hogy megtérjünk, és bűnbánatot tartsunk. Különben kárt vallunk.
84
I 2015.4.24.
Elgondolkodunk azon, hogy mi marad nekünk belőle.
Mert megtört teste már nem maradhat tovább köztünk, hiszen az emberi kor végső határára
ért. Megöregedett, elfogytak életerői. A testét összetartó erők meggyengültek és legfontosabb
szervei már nem tudták ellátni feladatukat. Az orvosok gyógyszerekkel, műszereikkel éltették
őt, amíg lehetett, de mostanra elgyengült teste földbe vágyott. Ahogy a költő írta:„Fáradt
testem földbe, lelkem égbe vágy.”
1. Mi marad tehát belőle?
Egy fejfa. Egy síremlék. Sírhant, ahová kijárhatnak gyermekei, hogy megköszönjék jóságát,
anyai gondoskodását. Marad egy sír, ahol lehet érte imádkozni, hogy az Úristen nyugtassa
meg őt, és helyezze el lelkét az igazak honába.
82
I 2015.4.24.
Mi különböztet meg bennünket, keresztényeket más emberektől? Talán mi kevesebbet kapunk
a szenvedésekből? Johannával például kivételt tett Isten? Óvta fúvó széltől? Dédelgette, s
minden próbatételtől megkímélte? Nem! Ugyancsak kivette részét a megpróbáltatásokból.
Főként életének ebben az utolsó szakaszában, amikor beteggé lett és nem bírta magát. Vajon
hányszor jajdult fel: Jaj Istenem! Vajon hányszor könyörgött jó halálért, a csendes békés
megnyugvásért?
81
I 2015.4.13.
1. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?”
Így sóhajtott fel Jézus a kereszten szörnyű fájdalmában. Amikor már akkora mértéket öltött a
fájdalom, hogy úgy érezte, hogy talán még az Atya is elhagyta őt. N. is érezhetett valami
hasonlót szenvedései közepette. Amikor húsába vágott a szenvedés, és annyira rágta őt, hogy
vonaglott bele. Nektek, akik hozzá tartoztatok, nem kell ezt mondanom, hiszen tudjátok,
láttátok. „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?” - imádkozhatta ő is gyakorta.
Miért is kell annyit szenvednem? Miért épp én érdemeltem ezt? S miért nem lehetek olyan,
mint a többi hasonló korú ember?
78
I 2014.11.6.
Buddháról, a keleti vallásalapítóról mesélik, hogy megkérte egy ifjú, mondana valamit
Istenről. Akkor Buddha az ujját a szájára tette, csendre intett és mosolyogva hallgatott. Vajon
túl sokat tudott Istenről, vagy túl keveset? Ki tudja? Mi keresztények viszont, főként az első
karácsony óta elmondhatjuk, hogy sokat, nagyon sokat tudunk Istenről. A mai alkalommal ma
ebből csak egyet ragadunk ki: dicsőségét.
77
I 2015.4.14.
1. Az egyik ember boldogságra születik, a másik szomorúságot ér meg, és
fájdalmak érik.
Az egyik ember egészségesnek születik, a másik betegeskedésekre. Örömre születik az egyik,
bánatos a másik. A mi N.-nknek jutott mindkettőből. Örömből is: családi békességből,
szeretetből, de bőven volt része keserűségben, gyengeségben, betegségben is.
Ha az örömöket, áldásokat csak érzékeltetni akarnám, elég csak arra utalni, hogy milyen szép
nagycsaládot nevelt, gyermekeket, akik büszkén viselik apjuk nevét, és életrevaló, szorgalmas
emberekké váltak. S a szülő számára ez nagy vigasztalás, tudni, hogy nem hiába küzdött és
fáradt. Érezni, hogy a sikerek legalább a gyermekek életében nem hiányoznak. Hogyha már
neki nem is minden úgy sikerült, ahogy szerette volna, legalább gyermekei életében kárpótlást
kapott az élettől.
Mert neki a keserű poharat is ki kellett innia, hiszen a betegség végig kísérte életét.
74
I 2014.11.7.
Aki a betlehemi csillag fényénél nem láthatta meg elég világosan abban a
törékeny, zsenge gyermekben a megtestesült Istent, az gondolatban álljon meg most a
Jordán folyó partján. Figyelje meg a szőke, fodrozó vizet, s hallgass meg a habok
zúgását - Keresztelő Szent János lelkület értse meg az most, aki nem tudta megérteni
az egyszerűpásztorok lelkületét, mert Istent imádó lelkület ez is! - asz angyalok nagy
örömet hirdető szava helyett hallgassuk meg most a Mennyei Atya szózatát és ezt
látva, hallva, és megértve a Jézus istenségében vetett hit erősödjék lelkünkben a mai
alkalommal.
73
I 2014.11.11.
Mária születése napjára, Kisasszonyunk ünnepére szól ma a harangszó. Mindnyájunkat
meghív, hogy minden hívő lélek örvendezzen. Az ünnep előestéjének előverses sztichirái is
erre az örvendezésre szólítanak fel bennünket: A magtalan Anna ma örömében tapsoljon, a
földiek világítsanak a királyok, vigadozzanak! A szentatyák áldások közt örvendezzenek és az
egész világ ünnepeljen, mert az ég királynője Jessze törzséből felragyogott. Ezen túl az
asszonyok nem bánat közt szülnek, mert az öröm kivirágzott, és az élet lakozik minden földi
lényben.”
73
I 2014.11.6.
A Jézus születése előtti hetekben szerte a világon feltették a kérdést az embereknek a
riporterek: Miben látják a karácsony lényegét? Illetve:” Hogyan ünnepelik meg ezt a napot?"
Vannak, akik egyáltalán nem is akarnak semmiféle születésnapról hallani. Vannak,
akik egyszerűen szeretnék elfelejteni gyermekkor karácsonyi emlékeiket, sőt szeretnék a mi
gyermekeink figyelmét is elterelni másra. Pl. a nagy fenyőfára, amely télen is megtartja üde,
zöld színét, pompáját. No meg a terített asztalra, ételre, italra, meg vidám táncmulatságokra s
egyéb szórakozásokra.
72
I 2015.4.22.
Életének 77. évében elköltözött N testvérünk. Amikor a temetésére eljöttünk, eltölti lelkünket
az a remény, hogy a vérségi kötelékek nem szakadnak szét végképpen, s hogy az életünk nem
volt hiábavaló. Ez a vágy él bennünk, hiszen lehetőség szerint mindenki gond nélküli boldog
életet kívánna magának. Mégpedig végnélküli boldogságot. Lehetetlen, hogy szívünk ennyire
megcsaljon bennünket, és hogy csak ennyi legyen az életünk.
71
I 2014.11.6.
Karácsony elmélyült óráiban az alábbi kis történetet olvastam. – Alighogy a három
kirlyok elhagyták Betlehemet, sajátos alakok közeledtek arrafelé, amit semmilyen könyv nem
említ meg.
A 3 érdekes alak belépett a betlehemi istállóba.
70
I 2014.11.6.
A karácsony olyan ünnep, amely a szívhez szól, mindenkit megérint, senkit sem hagy
közömbösen. Talán a gyermekkori emlékek tovatűnt álmai hozzák olyan közel? A kántálás?
Az ajándékozás öröme? A hó és a csillogó karácsonyi fények varázsa? Vagy valamiféle
vágyakozás rejlik ebben az ünnepben? - Vágyakozás egy olyan élet után, amelyik egészen a
miénk: amelyben nincs veszekedés, tülekedés, sorsüldözöttség, hanem ehelyett:
megváltottság, védettség és béke. Ez a hatalmas vágy úgy ragyog életünk mélyén, mint a
csillagok az éjszakában. De csak ezért, pusztán érzelmi okokból lesz karácsonykor néhány
órára felhőtlen körülöttünk az ég?
69
I 2015.4.28.
Amikor meghal valaki, gyakorta egy-két szóval összefoglaljuk a rá legjellemzőbbeket,
mintegy gyors fényképet készítünk róla lelkünkben, s így őrizzük emlékezetünkben. Őróla azt
mondták: „Jó asszony volt.”
1. Édesanyám, te jó asszony, őrangyalnak rendelt Isten téged.
Ez jut eszembe a dallamok nyelvén. Úgy, ahogy dalolni szoktuk anyánkról. Mert őt, a jó
asszonyt, valóban őrangyalnak adta Isten ebbe a családba. Gondoskodó őrangyalnak, hogy
gyermekeit fogadja, nevelje, gondoskodjon róluk és őrködjék felettük. S ebben minden
szónak különleges súlya van. Mindegyiknek fedezete van, mindegyik mögött óriási áldozat
húzódik meg.
67
I 2014.11.11.
"Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka fölöttem.
Magyarul tanított imádkozni anyám
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám."
Ezek a verssorok jutnak ma eszembe kis iskolás koromból és elérzékenyülök
még most is, megöregedten e sorokat hallva.
Szent István királynak, Magyarország alapító szent királyának napján u.i.
Lehetetlen, hogy egyben a hazaszeretet is meg nem mozduljon a keblünkben.
Lehetetlen, hogy az alapítóról eszünkbe ne jusson az alapítás, a mesterről a mű.
Lehetelten, hogy megfeledkezzünk ma Szent István országáról, a majd 1000
éves Magyarországról. Erről a földről, amelyre atyáink könnye és vére folyt.
Erről. a népről, mely annyit szenvedett 1000 év alatt, s legtöbbször másokért is:
tartotta a hátát osztrákért, németért, Európáért. Mint hős ontotta vérét, bár ezt
neki soha senki sem hálálta meg, az egy Jó Istenen kívül.
67
I 2015.4.24.
Gyászolunk, mert egy csendes kis udvar és kicsi ház ismét szegényebb lett egy szorgalmas
munkáskézzel. Amíg itt körülöttünk ismét beérnek a gyümölcsök és közeleg a szüret, ő, az
egykori földműves ember elköszön a határtól, melyben sokat dolgozott, hogy családját
fenntartsa, és hogy szebbé tegye földünket. Kezei most már lankadtan, erőtlenül hanyatlanak a
koporsó deszkájára, hogy soha többé semmit ne ültessen, műveljen, és itt hagyjon mindent és
mindenkit.
66
I 2015.3.10.
Egykor VI. Pál pápa, még milánói érsek korában húsvétkor ünnepi beszédet tartott. Zsúfolásig megtelt
a hatalmas, Borómei Károlyról elnevezett bazilika. Természetesen a feltámadásról beszélt, ami a
hitetlenedő világban nem is olyan könnyű dolog. Ám olyan csodálatraméltó volt a beszéd jellege és
módja, hogy a legegyszerűbb hívek is közelebb húzódtak - lélekben- a szószékhez, s nagy figyelemmel
kísérték beszédét.
65
I 2014.11.11.
Úgy jöttünk ma ide, mint az apostolok a Tábor hegyére: mert minden templomunk egyben
Tábor hegye is, hol az Úr átváltozik és mi Istennel találkozhatunk.
Képzeletünkben ezrével jelennek meg a templomok, mint megannyi Tábor-hegy és
nagyszerűségükkel, hatalmas méreteikkel vagy éppen csöppnyi fennköltségükkel felidézik
bennünk azt a mérhetetetlen ragaszkodást, tengernyi áldozatot, amellyel az emberiség
mindenkor ragaszkodott templomaihoz, mint Isten házához.
63
I 2014.11.11.
Miért nem csak és kizárólag Jézus közbenjárását kérjük, mikor „nincs más közvetítő Isten
és ember között” ?
l. Azért, mert Mária azt szülte, aki elmondhatta: „Nálam nélkül semmit sem tehettek!" S
ha Ő szülte, akkor szava van nála. Igen nagy szava.
Görög szertartásunk imáiban pedig különösen nagy és meleg szeretettel köszöntjük az
Istenszülőt. A 6. imaórában van egy csodaszép imádság, amely a fenti kérdésre is
magyarázatot ad. Így szól: „Vétkeink sokasága miatt nincs bátorságunk az Úr elé járulni. De
te, Istenszülő Szűz, imádd érettünk a te szent Fiadat, mert sokat tehet az anyának könyörgése
Urunknak megkérlelésére. Ne vesd meg a bűnösök kérését, ó Tisztaságos Szűz, mert irgalmas
Ő és üdvözíthet minket, ki érettünk önként szenvedett.”
63
I 2015.4.14.
A temetés, az elválás mindig fájdalmas. Fájdalmas dolog megválni attól, akit szerettünk.
Különösen akkor, ha a koporsóra az van írva, hogy élt 55 évet. Fájdalmas ez a temetés, mert
még az édesanyja könnyei is a koporsóra hullnak, tehát elhunytunk még gyermeknek
mondható e címen. Nem tudhatta az anyuka, hogy gyermekei mire nőnek fel: boldogságra,
vagy korai halálra.
61
I 2015.4.22.
Boldog nyugalmat és örök emléket! Így énekeljük újra és újra. Ebben a néhány szóban
foglaljuk össze jókívánságainkat a gyász, a fájdalom, a szomorúság órájában.
1. Először boldog nyugalmat említünk.
Mert N.-re már ráfért a nyugalom. Hiszen több hónapon keresztül gyengélkedett. Súlyos
fájdalmak gyötörték. S még az erős fájdalomcsillapítók sem csillapíthatták a fájdalmat.
Ó, milyen nagyszerű dolog az egészég -, gondolhatta ő ilyenkor -, s milyen boldog az, aki
nem beteges, akinek nem fáj semmije.
60
I 2015.4.24.
Nagy hirtelenséggel ment el tőlünk N testvérünk. Semmi jel nem mutatott arra, hogy
készülőben van. Ám abban reménykedünk, hogy 86 év alatt volt alkalma felkészülni az útra,
az Istennel való találkozásra, és így hirtelen halála nem okozott neki lelki kárt.
1. Mert aki készen van az útra, annak mindegy, milyen hirtelen hal meg.
Borromei Szent Károlytól megkérdezték egyszer, amikor éppen sakkozott, hogy mit tenne, ha
megtudná, hogy hamarosan meghal, és Isten elé kell állnia. Azt válaszolta:„Befejezném
sakkpartit!” Mert aki készen van, és szüntelen Isten barátságában, Isten szeretetében él, annak
nem kell különösebben készülgetnie. Sajnos, mirólunk, többségünkről ezt nem lehet
elmondani. Mert vannak, kik csak félig-meddig készülnek el, sőt vannak, akik egyáltalán
nem.
59
I 2014.11.11.
A bambergi dóm szobrai között szerepel az a lovas szobor, amely a hagyomány szerint Szent
István királyt ábrázolja. - A fiatal, koronás lovas tágra nyílt szemekkel, félig nyitva felejtett
szájjal néz előre, energikus arcán is csodálkozás ömlik el. - E hagyomány szerint István fiatal
korában a bambergi dóm előtt járva úgy megihletődött annak szépségétől, hogy egészen
megfeledkezet magáról és elfelejtett leszállni lováról, s lóháton került be a dómba.
58
I 2015.4.14.
Nagy szomorúság és fájdalom ért titeket, hiszen a mi testvérünk, aki ennek a családnak a feje
volt, hirtelen eltávozott. Halála olyan váratlan volt, mint ahogy a felhők egyik óráról a
másikra betöltik az égboltot, és sűrűsödve vihart jósolnak a nyári forróságban. Olyan váratlan
volt, mint ahogy a köd és füst elszáll. Így szállt el testvérünk élete is, egyik napról a másikra.
S ti egy kedves, munkás édesapát veszítettek el benne. Aki jó volt hozzátok, aki szerette
családját. Életének ez a munka adott értelmet, mert tapasztalhatta, hogy ennek nyomán
gyermekei felcseperedtek, s kirepülve a családi házból megtalálták helyüket az életben.
Milyen öröme telt testvérünknek abban, hogy gyermekei szép házakat építettek, s megfelelő,
kellemes körülmények között nevelik az unokákat!
57
I 2014.11.6.
Szívesen jövünk még 3. nap is a templomba karácsonykor, hogy a kedves,
hangulatos karácsonyi énekeket énekeljük és örvendezzünk a betlehemi jászol
közelében, s találkozzunk még egy vagy másik ismerősünkkek, és boldog
ünnepeket kívánjunk egymásnak. Az viszont már egy liturgikus profinak számít,
aki tudja, hogy a 3. nap a keleti egyházban Szent István vértanú ünnepe.
55
I 2014.10.31.
Szent Miklós élő hite, törhetetlen ragaszkodása Krisztushoz és az ő egyházához, az
igazi keresztény példaképét állítja elénk.
55
I 2015.4.14.
Valahol kedves mesét olvastam a fecskeanyáról, aki szép, nyári napokon repülni tanította
kicsinyeit. Egyszer, amint repülés után megpihentek a fészekben a kicsi madarak, így szóltak
anyjukhoz: Nézd csak, mama, a hangyát! Milyen szorgalmasan dolgozik. Hogy gyűjtöget
télire. Mi miért nem gyűjtögetünk, s nem készülünk a télre? Szegény fiókáim! - felelte az
anya. Nem tudjátok még, hogy nemsokára eljön az ősz, s mi itt hagyjuk az itteni lakást, új
hazába költözünk. Minek is gyűjtenénk, mikor itt kell hagynunk mindent?
55
I 2014.11.6.
Megváltónk születéséről így értesít bennünket Lukács evangélista: Lk 2,l-7. - Ebben a
kis történetben minden szónak megvan az értelme, jelentősége. Milyen jó lenne, ha ma legalább
ezeket megértenénk. Jézus születésének idejéről, helyéről s körülményeiről beszél a szent szöveg.
55
I 2014.11.6.
Jézus születését ünneplő Testvérek!
Egy monda szerint egy szegény asszony egyszer, gyermekével az ölében elindult a
szomszéd falu felé, hogy megélhetését elősegítse. A fiú egyetlen kincse volt. Útja egy furcsa
hegy mellett vezetett el. Az asszony legnagyobb csodálkozására egyszer csak ez a hegy
megnyílt. A hasadás bepillantást engedett bensejébe. Csodálatos látványt tárult elé: ott bent
sokféle kincs tündökölt: arany, ezüst, drágakövek. Az asszony akkor azt mondta magában: ha
csak egy keveset is magammal viszek ezekből, véget ér a szegénységem és minden
nyomorúságtól megszabadulok. A gyermeket magával vitte, és belépett a hegy gyomrába.
tudta, hogy azt visz el, amit akar. Belefúrta magát a kincs-tömeg bensejébe, hogy a
legértékesebb és legszebb darabokat vigye magával. Nem győzte halámolni a sok drágaságot.
A hegy hangja közben egyre izgatta.
54
I 2014.11.7.
Apstolfejedelmeknek hívjuk őket, szent Péter és Szent Pált. S mind Egyházunk
épületének két nagy oszlopa, úgy jelennek meg ma előttünk. — Vajon mennyi bennük az
ellentét és mennyi a hasonlóság?
54
I 2014.11.6.
Akarjuk mi, hogy István diakónus vonásai a lelkünkbe ivódjanak és mi is
mintegy Istvánná váljunk? Vagy inkább csak tiszteljük és távol tartjuk magunktól,
mert István diakónus megzavarta a karácsonyunkat? – Ő ugyanis következetes volt
és ezt mi nem igazán szeretjük.
53
I 2014.11.11.
A kereszt életutunk közepén áll. Semmiképp sem kerülhetjük azt el. Azt viszont
megtehetjük, - miként a haldokló Jézus is -, hogy legsötétebb óráinkban is teljes bizalommal
menekülünk Istenünkhöz, és akaratát követjük. - Sőt, meg tudunk bocsátani mindazoknak,
akik gonoszul cselekednek velünk, miként Urunk sem ítélte el a keresztre szegezőit, hanem a
keresztet Isten megbocsátó szeretetének forrásává tette.
51
I 2014.10.31.
Csak kevesen kerülnek olyan szerencsés helyzetbe, mint a zsidó gyerekek közül azok
-köztük a kis Mária is - akik a templom árnyékában élhették le gyermekkori éveiket, és mint
Istennek felajánlott szolgálattevők, Isten házának közeli szomszédságában, az Ő pártfogása
alatt növekedhettek fel. - A gyermek Máriának ez megadatott. A mai napon szülei, Joachim
és Anna, a templomba viszik a 3 éves kislányt, s ettől a naptól kezdve ott él a templom
szolgálatára szánt gyermekek között.
50
I 2014.10.31.
A karácsony előtti idő kedves eseménye a Mikulás várása és érkezése. Dec. 6-án
korábban ébredünk, és a gyermekek örvendezve fogadják a különféle ajándékokat, amelyek a
Mikulás puttonyából kerülnek elő. A piros csizmák és egyéb csokoládéféleségek heteken át az
ablakokban hirdetik az ajándékozó szeretet örömét. - Ha azonban megkérdezném, hogy ki is
az a sokat emlegetett Mikulás bácsi, sokan talán nem tudnának válaszolni. Egyesek azt
gondolhatják, hogy a Mikulás olyan mesebeli alak, mint Háry János vagy János vitéz. Akik
ezt gondolják, tévednek. A Mikulás, helyesebben Szent Miklós püspök nem mesebeli alak,
hanem valóban élt a 3. sz. fordulóján. Kisázsiában, Myra városának püspöke volt, híveinek
pedig szerető lelkiatyja.
50
I 2015.4.14.
Hirtelen ment el. Túlságosan is hirtelen és fiatalon. Nem volt sok ideje a búcsúzkodásra. Nem
tudta maga köré gyűjteni gyermekeit, hogy hosszasan búcsúzzon. Nem tudta megölelni
unokáit. Egyszerűen elment.
Közelébe sem került az átlagéletkornak. Még sok teendője lett volna e világban. Nagyon
hiányzik majd itt a segítő asszonyi kéz, szerető szív. Ezért olyan nagy a gyász.
1. Búcsúvétel
Így menthetetlenül eljött az ideje annak, hogy végső búcsút vegyünk tőle. Igaz, ez az
ünnepélyes búcsú már csak végső fejezete a búcsúzkodásoknak. Hiszen az ember fokonként
búcsúzik az élettől.
Előbb elbúcsúzik egészségétől és mindattól a lehetőségtől, amit egy egészséges életmód
számára jelenthetne. Elbúcsúzik a munka örömeitől és a munkaképességtől. Búcsút mond
annak a reménynek, hogy még egyszer valaha is egészséges lehetne, s a beteg ember így
lassan búcsút mond barátainak is, s kapcsolatait megszakítja a világgal egyre inkább. Ezért
egy hosszan tartó betegség olyan lehet számára, mint egy nyitott sír, mely szüntelenül nő és
mélyül.
50
I 2015.5.13.
Karácsonyra éppen úgy negyven napos böjttel készít fel egyházunk, mint Húsvétra. És
az ünnep közeledtével két előkészítő vasárnapon külön is segít, hogy értsük az ünnep súlyát és
éljünk annak légkörében. A mai vasárnap az ősatyák vasárnapja. Jézus test szerinti őseire
emlékezünk. A hit nagyjaira, akik bár nem látták meg a Megváltó megtestesülését, annak
hitében és reményében éltek. Nem cserélték fel Istenüket láthatóbbra, olcsóbbra, könnyebben
követhetőre.
50
I 2014.11.6.
Azon a csodálatos éjjelen, amikor Jézus született, pásztorok virrasztottak nyájaik mellett a
Betlehem környéki mezőn. Ők voltak az elsők, akik értesültek az angyaltól a nagy örömről: „Ma
született nektek az Üdvözítő! Menjetek, megtaláljátok Őt!…” S tényleg ők lettek az elsők, akik
hódoltak az emberré lett Isten bölcsőjénél. Ők voltak az elsők, akik szívükbe fogadták az isteni
megtestesülés titokzatos csodáját, hogy első hirdetői legyenek annak, amit tapasztaltak:
„Mindenki, aki hallotta, csodálkozott a pásztorok elbeszélésén.”
50
I 2015.4.20.
Rémülten kiáltunk fel: Ennyi lenne tehát az életünk célja? Ennyi, hogy születünk, élünk és
meghalunk? Nem nyugodhatunk bele a pusztulásba, s a vég nélküli eltűnésbe! Lelkünk élet
után vágyik, elmúlhatatlan, boldog élet után!
Milyen megnyugvás számunkra, hogy ez egybeesik Isten ígéretével. János apostol szava így
hangzik:„Mi tudjuk, hogy a halálból átmegyünk az életre, mert szeretjük testvéreinket.” (1Jn
3,14) Nyilvánvaló ebből, hogy a levél írója szerint a halál számunkra nem csak valami
tragikus örökség, amely egy napon valamennyiünket elér, hanem a halál inkább egy biológiai
folyamat. Egy szükséges rossz, amely azonban vég nélküli életbe, boldogságba torkolhat.
50
I 2014.11.6.
Az első tanítványokat, az első keresztényeket mély benyomás érintette: Jézus Krisztus
megtapasztalása ez, amely teljesen átalakította életüket, boldoggá tette őket. – Krisztusról
beszélni, őt hirdetni, ez a vágy töltötte be szívüket. Belső kényszert éreztek arra, hogy a
Krisztus titkát hirdessék, megismerjék és tanúskodjanak arról, hogy Ő az Istentől várt
szabadító, megváltó, az üdvösség, aki békét és szeretetet hozott az embereknek.
49
I 2014.11.6.
„Ma született nektek a Megváltó Dávid városában, Ő a Messiás, az Úr.” (Lk 2,11) –
Így hangzott el az angyalok örömhíre a pásztorokhoz, és ez számunkra is a csodás karácsonyi
éjszaka üzenete.
Évszázadok óta különféleképpen ünneplik meg ezt az emberek, maguk elé idézve a
betlehemi istálló képét: középen a gyermekkel, amint a jászolban fekszik, szalmán és szénán,
s úgy imádják őt látogatói.
49
I 2015.4.24.
Minden koporsó mellett megkérdezhetjük: nem irgalmas az Isten?
1. Képzeld magad az ő helyébe!
Tegyük fel, hogy egy nagyon szép ruhát varratsz iskolás lányodnak. Hófehér, mint a
liliomszál, a napsugár megcsillan rajta. Felöltözteted, haját megfésülöd, megsimogatod,
orcájára leheled édesanyai csókodat, s aztán elküldöd a templomba egy szép vasárnapon. Még
utána is szólsz: De aztán jó legyél és vigyázz a ruhádra. Aztán hosszasan utána nézel, mígnem
a kanyargós utak elnyelik őt a szemed elől. Aztán telik az idő, múlnak a percek, s várod haza.
Már jöhetne ez a gyerek, bosszankodsz magadban. Már a többiek hazajöttek a templomból.
csak éppen a tied hiányzik. Szinte percenként kimész az utcára, és nézegeted az utat, a
járókelőket. Majd órák múlnak el, s végtére aztán hazakerül valahonnan a falu széléről.
Hófehér ruhája tiszta sár, cafatokban lóg le róla. Haja borzos. Szóval úgy néz ki, mint egy
ágról szakadt. Mit tud tenni a szülő egy ilyen gyermekkel? Egyszer-kétszer még csak
megbocsát neki az átlagember. De ha sokszor ismétli meg, aligha. Ha meg felnőtt
gyermekünkkel fordul elő hasonló eset, nagy dolgokban, akkor még nehezebb.
Bizony, ez történik az Úristen és közöttünk is, csak sokkal nagyobb mértékben.
48
I 2015.3.10.
Drága Gyerekek!
Lázár szombatján ifj. Orosz Árpád szentbeszédét (lelkigyakorlatát) hallgattam…….Akkora
lelki élmény volt, Isten ajándéka, hogy le kell írnom .Mindenkinek, mindannyitoknak…..
Véssétek a szívetekbe, halljátok ki azt az üzenetet belőle, ami nektek szól -, kinek-kinek
magának, én is ezt tettem………..
Ki vagyok én, merre tartok utamon?..…Erre keressük a választ, most Húsvét előtt!!
Ehhez akar segítséget adni, néhány bibliai személy alaposabb megismerésével ez a
lelkigyakorlat..
48
I 2015.4.21.
Nyári vasárnap délután volt, még jól emlékszünk rá. Az Üdvözítő arca isteni fényben
tündökölve ragyogott le a Tábor hegyéről, s magához vonzotta N testvérünket. S milyen
ellentét: most egy szürke, erősen dolgos hétköznap van csupán, s a természet is mennyivel
szegényesebb, vetkeznek a fák és fújdogál az őszi szél.
Milyen ellentét van a két temetés között! Mintha minden ezt kiáltaná a fülünkbe:„Nézzétek!
ilyen a jó édesanyák sorsa! Egyszerű, igénytelen, mint a szürke hétköznapok, s mint ezek a
zúzmarás, falevéllel borított őszi napok. Egyszerű, de áldozatos és így sokat érő. Nagy
igazság ez, mert tényleg így van: a jó édesanyák élete ilyen.
47
I 2015.3.9.
A legnagyobb, amit mi embernek adhatunk: a bizalom. A beteg az orvosának, ha egészen megbízik
benne és rábízza magát. Az alattvaló elöljárójának, ha rá hagyatkozik. S egyáltalán egyik ember a
másiknak nem adhat nagyobbat, mint ha beavatja bizalmába, kitárja előtte a szíve minden titkát. Az
Üdvözítő Jézusnak sem adhatunk ennél nagyobbat, mi emberek, mint éppen ezt a bizalmat. A bizalom
az, amelyet épp ezért Úr is olya nagyra értékelt és megkívánt tőlünk.
47
I 2014.11.11.
Mint minden évben, az idén is sokan a vakmerő fürdőzés áldozatai lettek. Jó néhányan a
Dunába, Tiszába, Balatonba, vad vizekbe fulladtak. Volt köztük egy fiatalember, aki már a
meredek partig verekedte magát. Az életet, a szabadulást, a menedéket jelentő partig. Már
csak centiméterek választották el attól, s úgy látszott, hogy el is éri azt. Karját lélekvesztve,
ijedten nyújtotta előre a menedék felé. Egy kiálló erős gyökér, egy bozót, egy cserje ága
megmenthette volna, de marka csak egy fűcsomóra talált. S bizony a fűcsomó alig-alig
kapaszkodott gyökereivel a part menti fövénybe, ezért kiszakadt onnan. Kezében maradt. Így
találtak rá, amint markában szorította a fűcsomót. Élete odalett, mert gyengének bizonyult a
menedék.
47
I 2014.11.11.
Nikodémus, ez a zsidó tanácsos egy éjszaka, titkon jött Jézushoz, hogy tanuljon tőle. -
Az Üdvözítő sok mindenre tanította, s felnyitotta szemét. Többek közt így szólt hozzá:
„Valamint Mózes felmagasztalta a kígyót a pusztában, úgy kell felmagasztaltatni az
Emberfiának is, hogy minden, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." (Jn 3,
l3) - Kettős felmagasztalásról beszél tehát az Üdvözítő: az egyik ott a pusztában történt a
zsidók vándorlása idején, a másik pedig Ővele történik majd. - A kettőt tehát párhuzamba
állítja Jézus, s ezzel azt is mondja, hogy a kettő között mélységes összefüggés van.
Összetartoznak.
46
I 2014.11.6.
A TISZTASÁG napja, a szennytelen életé.
A ZÖLD pártok: Meg kell óvni a természet tisztaságát.
Ami megsérült, azt akármilyen áldozatok árán vissza kell állítani.
Minden autó katalizátoros lett. Minden gyárkéményre szűrő kerül.
46
I 2014.11.6.
Sok szép ünnepünk van esztendőről esztendőre, azonban a szívünkhöz, az
érzelemvilágunkhoz minden bizonnyal karácsony áll legközelebb. Ez a melegség árad a
karácsonyi népénekekből is. Ezeket tanulják meg a gyermekek is először. Nem csoda, hisz a
gyermek Jézus életének eseményei közel állnak a gyermek lelki világához. ezek az énekek
bennünket, felnőtteket is áttüzesítenek. Felelevenítik régi szép karácsonyi emlékeinket,
rózsásra festik arcunkat és nagy örömre hangolnak. bennünket. Természetesen! Hiszen
Megváltó Jézusunk születésnapja ez!
45
I 2015.4.24.
Ezekben a napokban már megkezdték az aratást, és a kombájnok felsorakoztak, hogy az életet
learassák és eljuttassák a magtárakba. Most aratta le a halál a mi Márta néninket is, mint érett
gyümölcsöt, hogy az Örök Gazdának, a Mennyei Atyának égi magtárába kerüljön nemes
termésként a lelke.
1. Ez a 85 év szép, nagy idő!
Ha figyelembe vesszük, hogy fiatalok is milyen nagy számban halnak meg, akkor pedig
egyenesen feltűnően szép hosszú élet ez. Legyünk érte hálásak Istennek! Ha megköszönjük a
mindennapi kenyeret, a friss levegőt, májusi esőt, köszönjük meg ezt az áldást is, hogy annyi
napot adott neki Isten. Annyi karácsonyt, annyi húsvétot, s benne annyi lehetőséget. Még
akkor is, ha bizonyára nem is volt könnyű ez a 85 év.
45
I 2014.11.11.
Az Élet Fáját, a Szent Keresztet ünnepeljük ma. Felmagasztalva, tündökölve tűnik elénk
énekeinkben, szépséges liturgiánkon átragyog. Elé járulunk, csókjainkkal illetjük, hódolunk
előtte. Szép, felemelő cselekedet ez. Kell is lelkünknek nagyon. De nehogy arra gondoljunk,
hogy most már aztán egy évre letudtuk a kereszt iránti tiszteletünket, most egyszerre,
ünnepélyesen. Nem, testvérek, ezt nem lehet. - Hiszen elmondhatjuk, hogy életünk minden
napján találkozunk a kereszttel, hol így, hol úgy. Ezért minden napra vonatkozik az iránta
való köteles tisztelet, nemcsak mára.
45
I 2014.11.6.
Azért, hogy minden félreértést elkerüljenek, újabban nyugaton a szeplőtelen fogantatás
ünnepét úgy nevezik inkább: „Az eredeti bűn nélkül fogant Istenszülő Mária ünnepe”.
Természetesen a titok így is titok marad. Mit is fejez ki: „eredeti bűn nélkül fogant”?
45
I 2014.11.6.
Ismét karácsonyt ünnepelünk. Valamennyien örvendezünk. Gyermekeink tekintete
tűzben ég, és ajkunkról vidáman röppennek fel a karácsonyi dallamok. – Hisz erre a napra
vártunk, amely gyermekségünktől kezdve a szívünkhöz legközelebb álló ünnep. – Erre a
napra vártunk, amely emberi melegségével, szent énekeivel és gyertyafényével
boldogságvágyunk tükrévé vált. Tükrévé, mert ezen a napon felismerhetjük, hogy így
szeretnénk élni: közel Istenhez, az angyali ének szférájában, közel a felebaráti szeretet
karácsonyi melegéhez. S közel a fényhez: a széphez, a jóhoz, a tisztához.
45
I 2015.4.28.
Réges rég volt, amikor N bölcsőjét ringatták. Ő még a XIX. század gyermeke volt. A Vele
egyidős fiúk már részt vettek az első világháborúban, és sokan oda is maradtak. Mint ahogy
az ő fia meg a második világháborúban halt meg. Bizony nagy, életre szóló szomorúságot
hozott ez neki, aki így maradt igazán egyedül, élete végére. S ha testvérei gyermekei mellé
nem állnak, ki tudja, mi lett volna vele öreg napjaira?
44
I 2015.4.13.
Megrendülten állunk e koporsó mellett, mert úgy érezzük, hogy N testvérünket egyszerűen
ellopta a halál tőlünk. Mint amelyik házban rablók járnak és összetörnek minden ékességet és
felborongatnak és feldúlnak mindent, ami a rendhez és nyugalomhoz tartozik, s magukkal
visznek megannyi kincset, így jártatok ti is! Elsősorban a kislánya, aki még csak tíz éves, aki
még bizonyára ölébe ült apjának és átölelte, hogy érezze a szülői szív melegét, és gyermekszívébe
gyűjtse a szeretetet, miként a méhecske összegyűjti a nektárt, virágról virágra szállva.
Hiszen a gyermeknek annyira kell a szeretet, mint a növénynek a napsugár és a harmat.
Napsugár nélkül a növények sápadtak és színtelenek maradnak, a gyermekek pedig szeretet
nélkül elfelednek mosolyogni, és lelkületük zorddá, durvává válhat.
44
I 2015.4.24.
A két testvér különleges kéréssel fordult az Úrhoz:„Tedd meg nekünk, hogy egyikünk jobb,
másikunk bal kezed felől üljön a te országodban.” Úgy gondolták, hogy szereznek egy kis
összeköttetés, hogy ők legyenek az elsők ott a mennyországban. Az Üdvözítő azonban
kioktatta őket. Rámutatott, hogy van elég zsarnok a világi életben, akinek minden vágya, hogy
uralkodjék. Még a családi életben is vannak férfiak, akik kiskirályt alakítanak és
zsarnokoskodnak, kiabálnak, verekednek. „Köztetek ne így legyen! Ha valaki első akar lenni,
legyen mindenkinek a szolgája.” - mondta Jézus.
43
I 2015.4.28.
Újra itt az őszi időszak. Az az idő, amely a legnehezebb, legkínosabb lehet az öregeknek: a
ködös, latyakos idő. Azt mondhatnánk, hogy aki átélte a múlt telet, azt a tavasz varázsa, a
természet megújulása és az áldott napfény mintegy meggyógyította, s elég erőt kapott ahhoz,
hogy eljusson eddig. De most a halál újra százával szedi áldozatait.
Így kerültünk most N testvérünk koporsója mellé. Ránézünk erre a koporsóra, melynek lakója
egy hosszú, megpróbáltatásokkal teli élet után távozott el tőlünk. A fiatalok minden időben
tapasztalatcserére járhatnak az öregekhez, így mi is elgondolkodunk, hogy mi itt a tanulság.
Komoly bizonytalanságok és még komolyabb bizonyosságok jelentkeznek emberi életünkben.
43
I 2014.11.7.
„Jézus nem akart Júdeába menni, mert a zsidók meg akarták ölni őt.” - hallhattuk
az első evangéliumból Majd pedig Jézus kínhalála előtti búcsúbeszédéből: „Ha gyűlöl
benneteket a világ, tudjátok meg ,hogy engem előbb gyűlölt nálatok"
43
I 2015.4.13.
Amilyen hirtelen tör ki a vihar gyakran, olyan hirtelen, váratlanul lepett meg minket N
testvérünk halála. Kimondhatatlan fájdalom töltötte el özvegy édesanyja szívét, aki tanúja
lehetett fia halálának, de segíteni nem tudott rajta. Ez nem véletlen, hiszen a szívét érte a
támadás, korunk betegsége, a szívinfarktus végezett vele. Döbbenten állunk a történek előtt.
A Szentírásban is találunk példát arra, hogy meghalt az özvegyasszony egyetlen fia. De neki
szerencséje volt, mert az Úr Jézus éppen arra járt, és megsajnálta az özvegyet, megsajnálta
könnyei miatt. Átérezte hogy mit jelent, hogy csak ő volt neki, az egyetlen fia, és visszaadta
őt anyjának. Sajnos, mi nem vagyunk ilyen kedvező helyzetben: nem volt, aki N.-t
megmentse!
43
I 2015.4.15.
Koszorús költőnk irtózott a hosszú szenvedéstől, s hamari halált kívánt magának:
Egy gondolat bánt engemet - ágyban párnák közt halni meg.
Lassan hervadni el, mint a virág - amelyen titkos féreg foga rág.
Elfogyni, mint a gyertyaszál, mely elhagyott üres szobában áll.
Ne ily halált adj, Istenem. Ne ily halált adj énnekem.
Legyek fa, amelyen villám fut keresztül, vagy melyet szélvész csavar ki tövestül.
Legyek kőszirt, mit a hegyről a völgybe eget-földet rázó mennydörgés dönt le.
A mi Miklós bácsink lassan hervadt el, mint a virág, és ágyban, párnák közt halt meg. Izmai
egyre inkább elernyedtek és csak a csont és bőr maradt rajta. Mindehhez sok idő kellett.
Hosszú-hosszú hónapok, évek betegeskedése.
42
I 2014.11.6.
Kár, hogy a betlehemi pusztában a pásztoroknak megjelenő angyalok nem szólhatnak
ma hozzánk is. Kár, hogy nem hirdetik ma az egész földkerekségen karácsonyi
jókívánságaikat: TV-ben, rádióban, mert semmilyen hír nem illik úgy a mai naphoz, mint az ő
jókívánságuk, amely így hangzott fel a betlehemi pusztában: „Dicsőség a magasságban
Istennek, békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
41
I 2014.11.6.
Sok embernek az a vágya, hogy legalább ilyenkor, karácsonykor,
nyugalomban élhessen. De nem egyszer, ez a romantikusan átszellemített ünnepet
megrontja, kiüresíti a világ keménységének, sőt brutalitásának valósága. Így a
karácsonyi öröm csakhamar összetörik. – Hiszen most is: tegnap még teljes szívvel
örvendeztünk és ünnepeltük Jézus születését majd közeli hozzátartozóit, ma pedig
már első vértanújának, István diakónusnak kijózanító halálhírének vagyunk tanúi. –
Azért kijózanító ez a hír, mert eszünkbe juttatja Jézus tanítását: „Ha engem
üldöztek, titeket is üldözni fognak” – Ez a halál tehát félreérthetetlenül mutat rá
emberi életünk feszültségeire. Mint ahogy Jézus is megtapasztalta az
emberiességnek minden formáját, egészen az embertelenségig. Mert voltak jó
lelkek, akik enni adtak, vizet adtak neki és szállást kínáltak, majd kendővel törölték
véres homlokát és kitartottak mellette a végsőkig, s követték Őt. De az
embertelenségnek minden formáját is megtapasztalta. Így járnak mindazok, akik Őt
követik az útján: semmitől sem kíméltetnek meg. Mert nem különb a tanítvány
Mesterénél!”
41
I 2014.10.31.
Tolsztoj Leó leírásában szerepel a következő történet: Két földműves család élt egymás mellet
békeségben hosszú időn át. Szinte nem is tudtak egymás nélkül élni. Egyszerre azonban
minden megváltozott. Pedig milyen nagy dolog is történt? Az, ami minden faluban, minden
nap is megtörténhet: Iván gazda tyúkja átrepült Gábor gazda portájába és ott megtojt
hamarosan. Nem is titkolta el, hanem nagy rikácsolással mindenkinek tudtára adta ezt.
Meghallotta Iván felesége és már indult is az elveszett tojás keresésére. Ezen csúnyán
összevesztek az asszonyok. Még ez nem is lett volna nagy baj, meghallották azonban ezt a
férjek is és siettek a csata színhelyére azon nyomban.
41
I 2015.4.14.
Felhangzik az énekszó: "Boldog nyugalmat és örök emléket." Vajon mit jelent az, hogy
boldog nyugalmat kívánunk számára? Boldog nyugalmat ennek a sokat szenvedett
asszonynak, aki átélte fia elvesztését, fiatalon öngyilkos lett. Látnia kellett, mint pusztul el
élete szülöttje: egyetlen fia, aki a szívéhez nőtt és egy lett vele, s aki helyett szívesen meghalt
volna, ha ez lehetséges lenne. Mint ahogy a legtöbb anya elmenne gyermeke helyett, ha lenne
ilyen választási lehetőség. Ezt a veszteséget nem is tudta kiheverni N testvérünk. Az emberi
szív, amelyet nem lehet mérték nélkül megterhelni, nem bírta tovább ezt a terhet, amit az élet
rárakott, felmondta a szolgálatot.
41
I 2015.4.14.
Mindössze 56 évet élt, ezért olyan rémségesen nehéz tőle az elválás. Koporsóját törékeny
testével együtt hamarosan a földbe engedjük, s ami megmaradt számotokra, az csak a szívbeli
emlékezés egy kedves emberre, akire olyan sokat gondoltok majd. Gyakran elképzelitek
különböző élethelyzetekben, mintha most lenne, amint köztetek járt. Amint nevelte
gyermekeit, szerette családját és küzdött értetek. Amint vártátok, hogy hazatérjen a
mindennapi munkából, s a gyerekek bontogatták a táskáját, hogy van-e benne valami.
Egy fiatalos családapa halála, akivel szoros kötelék fűzött össze benneteket, szívünk mélyéig
megrázó. Mert ez az ember saját létünkhöz és életünkhöz tartozott, s így belőlünk hasított ki a
halál egy részt, s éktelen seb tátong a hasadás helyén, ami nagyon fáj. Így tapasztaljuk meg mi
is saját halandóságunkat és törékeny emberi létünket, és szüntelen arra gondolunk, hogy
nekünk is így kell eltávozni ebből a földi életből.
Itt a nyitott sírnál szembe kerülünk a halállal, és nem odázhatjuk el a kérdést: Mi hát az
ember, aki örökkévalóságról álmodik, mégis a múlandóság áldozata lesz?
41
I 2014.11.6.
Két képet szeretnék most megjeleníteni az ünnep kedvéért. Az egyik az úgynevezett
Laokoon-szoborcsoport a pergamón oltárról. Ez az egyik legkifejezőbb alkotása a pogány
művészetnek. Laokoon Trója városának pogány papja volt, és amikor a görögök a híressé vált
falovat be akarták hozni a városba, ő volt az egyetlen, aki ellenezte. Laokoont és két fiát ekkor
azonban a tengerből kikelő hatalmas kígyó fonta körül, amit a trójaiak természetesen az
istenek által küldött jelnek véltek. A szobor azt a heroikus küzdelmet ábrázolja, amint apa és
két fia a kígyó szorításában vergődik. Kétségbeesetten viaskodnak az életükért. Arcukról
azonban már leolvasható a pusztulás. Az, hogy sorsuk meg van pecsételve.
41
I 2014.11.6.
Egy gyermek születését várták Párizsban 1810. aug. 13-án. A fél világ tekintete leste ezt
az eseményt. Magas rangú fejedelmek, hercegek, generálisok siettek a Versailles, a francia királyi
palota felé. A különben kényelmes úri asszonyok kimozdultak otthonaikból, s még csak ők siettek
igazán! Az újságírók számára is ez volt a legnagyobb szenzáció: Fiú lesz vagy lány? Külön
terembe gyűjtötték az ajándékokat. A szoba közepére tették a legértékesebbet: egy arany bölcsőt,
Párizs városának ajándékát. Kétféle babakelengyét készítettek el: kék színűt arra az esetre, ha fiú
lesz, a kislányt pedig rózsaszínűvel várták. Pedig ti is tudjátok, hogy nem az Isten Fia született
meg ott. Nem! Az égi király kis szolgájának, Napóleon császárnak született gyermeke. Azelőtt
két évtizeddel alig ismerte valaki a jövendőbeli császárt, s bár néhány évtizeden át ő volt a fél
világ ura, egyszer csak - úgy ahogy jött - letűnt a csillaga, s lett a világ egyik legelhagyatottabb
embere. Száműzetésben halt meg.
40
I 2015.4.24.
„Jöjj, derék és hű szolgám, mivel a kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be Urad
örömébe.”- mondta az Úr Jézus példabeszédében. Eredetileg a királyi emberről szólt a
példázat, aki bérbe adta javait, majd visszatérve számon kérte az embereket, hogy miként is
gazdálkodtak. És a hűséges szolgához szólt az Úr ekképpen. Mennyire szeretnénk, ha
Istenünk hozzánk is így szólna majd életünk végén: Jöjj, derék és hű szolgám, mivel a
kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be urad örömébe.
40
I 2014.11.7.
Szűz Mária mennybevitetését magasztalja a mai napon szerte világon sok millió
hívő lélek. Mindazok, akik szeretik őt, és hozzátartozónak érzik magukat. - ebbe az
énekkarba olvad bele a mi magasztalásunk is: „Magasztald én lelkem az istenanyának a
földről az égbe való átköltözését.” S úgyszintén : „Magasztalunk téged, Krisztus
Istenünk szeplőtelen anyja, és dicsérjük a te dicsőséges elhunytodat”
40
I 2015.3.10.
A legenda szerint rendkívüli dolog történ Leonardo da Vincivel, az egykori világhírű olasz
művésszel, amikor a híres Utolsó Vacsora képét festette. Már csaknem kész volt a mű, csupán
Jézus Krisztus alakja volt még rajta befejezetlen, mert a festő szorongást, félelmet érzett
magában: Hogyan is fessem meg, hogy méltó legyen Hozzá? Milyen legyen? – kérdezte újra
és újra, mert azt érezte, hogy emberi erejét meghaladja ez a feladat, hiszen nincs annyi szín,
nincs olyan ecset, amennyivel, illetve amellyel Jézus nagyságát megfelelően érzékeltethetné.
Egy napon azonban – a legenda szerint – egyszerre kész lett a mű, Jézus arcáról csodálatos
szépség áradt, és mindenki meghatódva nézte a rendkívül szép festményt.
40
I 2015.3.10.
Mit jelent számodra a húsvét? - így tették fel a kérdést különböző embereknek. Íme a válaszokból
néhány. Ezek is különbözőek, mint az emberek. - Először a vallástalanok válaszai:
46 éves mérnök: „Először is szabadidőt, kikapcsolódást, néhány szabad napot. Aztán: sokat lehetek a
családommal, a gyerekekkel, akik örvendeznek a húsvéti nyuszinak Ez egy szép időszak. Nem olyan
fárasztó, mint a karácsony."
l6 éves tanulólány.: A húsvét is, a karácsony is a horrort jelenti számomra. Sok gyilkossággal
egybekötött videózást. Mert a szüleim is ezt csinálják az ünnepek alatt és nekem ott kell lennem
velük állandóan. Ilyenkor átérzem, hogy mindenki háborúzik bensőleg. Ettől remegek már előre.
39
I 2014.10.31.
Vettem egy számítógépet. Ez nem szenzáció már a XX. sz. végén. Annál érdekesebb,
hogy a helyesírási szótárában már nem is szerepel a „felebarát”szó. Akárhányszor leírom azt
a szót, hogy felebarát, mindig kiírja, hogy ez nincs a szótárban. Vajon ez azt jelenti, hogy a
századunk végén nemcsak a felebaráti szeretet lett ódivatú, hanem még a fogalom is kiveszett
a szótárunkból? Pedig ez a főparancs tartozéka! A legelső kötelesség annak, aki Isten
szeretetét akarja követni. - Szent Miklós ismerte a főparancsot, s nemcsak a szótárában volt
benne, hanem mindennapi teendői között is előkelő helyre tette azt.
39
I 2015.4.13.
Fiatalkoromban egy farkas családról láttam filmet. Arról szólt, hogy a farkas mama reggeli
vadászatra indult. Frissen, nagy életkedvvel lépett ki az odújából. Nem is sejtette, hogy az
utolsó útja lesz ez. Nem is álmodta volna, hogy nem térhet vissza kicsinyeihez. A farkas
kölykök édesdeden aludtak. Egymáshoz simulva, összebújva. Anyjuk pedig közben halálos
hurokba került. A farkassal nem rokonszenvezünk különösebben, mégis szívbemarkoló
látvány volt a vergődő mama, s a kicsinyek látványa, amelyek ébredeztek és nem tudták
elgondolni, hogy miért késik a tízórai tejecske, s miért kell nélkülözniük anyjuk közelségét: a
melegséget, biztonságot és erőt.
39
I 2014.11.7.
A legenda szerint a Rómába vezető úton, a Via Appián 2 ember találkozott- az egyik
fényes hintón jött, a másik csak botjára támaszkodva érkezett. Az egyik körül hemzsegtek a
fegyveres kísérők, a másik egyes-egyedül volt, mégis erősebb volt a kísérete, mert Jézusban
bízott. Az egyik, talán gondolod is: a római császár őfensége volt: Néró császár. A másik
Krisztus földi helytartója: Szent Péter. — Nérónak feltűnt a magányos vándor. Talált benne
valami különlegeset, valamit, ami mellett érdemes megállni. Megállította hát hintaját és
magához kérette a vándort: kérdőre vonta kiléte felől. Csak egy vándor vagyok, szólt az, de
eljön az idő, - és e szavaknál a város felé mutatott - amikor leomlanak majd ezek a díszes
paloták, a hatalmat hirdető díszes épületek és mintegy a helyébe fog épülni, oda a hegy ormára
egy kereszt, Krisztus keresztje és én ennek a Krisztusnak vagyok a hirdetője.
39
I 2014.11.11.
Az a kép, mely eddig állt előttünk a keresztről, valójában komor. - Megértjük az
üzenetet, hogy Isten bölcsessége szerint való a kereszthordozás, de hogy erről
megbizonyosodjunk, hordoznunk kell azt, ez viszont mindig kemény dolog. - Még akkor is,
ha egyetlen reményünknek nevezi az Egyház a keresztet. Valójában arra tanít minket, hogy
reménységet lássunk abban, ami teherként nehezedik ránk.
39
I 2015.4.15.
Fájdalmas szívvel állunk meg N testvérünk koporsója mellett, és feljajdulunk: Ó te halál!
Milyen kegyetlen vagy! Aki elrabolod tőlünk szeretteinket: feleségtől a férjet, gyermekeitől
az édesapát, s a családtól a jó munkásembert, aki átdolgozta az életét. Letöltötte a munkaidejét
egészen a nyugdíjas korig, s még most is, egész ősszel, betegen is ott dolgozott veletek a
földeken.
39
I 2014.11.6.
Szent István vértanú vére festi ma bíborra Egyházunk egét. Ez a legdrágább
„vetőmag”, a vértanúk vére, amely azonban annyi értékes gyümölcsöt termett a
századok során, hogy annak értéke felbecsülhetetlen.
39
I 2014.11.6.
Szent István története, akinek ünnepét ma üljük, nagyon izgalmas. Izgalmas, ha
a körülményeket tekintjük, melyek között élt, s melyek végül megölték. – Hogy
néztek ki ezek a körülmények?
Az összes zsidó 70 %- a, így mondják a történészek, akkoriban külföldön élt. A
Földközi-tenger egész vidékén szétszóródtak. Részint önként vándoroltak ki, részint
pedig menekültek az idegen hatalmak támadása elől, akik a kis Izraelt újra és újra
játékszerükké tették.
38
I 2015.2.25.
Egy fába metszet szentkép, szúette módon, porosan hózódott meg egy falusi család háza
padlásán. A falról rég lekerült már. Előbb csak a szekrény tetejére került, majd egyre kintebb
a lakásból, s épp csak a kegyelet őrizte meg attól, hogy fel nem tüzelték. – Egyszerre azonban
megfordult a világ körülötte. Egy régiség-kerekedő vetődött arra, s rátalált a porlepte képre.
„Nem eladó ez a kép?” – kérdezte. Az az öreg szentkép? Szívesen eladjuk, ha használni tudja,
mosolyogtak a háziak, s kaptak érte néhány pengőt. Nem is bánták volna meg, ha meg nem
hallják, hogy nagy szerencse érte a kereskedőt, mert egy múzeum megvette a régi képet és sok
pénzt kapott érte. – A család tehát nem tudta, hogy mennyit is ér az öreg szentkép.
Mi is egy képet hordozunk magunkba, egy szentképet, az Isten képmását, halhatatlan
lelkünket. S mi vajon tudjuk, hogy ez a kép mennyit ér? Mit ér tehát egy lélek és mit ér
nekünk a mi lelkünk?
38
I 2014.11.11.
Ezen a szép ünnepen, amikor előttünk ragyog Urunk keresztje, eszünkbe jut Szent Pál
szava: „A kereszt ugyan oktalanság azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk,
Isten ereje.” ( l Kor l, l8) - Gondolkoztál már azon, hogy vajon miért mondja Pál, hogy a
kereszt hirdetése oktalanság az elveszőknek? S miért mondja, hogy nekünk pedig Isten ereje?
38
I 2015.4.15.
Hosszú szenvedés után halt meg N. Őt, aki kemény férfi volt, a súlyos betegség kifosztotta,
elgyengítette, és sírba vitte.
1. Vajon miért kellett olyan sokat szenvednie?
Neki, aki szerette Istenét? Neki, aki szívesen eljárt az Isten házába? Neki, aki szívesen
énekelgetett a kóruson? Miért volt olyan sok szenvedése?
Olvastam, hogy a krími háborúk idején Szebasztopolnál egy ágyúgolyó csapódott egy szép
kertbe és mélyen a földbe fúródott. De lám, egyszerre azon a helyen forrás fakadt a mélyéből,
mely azóta is friss, édes vizet ad. A szenvedés golyója így fúródott N testébe. Abban
reménykedünk, hogy a türelmesen elviselt szenvedés tisztogatta, nemesítette a lelkét. Igen!
Hiszünk abban, hogy a szenvedésnek tisztító ereje lehet.
38
I 2015.4.22.
Gyakran tapasztaljuk, hogy a kedvesek, jók, áldozatkészek mennek el közülünk, a szeretetre
méltók. N. a kedvesek között is a legkedvesebbek közé tartozott számunkra. Kivívta
megbecsülésünket kedvességével, szerénységével, áldozatkészségével.
A kedvesség csak belső energiából, szeretetből táplálkozhat. Mert a napsugár is csak azért
melegíthet, mert a Napban óriási energiákat helyezett el a Teremtő. Fel sem tudjuk fogni
ennek a hő-mennyiségnek a nagyságát. Ha csak abból meg nem sejtünk valamit, hogy már
évmilliók óta világít, ontja sugarait pazarló módon, és mégsem fogyott el, hanem újabb
évmilliókig kitart.
A jó, kedves emberek szeretete mögött is ilyen nagy mennyiségű belső tartalék rejlik, ami
mögött feltétlen észre kell vennünk a mi Fényes Napunkat, Istenünket, akitől mindez
származik. N. is Őbelőle merített hite, vallásosság által, ezért volt olyan melegszívű hozzátok,
és ezért tudta megőrizni kedvességét annyi éven át.
37
I 2014.11.6.
Amikor különleges csend volt a világon, akkor született az Isten Fia a Földre. – Csend
volt azért, mert éjszaka volt. Az emberek visszahúzódtak házaikba. Elült a gyűlölködés, elült
a harag, az ökölbeszorult kezek kiengedtek görcsös szorításukból, és elpihent minden
szenvedély és indulat.
De csend volt egyébként is a világban, mert épp ebben az évben nem volt háború sehol
sem, hogy ezáltal is beteljesedjék a próféták jövendölése és Jézus a béke fejedelméhez illően
békében jöjjön el közénk.
37
I 2015.4.22.
Elköltözik körünkből N testvérünk. Sok szenvedés, hosszú betegség előzte meg elmenetelét.
Az erősnek gyengévé kellett lennie előbb, a nagy, derék embernek kicsivé, törékennyé.
1. Ez az átmenet mennyi sóhajtásába került!
Ki tudná megmondani? Mennyi fohászába, mennyi szenvedésbe? S mennyi könnycseppbe és
áldozatba, gondozottnak és gondozónak egyaránt.
S mennyi jutalom jár ezért Istentől! Aki még azt is számon tartja, ha egy-egy pohár vizet
adunk egymásnak Jézus nevében. S ebben már benne van a szenvedés értelme és lelki haszna
is egyben. Mert tisztul a lélek és egyesül is a szenvedő Jézussal, ha felajánljuk kínjainkat.
36
I 2014.11.6.
Mózes a Törv. könyvében így inti népét: „Vigyázz magadra és óvakodjál, hogy
valamikor el ne feledkezz a te Uradról, Istenedről... hogy midőn eszel és megelégszel, szép
házakat építel és azokban lakol... fel ne fuvalkodjék szíved, ... hogy ne mondjad szívedben: az
én erős kezem...cselekedte mindezeket velem, .. hogy jusson eszedbe a Te Urad, Istened, hogy
Ő adott neked erőt.” ( 8, ll )
El ne feledkezzünk hát mi sem ennek az évnek a végén a mi Urunkról, Istenünkről,
Mózes igéje szerint, s el ne feledkezzünk Neki hálát adni.
35
I 2015.4.13.
1. A gazdag ifjú megkérdezte Jézustól, hogy mit kell tennie, hogy elnyerje az
örök életet.
Ezzel a legfontosabb kérdést tette fel. Hiszen nincs lényegbevágóbb, mint hogy végül célba
érjünk. Vannak közelebbi céljaink is ugyan, mint naponta hazaérni családunk körébe
munkánk végeztével, s hogy ott megpihenjünk, felfrissüljünk. A gyermek célja, hogy iskoláit
jól elvégezze, és megfelelő szakmát szerezzen. A felnőtteknek pedig, hogy képességeiknek
megfelelő munkahelyhez jussanak, s családjuk, lakásuk legyen és biztosítva a mindennapi
megélhetés. Ezek a közelebbi célok azonban eltörpülnek a végső cél mellett, hogy eljussunk
Istenünkhöz, a boldogság forrásához.
.Erzsébetnek is voltak egykor nemes és szép céljai: szépen induló házasságában megtalálta
örömét, boldogságát, amennyire egyáltalán itt boldogok lehetünk. S a Mennyei Atya két szép
gyermekkel ajándékozta meg, akik kedvesek, aranyosak voltak, és bearanyozták életüknek
napjait.
35
I 2015.4.14.
Régóta betegeskedik N testvérünk. Évek óta. Súlyos betegség támadta meg szervezetét, amely
fokozatosan felőrölte minden testi erejét, míg végképp kimerítette, és sír felé indította.
Betegségét szelíden, belenyugodva viselte, bármilyen nehéz is volt az. Így családja szinte
észre sem vette, hogy közeledik a végóra, csak amikor eljött, s amikor elmondhatjuk már:
nincs tovább, akkor rendít meg minket a megváltoztathatatlan.
A felajánlott szenvedésnek különleges értéke van Isten előtt. Az elfogadott és felajánlott
szenvedésnek. Ez a tanulság ebből.
35
I 2015.3.24.
Emlékszel, mit kérdezett az írástudó Jézustól: Mester, melyik a főparancs a törvényben?”
Közben a szeme ellőt megjelent az a sok-sok parancs, amelyet ők számon tartotta, mintegy
613 törvény, kisebb-nagyobb parancsok, és már előre élvezte magában, hogy egészen biztos,
hogy Jézus nem tudja kiválasztani ebből a sokból a legfontosabbat, és így szaván fogja Őt.
Ám az Üdvözítő válaszol: Az első és egyben legfőbb parancs: Szeresd Uradat, Istenedet,
teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből. Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”
Ó, Urunk, kérdezhetnénk – de miért ez a legfontosabb? S mit mondhatnánk rá mást, mint azt,
hogy azért, mert egyrészt ez magában foglalja a többit, másrészt, mert ez egy egész életre
szóló feladatot tűz elénk.
35
I 2015.4.21.
Letette a keresztjét N testvérünk. Azt a keresztet, amely nagyon belevágott a húsába,
csontjaiba, és teljes súlyával ránehezedett éjjel-nappal, immár két éve.
Most lehettek volna még szép napjai. Most, amikor családja kiteljesedik, s amikor felnőnek
unokái, és gyönyörködhetett volna bennük, és egyáltalán az életben: a meghitt, kedves családi
életben, és abban az örömben, amit a mindennapok tartogatnak egy-egy ember számára. Ez az
Istenbe kapaszkodó vallásos ember lelki öröme, megnyugvása. Ettől fosztotta meg a hosszú
betegség és halál.
35
I 2014.11.6.
Helyettesíthető-e a karácsonyi öröm - értékben - bármiféle örömökkel? Ez ma a nagy
kérdésünk.
Helyettesíthető-e gasztronómiai örömökkel, vagyis a sokféle és finom ételek
lakmározásával? Amikor a háziasszonyok a nagy ünnep kedvéért kitesznek magukért, és
sokszor rettenetesen elfáradva is a tőlük telhető legjobb ételeket teszik az ünnepi asztalra. -
Nem! Az étel-csodák csak kiegészítői, kísérői ünnepi örömünknek.
34
I 2015.4.24.
Hosszú várakozás után érkezett meg a Kedves Vendég Ilona nénihez tegnapelőtt: az Úr Jézus.
A lelkek Vőlegénye azért jött, hogy feloldja őt a halál által ettől a földi élettől, és helyet
készítsen neki szent országában, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj.
1. Régóta várta Őt.
Az egyedüllét ugyanis nem jó senkinek. Mindenki szenved a magányosságtól, mikor nincs
kihez szólni, s nincs kivel megosztani az életgondjait, örömeit, keserveit. Különösen nehéz ezt
elviselni annak, aki nagycsaládot nevelt. Akinek egymás után születtek gyermekei, talán 12 is,
és az egyik alig szakadt le kebléről, újabb áldást kapott Istentől. Mert élni jobb, mint nem élni,
s meg sem születni. Csodálatos az, ha sokan örvendezhetnek az életnek, főként a szeretet
nagyszerűségének, hogy szeret minket az Isten, és mi is szeretjük egymást, ha őt követjük.
Magányosságában éjszakai álmában is bizonyára szólongatta őket: András, Sándor, János,
Ilona, Imre, Béla... S talán úgy látta őket ilyenkor, mint mikor még telve volt a kis ház a
kicsinyekkel és a gyermekzsivajtól hangos volt az otthon. Az egyiket elaltatta, a másikat
megszoptatta, a harmadik, negyedik enni, inni kért, és ő fiatalasszonyként osztogatta magát:
erejét, szívét, lelkét, jókedvét, derűjét, szeretetét. Mígnem arca megráncosodott, bőre kiaszottá
vált, lába remegővé, és nem bírták tovább a terhet. És amikor újra és újra felébredt álmából és
szétnézett a kis szobában, rá kellett jönnie, hogy teljesen egyedül van és csak magára
számíthat. Ezért is várta már nagyon Jézusát.
34
I 2015.4.13.
Szomorú szívvel állunk meg most. Itt vannak testvérei, barátai, akikkel együtt indult az életbe.
Együtt játszott gyermekként, s mondhatni, velük egyforma lehetőséget kapott a boldogságra ő
is. S lám már itt van a koporsóban.
1. Ez csak félidőnek tűnik!
Sajnáljuk a fiatal életeket. Hiszen ennek az országnak nagy szüksége lenne erős, lendületes,
szívós, áldozatkész, elszánt fiatalokra. Csakis egy erőshitű, jól nevelt fiatalság emelheti ezt az
országot a többi európai ország közé. Ezekiel prófétának a csontmezőről volt látomása. A
csontok ott összeálltak, és végül emberekké formálódtak. Mi is reménykedhetünk valami
hasonlóban?
Lesz-e újra erős hitű, áldozatkész fiatalságunk? Rajtunk is múlik! Elhunytunk azonban már
nem építi ezt az országot!
A lelki kincsek gyűjtése miatt is szükség lenne a hosszú életre. Hiszen több idő alatt többet
imádkozhatunk, többször mehetünk az Isten házába, többet segíthetjük egymást, s több jót
tehetünk.
34
I 2014.11.11.
Nemcsak Urunk hordozta a keresztet, hanem ránehezedik a mi vállunkra is. Gyakorta
túlzottan is. Így tudjuk megérteni azt, hogy a hívő nép, hogy a hívek sokasága mindig
szívesen éli át Jézus keresztútjának fájdalmait. Sőt nem kevesen az egész nagyböjtöt is Jézus
szenvedése, a rá való emlékezés idejének tartják, jóllehet liturgikus előírásaink csak az utolsó
hetet, a húsvét előtti napokat szentelik ennek
Ugyanakkor gondolhatunk Pascal szavaira, aki úgy tartotta: „Krisztus halálos
vergődésben fekszik a jelen órában is.” Félelmetes események Jézus számára.
34
I 2014.11.6.
Sok olyan karácsonyi képet láttunk már, amelyen Mária és József az istálló
félhomályában vannak, ám a jászolra ragyogó fény árad. Karácsonyi énekünkben is így
örvendezünk: „Mily ragyogó fény árad az éjben, Betlehem úszik fény özönében. Megszületett
a Jézus!”
Ha a Szentírást kezünkbe vesszük, és elolvassuk a karácsonyi történetet, hamar
rátalálunk a fény forrására: A pásztorok látták meg először, mikor nyájaikat legeltették.
Mikor az angyalok örömhírt hozó éneke felcsendült, nagy fényesség terjedt velük együtt.
Ezért úgy is mondhatnánk, hogy Isten örvendetes üzenete maga a Fény.
33
I 2015.4.24.
Amikor egy kedves testvérünket, egy munkában megöregedett hűséges családapát kísérünk a
temetőbe, elnémulunk a fájdalomtól, és csendben imádkozunk. Mert lesújt bennünket a halál,
és gondolataink egyre csak körülötte forognak. Különféle élethelyzetekben látjuk őt:
megjelenik az ifjú ember, ahogy fiatal felesége megismerte, majd ahogy a gyermekei ismerték
a dolgos családapát, végül pedig ahogy unokái ismerték őt, a nagyapát, Az ifjúból egyre
öregedő, elnehezedő ember lesz, a szenvedés férfija, súlyos betegségek hordozója.
Minden életkorhoz ezernyi emlék fűz benneteket. S most mindennek vége. Ez tesz benneteket
elnémulttá: hallgataggá és elgondolkodóvá.
33
I 2014.11.6.
A mai napon boldog újévet kívánnak egymásnak rokonok, barátok, szomszédok,
ismerősök. - Sőt, mi magunknak is kívánjuk, óhajtjuk ezt a boldog újévet. - De ha
megkérdeznénk , hogy mégis hogyan képzeled el ezt a boldogságot közelebbről? S mi az, amit
kívánsz, ami után vágyakozol , s mi az, ami valóban boldoggá tehetne ez esztendőben, vajon
mit válaszolnál?
Talán egy főnyeremény?
33
I 2014.11.11.
Tiszta cipőben irtózunk a sárba lépni, rendes, új ruhában a szemét, piszok közelébe kerülni,
mert a tiszta és a piszkos között áthidalhatatlan ellentét van. – Isten végtelen szentsége s a bűn
között is, mert minél tisztább, illetve piszkosabb valami, annál nagyobb ez az ellentét. Így
Isten és a bűn közötti ellentét kifejezhetetlenül nagy!
33
I 2015.4.15.
Vajon ki az közülünk, aki elcserélte volna sorsát az övével, s vállalta volna ezt a két évtizedes
betegeskedést? Ki az, aki nem tört volna össze lélekben ennyi idő alatt? Ki az, akiből nem tört
volna fel a zúgolódó szó: "Istenem, meddig?" - Mikor telik már be a pár? Mikor csordul ki?
Mikor szólítasz már magadhoz? Ím most a pohár betelt, és ki is csordult, s magával ragadta
testvérünket a sírba. Ez a gyenge porhüvely, a test, melybe Isten e lelket lehelte, most
végképp összetört, s hamarosan a sír felé indul.
33
I 2014.11.6.
Mi, emberek, keressük a boldogságot, s talán azt hisszük, hogy a boldogságot
kikényszeríthetjük. Azt véljük, hogy tetteinkkel a jövő boldogságát erővel is elnyerhetjük. Ezt
az álmot már sok keserű csalódás, ébredés követte. Több ősi történet tanúskodik erről. - Pl. a
bibliai leírás szerint a bábeliek elhatározták, hogy olyan tornyot építenek, amelyik az égig ér.
Isten azonban kinevette őket. Engedte, hogy a viszálykodás, a meg nem értés elhatalmasodjék
közöttük. Így a merész terv szertefoszlott. Vagy gondoljunk Ikaruszra, a mitologikus hősre,
akinek apja szárnyakat készített, hogy felhatoljon az égbe, ám szárnyai a Nap melegétől
megégtek, s ő belezuhant a tengerbe.
33
I 2014.11.6.
Karácsonyi kánonunk szavaival örvendezünk a mai ünnepen, és úgy kiáltunk fel:
Krisztus születik, dicsőítsétek!
Törjön fel szívetekből ez az énekszó, mint ahogy az angyali karok nem tartóztathatták
magukat ezen a napon, hanem szent énekre fakadtak: „Dicsőség a magasságban Istennek,
békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
32
I 2014.11.6.
Talán azért sietett ez a Szent István nap, hogy megzavarja karácsonyi
boldogságunkat? – Hiszen ugyanaz a Jézus, akinek születésnapját ünnepeltük
tegnapelőtt, az evangélium szavai szerint rossz tapasztalatokat helyez kilátásba
tanítványai számára. Ellenségeskedésre kell számítaniuk, még a közvetlen
rokonságban is. „Helytartók és királyok elé hurcolnak titeket, hogy tegyetek előttük
és a pogányok előtt tanúságot.” – szól. Bírósági eljárásokról szól, s mindez történik
az „Ő nevéért”, vagyis a Jézus Krisztushoz való tartozás okán.
32
I 2015.5.12.
A vizek feletti uralom az Isteni erő legtisztább megnyilvánulása az ószövetségben. A víz
a tudósok szerint is az élet forrása. Ha új bolygót találnak, az első kérdés, van e rajta víz? Ha
igen, akkor van élet is. Aki ura a víznek, az ura az életnek és az élettelen természetnek
egyaránt. Isten teremti a vizeket és választja el a szárazföldtől. Aki alkotta, annak ma is van
felette uralma. Erről beszél a vízözön, amikor negatív feladatot teljesítenek a vizek. Erről
beszél a Vörös tengeren való átkelés, amikor életet ment Isten a vizek feletti hatalmával.
Egyúttal világosan üzeni, hogy Mózes Istene a Teremtő Isten. Megáll a Jordán folyása,
amikor Józsue átkel rajta a néppel. Lecsendesíti a vihart Jézus a Genezáreti tavon, ezzel
jelezve isteni hatalmát.
32
I 2015.4.20.
A napokban olvastam, hogy egy Rajna menti városban, Düsseldorfban a villamos elütött a
több gyermekes, munkás édesapát. Ítéletidő volt, amint mondani szokták. Orkánszerűen
süvített a szél, esett az eső. A holt tetem ott feküdt az úttesten, mellette, ráborulva nagy lánya
siratta. A fájdalom átjárta gyermeki szívét, ezért mit sem törődött a viharos idővel, sem a
körülállókkal. Atyjának véres kezét magához húzta, s elborította csókjaival, s újra meg újra
hangos sírásba tört ki. „Apám, te olyan jó voltál hozzánk, hogy lettek ezek a kezek, melyek
olyan sokat dolgoztak értünk, most egyszerre ilyen vér-vörösek? És vidám arcod, melyre oly
szívesen néztünk, hogyan lett ilyen halovány? És ezek a kedves, jóságos szemek, ó mily
hűségesen, reménykeltően néztek ránk, mikor munkából hazatértél. De most már sosem térsz
vissza közénk!”
32
I 2015.4.21.
Ezen a földön sarjadt, itt éltek ősei. Itt küzdöttek, s ennek a földnek a kenyerét ették. Ide tér
most vissza N. Életútja nem volt mindig sima, inkább göröngyös. Sok volt benne a küzdelem.
Sok volt benne a csalódás és a fájdalom.
A küzdelemről Jákob próféta juthat eszünkbe. Hazája felé tartva egyszer egész éjszaka
küzdött valakivel. Isten angyala volt az? „Engedj, mert közeledik a virradat”- szólt az
ismeretlen. Ő pedig azt mondta: „Nem eresztelek, míg meg nem áldasz.” (Ter. 32,26)
N testvérünk nemcsak a munka terén küzdött sokat, hanem a hitéért is. Emlékezetes marad:
halála előtti szombaton menyegzőn voltunk együtt, s amíg a vidám muzsikaszó verte fel a
tájat, ő éppen a hitről kezdett el beszélni velem. Ez nem lehet véletlen. Őt ez foglalkoztatta,
míg mások daloltak, s a bort itták.
31
I 2015.4.13.
Maradhat-e szem könny nélkül? Maradhat-e szív itt fájdalom nélkül? A jelenlevők mind
szomorúan veszik tudomásul, hogy N testvérünk földi pályafutása befejeződött. Nincs tovább!
Mindössze 38 évesen távozik az élők sorából. Életének virágkorában. Épp erre a korra már
megalapozottá válik az ember élete. Átlagosan túl vannak a családalapítás, lakásépítés
gondjain, s megfelelő munkahelyük van és nagyocska gyerekeik.
Ki tudja, hogy melyik hiányzott ezek közül őneki? Vagy talán mind együtt? Ki tudná
megmondani, miért nem volt megelégedve az élettel, miért idegenedett el attól, s miért vált
céltalanná számára az élet?
31
I 2014.11.11.
Fáradtan, porosan, mégis könnyes szemmel és lelkesen érkezett meg ez a kis csapat most ide
Máriapócsra, a szűz Anya kegyképe elé, hogy felajánlja zarándoklatát a magyar hazáért.
Akkor, amikor pl. ma Debrecenben virágkarnevál van, és tízezrek tolongnak az utcákon azt is,
jelzik ezzel, hogy az emberiség a földi élet örömeivel kíván eltelni. Hogy ezzel legyen
csordultig a lelke, addig ezért a magyar hazáért ennyi férfi hozta meg ezt az áldozatot a
környékről, sokan, pedig Kárpátaljáról, ami azt is jelenti, hogy ők jobban tudják és érzik,
hogy mennyit jelent s milyen értéket képvisel magyarságunk a saját életünkben.
Szent István király napja van!
31
I 2015.4.14.
Most a legjobb talán az lenne, ha nem is szólnánk semmit, hanem csak néma csendben
búcsúznánk, hiszen van épp elég fájdalom, és a szavak sebeket téphetnek fel azoknak
lelkében, akik semmiről sem tehetnek, és akik mindenre számítottak, csak erre nem.
Valamit mégis mondani kell. El kell mondanunk, hogy mennyire szomorúak vagyunk,
letörtek, megdöbbentek, és nem is értjük, hogy mi történhetett.
31
I 2015.3.10.
Nagy örömmel végezzük a húsvéti szertartásokat. Ajkunkról zengve száll a Krisztus feltámadását
köszöntő énekszó. Szívünkben lángok gyúlnak, amelyek az új életet köszöntik, mert „Ő lett a halottak
első zsengéje.”, s mert az írásokban Isten hatalmas tettiről olvastunk ma.
Az asszonyok voltak az elsők, akik a sírhoz siettek. Korán reggel, még szürkületkor indultak el, s akkor
értek oda, amikor a Nap épp felkelt. A legutolsó szeretetszolgálatot akarták teljesíteni a halott körül,
hogy különféle keleti balzsamokkal kenjék be azt, védőrétegül a romlás ellen, amint a zsidóknál
szokásban volt. — Bensejükben egészen a halottal foglalkoztak. Eszükbe sem jutott volna, hogy az
másképp is lehet… Ezért is voltak olyan nagy gondban: „Ki hengeríti el nekünk a követ a sír ajtajáról?”
- kérdezgették aggódva, mert a kő igen nagy volt. Ekkor kerültek szembe hírtelen,
meglepetésszerűen - Isten nagy tettével: Az Atya már kihozta Fiát a sírból. ezért a kő már nem volt a
helyén, s nem volt vele gond.
30
I 2015.3.17.
B./ K. T! Sokan nem tudnak mit kezdeni a pusztában vándorló zsidó, választott népről
alkotott képpel. Pedig a keresztény ember is vándor és úton vagyunk. Ez az út, amelyen
járnunk kell, mindenek előtt a hit útja.
Persze, olyan időket élünk, világviszonylatban is, amelyről elmondhatjuk, hogy nem
kedvez a hitnek és így nem könnyű megőrizni azt a hitet, azt a rettentő bizalmat és nyíltságot,
amit a kafarnaumi százados magáénak mondhatott.
Nem kevesen vannak, akik azt sem tudják, hol áll a fejük, ha már a hitről van szó.
Mert a mai változókor mozgásával találkoznak mindenféle új szellemmel, s ettől zavarba
jönnek. Nem kevesen vannak, akik úgy látják, hogy az u. n. Felvilágosodás kora
megismétlődött, és mint egy másodszor tör rá a vallásos emberre. Így a hit, világszerte
sokszintű támadásnak van kitéve. Nos, ezért nehéz a kafarnaumi százados őszinte hitét őrizni!
30
I 2014.11.6.
Talán semmikor sem érezzük úgy az idő múlását, mint az év fordulóján: szilveszter és
újév napján. - Nem veszélytelen dolog és nem is véletlen, hogy az első hónapot januárnak
hívják. Az ókori rómaiak nevezték így el, mégpedig Janus istenükről, akinek szobrán az volt
az érdekes, hogy két arca volt: előre is és hátra is tudott így nézni és egyik arca világos volt,
másik pedig sötét.
30
I 2014.11.11.
„Betegségeinket Ő hordozta és fájdalmaink Őrá nehezedtek.” (Iz 52,l3) - Betegségeinket
Ő hordozta és a mi fájdalmaink nehezedtek rá. Bűneinkért szúrták meg, a mi
gonoszságainkért törték össze, a mi békességünkért érte utol a büntetés, és az Ő sebei
szereztek nekünk gyógyulást.” - Így írja Izaiás próféta, s ha ezt a listát elolvassuk, s jól
átgondoljuk ezen a keresztfelmagasztalás ünnepén, akkor igazán átérezzük, mennyi áldás
fakadt számunkra a drága, elevenítő kereszten. - Hiszen nézzük csak: betegség, fájdalom,
bűnökért járó büntetés. Ugye egyiket sem szeretjük? Nagyon is átérezzük mindezek súlyát és
kellemetlenségét, s tudjuk, mit jelent ez a szó: gyógyulás. - Méltán hálálkodunk tehát a mai
napon.
30
I 2015.4.20.
70 éves korában véget ért N testvérünk élete és egyben szenvedése is. Hiszen már több, mint
egy éve ágyban fekvő, súlyos beteg, s egy év alatt hányszor kellett megfordulni a
betegágyban, ha van hozzá egyáltalán erő, s hányszor sóhajt fel a beteg: Jaj Istenem, segíts!
1. A szenvedés egyetemes emberi jelenség az eredeti bűn óta.
Isten ugyan meg akarta kímélni az embert a szenvedés minden fajtájától, de az emberiség ezt
a külön ajándékot eljátszotta a bűn által. Azóta általános a betegség, a szenvedés a fájdalom.
A szenvedő Jób is ezt hangsúlyozta:„Az asszony szülöttje, az ember, rövid ideig él, kínja
azonban van jóllakásig.” (14,1)
A szenvedések nem kis része magáétól az embertől, az emberi felelőtlenségből,
szenvedélyekből, egymás iránti gonoszságból származik. Sok-sok boldogtalanságot okozunk
egymásnak. Nemcsak a háborúságokra gondolok, hanem a családi békétlenségekre is. Mennyi
szenvedést meg lehetne spórolni, ha jobbak lennénk! Még a betegségek is nehezebben
érnének el bennünket! Igaz, vannak elkerülhetetlen kopások, öregedések, amelyeket nem
nagyon lehet kikerülni.
30
I 2015.4.21.
1. „Sírnom kell és zokognom…”
- énekeljük a temetési énekünkben. Sírás szorongatja torkunkat most, és összeszorítja
szívünket. Megrendülve állunk meg e koporsó mellett, hiszen tisztességben megőszült,
szorgalmas munkás apa fekszik e koporsóban. Hosszú betegeskedése nyomán már várható
volt ez a perc, mégis úgy ért bennünket a hír, mint az áramütés: váratlanul és megbénítva
bennünket. Igen! Bár ő egyre készült és készen is volt az útra, mert testi és lelki orvost is
hívatott magához újra és újra, és a szentáldozásban a múlt héten is magához ölelte Jézusát,
mégsem gondoltuk, hogy a búcsú perce ilyen hamar elérkezik.
29
I 2014.11.6.
Tudtam, hogy ma a gyermekek pásztorjátéka után kerülök sorra, s amokir készültem egy író
(már nem tudom kik volt az) játszótéri élménye jutott eszebe. A gyerkek körülötte játszottak,
ották egymnást… Mit játszottok? – háborúsdit. Miért nem játszottok inkább békét?
A gyerekek elszaladtak, összedugták a fejüket, s pár perc múlva tanácstalanul visszajöttek:
hogy kell békét játszani? Az író gondolkodott, s ő sem nagyon tudta…
29
I 2015.4.22.
Ez a 77 év valójában már szép idő, mégis szomorúak vagyunk, mert itthagyja bánatos
özvegyét, gyermekeit, rokonait, barátait.
1. És itt hagyja ezt a szép magyar földet, s a földi életet miden örömével együtt.
Emberi életünknek alapvetően istenszeretetre kell épülnie. És vele párhuzamosan a
hazaszeretetre is, amiben benne van annak a darabka földnek a tisztelete, ahol élünk.
N bácsi korosztálya már az utolsó képviselője ennek az eszménynek, akiknek az életében
összeforrott, ötvöződött és összefonódott ez a kettő: Isten és a hon szeretete, és benne a
tájnak, a földnek a szeretete.
29
I 2015.4.28.
1. Szeretem a 90 éves bácsikat.
Talán azért is, mert nagyapáim jutnak eszembe, akik szintén hosszú életűek voltak, s ők
tanítottak a munka szeretetére. A föld szeretete, a gazdálkodás fortélyai és az állatok
kedvelése mind tőlük ragadt rám. Nagyanyám pedig imádkozni tanított.
Kevés beszédű, bölcs öregember volt. Káromkodni sosem hallottam. Pedig mindenki kerül
szorult helyzetbe. Szmirna püspökéről, az idős Polikárpról mondják, hogy a pogány helytartó
felajánlotta neki:„Káromold az Istent, s akkor szabadon engedünk!” De az öreg püspök így
válaszolt:„Ennyi időt értem, még sosem hagyott cserben! Hogyan tagadhatnám meg az én
Megváltómat és Uramat?” Meg is halt ezért a hitéért. Akik ilyen nagyapák mellett
növekszenek, azok közel kerülnek az Isten országához.
29
I 2015.4.28.
Meghalt a ti anyátok, ennek a családnak szíve, lelke, s most gyász tölt el benneteket. Ebben a
szomorúságban a türelmes Jób szava jut eszünkbe: Tudom, hogy Megváltóm él, s a végső
napon felkelek a földből, és ismét körülvétetem bőrömmel, és saját testemben látom meg az
Istent.”
Évtizedek távlatából hangzanak e szavak felénk, és alkalmat adnak arra, hogy három irányba
nézzünk: a fájdalmas jelenre pillantsunk, szólaltassuk meg a dicsőségessé váló múltat, és
idézzük fel a reményteljes jövőt.
29
I 2015.4.13.
1. Nem értjük.
Megdöbbenve állunk a koporsó mellett, földbe gyökerezett lábakkal, és nem érjük, mi
történhetett. Hogyan vált visszavonhatatlan valósággá N halála!
Nem érjük! Hisz vidám természetű, és fiatal ember volt, aki szerette az életet. Mindig előttünk
van derűs, mosolygós arca, ábrázata. Nevetve nézett szembe az élet bajaival. És semmi jel
nem mutatott arra, hogy ilyen gondolatokat hordoz magában.
Nem értjük, mert szorgalmas ember volt, munkabíró. Szinte sugárzott belőle a tettrekészség.
Megfelelő, jó szakmát választott magának és szerette azt, amit csinált. Mint fiatalember nagy
lelkesedéssel építette saját jövőjét és mindig tervezett, alkotott. Munkájához melyre volt
szüksége, hát épített egyet. Felszerelésekre és beszerezte magának. Meg nem állt a munkában,
örökké tevékenykedett. Aki ismerte, nagy jövőt jósolhatott neki, hogy milyen jó mesterember,
hogy bedolgozza magát a szakmába, és biztos jövőt teremt magának és családjának.
29
I 2015.4.13.
és látom a koporsóban nyugvó isteni képre teremtett szépségünket elhervadva, s dicsőség
hagyottan, emberi alak, s ékesség nélkül. Így énekeljük, s mennyire átérezzük ezeket a
szavakat most, amikor e fiatalembert temetjük. Mert mivé lett isteni képre teremtett szépsége?
Itt volt gyermek, s játszott a többi gyermekekkel. Itt járt iskolába, és nem is oly rég senki sem
gondolta, hogy ennyire hamar összetörik ifjúsága. Mint Isten képére és hasonmására teremtett
ember, s mint ifjú szép volt és vidám tekintetű, s most minden szépségét elveszítette.
Kifosztotta őt a halál. Ez a mi fájdalmunk!
Édesanyja mindent megtett érte, amit egy anya tehet a fiával. Szűz Mária „pólyába csavarta és
jászolba fektette” gyermekét - ez az anya is így gondoskodott: bölcsőt készített neki, jászol
helyett, és takarót, élelmet, ruhát biztosított számára. Mindehhez sok jó szót, amilyet csak egy
jó anya adhat gyermekének. Mégis szomorúság jutott osztályrészül neki.
29
I 2015.4.14.
Ennek a hosszú téli időszaknak a végén, mielőtt a tavaszi virágok kinyíltak volna, meghalt N
testvérünk.
A mi Istenünknél örök tavasz van és gyümölcstermő nyár, nincsenek fagyos napok. A Biblia
természeti képeket használ ennek illusztrálására. Eszerint az Élet Folyója mellett van az örök
boldogság, ahol szüntelen virágoznak és minden hónapban teremnek a fák. Ez a szüntelen,
véget nem érő örömnek és boldogságnak a jelképe. Isten gyermekei tehát oda tartanak: a jelen
világ teléből az örökös tavasz világába.
S ez az egyetlen lehető vigasztalásunk most, amikor 56 évesen megy el testvérünk.
29
I 2015.4.14.
Fáradt ember állt meg halottak napján a sírnál a pislákoló gyertyák fényénél. A sírhantok
között mindenfelől feltört a gyászos, síró, kérő ének, de ő nem énekelt, csak állt egyenesen.
Lábai, végtagjai meg-megremegtek, s csak nézett merőn a női sírhantra, s a mellette levő üres
sírhelyre. Könny nem folyt a szeméből, de ahogy meg-megremegett, elárulta, hogy mély
fájdalom járja át a szívét. Ez a kép maradt meg róla emlékezetemben, a szenvedő ember képe.
A gyermek kacagását nem láttam, és nem is láthattam ragyogni a szemében. A felgyűrt
ingujjú férfival sem találkoztam benne, csak a hazaérkezőt ismerhettem meg, s ebben az
életszakaszban ilyennek találtam, szenvedőnek.
29
I 2014.10.31.
Sokszor hallottuk már a magvetőről szóló példabeszédet, amelyet az Üdvözítő olyan szívesen
és előszeretettel magyarázott apostolainak, az apostolok, pedig a népnek, hogy t. i. milyen
sorsa van az isteni igének az emberi szívekben, s milyen befogadó talajra talál az ott.
Hasonlóképpen van a hit magvával is. A hit számára is jó talaj szükséges, ugyanakkor az
emberek különböző lélekkel fogadják a hitet.
28
I 2015.4.22.
Mindnyájunkat megdöbbentett a hír, hogy meghalt testvérünk, hiszen egy örökmozgóember
volt, piros arcú és egészséges. Mint akiben egy belső motor van, amely nem hagyja nyugodni,
s nem hagyja leülni és tétlenkedni. Ki látta őt a kapuban ülni és pipázgatni? Még a gondolat is
annyira nevetséges, hogy kimondhatatlan és elképzelhetetlen az ő esetében. Mert belső
énjével egyszerűen ellenkezett a tételség, lustaság és dologkerülés.
28
I 2015.4.24.
Így értelmezhetjük Jézus mondását: Ó, te szorgalmatos Márta! Nemcsak a munka van a
világon. Nemcsak a test. Nemcsak az étel és ital. Lelkünk is van, s a lelkeket is táplálni kell,
különben képességeink elsatnyulnak. Eligénytelenedünk, s lesüllyedünk a kérődzők
színvonalára. Ezért boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot, mint a kiszáradt
föld, amely megrepedezik és szomjazza a nyári esőt. Egy a szükséges - szól hozzánk is Jézus.
És ez az egy, s egyben a legfontosabb a célba érésünk, lelki üdvösségünk.
28
I 2014.11.7.
Milyen nagy öröm célba érni! Ezt mindnyájan éreztük már! Megéltük. Mennyire
megdobban a szívünk, amikor hosszú utazás után, talán éppen az üldöztetésből,
fogságból hazatérő ember egyszercsak az utolsó kanyarhoz érkezik, megpillantja a célt
és felkiált: „Téged kerestelek annyi éven át! Istenem! Mégis célba értem, hazataláltam!”
Mit érezhetett hát Mária, amikor ebbe a boldog, örök hazába megérkezett? -
Nyugalomra jutott el, az égi, mennyei nyugalomra, amely azonban éppen nem
tétlenséget jelent, hanem állandó örömöt, boldogságot.
28
I 2015.3.10.
Boldog húsvétot kívánunk ezekben a napokban egymásnak: kicsik és nagyok. Boldog húsvétot
kívánunk rokonainknak, szomszédainknak, barátainknak, ismerőseinknek, s akikkel csak
összetalálkozunk úton és útfélen. — Jókívánságainkat még képeslapokra is felírjuk. Telve vannak vele
a postaládák, szárnyalnak velük repülőgépek, robognak hegyen-völgyön át a vonatok, s viszik a
postások a húsvéti üdvözleteket, s rajta ott áll: Boldog húsvétot!
27
I 2014.10.31.
Hogy is írja Szent János az első levelében? - „Ha valaki azt mondja, szeretem az
Istent, és felebarátját gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem
lát, hogyan szeretheti?” - Ugyanezt írja az egyház hivatalos lapja az 1930-as évek elején:
„Kereszténység szeretet nélkül hazugság. Kongó üres frázis."
27
I 2014.10.31.
B./ K. T.! Képzelj el egy képet. Sok-sok ezer férfit látsz rajta. Komoly, egyházi
férfiakat. Valamennyi püspök díszben. Köztük ott találjuk Szt. Miklós püspököt is. Nehezen
találunk rá, mert sokan voltak előtte járók és még inkább sokan vannak, akik utána jöttek. A
sor végén ott találjuk a jelenleg élő püspököt is, köztük a mi Miklós püspök Atyánkat.
Elnézzük ezt a hatalmas, impozáns képet és elgondolkodunk: püspökök. Mit jelentenek
nekünk ezek az emberek? Ki a püspök a keresztény nép számára? Hivatásuk nagyságát
felmérjük, hogy kellően értékelni tudjuk őket.
27
I 2014.11.25.
Emlékeztek rá, hogy az Üdvözítő mi szerint választja ketté majd az emberiséget az utolsó
ítélet napján? Hogyan is szólnak ítélő szavai? „Jöjjetek Atyámnak áldottai – szól a jobb kéz
felől állókhoz – és bírjátok a világ kezdetétől nektek készített országot. Mert éheztem és
ennem adtatok, szomjaztam és innom adtatok, vándor voltam és befogadtatok, mezítelen és
felruháztatok, beteg voltam és meglátogattatok, börtönben voltam és fölkerestetek.” A másik
oldalon állókat pedig azzal vádolja a Bíró, hogy nem adtak Neki enni, inni, ruhát, szállást,
betegségben nem látogatták meg, s amikor ezek csodálkoznak, akkor felvilágosítja őket, hogy
amit egynek a legkisebbek közül nem tettek, azt vele nem tették, illetve, hogy Ővele tették
ezt, akik mindez megtették.
27
I 2015.4.14.
A házszenteléskor azt mondta a férje, hogy majd látogassam meg a feléségét, amikor ő szól.
Sajnos azonban erre a találkozásra már nem került sor, mert hirtelen kórházba vitték, s
hamarosan be is fejezte életét.
1. De az Úristen számon tartja a szándékot is, az akarást is.
Akkor is ha a végrehajtásra már nincs időnk és lehetőségünk. Mert a mi Istenünk a szíveket és
veséket vizsgáló Isten, aki belát a szív legbensőbb érzéseibe, rejtekeibe is, és ismeri
gondolatainkat is. Ismeri bűnbánatunkat, és elfogadja azt. Még akkor is, ha csak sóhajtásként
hangzik fel a betegágyon a nagybeteg kebeléből a feléje reppenő ima, amelyben szeretet van,
ragaszkodás, hűség, Isten felé fordulás.
27
I 2014.11.6.
Loyolai Szent Ignác felveti a kérdést lelkigyakorlatos könyvében, hogy miképp tudjuk
mi, akik sok száz esztendei távolságban élünk az első karácsonytól, felfogni a karácsony ránk
vonatkozó üzenetét. Azt tanácsolja, hogy ahhoz, hogy ennek az eseménysorozatnak tartalma,
mondanivalója közelebb kerüljön hozzánk, tegyük azt szemlélet útján jelenvalóvá.
26
I 2015.4.22.
Mit gondoltok, hányszor mondhatta el életében Borbála testvérünk az Üdvözlégy Máriát?
Hányszor sóhajtott fel Mária felé:„Asszonyunk Szűz Mária! Imádkozzál értünk bűnösökért,
most és halálunk óráján.” Azt gondolod, hogy égi anyja, aki hallgatta ezt a sok könyörgést,
nem tette könnyűvé halála óráját? De igen! Hiszen kedden még ebédet főzött. Kedves és derűs
mosolyával szólt: Gyere András, kifőtt az ebéd. Ami szerdán és csütörtökön következett, azt
már öntudatlanul vészelte át. Abból már semmit sem érzett. Többet szenvedtek miatta
hozzátartozói, mint ő maga. Könnyű, jó halállal ajándékozta meg őt a Mennyei Atya.
26
I 2015.4.24.
Kedves öreg mamát veszítettünk el személyében, aki, ím 87 évesen visszaadja lelkét
Teremtőjének.
1. Mekkora volt a hite? S mekkora az Isten iránti ragaszkodása?
Öregen is, megtörten is sietett a templom felé, amíg csak tehette, s bírta erővel. Példát adva
ezzel a lankadóknak, fiataloknak, erőseknek, akik jó erőben is, indok nélkül is elkerülik Isten
házát. Ilyen hitű asszonyok neveléshez évszázadok kellenek, nem is csak évtizedek!
Először is kell egy olyan korszak, amely kedvez a vallásosság alakulásának az emberek
lelkében. Be kell látnunk, hogy a mostani évek még mindig nem olyanok!!! S kellenek,
persze, olyan édesanyák, mint amilyen N néni anyja lehetett, és olyan családok, mint amiben
ő felnevelkedett. Ismerhettem a testvérét is, ezért is ennyire egyértelmű ez számomra.
A mostani anyukák nem olyan iskolába jártak és nem is olyan levegőt szívtak, hogy több vagy
sok N nénihez hasonló hitű asszony nevelődhetne ki a kezük alatt.
26
I 2014.11.7.
Különleges érzés tölt el bennünket, amikor megállunk ott, ahol egy nagy folyó ered.
Látni a fától fáig kanyargó, kövek közt bujkáló kis patakot, s tudni azt, hogy hatalmas folyóvá
duzzad, s hátán óriási hajókat hord, százezrek isznak a vizéből, és pl. a Duna 2800 km
megtétele után ömlik a tengerbe.
26
I 2014.11.3.
Egy kutató egykor Jeruzsálemben járva emlékművek romjai között lépdelt. Tűnődve kutatta a
múltat, vajon mit takarnak e romok. Egyszer csak egy arab asszonynak vezetett arra az útja.
Utána szaladt kis fiacskája. Amint az emlékműhöz értek, az asszony lehajolt, kis követ vett
fel, és épp arrafelé dobta. De ím, már a fiú is lehajolott, és ugyanazt tette, amit az anyja: ő is
odavetett egy kis követ a romok irányába. – „Mit tesztek? – kérdezte a kutató. – Miért
dobáltok?” – „Mert egy rossz fiúnak a sírja van itt, aki egykor atyja ellen lázadt” – mondták.
„Ugyan! Vajon ki volt az a rossz fiú, és ki az apja?” – „Az apa Dávid király volt, a fiú pedig
Absalom” – hangzott a válasz. – Mert amikor Absalom fellázította barátait és cinkostársait
Dávid király ellen, majd pedig elesett a harcban, akkor Dávid emlékművet állíttatott neki, és
oda temette el a romok alá. A nép azonban nem tud megbarátkozni a rossz fiú emlékével,
ezért valahányszor arra járnak az emberek, borzadva követ löknek a sírjára, közben pedig azt
mormolják: „Átkozott légy, Absalom, és átkozottak legyenek gyermekeid, valamennyien,
akik apjuk ellen támadnak!”
26
I 2015.3.24.
K.T! Mi1yen szomorú napja volt ennek az evangéliumi királynak. Gondoljátok csak el!
Lakodalomra, menyegzőre készült és készítette fel házát: fia lakodalmára. És végül nem volt, aki leüljön
a lakodalmi asztal mellé.
Pedig a király, az evangélium leírása szerint mindent megtett azért, hogy vendégei majd jól
érezzék magukat Micsoda előkészület: hónapokon át, hizlalta az ökröket, s egyéb állatokat. A kellő
időben levágatta azokat. A konyhán sürögtek, forogtak a szakácsok sült, főtt a hatalmas üstökben a
jobbnál jobb étel. A hosszú asztalok már megterítve várták, hogy melléjük üljenek a meghívottak.
Tányér kanál, villa, kés, puhakerevet mind egyenként felkínálta magát a vendégek számára. És micsoda
szomorúság! A meghívottak visszadobták a meghívó cédulát s nem mentek el a lakomára!
A király? -Nyílván idegesen járt fel, s alá a palotában, az üres asztalok körü1.-A királyné sírva ült
az egyik sarokban, míg zsebkendőjébe temette arcát. S a királyfinak lakodalma napján temetni való
kedve volt. -Milyen nagy illetlenség, mekkora udvariatlanság a meghívottak részéről.
26
I 2015.4.15.
Ő sem gondolta még pár napja, hogy így lesz ez. Bízott abban, hogy felerősödik a kórházban,
aztán visszaengedik, s még sokáig élhet családja körében. S családja is ebben reménykedett.
De nem így történt! Mi az ami megnyugtató a nyugtalanságban?
1.Elsősorban az, hogy N. teljesítette családapai kötelességét.
Hiszen becsülettel fölnevelte fiait, kedves felesége oldalán. Sokat dolgozott és küzdött a
családjáért, mint munkás ember. Ki tudja, hányszor indult munkába? Hányszor vette nyakába
a tarisznyát, s a munkaruhát magára, hányszor tért haza fáradtan, mint aki kidolgozta magát?
Hűséges munkásembernek bizonyult. Becsülettel ledolgozta a munkaidőt, egészen a
nyugdíjazásáig. S úgy reménykedett, hogy szép, hosszú élete lehet családja körében, és
élvezheti munkájának gyümölcsét.
26
I 2015.4.22.
Az Üdvözítő Jézusnak nehéz volt a keresztje, és fel sem bírta volna vinni egyedül a
Golgotára. Az isteni gondviselés azonban segítséget küldött mellé Cirenei Simon
személyében. Simon épp a mezőről jött két fiacskájával. A gyerekek kicsik voltak, éhesek és
sírósak. Apjuknak mégis vinni kellett a keresztet, mert a katonák parancsnoka így
rendelkezett, s nem volt menekvés. Ez a vonakodás azonban csak ideiglenes volt. Csak
percekig tartott, hisz Simon hamar rájött, hogy kinek is segít, s máris egyre nagyobb örömmel
cipelte a nehéz keresztfát. De a jutalom sem maradt el: az Úristen megáldotta Simont még
gyermekiben is. Az egész család kereszténnyé lett, Jézus követője, sőt a hagyomány szerint
mindkét fiúból püspök lett. Istennel szemben tehát senki sem lehet nagylelkű, mert Ő megelőz
minket a nagylelkűségben: még gyermekeikben, utódaikban is megáldja a neki szolgálókat.
25
I 2014.11.6.
Az egész világ év végi mérleget készít. Az újságok, rádió, T.v. egyebet sem tesznek
ezen napokban, mint az elmúlt év napjait , eseményeit elvonultatják előttünk politikai
szempontból nézve vagy gazdasági, sportbeli vagy kulturális oldalról vizsgálva a dolgokat.
Mintha az időre még egy-egy pecsétet rányomhatnánk, utólagosan is és helyreigazíthatnánk
dogokat. De ez lehetetlen! Az idő u.i. ajándék, amelyet újra és újra körbejárhatunk
gondolatainkkal, de vissza nem hozhatjuk az elmúlt perceket!
Akkor értékeljük helyesen az időt, ha hálát tudunk adni érte, másrészt viszont tanulni
tudunk belőle: a múltból és ezt a jövőben fel is használjuk, mint tapasztalatot.
25
I 2015.4.28.
Sok-sok betegség, szenvedés után a mi N testvérünk is elment, de hazatalált, hogy itt
nyugodjék hazai földben. Várta őt már régóta férje ebben a sírban, akitől olyan nehéz volt
megválnia. Kérte, hogy most is ide hozzák a messziből, hogy együtt lehessenek, és testük
együtt pihenjen, és Isten irgalmából lelkük is találkozzék.
1. Két nyolcas jelöli életének idejét.
A 8-as szám a számmisztika és a zsidó hagyomány szerint is tökéletes szám, mert van benne
valami végtelenségre utaló, amennyiben megszakítás nélkül körbe lehet menni vonalain a
végtelenségig. Ezért ez az örökkévalóságot is jelölheti. Ha pedig két 8-as van egymás mellett,
és 88-nak olvassuk, akkor ez már valóban szép idő és hosszú életnek mondható emberi élet.
Bizonyára N. is meg volt vele elégedve és nem kívánt többet belőle. Az örökkévalóságnak a
jele lehet ez a két 8-as, melyre meghívott bennünket Istenünk. Mert a testünk ugyan
fáradékony és elkopik, mint minden más anyagi. A lelkünk azonban szellemi valóság. Csak
Isten pusztíthatná el. Ő azonban ezt nem teszi, hanem meghívott bennünket egyenesen szent
országába, boldogságába, örökké fenn maradó országába, ahol már nincs fájdalom, sem
aggódás, sem sóhaj, de végtelen élet, öröm és boldogság. Ahogy az Úr Jézus tanította:
„Mindaz, aki énbennem hisz, nem hal meg mindörökké, hanem átmegy a halálból az életbe”
25
I 2014.10.31.
A XVII. századbeli, híres Mazarin bíborosról, politikusról maradt fenn következő történet:
Már nagyon öreg, gyenge volt, és érezte, hogy napjai letelőben vannak. Gyönyörű festménygyűjteménye
volt, környezete tudta, hogy azt sajnálja legjobban itt hagyni. Újra és újra
körülhordoztatta magát a festményekkel teli szobákban és közben így suttogott maga elé:
„Ezeket mind itt kell hagynom. Ezt is és ezt is itt! Mennyit fáradoztam, amíg ezeket
beszereztem, s most itt kell hagynom valamennyit!” – „Nézzen ide, barátom! – szólt
ápolójához. – Ez itt Correggio festménye, ez pedig Tiziano Venusa! Ez Carraci műve, és mind
itt kell hagynom! Isten veletek, képeim, akiket oly nagyon szerettem, és akik nekem olyan
sokba kerültek!”
25
I 2014.11.11.
Nagy harcnak lehetünk szemtanúi Illés próféta napján. Ez a harc Illés és a
bálványimádó papok, illetve a király és királyné, mint pártfogók között folyi.k. - Egyik
oldalon tehát Illés egyedül harcol az igaz hitért, a másik oldalon 450 bálványimádó
pap, hátuk mögött pedig a királyi pár hatalma. - Őket a halott, bálványistenek
támogatnák, ha lenne szikrányi hatalmuk és erejük. Igen! Illés a bálványimádás ellen
harcol. Minthogy a környező népek mind bálványimádók voltak, így különös veszélyt
jelentett ez az egyistenhitet tartó választott nép számára, de veszedelmes a mai ember
számára is, mert sajnos, vannak titkos „bálványok” manapság is.
25
I 2015.4.13.
Hófehér ruhába öltözteti egyházunk a papot fényes héten még a koporsó mellett is, mert a
húsvéti öröm, Jézus feltámadásának fénye átragyog még a nagy szomorúságunkon is, és
átalakítja fájdalmunkat is. Remény ad nekünk reménytelenségünkben és
elkeseredettségünkben, s megpróbál megörvendeztetni a feltámadás jó hírével. Az énekek is
különleges húsvéti énekek, amelyek ilyenkor felhangzanak.
25
I 2014.11.6.
Jellemző, hogy ha az ember valamit el akar érni, akkor szüksége van kapcsolatra,
befolyásra, hatalomra, mert akkor könnyebben megnyílnak az ajtók. – Jézusról viszont azt
énekeljük: „Jézus ágyán nincsen paplan, sír az ártatlan. Nincs palota, hanem fekszik barmok
jászlában.” – Mindebből kitűnik, hogy mindaz, ami az emberek között érvényes és ahogyan
az emberek valamit el akarnak érni, az annyira át van szőve csalafintasággal, sokszor bűnnel
is, hogy ezt az utat és életmódot az Isten Fia nem választhatta. Csak valami egészen tisztát,
korrupciótól menteset.
25
I 2015.4.21.
Még sohasem volt a beteges embernek akkora reménye a gyógyulásra, mint napjainkban
Európában és nálunk. Rendelőintézetek, jól felszerelt kórházak, orvosok és ápolónők
sokasága áll a betegek rendelkezésére. Mégsem gondolhatjuk komolyan, hogy a betegséget,
szenvedést és halált ki lehet szorítani emberi világunkból. Nem számíthatunk arra, hogy eljön
a nap, amikor mindenki egészségesen tölti el a maga 80-100 esztendejét, s aztán könnyű álom
keretében költözik át a túlvilágba. Ez a paradicsomi állapot volt, amit elvesztettünk ősszüleink
bűnei miatt réges-régen. Azóta mindnyájunknak számítani kell arra, hogy komolyan
megbetegszünk, és talán éveken át szenvedünk és természetesen meg is halunk.
N testvérünk a szenvedés kelyhét ím, fenékig kiürítette. Nehéz és hosszadalmas betegséget
kellett elviselnie. Mert hiába vett körül bennünket a Mennyei Atya áldott friss levegővel, neki
mégis alig jutott belőle: kapkodva, fulladozva lélegzett.
25
I 2015.4.22.
„Nagy a mi Urunk és nagy az ereje, és nincsen szó, mely elégséges volna az ő csodatételeinek
magasztalására.”
Ezek a megpróbáltatások húsba vágóak voltak. Egymás után mentek el mellőle, akiket
szeretett. Csak az utóbbi 10 évben: elveszítette unokáját, vejét, legény fiát. Kell ennél több
fájdalom? Kell még nagyobb csapás? Úgy tűnik, hogy a keserű poharat fenékig kellett kiinnia.
Ezt csak tetőzte végső szenvedése, betegsége, amely nagy fájdalommal, csillapíthatatlan
kínnal járt.
24
I 2014.11.6.
1. Minden évben magától értetődően megünnepeljük karácsony ünnepét. De tudjuk-e
eléggé, hogy mit is ünnepelünk és miért állunk meg ilyen sokan ennél az ünnepnél?
Izaiás próféta így jövendöli meg ezt az örömöt és az ünneplés okát: „A nép, amely
nagy sötétségben él, nagy világosságot láta. ... Te nagy örömöt ajándékozol nekünk, mert
Kisded született nekünk és Fiú adatott nekünk.” – Íme a karácsonyi örömhír lényege! - Ez a
fény Istentől van tehát. Ezért olyan nagy világosság ez, ezért olyan ragyogó fény. Világosabb,
mint bármely világító, amelyet az emberek egyáltalán meggyújthatnak vagy gyújtottak eddig.
Ez a fény a nekünk ajándékozott Fiú Isten.
24
I 2015.4.24.
Temetés és temetés közt különbség van! Mert más és más élet után elhalt emberek fekszenek
a koporsóban. Egyik féle temetésre csak kíváncsiságból mennek el az emberek közül sokan, a
hozzátartozók pedig kényelmetlenül érzik magukat, mert tudják, hogy az elhunyt nem sok jót
tett életében. — A másik koporsó mellet viszont a legmélyebb fájdalom szaggatja az emberek
szívét, ha kicsi árvák kenyérkeresőjét temetik. — Van aztán olyan temetés is, amelyre részvét
mellett jól eső érzések között megy el az ismerős. Olyan temetés, amelyen nyitott szívvel ,
kitárt lélekkel énekelhetjük a temetési énekeket, tudva, hogy az lehunyt megérdemli azokat.
Olyan temetés, mint ez is, amikor a jelenlevők is úgy állhatnak meg, mint tanulók.
Mint tanulók, úgy állunk meg József t. koporsója mellett.
24
I 2015.4.24.
Türelemmel viselt hosszú szenvedés után ment el a mi N.-ünk. Régóta gyengélkedett, az
utóbbi időben azonban csordultig megtelt a keserű pohár, amit ki kellett innia.
1. Ennek a türelmességnek roppant nagy jelentősége van későbbi sorsa
szempontjából.
Hiszen szenvedéseinket szüntelen fel kell ajánlanunk Istenünknek. Amint Jézusunk fel is
hívja a figyelmünket erre: „Aki utánam akar jönni, tagadja meg magát minden nap, vegye fel
keresztjét, és kövessen engem.”
Kis Szent Terézről olvassuk, hogy egy nővér, aki kételkedett Teréz különleges
türelmességében egyszer nagyon sok boldogságot vélt felfedezni az arcán, szinte sugárzott.
Amikor erről kérdezősködött, akkor Teréz ezt válaszolta: „Éppen nagy fájdalmaim vannak, és
azon fáradozom, hogy a keresztet szeressem és magamhoz öleljem”.
24
I 2014.11.7.
Ismerjük, hogy egy érdekfeszítő filmnek milyen a felépítése: az egész cselekmény
többé-kevésbé drámai hangvételű, izgalomban bővelkedő, a végén azonban minden jóra
jön és fellélegezhetünk: a Heppy-Ende mégis eljött, elérkezett, nyugvópontra jutottak az
események.
Amit ma ünnepelünk, az is nagyon drámai történetnek, az emberiség történetének
Heppy-End-je, hiszen az emberiség egyik tagját, Máriát, a mennybe vitte Szent Fia. Ez
az igazi Heppy-End.
24
I 2014.11.7.
Stuart Mária, az egykori angol királynő, akit utódja, Erzsébet királynő halálra ítélt,
röviddel a kivégzése előtt így szólt: Ha halálom után felbontanák keblemet, és megkeresnék a
szívemet, ott csak egy szót találnának oda beírva: Anglia. Nos, az Úr Jézus szívébe, pedig
valószínűleg ezt a szót találnánk beírva: Egyház, azaz Isten népe.
Igaz, vannak, akik úgy vélik, hogy Krisztusnak eszébe sem volt egyházat alapítani, hanem az
apostolok és utódaik műve. Mi ma magabiztosan kijelenthetjük, hogy igenis akart az Úr Jézus
Egyházat alapítani és azt meg is tette.
24
I 2015.4.13.
1. Karácsony ünnepére nagy szomorúság ért titeket.
Elment a családfő, N testvérünk. Itt hagyott benneteket, családját, szép kis unokáit, s
mindnyájatokat. Csak nagyon félve merjük kimondani, hogy meddig élt, mert mindenképen
csak 45 jön ki. Ezt szinte ti sem akarjátok elhinni. S ha valaki mondta volna, hogy ennyi lesz
neki kimérve, lehetetlennek tartotta volna mindenki, de legalábbis kétségesnek. Most pedig
már itt van! Ez megmásíthatatlan tény.
Hiszen elég volt egy váratlan baleset, s már a gyenge testű, törékeny ember végveszélybe
kerül a szilárd anyagú autókkal szemben és sajnos a föld keménységével szemben is, ha
magasról ráesik.
24
I 2014.11.6.
„Kicsoda ez, ki eléjő, mint a felkelő hajnal, szép, mint a Hold, választott, mint a
Nap?”- kérdezi az Énekek éneke (6,9). „Egy asszony - így Szent János apostol - kinek
öltözete a Nap, lábai alatt a Hold, fején 12 csillagból korona.” (Jel l2) Ki ez az asszony? -
Égi édesanyánk, Mária. Mi adja neki ezt a ragyogást? - Az Énekek éneke erről így szól:
„Egészen szép vagy te, és szeplő nincs tebenned.” (4,7) - Szeplő, azaz bűn, még az eredeti
bűn sem. Isten, Szent Fiára való tekintettel s Krisztus, az isteni gyermek édesanyját még az
eredeti bűntől is megóvta, így szeplő nélkül fogantatott Mária. Ezt ünnepeljük ma.
24
I 2014.11.6.
Vajon ki mit érez most, az újév kezdetén? Talán félelem lakik a szívünkben, hogy mit is
hoz ránk ez a 365 nap? Talán meg lesz tömve problémákkal és gondokkal? Avagy vidámság,
bátorság lakik a szívekben, hogy t. i. valahogy majd csak lesz és kialakul a sorsunk? - Akár
így van akár úgy, Egyházunk segítséget akar nyújtani nekünk a mai ünneppel, s mintegy
segítséget ad nekünk. Ez az ígéret két névben rejlik. A nevek u.i. nem egyszerűen csak
hangok, hanem a Biblia világában a nevek egy-egy ember benső lényegét fejezik ki,
sajátosságait. Ezek a nevek, melyeket az új év kezdetén segítségül hívunk: Jézus és Mária
neve.
23
I 2015.4.24.
Szép időt ért meg. Ennél több már nem is hiányzik földi embernek, ami fölötte van csak
szenvedés és fájdalom, amint a Biblia utal rá: „Az ember élete 60 esztendő, ami fölötte van,
csak fáradság és fájdalom.”
Sokáig élt, pedig látszólag nem volt fényes élete. Egyetlen gyermekeke még kicsi korában
meghalt, s ő mások segítésére adta magát. Mégpedig jó szívvel tette és teljes odaadással. Ezért
becsülték gazdái. Ez is azt mutatja, hogy nem élhetünk magunknak, mert azért nem jár semmi
jutalom Istennél. Csak mások szolgálatára és javára érdemes élni.
23
I 2014.10.31.
Miért nem halhat ki az irgalmasság?
Bev: Kétségtelen, hogy az írástudó nem gondolta azt, hogy az általa feltett kérdésre:
„Ki az én felebarátom?”, olyan világos, egyértelmű választ kap, mely éppen az ő szájából
hangzik majd el, t i. hogy az a felebarát, aki irgalmasságot cselekedett a rászorulón.
23
I 2014.11.11.
Nagyon jellemző, egyben nagyon megszívlelendő tény, hogy mindig jól ment a
zsidó nép dolga, amikor Istenük mellett kitartottak, ugyanakkor viszont mindig
szégyen, vereség és gyalázat érte őket, amikor elpártoltak Tőle. — Dávid király és
bölcs Salamon idejében fénykorát érte Zsidóország. Ellenségei meghúzódtak, mert
királyaik az egy igaz Istent szolgálták. - De ez nem tartott sokáig! Már Salamon is,
élete delén pogány asszonyokat vett feleségül, akik magukkal hozták bálványaikat. -
Kedvükért bálványtemplomokat építtetett, s maga is tisztelte a bálványisteneket!
Ennek meg is lett az eredménye: az ország ellenségei támadólag léptek fel és Isten
meg is üzente, hogy büntetésül megengedi az ország kettészakadását. is. Minden így
történt: az ország kettészakadt. Rosszabbnál rosszabb királyok ültek mind az egyik,
mind a másik országrész királyi székébe.
23
I 2015.3.9.
B./K. T.! A legnagyobb, amit embernek adhatunk: a bizalom. A beteg az orvosának,
ha egészen megbízik benne és rábízza magát; Az alattvaló elöljárójának, ha ráhagyatkozik s
egyáltalán egyik ember a másiknak, nem adhat nagyobbat, mint ha beavatja bizalmába, kitárja
előtte szíve minden titkát. Az üdvözítő Jézusnak sem adhatunk ennél nagyobbat, mi emberek,
mint éppen ezt a bizalmat. A bizalom az, amelyet épp ezért Ő is oly nagyra értékelt és
megkívánt tőlünk.
23
I 2015.4.14.
Most igazán elmondhatjuk, hogy sok szenvedés, sok-sok fájdalom után ment el tőlünk János
testvérünk. Ugyan ki nem szánhatta meg őt, akiben lélek van? Még talán a kőszívű embernek
is megesett rajta a szíve ezekben a végső időkben, hiszen előbb a lábát veszítette el, és így
kellett élnie éveken át, majd pedig hosszú hónapokig tartó, kínszenvedéssel járó betegségbe
esett, amelyet nem tudnak az orvosok gyógyítani, és szörnyű fájdalmakkal jár. Csak a
fájdalmakat lehetet némileg enyhíteni.
Eleinte még reménykedett ő, hogy a műtétje miatt van fájdalma, s ez majd elmúlik. De rajta
kívül bizonyára mindenki tudta, hogy csak addig élhet, amíg ez a betegség fel nem emészti a
tartalék erőit.
23
I 2015.3.24.
A fülünkbe cseng az írástudó szava: Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben? Mi
természetesnek tartjuk, hogy az Üdvözítő meg tudott válaszolni rá. Sőt, így utólag talán még
magunk is úgy gondoljuk, hogy még magunk is sejtettük volna, hogy a legfontosabb a világon
a szeretet.
Abban az időben azonban ezt nem oly könnyű volt megmondani! Mert nem csak a
tízparancsot tartották számon a zsidók, hanem az írástudók Mózes könyvéből még további
248 parancsolást és 365 tiltást böngésztek ki. Így összesen 613 parancsot számoltak. Nem
csoda, hogy egy egyszerű embernek zúgott a feje, amikor erre a sok parancsra gondolt, s még
az írástudó agya is bele zsibbadhatott, ha erre a sok parancsra gondolt és így akár jogosnak is
érezhette a kötekedő kérdést: Mester, melyik a legnagyobb parancs a törvényben?”
23
I 2014.11.6.
A keresztények ezek szerint olykor kényelmetlenek. U. i. nem olyan
megszokott alattvalók, akik mindenre azt mondják: igen és hogy ámen. Hanem
adott esetben kiállnak az igazság mellett. A keresztények inkább olyan emberek,
akik nem lihegnek bosszú és elégtétel után. – Tapasztalhattuk a rendszerváltáskor
is, 90 – ben, hogy úgy fordultak meg rendszerek, hogy senki sem akart bosszút állni
a régi gyilkosságokért, jogtalanságokért. – A keresztényeknek olyan embereknek
kell lenniük, hogy az első gondolatuk a szeretet és a második az a kérdés, hogy mit
tenne most Jézus az én helyemben? – A keresztények olyan emberek, akik nem
mondják azt: „én ezt nem csinálom, mert ezt nehéz megtenni!” Helyette tüstént
fohászkodnak: „Uram, segíts nekem ebben! Ajándékozd nekem az ehhez szükséges
erőt!” – Az igaz keresztények nem a büntetés és az elégtétel után kiáltanak, hanem
megpróbálják még a legszélsőségesebb esetekben is a megbocsátást gyakorolni,
mint Jézus Krisztus, s amint azt István diakónus is tette.
23
I 2015.4.22.
Milyen messze van tőlünk a holtak világa? Hány másodperc szükséges mindahhoz, hogy oda
jussunk? Bizony nagyon kevés! Néhány másodperc is elég. Kiváltképp közlekedési
baleseteknél válik nyilvánvalóvá, hogy akár egy vidám, nevetgélő társaság egyszerre,
észrevétlen, hány másodperc alatt már a holtak országában találja magát.
A mi Károly testvérünk nem ilyen hirtelen ment el. Jóllehet régóta gyengélkedett, s egy
törékeny termetű, megtört ember volt, mégis úgy éreztük, hogy a halál ellopta őt közületek.
22
I 2015.3.10.
Az emmauszi elbeszélés hozzánk szól! A mi reményeink is gyakran füstbe mennek, s mi is csalódunk
olykor az életben: nem azt kapjuk az élettől, amit vártunk Ilyenkor vagy szomorúak vagyunk, vagy
egyenesen rezignáltak, ingerültek és feldúltak is, vagy még kétségbe is esünk átmenetileg. —
Egyszóval szinte sajgó szívvel nézünk ma az emmauszi tanítványokra, akik hasonló helyzetben ím
megszabadultak vigasztalanságuktól, mert Jézus megvigasztalta őket.
22
I 2015.4.24.
Fájdalmas a búcsúzás, mert akit szeretünk, attól nehéz a válás, már akkor is, ha szép időt élt, s
annyi időt kapott, aminél többet nem is kívánhatott.
1. A kereszt szomszédjában élt.
Eszünkbe jut Szent Ilona császárnő, aki a keresztet megkerestette a Golgota hegyén. S hogy
mint találta meg a három keresztet az ásatások során, s hogyan választották ki, hogy melyik a
Jézus keresztje. Különben a pogányok egy Vénusz szobrot állítottak a Jézus keresztje helyére
és 180 éven át ott volt azon a helyen, hogy még véletlenül se tisztelhessék a keresztények. Ám
Isten gondviselése folytán éppen ez jelentett segítséget abban, hogy évszázadokkal később,
mégis felkutathassák azt a helyet, ahol a mi Urunkat keresztre feszítették. Így a császárnő
utasítására, aki már maga is kereszténnyé lett, meg is találták a három keresztet, amely a
Golgota hegyén állt. A három közül pedig az egyiknek olyan rendkívüli csodatevő ereje volt,
hogy amelyik betegek hozzáérintették, az nyomban meggyógyult.
22
I 2015.4.24.
Megöregedve, rokkantan, betegen hagyta itt felségét élete párja 4 éve, hogy a ti szeretetek
éltesse tovább, és körötökben oltalomra találjon. Ilyenkor jut eszünkbe a nagy igazság:
1. „Isten nem késik, nem siet.”
Igen, saját sorsunkban hamar visszakapjuk azt, hogy öregjeinkkel hogyan bánunk minden
napunkban. Mert éppen ez az egyik irgalmassági cselekedet, amit az Úristen nagyon számon
tart, hogy mennyire becsüljük meg az öregeket. Hisz az öregek már gyengék, s második
gyermekkorukat élik, és éppúgy rászorulnak a gondoskodásra, mint a gyermekek.
Nincs is más a parancsok sorában, amihez Isten külön jutalmat fűzött volna, mintegy
prémiumként, csak a negyedik parancs:„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú és boldog
életű lehess a földön.” Az ígéret annyira kézenfekvő, hogy magyarázni sem kell: hosszú és
boldog életben reménykedhetnek a szülő-tisztelők.
Persze, nem volt mindig öreg N testvérünk. Két fiacskáját egyformán nagyon szerette és
becézgette, és szíve szakadt meg, amikor Pál fiát elveszítette. Most tűnik fel egy reménysugár,
hogy Istennél újra rátalál, amit szívből kívánunk neki.
22
I 2014.11.25.
Gyümölcséről ismeritek meg a fát – mondja az Úr. Mert a jó fa jó gyümölcsöt terem, s valóban
várhatunk-e a rossz fáról jó gyümölcsöt?
A jó fa a felebaráti szeretettel telített emberi lélek, a gyümölcs, pedig a felebaráti szeretet, az
irgalmasság testi cselekedetei, mint a múlt vasárnap hallottuk és az irgalmasság lelki cselekedeti,
amiről ma essék szó.
Bűnösöket meginteni, tudatlanokat tanítani, kételkedőknek jó tanácsot adni, szomorúakat vigasztalni,
bántalmakat békével eltűrni, ellenünk vétőknek megbocsátani, élőkért és holtakért imádkozni. – Ha
szeretet él szívünkben, akkor kell, hogy ezek önként mintegy kiáradjanak belőlünk.
22
I 2015.4.24.
1. Hazatért.
„Itt születtem én ezen a tájon...” - írja a költő. N visszatért ide, ahonnan élete elindult,
ahonnan ősei származtak, ahol bölcsőjét ringatták, s ahol kedves férjével élt 75 éves koráig.
Visszatért ide, ahol templomba járt, s megtanulta Istent szeretni. Csak vendégként élt Pesten,
hiszen az öreg fát már nehéz átültetni, mert nehezen szokja meg új környezetét.
Kettős érzés járja át szívünket: fájdalom a búcsúzás miatt, s remény a hazatalálás okán.
Fájdalom, hogy meg kell válni tőle gyermekeinek, unokáinak, rokonainak, akik szerették. Az
édesanyától, aki először kulcsolta imára kezüket, s aki maga után vonzott gyermekit a jó úton.
Mert az édesanyák szeretetet hordoznak szívükben, és ez rendkívüli ajándéka Istennek. Sőt,
Isten életéből egy parányi szikra. S milyen édes ennek az íze a kisgyerek számára: az anyukák
ölelése, becézgetése, az a sok-sok csók, amit gyermekikre raknak, tűzdelnek, mintha fénye
csillaggal akarnák őket kitüntetni, ékesíteni. Szemük csillogása, ajkuk gyakori mosolya a
biztos jel, a szeretet jele, amiben sosem lehet tévedni.
22
I 2015.4.13.
33 éves korában hunyt el N testvérünk, s ez nagy fájdalom.
1. Igaz, az Úr Jézus is 33 élvig élt.
Ő egy nagyon kedves, szelíd, imádságos gyermekkor, egy tevékeny férfikor és nagyon nagy
jelentőségű 3 éves tanítói munka után halt meg a kereszten. Munkásságával mint istenember
megváltoztatta az egész földet. Tanítása iránymutató volt és marad minden nemzedék
számára, és kegyelmével ma is olyan belső erőt sugároz millióknak, amely mindannyiunk
számára nélkülözhetetlen. Sőt még a halála is megváltó erejű halál volt.
22
I 2014.11.7.
Most, amikor a világ szeme Péter széke felé fordul, mi is Péterre, a főre vetjük
tekintetünket és éltéből szeretnénk levonni tanulságokat.
Lélekben repülj Rómába és keresd fel a gyönyörűséges bazilikát, amelynek képét
gyakran kitűzzük a hirdetőtáblára: a Szent Péter bazilikát. Menj végig benne, egészen a
szentélyig s állj meg Szent Péter sírjánál. Köröskörül 89 lámpa ég éjjelnappal. Az egyszerű
halász-ember hamvai fölé épült a főoltár - Ott a baldachint, ezt a 28 méter magas remekművet
Bernini tervezte fölé. Ha még feljebb nézel és szinte szédülsz a méretektől, a kupola
mennyezetén körös-körül 2 méteres betűkkel van felírva: „Te Péter vagy és erre a kősziklára
építem Anyaszentegyházamat és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.”
Amikor látod ezt a soha el nem múló dicsőséget, gondolkozz el azon, hogy ki is volt ez
a Simon, s minek köszönheti, hogy Péter lett belőle?
22
I 2015.3.13.
Milyen nagy öröm a régészek számára, amikor egy-egy régi kőzetre, egy-egy őskori
koponyára találnak, amely visszavezeti őket a régmúlt időkbe. S a történelmet kutatóknak is,
amikor régi iratot találnak, egy megsárgult papír-lapot, s rajta néhány mondatot a régmúlt
időkből. – A keresztének számár is éppilyen öröm, épp ily boldogság, amikor az
őskeresztények életéről olvashatunk vagy hallunk. Méghozzá nem is csak egy-egy
papírlapocska van abból a korból birtokunkban, hanem egész könyvecske: Az apostolok
cselekedet.
22
I 2014.11.6.
Szégyenletes dolog, ha az ember nem tud semmi felvilágosítást adni a hit dolgában.
Akár azért, mert általában is kevés a tudása, akár azért, mert sok mindenhez ért, csak éppen a
vallási dolgokban járatlan, műveletlen, tájékozatlan. – De még nagyobb szégyen, ha azt
gondolja, beképzeli, hogy ő mindent tud Istenről. Észre sem veszi, hogy senki sem kíváncsi a
vallással kapcsolatos véleményére. Nem is csoda! Az ilyentől?! Hiszen ha valaki Istennel
kapcsolatban mindentudásával hősködik, azt jobb elkerülni a tájékozódásra vágyóknak.
22
I 2015.3.10.
A húsvét a remény ünnepe. S Aki szíve mélyéből átérzi ezt a reménységet, melyet Krisztus
feltámadása nyújt nekünk, az nem lehet kétségbeesett. Nem lehet összetört lelkű. Az nem lehet
reménytelen érzéseiben. — Mégis oly sok reménytelen ember, sőt összetört szívű, reménytelen
keresztény van.
21
I 2015.4.22.
"Hol vannak a rokonok és barátok?" - énekeljük. Feleségével és gyermekeivel együtt 12
unokája, 14 dédunokája és sok rokona indul el, hogy tőle búcsút vegyen.
1. András testvérünk november 1-jén éjjel halt meg.
Így halála mindkét nevezetes naphoz kötődik. Egyrészt mindenszentek napjához. Ezen a
napon a nyugati katolikus egyház mindazokra emlékezik, akik már a mennyben vannak.
Azokra is, akikről külön-külön nem esik szó az egyházi ünnepeken. S azokra a milliókra is,
akik boldog örömmel veszik körül Istent szent országában. Azokra, akik lelkendezve
mondhatják: Megérte! A hűség, a kitartás, a sok-sok ima, szenvedés elnyerte méltó jutalmát.
21
I 2015.3.17.
B./ Miért is járunk mi vasárnap a templomba? Vagy: Miért is, ad valaki is a
szegénynek alamizsnát, amikor magának is lenne mire költeni a pénzét? Végül: Miért vállal
bárki is szerepet a közösségben szívességből, végez társadalmi munkát, holott mással is el
tudná tölteni az idejét? Minderre egyetlen választ adhatunk: hitből történik mindez. Vasárnapi
misehallgatásunknak is ez a végső rugója: hogy t. i. lelkesedünk Jézus ügyéért. Enélkül a hit
nélkül valóban mással is eltöltheti az ember az idejét: sporttal, agy más hobbiával, mint a
templomban vagy a közösségben.
21
I 2014.11.25.
B./ K. T.! A mai evangéliumi szakaszról sokszor szoktunk beszélni és sokat szoktunk idézni
belőle. A világ végéről és az utolsó ítéletről szól, és ennek keretében az Üdvözítő
összefoglalja az irgalmasság testi cselekedeteire vonatkozó, alapvető tanítását.
21
I 2015.3.18.
Az ószövetségi igazak sóvárogva várták a Megváltót. Mennyire szerették volna Őt meglátni!
Mennyire szerették volna Őt hallani, szavit, tanítását. A próféták, akik életüket is adták
küldetésükért, előlegbe Megváltójukért. S Ábrahám, Izsák, Jákob, akik az ígéret birtokosai
voltak. No és persze Dávid király, aki 150 zsoltárban fejezte ki vágyakozását.
Mi pedig, az Újszövetség népe itt vagyunk. Hallhatjuk az Üdvözítő tanítását és részesei
lehetünk a megújuló keresztáldozatának, a szent áldozatnak. Felfogjuk-e, hogy milyen jó
dolgunk van? Érzékeljük-e azt a szent kincset, ami a kezünkben van?
Ezért a szentmisén helyes lélekkel, helyes módon és helyes mértékben vegyünk részt.
21
I 2014.11.27.
B./ Nagybőjt I. vasárnapján eszünkbe jut, hogy az Úr Jézus is 40 napig bőjtölt mielőtt megkezdte
volna nyilvános működését. 40 napos bőjttel készült fel .
Ha valakit 40 napra szabadságra engednek, s beutalót kap közben egy nyaralóhelyre-akkor ez
a 40 nap csodálatosan szép idő, amely gyorsan elröppen. -Ha viszont 40 napig betegek vagyunk, akkor
ez rém hosszú idő, s szenvedésünk végelláthatatlannak tűnik, 40 napos böjt viszont se nem csodaszép, de
nem is rémséges, mert mérhetetlen lelki haszonnal jár.
21
I 2015.3.11.
1908-ban óriási földrengés tört ki Szicília szigetén és teljesen elpusztította Messinát, a sziget
városát. 60000 ember pusztult el: férfi és nő, gyermek és öreg. Agyonzúzva, halálra éhezve
mások, vagy összeégve feküdtek utakon, romok alatt. Már az 1500-as években egyeteme volt
ennek a szép városnak, s most meg minden tönkrement és a pusztulás lett az úr. Hogyan
tehetett ilyet az Isten? Kérdezte nem kevés gúnnyal az egyik hitellenes lap. Hogyan volt képes
ártatlanokat és bűnösöket, fiatalokat és öregeket olyan hirtelen, ilyen szörnyű halállal
elpusztítani? Hogy egyeztethető össze a természeti katasztrófa egy szerető, gondviselő Istenbe
vetett hittel, kérdezte az újságíró és az óta is mások.
Isten, ha te gondviselőm vagy, miért sújtasz ennyire? Miért adsz nekem ennyi szenvedést,
ennyire tenger kínt? Sóhajtanak fel sokan a sorscsapások alatt. Miért próbálsz meg ennyire,
miért bocsátasz a világra járványokat, háborúkat, aszályt és vízáradásokat?
A mi Istenünk gondviselő Isten. Honnan van tehát a fizikai rossz, és honnan az erkölcsi rossz,
a bűn? Miért?
21
I 2015.4.13.
1. Félidőben halt meg.
Legalábbis a 90 évesekhez képest. A nyugdíjkorhatár előtt is 15 évvel, a 65 évesekhez képest
kétharmados időt élve megy el. Ez azt jelenti, hogy mintegy 20 év mindenképpen elmaradt az
életéből, amit testi felépítettsége felől még élhetett volna, minthogy erő, szívós ember volt.
Mondhatnánk azt is, hogy ennyivel szegényebb lett. Ennyi évvel. De valójában nem tudjuk
felmérni helyesen helyzetünket, mert nem látunk túl a földi lét határain. Mert az igazi
gazdagság ott kezdődik, ahol az ember célba ér, vagyis eljut Isten végtelenül boldog örök
hazájába, a mennyországba. Az örökkévalósághoz képest viszont 10-20 esztendő semmiség.
Legyen ez vigasztalásotokra!
21
I 2015.4.21.
Legutóbb még a templomban találkoztunk vele. Látszott a viselkedésén, hogy milyen szívesen
jött kedves templomába és hogy milyen öröme telik benne, hogy ott lehetett az imádkozók,
éneklők soraiban.
1. Eszünkbe is jut erről az Úr szava: „Mária a legjobb részt választotta, mely el
nem vétetik tőle.”
Mária és Márta testvérek voltak. S amíg Márta csak sürgött, forgott a konyhában, hogy
megvendégelje az Úr Jézust, Mária hallgatta őt. Ezen Márta felháborodott, hogy ő csak
magában dolgozik, testvére pedig ott üldögél Jézus mellett. S kérte Jézust, hogy szóljon neki,
hogy segítsen. Jézus előbbi szavai azt is jelentik, hogy a mi Mária testvérünk is „a legjobb
részt választotta,” amikor a templomba járt, ott imádkozott, énekelt.
20
I 2014.11.6.
Ez a mi nagy, karácsonyi örömhírünk, hogy a mi Istenünk hozzánk hajolt. Megszánta
nyomorúságunkat és segítségünkre sietett. Nem olyan, mint Őt egy cinikus nevezi: „büszke
keleti az égben, aki gonosz játékot űz velünk.” Épp az ellenkezője az igaz: Őt, a
Háromszemélyűt – emberileg szólva – a gond hajtotta teremtményeihez és sohasem csökkent
az emberek iránti szeretete, akik vétkeik által a szabadságukat és legmélyebb boldogságukat
megrontották és eltékozolták.
20
I 2015.4.22.
Váratlanul halt meg. Előző nap, még körüljárta kis birodalmát, régi otthonát, ahol életének
küzdelmes éveit töltötte, majd visszatért lányáékhoz, ahol ezt a telet töltötte. Elsétált másik
lányához is, mint aki végső búcsút akar venni. Mintha érezte volna, hogy ez lesz az utolsó
találkozás, és nem lesz több alkalma, hogy felkeresse szeretteit.
20
I 2014.11.6.
Fönséges, áhítattal teli nap ez a mai, karácsony szent napja. – Világszerte kigyulladnak
az ünnepi fények, s megdobbannak a szívek. Itt az ajándékunk: a kis Jézus, s a karácsonyfa
alatt pedig az ajándékok. A szemekben könnycseppek, a meghatódottságtól indított, jámbor
könnyek. Az ég felé pedig innen is, onnan is karácsonyi dallamok szállnak: „dicsőség a
magasságban Istennek, békesség a jóakaratú embereknek."
20
I 2015.3.11.
Tamás vasárnap egy olyan embert, sőt apostolt állít elénk, aki a hit ellen vét és ezáltal az első
parancs ellen vétkezik. Jézus megmondta nekik így: „Az Emberfia bűnös emberek kezeibe
adatik, megölik Őt, de harmadnapra feltámad.” Mégis, amikor apostol-társai örömmel
újságolják: „Láttuk az Urat”, Ő ezt szinte kizárt dolognak tartja. Pedig örömmel kellett volna
felkiáltani: Hála Istennek! Feltámadt, amint előre megmondta. Feltámadt, hiszen Istennél van
minden hatalom. Tamás ezzel szemben kétkedett. Vétkezett a hit ellen, mert így szólt:
„Hacsak nem látom a kezein a szegek luggatását, és ujjamat a szegek helyére nem bocsátom,
nem hiszem!”
Mintha csak némely mai embert hallanánk: Feltámadt? Hiszem is én! Vezessetek hozzá!
Jelenjen meg előttem is, hogy megtapogathassam. Csak azt hiszem, amit látok.
A hit elleni vétkek: Kételkedés, eretnekség, hitetlenség, szakadárság.
20
I 2014.11.7.
A II. vatikáni zsinat atyái a mennybe felvett, s megdicsőített Szűzről kijelentették,
hogy Ő az Egyház előképe, amely még úton van a tökéletesség felé és JEL. Biztos
reménységünk és vigasztalásunk jele.
"Mii mindnyájan elváltozunk”, írta Szent Pál a Korintusiakhoz írt levelében. Ez
az elváltozás egy folyamat, amely a keresztelkedésünkkor kezdődik el és a halottak
feltámadáskor válik tökéletessé és beteljesül. — Mária viszont az Egyház tanúságtétele
szerint az átváltozásnak ezt a folyamatát átugorta mintegy és Ő máris, elszenderedése
percében felvétetett Szent Fiának, Jézus Krisztusnak dicsőségébe.
20
I 2015.4.13.
Úgy ért bennünket a halálhír, mint a villámcsapás, amely hirtelen jön, s nincs hová menekülni
előle, s amely félelmetes kárt okoz. Így ment ki az erő a halálhírre belőlünk. Mérhetetlen
szomorúság telepedett lelkünkre, mint a sötét felhő, és fájdalmunkban ordítani szerettünk
volna. Csakhogy ezzel nem segítünk a helyzeten.
Kusza gondolatok kavarognak bennünk: vérbe mártva, gyászban megfürödve. Legjobb lenne
talán összeszorított fogakkal némán állni és engedni, hogy a fájdalom átjárja minden tagunkat
és tisztítson bennünket, elgondolkodtasson, hogy levonhassuk a tanulságot.
1. Mégis szólni kell!
Szólni kell, mert nem egy magányos öreg ment el. Nem a 102 éves asszony, akit most
köszöntöttek a gyerekek. Nem egy magatehetetlen elhagyott ember, hanem a fiatalasszony,
aki nemrég szülte harmadik gyermekét. Ez a kisgyerek majd mindenkinek elmondja, hogy
nem ismerte az anyját, hogy sose hajolt az ágya fölé, hogy megnevettesse. Sose becézgette,
babusgatta, s nem mondta: aranyosom. Elmondja majd, hogy nem az anyja tanította beszélni,
járni, s nem mondta neki: gyere kicsim, gyere! Nem ő tanította imádkozni és dolgozni, s a
legcsodálatosabbra, a szeretetre sem az édesanyja vezette rá. Nem ő törölte le könnyeit,
amikor az élet kegyetlen volt hozzá, s nem ő vigasztalta meg ezernyi apró fájdalmában. Pedig
az anyai csók jobban gyógyít, mint a sok fájdalomcsillapító.
20
I 2015.3.10.
Miféle tömegfelvonulás ez a mai, ott a jeruzsálemi úton? Miféle kiáltások, éljenzések
hatolnak át 2000 éven is át? „Hozsánna. Áldott ki az Úr nevében jő, Izrael királya.” Sion
leány! Nézd csak, királyod jön szamárcsikó hátán.”
Kétségtelen, hogy királyt ünnepelnek ma a jeruzsálemiek. De az is biztos, hogy Jézusnak szól
ez a tiszteletteljes fogadtatás, aki legutóbb éppen Lázárt támasztotta fel halottaiból. Ezért nem
is csodálkozunk ezen a fogadtatáson, hiszen tudjuk, hogy bennünket tanítani, kormányozni és
megszentelni jött el Ő, s így valóban a legfőbb tanító, főpap és király. Másrészt azt is érezzük,
hogy titokzatos királyság ez, nem mindennapi. Nem olyan, amilyenhez mi a földi
királyságokat szemlélve hozzászoktunk.
Vagy nem titokzatos király-e a mi Urunk? Mert látszólag nincs országa, valójában azonban
vég nélküli, örök, dúsgazdag birodalma van (1.) Látszólag népe sincs, valójában azonban
százmilliók vallották és vallják királyuknak.
20
I 2015.3.10.
B./ K. T.! Nagypéntek d. u. –ján, amikor felcsendülnek a nagyböjti énekek dallamai a
világ minden részén, egyszerre elnémul a világ lármája körülöttünk. A szívünk mélyén
megmozdul valami: a hála, a részvét, a szeretet érzelme, hiszen tudjuk, felmérjük, hogy
értünk vállalta az üdvözítő keresztáldozatát. Szemünk előtt megelevenednek a képek: szinte
látjuk, mint cipeli megtörten, roskadtan keresztjét az üdvözítő. Amott már elesik vele,
háromszor is. Arca a földre bukik. Teste megvonaglik a korbácsok terhe alatt. A csúfolódó
katonák szava a véréig hasít, a közömbösség csontja veleéig. Majd meg már a Golgota ormán
függ. Élet és halál között. Édesanyja könnyei szívét hasítják. Fájdalom járja át minden tagját.
20
I 2015.4.21.
Íme itt vagyunk hát N testvérünk koporsójánál. Itt állnak, akikben gyönyörködhetett életében.
S ahogy ránézünk a gyászolókra, úgy érezzük, hogy beteljesült a Szentírás szava: Íme, így
áldatik meg az ember, ki az Urat féli.” Az esküvőjén kapta azt az ígéretet elhunytunk, s
mindnyájan tanúsíthatjuk, hogy ő igyekezett megmaradni az Úr félelmében. Istenfélő, vallását
gyakorló, buzgó ember volt, akihez sok hasonlóra lenne szüksége a közösségnek, hogy
meglapozott legyen a családoknak és egyáltalán az egész nemzetnek a sorsa. Mert a
kocsmákra és a kocsmás életre - és ezt szeretném kihangsúlyozni - nem lehet családot
alapítani és építeni, annál inkább lehet viszont a vallásos életre.
Közben magunkra is gondolunk. Ez a hirtelen halál megdöbbent bennünket. Lehet, hogy az én
utam is ilyen lesz? Még a búcsúzásra sem lesz időm? Akkor meg legfőbb ideje, hogy
összeszedjem magam, és Istenemnek éljek. Legfőbb ideje, hogy megkérdezzem: mi is itt a
végleges? Mi az, ami Isten előtt is érték és maradandó?
19
I 2014.10.31.
A magvetőről szóló példabeszédet hallottuk ma, s ennek az üzenetét keressük. Isten
országának igéjéről van itt szó, ami egyet jelent Isten igéjével, tanításával.
Bennünket, igehirdetőket megnyugtat vagy legalábbis bizalommal, reménységgel tölt el asz a
tény, hogy Isten igéje ellenállhatatlan. Hiszen az elszórt magvak javarésze így vagy úgy
fejlődésnek indul. De milyen különbségek vannak a továbbiakban egy-egy szem sorsa között?
Éppen nem mindegy tehát, hogy a mi lelkünkben milyen sorsra jutnak az elhintett magvak.
Hiszen épp ezen múlik az, hogy milyen keresztények vagyunk.
19
I 2014.11.6.
„A szegényeknek az evangélium hirdettetik” - jövendöli a próféta a messiási időkről.
A karácsony tehát a szegények ünnepe, és nem nagyon érthetik meg azok, akik el vannak
telve önmagukkal és a föld javaival, sokkal inkább azok, akik „éhezik és szomjúhozzák az
igazságot”. Márpedig aki éhes valamire, az számít szegénynek a krisztusi normák szerint is.
De kik a mi időnk szegényei? - Nemcsak azok, akik a világ különböző részein
éheznek és ínséget szenvednek. Nemcsak azok, akik sátrakban laknak menekültként. A mi
időnk szegényei közöttünk élnek. Mi magunk is gyakorta sokféle szegénységben szenvedünk.
19
I 2015.4.24.
Nem panaszkodhatunk, mert szép időt élt N., az emberi kor végső határához közel halt meg.
Nem is biztos, hogy nagy öröm ennél tovább élni, amikor már sok a betegség, gyengeség,
panasz, fájdalom. Köszönettel tartozunk a Mennyei Atyának ezért a szép, hosszú életért.
1. Ott lehettünk betegágyánál...
a kórházban, amikor végzetes agyvérzését kapta, s részesülhetett a végső szentségekben. Ez
nem kis dolog, főként, ha figyelembe vesszük, hogy ebben a községben az elmúlt évek átlaga
szerint az elhunytak 40 százaléka nem részesült a betegek kenetében, úgy mentek el,
szentségek nélkül. Itt, ahol bármikor kéznél van a pap. Csak egy telefon, egy üzenet, s a pap
hamarabb odaér, mint a mentő!
19
I 2015.4.10.
Mohamed, mint mondják, kezdetben nehezen haladt a térítéssel. Az emberek nem akartak
neki hinni. „Honnan tudjuk, hogy igazat beszélsz?- kérdezgették. „Mivel bizonyítod szavaid
igazságát?” Mekkában meg még ennél is tovább mentek. Azt mondták: „Tégy nekünk csodát,
Mohamed! Legalább egy olyan csodát tégy, mint amilyet Mózes tett, és hiszünk neked.”
„Milyen csodát kívántok?” Változtasd át aranyra ezt a halom kávét!” Mondogatták. „Jó,
megteszem ígérte. Erre imádkozni kezdett, s közben állítása szerint megjelent neki Gábor
főangyal, Allah küldötte, és megszólalt: „Ha te úgy akarod, meglesz. De miért kell egyáltalán
csodát tenned? Hiszen ezek úgysem hisznek neked. Jobb, ha vársz, amíg megér, aki akar, s
majd akkor tégy, azoknak csodát!”– Jó, akkor várok, ezt válaszoltam neki, mondta Mohamed
a csodaváróknak.
19
I 2015.3.11.
Súlyos műtéten esett át az egyik fiatalember, mint annyi más. Elgyengülten, lázasan feküdt a
fehér kórház ágyon, miután felébredt. Első dolga volt, hogy papír, toll után nézett, s papírra
vetett néhány szót, hogy szeretteit értesítse. – Édesanyja másnap örömmel vette a kezébe a
levelet. Szinte nem hitt a szemének! Ez valóban mi fiunk írása, csak azt nem tudom, hogyan
tudta megírni ilyen betegen.
Valóban Isten levele a Szentírás, csak azt nem értjük esetleg, hogy hogyan is írta meg!
19
I 2014.10.31.
Ott a Jeruzsálemből Jerikóba vető út mentén szinte magunk előtt látjuk az a
szerencsétlen, kirabolt embert. Sebei már messziről piroslanak, sóhaja, jajgatása pedig fölveri
a környék csendjét. Aztán látjuk, amint a szamaritánus fölé hajol, beköti sebeit, felteszi a
szamarára. _ Nyomban fel is vetődik a kérdés bennünk, ugyan mi indította ezt az embert erre
a cselekedetre. Hiszen semmi köze sem volt hozzá, azt mondhatnánk - Sőt, ráadásul még
ellenséges érzületű nép egyikét találta meg ott. — Maga a látás, az hogy észrevette, az kevés
volt ahhoz, hogy megálljon, s ne menjen tovább részvétlenül, Kevés volt ahhoz, hogy le is
hajoljon hozzá.
19
I 2015.4.13.
Ti mindenestre mindent megtettetek, ami tőletek telt. Idejében orvoshoz fordultatok, és
eléjutottatok egészen Budapestig. Nem sajnáltátok a fáradságot, sem az anyagiakat a siker
érdekében. Hány napot és éjszakát töltöttetek idegenben, hogy a gyermek közelében
lehessetek! Mennyi átvirrasztott éjszaka! Mennyi izgalom! Mennyi gyötrelem: látni, hogy
szenved! Látni, hogy napról napra gyengébb, s helyzete egyre reménytelenebb. Hallani az
orvosoktól a lesújtó véleményt: nincs tovább remény, nem tudunk többet tenni érte!
19
I 2015.3.18.
„Hihetetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig
tűrjelek titeket?” /Mt. 17, 17/
B./ A világhírű író, Goethe szerint: „ a világtörténelem tulajdonképpeni, egyetlen és
legmélyebb témája, amelynek minden más témát alá kell rendelni, az a harc, amely a hit és a
hitetlenség között fennáll.”
Ezt a véleményt alátámasztja az a tény, hogy a Biblia lapjain is szerepel ez a harc, sőt
azt mondhatnánk, hogy az elsőtől az utolsóig szinte mindenhol erről van szó, minden ide
sarkallik ki.
Az Üdvözítő is fájlalja a hitetlenséget és feljajdult, amint hallottuk az evangéliumban:
„Hihetetlen és…”
Épp ezért gondolkodjunk el ma azon, hogy honnan ered és hová vezet végtére is a
hitetlenség?
19
I 2015.3.20.
A mai evangélium a szívtelen szolgát teszi elibénk, akinek a veselkedése hihetetlenül
ostoba, gonosz, úgy hogy egyik szörnyűség a másikat éri ebben az evangéliumi szakaszban.,
csak nem ismerünk rá magunkra, hogy olykor mi vagyunk a szívtelen szolga.
Már a vétek nagysága is hihetetlennek hangzik fülünknek. U.I. Nem kevesebb, mint tízezer
talentumért állat a szolga ura és királya előtt. Tízezer talentum, ami 5-6 százmillió Ft-nak felel
meg. Sikkasztással, csalással, tolvajlással ilyen szörnyű adósságba keveredett? Habár
megmondhatjuk, hogy napjainkban is történnek hasonló dolgok. Az újságokból szinte naponta
értesülhetünk arról, hogy a manapság is vannak még magas beosztású emberek is, vezető
emberek, akik egyik napról a másikra lebuknak, mert egyszer kipattan, hogy Szörnyű
összegeket sikkasztottak el, csaltak, vagy éppen villát építettek a Balaton partján vagy a budai
dombokon, állami pénzeken. —hiába, az emberi kapzsiságnak nincs mértéke, ha egyszer ez
hatalmába keríti ez embert.
19
I 2014.11.1.
Egykor a görög bölcset, Epiktétoszt megkérték tanítványai, hogy mondaná meg, milyen az
Isten. Ő bölcs lévén bölcsen válaszolt: „Ha meg tudnám ezt mondani, úgy vagy az Isten nem
lenne igazán Isten, vagy én lennék az isten.” Valóban úgy van, hogy Isten tökéletességét, az Ő
lényét csak Ő Maga ismeri igazán és tökéletesen. De főként Szent Fia által kinyilatkoztatta
magát nekünk, s azóta mi is sokat tudunk Róla. – Mert Ő elmondhatta: „Fülöp, aki engem lát,
látja az Atyát is” .
19
I 2014.11.6.
Az ószövetségi Szentírás olvasása közben felmerül a kérdés, miért is került bele a
Szentírásba egyik vagy másik könyv, amikor látszólag az evilági élettel foglalkozik, s első
olvasásra azt hinnénk, hogy semmi köze nincs a vallásos élethez, illetve az örökkévalósághoz.
Ilyen könyv Eszter könyve is, amelyben Asverus király kiadja a parancsot, hogy vezessék elő
a legszebb lányokat, hogy aztán ő ágyasaivá tegye őket, hogy közben, akit legjobban
megkedvel, azt királynővé válassza. Eszter, a zsidó származású lány, szintén a legszebb
lányok között volt, s így a királyi udvarba került, majd ő lett a királynő... - Csak látszólag
semmitmondóak ezek az események, mert ha jobban belegondolunk, rájövünk, hogy fontos
üdvösségtörténeti mondanivalójuk van, s így Eszter könyve méltán került bele az ószövetségi
Szentírásba. Eszter ugyanis Mária előképe.
19
I 2015.3.10.
„Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok."
Sírjunk, szomorkodjunk, hiszen meg van rá az okunk: Jézusunkat szörnyű kínok között
keresztre szegezik. Ott függ a latrok között, mint egy gonosztevő, haláltusát vívva. Sebeiből
patakzik üdvözítő vére. Arca egyre inkább sápadtabb, teste vonaglóbb. Ajka utolsó hét szavát
rebegi, míg végül lehajtá fejét és kiadá lelkét.
Sírjunk, szomorkodjunk! Hiszen Ő az a példabeszédbeli örökös. A szőlősgazda elküldte
hozzánk, hogy törlesszünk adósságunkból. Mi viszont az evangélium szavaival kiáltottunk fel:
„íme az örökös. Jertek, öljük meg Őt és miénk lesz az ő öröksége!"
19
I 2014.11.6.
Milyen örömteli módon hangzanak az évszázadok távlatából Izaiás próféta szavai,
melyek a nagy esemény eljöttét hirdetik: „Íme a Szűz méhében fogan és fiat szül és neve
Emmánuelnek fog hívatni, ami azt jelenti: Velünk az Isten.” - Akkor még csak jövendölés
volt ez, ma már beteljesült valóság. Akkor csak egy biztató, hajnali pír az ég alján, ma
csodálatosan tündöklő nap életünk egén.
18
I 2015.4.22.
Anyák napja éjjelén halt meg. Azon a napon, amikor ezerszámra érkeznek a dísztáviratok,
üzenetek, telefonhívások. És ezerszámra kerekednek fel a gyerekek, hogy személyesen
köszöntsék édesanyjukat. Ki tudná megmondani, hogy hány csokor készül e napra? Mennyi
virágot adnak el a virágboltokban? És mennyi kerül elő a házi kertekből?
A köszöntők között ott vannak a kis óvodások is: Mit is skandálnak? „Zúgja az erdő, susogja
a szellő, üzenik az ágak, lombok, légy te mindig nagyon boldog, Édesanyám, Nagymamám!”
N néni gyermekei is így érkeztek a koporsóhoz: csokorral. Csak ezek a csokrok most
ünnepélyesebbek, különleges alkalomra készültek, és koszorúknak hívjuk őket, mert a végső
búcsúnak a jelképei. A jelentésük azonban ugyanaz: légy te mindig nagyon boldog,
Édesanyám!
18
I 2015.3.10.
Éjfél óta csaknem százszor hangzott el templomunkban egy idegen szó: a „pászka" Mióta a gyertyás
körmenet résztvevői átlépték a küszöböt, s a feltáruló ajtón át a sötétségből bejutottak a fényárban
úszó templomba, azóta újra meg újra emlegetjük a nagy és legtisztesebb Pászkát. S mielőtt ma reggel
pászkás kosarainkkal átléptük a küszöböt, újra elhangzott: „ Feltámadás napja a pászka, az Úrnak
pászkája, világosodjunk fel népek, mert a halálból az életre és a földről az égbe átvitt minket Krisztus
Istenünk, kik az ő győzelmét énekeljük."
18
I 2014.11.6.
Az egyik társaságban azon vitatkoztak, hogy melyik a legrettenetesebb szó.
Az orvos azt mondta, nincs borzasztóbb szó a ragálynál. Mert az olyan, mint a tűzvész.
Valahol felüti a fejét és feltartóztathatatlanul terjed tovább és pusztítja a drága emberéletet,
A bíró tronfolt engedj meg, de a í t é l e t szörnyűbb ennél. Elítélnek l0 -20 évre, vagy
valakit egyenesen halálra. Ezt átélni! Van ennél borzasztóbb? Természetesen a katona is
magáét védte: Ő az atombombát hozta fel. Nincs ennél a szónál félelmetesebb, erősködött.
18
I 2014.11.6.
Halálos ágynál és pólyánál állunk ezekben a percekben egyszerre. A halálos ágyban
öreg aggastyán fekszik végelgyengülésben. Reszkető kezét görcsösen összeszorítja már a
közelgő halál. Még néhány perc és vége lesz. A pólyába viszont éppoly hamar beleszületik az
újszülött. Mindenki ismerte a haldoklót, ezért senki sem tudja megállni, hogy meg ne álljon a
halálos ágyánál. és ne gondoljon vissza letűnő életére, az elmúlt 365 napra. De közismert lesz
az újszülött is a maga 365 napjával,ezért mindenki érdeklődéssel néz felé is.
18
I 2015.4.24.
Még az időjárási frontok is hatással vannak az ember közérzetére. N testvérünk a hirtelen jött
felmelegedésben halt meg. Szép, hosszú életet élt. Ami mögötte van, nem kevés. Az emberi
életkor végső határát közelíti.
1. Jutalomnak szánta Isten ezt a szép hosszú életet?
Talán éppen megküzdött, nehéz sorsáért kapta ajándékba? Tény, hogy szinte az
özvegyasszony típusává vált. Hiszen házassága első évtizedét leszámítva egész életét így
töltötte. Már 52 éve meghalt a férje, és ő így egy életre odaajándékozta magát Istenének,
gyermekei nevelésének, unokáinak. Tehetett-e jobbat ennél? Így mindenképpen megérdemli a
jutalmat, főként, ha előlegbe kapta Istentől.
18
I 2014.10.31.
Földi életünkben hitünkkel egyesülünk Istennel. Ez az egyesüléshasonló vonásokat visel
magán, mint pl. a házasság. Mert a házasság is lehet harmonikus, vita-mentes, nyugodt.
Máskor viszont még a legjobb házasságba is beléphetnek kisebb viharok. Éppígy a hit
vonalán is, és ez a kételkedésnél kezdődik.
Honnan keletkeznek, és mit kezdjünk velük?
18
I 2015.3.18.
1.) Vajon mi a hit?
Egy pap utazott a vonaton és a kamasz fiataloknak feltűnt, és gúnyolódni kezdtek vele.
Eleinte csak sugdolóztak egymás közt, majd jókat nevettek. Aztán felbátorodtak, és az egyik
félhangosan azt kérdezte barátjától: „Te, mondd csak! Ugye, hinni annyit jelent, mint nem
tudni? Hiszel te valamiben?” Erre viszont a pap is megszólal, mert látszott, hogy neki
címezték a mondanivalót. Fiatalember! Mi a keresztneve? Mi köze az én nevemhez?
Kérdezett vissza amaz. Csak úgy kérdezem, hogy hogyan szólítja az édesanyja. Józsefnek,
válaszolta az. Mit akar vele? Valóban Józsefnek hívják? Igen! És honnan tudja ezt? Be van
írva az anyakönyvbe. Látta ön az anyakönyvet? Nem, de az anyám elmondta, hogy így
diktálták be. És elhiszi az édesanyjának? Hiszen azt mondta, hogy hinni annyit jelent, mint
nem tudni. Ön tehát akkor ezt nem tudja, hanem csak hiszi. De igen, tudom is, mert az anyám
nem csap be, és ő pontosan tudja, így én is tudom. S így ez a hívés tudást jelent. No látja, mi
is pontosan így vagyunk ezzel. A mi hitünk is éppígy tudást jelent, mert az Isten nyilatkoztatta
ki nekünk, amit hinnünk kell, Ő pedig jól tudja, és nem akar becsapni bennünket.
18
I 2015.3.24.
Évekkel ezelőtt egy francia festő kiállítást rendezett képeiből a Louvreban, Párizs híres
művészeti székházában. A látogatók megdöbbenten és megrökönyödötten álltak egy
különös kép előtt: A megdicsőült Krisztus volt rajta látható. Vagyis a mennybe felérkező
Krisztus, előtte, pedig Júdás állt, aki öngyilkossággal vetett véget nyomorult életének, épp
akkoriban. Krisztus és Jézustalálkozás, ez lehetett volna a kép címe. Az Üdvözítő tekintete
méltóságteljes a képen, egyben szemrehányással és szomorúsággal teli. Júdás, pedig
megszeppenten, lesütött szemmel állt ott. Nem volt semmi vita, perpatvar, csupán egyetlen
kérdés hangozott el Jézus ajkáról: Júdás, mit tettél?
18
I 2014.11.6.
Az a kedves kis „én”.
Melyik az a szó, amely leginkább kifejezi gondolatainkat, érzéseinket és tetteink
hátteréül szolgál? - Ez a kis szócska az „én” - mondta a szentatya az egyik Mária-ünnepen
Kevelaerben. Mert ezt a szót lehet kimondani büszkén is: „Én!”, de lehet oly szerényen is,
mint Mária mondta. - Mit jelent tehát nekem ez a szó? Mennyire támaszkodhatom rá, s mire
megyek vele? Szeretném saját magam kibontakoztatni általa, hogy önmagamhoz jussak el
újra és újra? Ez az önmegvalósítás az én „c r e d ó”-m?
18
I 2015.3.10.
Virágvasárnap van! Látod ezt a felvonulást? Hallod ezt a hozsannázást? Ezer meg ezer láb
toppan együtt, ezer meg ezer szív dobban össze! Mind megannyi hitvallás! Nekünk szól ma
ez! Neked is, hogy állj te is sorba! Téged is hív, hogy ne szégyelld megvallani hitedet! Állj be
az ünneplők közé! Kiálts hozsannát, lengess pálmaágakat Krisztusod előtt, de ne csak ezen a
napon, hanem életedben mindig szívesen tegyél hitet Krisztus mellett, valld meg hitedet!
18
I 2015.3.10.
B./K.T. ! Olvastam, hogy az N.Sz.K.-ban az egyik lelkipásztor az egybegyűlt egyetemista
ifjúság körében azt a kérdést tette fel, hogy mit gondolnak, melyik ember viselt el legtöbb
fájdalmat, szenvedést a mindenkor élt emberek között.
Sokan azt mondták: erre a kérdésre nem lehet megválaszolni. Már csak azért sem, mert nem
ismerjük minden ember életét, másrészt pedig hiányzik az a megbízható fájdalommérő is,
amivel mérni tudnánk az emberek fájdalmait. – Az orvos-egyetemisták viszont felhozták,
hogy ma már vannak műszerek a testi fájdalom fokának a mérésére.
18
I 2014.10.31.
Gyermekkorunktól kezdve emberi szóhoz szokott fülünk, s hány ezer szót hallottunk
összesen, főként az idegen nyelvek szavaival együtt, ki tudná megmondani? – Azt is tudjuk,
hogy ezek a szavak nem azonos értékűek! Sok-sok szó van, ami nélkül nagyon is könnyen
meglettünk volna és sok beszéd is, amelyet ha nem hallunk meg, semmit sem veszítettünk
volna. – Más szavak viszont nagyon is nagy hasznunkra voltak és vannak, előre viszik
életünket, mint édesanyánk intő szava vagy az apák keményebb figyelmeztetése. – Tehát úgy
vagyunk a szavakkal is, mint a pénzzel: hányféle értékű pénz van, kezdve a kis forinttól az
aranyrúdig. Így a szavaknak is megvan az értékrendje. A legértékesebb szavak, amelyeket
hallunk, az Isten szava, igéje. Ezt a Szentírásban olvashatjuk. Ez az emberi szavak aranyrúdja.
Forrásnak, vetőmagnak, kardnak tarthatjuk Isten igéjét.
17
I 2015.3.10.
Mielőtt Krisztus üres sírjára néznél, nézz szét egy temető sírhantjai között. Mi a különbség egy
közönséges sírhant és Krisztus sírja között? — A közönséges sírhantok? Az egyik fejfára márvány
angyal borul rá. Összekulcsolt kézzel imádkozik az ott nyugvóért. Szárnyait szétterjeszti és mintegy
óvja, védi, őrzi halottját. - A másik sír egy szomorú fűzfa alatt húzódik meg. A fűz elengedi leveleit,
ágait, gyászol a sírhant felett. Mindegyiken felírat olvasható. „ Itt nyugszik”, hirdeti a felírat. Mert
valóban ott nyugszanak a megholtnak porai.
17
I 2015.3.25.
Amikor Péter vértanút (+1225) gyilkosa egy tőrrel leszúrta, ő a földre rogyott. Utolsó
erőfeszítésével ujját a vérbe mártotta és ezt írta a földre: hiszek! – A hit számunkra is szent
dolog.
l.) Igen fontos!
Mert az Úr Jézus így tanít: „Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki énbennem hisz, annak
örök élete van és átmegy a halálból az életre.” „Aki énbennem hisz, még ha meghal is, élni
fog”
„Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni. Annak ugyanis, aki Istenhez járul, hinnie kell, hogy
létezik, s hogy megjutalmazza azt, aki Őt keresi.” (Zsid 11,6)
Stumpf-Brentano Frigyes (+1884), az innsbrucki egyetem egykori történelem professzora
halálos ágyán magához hívatta gyermekeit, feleségét. Egyenként megölelte őket, gyermekei
homlokára keresztet rajzolt és azt mondta: „Tudás, szépség, becsület és hatalom, hit nélkül
mindez mit sem ér.” Pedig milyen nagy értéknek tartjuk ezeket! A tudást, amelyért
évtizedeken át törjük magunkat, hogy valamit is megragadjunk belőle. – A szépséget,
amelyért sem időt, sem pénzt nem sajnálnak sokan, csakhogy egy hajszállal is tetszetősebbé
tegyék külsejüket. – A becsület, amelyért életre-halálra megyünk olykor, és készek vagyunk
érte áldozni is. És a hatalom, amelyért számtalanszor borult lángba már a világ. És mindez mit
sem ér hit nélkül!
17
I 2014.11.6.
Újév napján nem éreztek szívetekben vágyat, hogy jó lenne utazást tenni a jövőbe?
Vagy legalábbis egy pillantást vetni arra, hogy mi is vár ránk ebben az esztendőben? Hogy
vajon teljesülnek a vágyaink, reménységeink? Úgy tűnik, ez a vágy, hogy tudjuk előre, mi is
lesz belőlünk, nagyos erős az emberben. Ezt mutatja az is, hogy viléágszerte szinte fénykorát
éri a jóslás, a kártyavetés, és a csillagjóslás. Mert az emberek kíváncsiak és ezekben a
babonákban hisznek.is alkalmasint.
17
I 2015.2.19.
"Bízzál fiam!" - szóült az Üdvözítő a bénához. Az Üdvözítő bizalmat kér tőlünk. Teljes
bizalmunkat igénye1i. Ez tűnt ki a mai evangéliumból
Mindvégig, míg a földön járt, ezt a bizalmat kereste az emberek szívében. Bizalomteljes hitet, és
hívő bizakodást, ráhagyatkozást.
12. Ez volt a legelső, amit megkívánt, mint alapfeltételt, akkor, amikor valaki segítségét kérte.
Hallottuk, hogy a bénához is ezekkel a szavakkal fordult: "Bízzál fiam, bocsánatot nyertek
bűneid." "Hitük láttára" - szült így Jézus.
17
I 2015.3.23.
Szienai Szent Katalin azt írja Párbeszédeiben, hogy minden ember egy szőlőtőkét hordoz a
lelkében. Halála után már nem képes ezen dolgozni, de amíg itt a földön élünk, kezelhetjük
ezt a szőlőtőkét. Metszegetjük, széthulló hajtásait összefogjuk, tápanyaggal látjuk el. Tehát
alakíthatjuk, mert a lelkünkben van egy vincellér, amit úgy hívunk, hogy szabad akarat.
Van-e hát szabad akaratunk? Áldás-e ez vagy átok? S hogyan kell ezzel élnünk?
17
I 2014.11.3.
Egyiptomban piramisok emelkednek az ég felé. Hatalmas terméskő építmények ezek. Az
ember azt gondolná, hogy hegyek, ha messziről rápillant. Azt gondolnánk, hogy a földnek
valamilyen mozgása révén keletkeztek. Lélekben állj meg lábaiknál, és szemléld azokat a
nagy köveket, amelyekből ezek a piramisok állnak. – Ugye, ha valaki azt mondja neked, hogy
ezeket építették, megkérdezed, hogy kik, mikor, miért, hogyan építették fel. – Ki? Az
egyiptomi fáraók sok száz évvel ezelőtt. Hogyan? Rabszolga világ volt akkor, s a rabszolgák
görgették, húzták, cipelték össze heggyé ezeket a nagy köveket. – Miért? Mert a fáraóknak ez
volt a mániájuk. Amelyik tehette, építtetett egy-egy piramist, hogy hirdessék nevét, akkor is,
ha majd ők nem lesznek.
17
I 2015.4.15.
A halál megrohanta népünket ebben a nyálkás, ködös időben, amikor se hideg, se meleg
nincs, és nehezebb a légzés is a betegek számára. Emiatt halt meg N testvérünk is, mert nem
volt elég levegője. Tüdejének hörgői meghibásodtak, és asztmás betegség alakult ki a
szervezetében. Volt már ő így máskor is, amikor oxigénpalack volt rákapcsolva, és csak úgy
tudták megmenteni. Úgy tűnik, most is ilyen segítségre szorult volna.
Szomorúnak tartjuk szegénységünket, mert ilyen betegség esetén a háznál is kellene lenni
ilyen oxigénpalacknak, hogy fulladásos roham esetén rá lehetne kapcsolni a betegre, amíg
kórházi ápolásban nem részesül. Mindebből az érződik, hogy még élhetett volna, ha
kezelésében részesül. Hiszen még csak 62 éves volt.
17
I 2014.11.6.
Fohászkodjunk az Istengyermekhez, aki szegényes istállóban pihen,
hogy tegyen minket kicsinnyé, alázattal teljessé, mint amilyenek a gyermekek.
Engedje, hogy gyermeki szívűek legyünk valamennyien. - Istengyermek!
Hogyan lehetsz ilyen kicsi, manapság, amikor mindenki nagyobb akar lenni a
másiknál? Hogyan lehetsz mégis olyan nagy, hogy mindenkinek tudsz juttatni
szeretetedből? Add, hogy részesülhessünk ebből örökké! Ámen.
16
I 2015.3.10.
l. „Mint gyermek, számomra a legszebb húsvéti történet az emmauszi tanítványok története volt.
Mindig szívesen hallgattam. Húsvét 3. napján ezt olvasták a templomban. Tudtam ezt és nagy
izgalommal vártam rá, jóllehet előlről hátra és hátulról előre is ismertem már. Örvendeztem, amikor
erről az elbeszélésről egy újabb szentképet találtam valahol és az iskolás gyerekek is próbálkoztak
rajzolni, festeni ebből a történetből egy meglepő képet. Be kell vallani, hogy még mindig lebilincsel az
emmauszi tanítványok története. Valahogy azon veszem magam észre, hogy ott vagyok magam is az
emmauszi úton,s ez egyszerűen csodálatos.” - olovastam egy naplóban ezt a vallomást.
16
I 2014.10.31.
Képzelj el egy képet: Sok ezer férfit látsz rajta, komoly egyházi férfiakat, s
valamennyit püspöki díszben - mint a vatikáni zsinatról készült felvételeken, fényképeken.
Ha az egészet együtt tudnánk mutatni, ott találnánk közöttük Szent Miklós püspököt is,
természetesen, a sor eleje felé. Hiszen sokan voltak előtte, de még sokkal többen utána. A sor
végén viszont ott találjuk a jelenlegi püspököket is, köztük a mi megyéspüspök atyánkat. -
Nézzük ezt a hatalmas, impozáns képet és elgondolkodunk: püspökök. Mit jelentenek ők
nekünk? Ki a püspök a keresztény ember számára?
16
I 2015.4.28.
1. Keresztfelmagasztalás napjára halt meg testvérünk.
Templomunkban a tetrapodon, a csókoló asztalkán ott pihen a feldíszített, „kivirágzott”
kereszt, mint annyi sok-sok éven át, amikor még N néni is eljárt oda és csókjaival illette a
keresztet. Hányszor hódolt előtte énekszóval: „A te kereszted előtt leborulunk, Urunk, és a te
feltámadásodat dicsőítjük.”
De ott vannak a keresztek az útfeleken is. Utcáink végén. Nemcsak nálunk. Sok országban
még gyakoribbak az útszéli keresztek. Ausztriában, Dél-Tirol egyik plebániája területén 160
útszéli kereszt van. S ezek elsősorban nem a környezet szépítésére készültek, hanem
Jézusunkra emlékeztetnek bennünket, s egyben meghívnak, hogy mi is kövessük az Üdvözítőt
a kereszt útján.
16
I 2015.4.13.
Ki tudná lemérni a ti fájdalmatok nagyságát? Ki tudná? Ha lenne ilyen műszer, a mutatója
teljesen kilengne, jelezve a megdöbbenést, amit éreztek.
1. Hiszen a mi N testvérünk erős, életrevaló kedves emberként élt közöttünk.
Reggelenként, amikor munkába ment és megölelte feleségét és két fiacskáját, a biztos
hazatérés reményében ment el minden nap. S napközben, amikor kitartóan dolgozott a
munkahelyén, s hallgatta a traktor egyenletes pöfögését, s láthatta munkájának eredményét,
gyakorta gondolt övéire, akikért dolgozott férfias keménységgel, s úgy gondolta, hogy erős
keze még sok-sok éven át védelmet nyújt családjának. Semmiben nem szenvednek hiányt
majd, mert nem szűnik meg fáradozni értük. S most ezek az erős, munkás kezek
lehanyatlottak, s nem nyújtanak védelmet többé. Egyáltalán nem fáradoznak már értetek.
16
I 2015.3.23.
India bölcse, Rabbin Dranath Tagore látogatást tett egyszer Európában, mai szóval élve
tanulmányúton járt földrészünkön. Megfigyelte többek között vallási életünket is, melyről
nagy szégyenünkre ezeket írta: Európában vasárnapi kereszténységgel és köznapi
pogánysággal találkoztam. Semmi összefüggés nincs ott a vallás és az élet között. A vallás ott
nem valami központi erő, amely az egész életet átjárja, és magán hordja.”
Természetesen szavaiban lehet némi túlzás, mert ezt nem lehet ilyen kereken és ilyen
általánosan kimondani. Ez így nem igaz ránk, keresztényekre, legalábbis reméljük. Ám ha
jobban belegondolunk, be kell vallanunk, hogy sok ember, család életében szakadék van a hit
és az élet között, sok-sok, magát hívőnek valló ember életében is. Pedig mit gondoltok, elég
az, ha az ember hisz, de nem tartja meg a parancsokat? Elég, ha hiszed az Istent, közben
azonban nem imádkozol hozzá, sőt káromolod is Őt, és nem szenteled meg az Úr napját?
Elég, ha hiszed, hogy felebarátod is Isten képére teremtett lény, de hogy szeretnéd is, ahogy
Jézus megkívánja, arról már hallani sem akarsz? Elégséges, üdvözítő dolog a hit önmagában
is, cselekedet nélkül?
16
I 2014.11.3.
B./ A mai evangélium érdekesen nem annyira s lényegre t. I. a poklosok,
meggyógyítására irányítja a figyelmünket, hanem inkább az ezzel kapcsolatos emberi
magatartást emeli ki: 9 ember szörnyű hálátlanságát és annak az egy szamaritánusnak jóleső
hálaadását. Azt is mondhatjuk, hogy rámutatnak ezek a szavak arra a szomorú tényre, hogy
milyen ritka hálás lélek, s milyen sok ezzel szemben a hálátlanság.
16
I 2015.3.24.
K. T! A meghívást a példabeszédben büntetés követi. Akik nem fogadták el a meghívást; sőt még
ezen túl megverték és meg is ölték a szolgákat, büntetést kaptak cselekedeteikhez mérten. -Ez
valóban nem amolyan simogató, becézgető bánásmód De a simogatásnak és becézgetésnek is meg
van az ideje és határa.
16
I 2014.10.31.
Valamennyien nagyon sokszor hallottuk már Jézusnak ezt a
példabeszédét az Isten által hintett magvakról. Úgy érezzük talán, hogy ahogy
halljuk meg is értjük, hisz még ha nem is értenénk Jézus megmagyarázza
nekünk, s világos az Ő magyarázata. Talán már másnak is el tudnánk mondani a
történetet annyira jól ismerjük. Mielőtt azonban fölöslegesnek tartanánk újra
elővenni és elidőzni felette, gondoljuk meg, hogy életünkben az e a
legmeghatározóbb tényező, hogy Isten életünkbe helyezi az ő tanítását. Ha nem
így lenne, akkor éreznünk kell, hogy ma Jézus nekünk is szegezi a tanításban
elrejtett egyetlen kérdését: Te milyen szívvel hallgatod Isten Igéjét, amely
hozzád szól?
15
I 2014.11.24.
Egy földműves ember fiacskájával kiment a határba nyári időben és gyönyörködve szemlélték
a lengedező búzatáblákat. „Édesapám – szólt a gyermek így – az a kalász miért áll olyan
egyenesen, a másik meg mélyen meghajlik?” Kisfiam, volt a válasz , amelyik olyan
egyenesen áll, abban kevés szem van, annak könnyű a feje, a másik viszont telített, sok szem
van benne, azért hajlik meg.
15
I 2015.3.10.
I. Az Emmausz-evangélium a húsvéthoz tartozik. Évről évre megszoktuk, hogy ilyenkor ezt az
evangéliumi örömhírt olvassuk fel. Ez a megszokottság bizonyos veszélyt is tartogat magában, mivel
minden ismerős má. Ezért oda sem figyelünk és azt mondjuk: ezt már ismerem, nem újdonság. — De
előnyünkre is válhat a megszokottság, mert mélyebben megérthetjük az összefüggéseket és
tanulságokat.
15
I 2015.3.10.
Feltámadt Krisztus halottaiból, legyőzte halállal a halált lés a sírban levőknek életet ajándékozott. Ez
az alap-mondanivalója, sarkköve hitünknek. ezen nyugszik életörömünk és a jövőnk. Ezért a
legnagyobb ünnep számunkra a húsvét.
De valljuk meg, hogy amennyire csak elterjedt a világon ez az örömhír, s ahol csak hallani lehet róla,
úgy cseng az az emberi fül számára, mint egy ismeretlen világ hangja, mint a mi világunktól idegen
szó. Mert minden tapasztalatunknak ellent látszik mondani. — Ez a mi korunk egyre inkább
megismeri a természet törvényeit, s úgy tűnik, hogy ezek között a fogalmak közt semmi helye nincs
annak a szónak, hogy feltámadás De az általános emberi sors és minden emberi lénynek a sorsa is
éppily kevéssé enged teret annak, hogy a feltámadásra gondoljunk.
15
I 2014.11.6.
Elérkezett az év vége. A zárások, számadások napja. Az élet minden területén
igyekszünk ilyenkor felmérni az elért eredményeket, esetleges eredménytelenségeket: a
technika, tudomány, civilizáció, kultúra, gazdálkodás területén.
Az előrelépés, előhaladás minden intézmény számára nélkülözhetetlen. Hisz ez
biztosítja a következő évben a létalapot, a munka és életkedvet.
Hogy is állunk tehát ezzel az előhaladással?
15
I 2014.11.6.
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy a pontatlanságával csap be, s természetesen az
sem maradhat következmények nélkül. - Mert ha késik az óra, akkor elkésünk a vonattól,
lekéssük az autóbuszt, a megbeszélt találkozót. - A bíró elkésik egy fontos tárgyalásról, s a jó
barát hiába vár ránk a megbeszélés időpontjában és csak mérgelődik.
Az óránk nem csak így csap be bennünket, hanem azzal is, hogy mindig l2-re megy,
majd újra kezd mindent. Ezzel percről percre azt hiteti el velünk, hogy az életünk ilyen
körforgás és időnként minden újra kezdődik. Éppen ez a becsapás!
15
I 2014.10.31.
1903-ban meghalt az uzsorakirály Bécsben. 50 millió Schillinget hagyott hátra. A pénz
gyűjtését valaha, fiatalon 250 koronával kezdte, s egyre növekvő tőkéjét mindig uzsorakamatra
adta ki. Még egyetlen leánya sem tudott semmit apjának mesébe illő vagyonáról. Az
öreg mindig azt mondta neki, hogy évjáradékot kap egy gazdától, évi 250 koronát. Ennek
megfelelően igen szegényes életet éltek, pedig milliók gyűltek össze közben. Végrendeletében
pedig – és ez volt a megdöbbentő – ebből az óriási vagyonból egy fillért sem hagyott
jótékonysági célokra: szegényeknek, árvaházaknak, kórházaknak vagy iskoláknak. – Mi a
tanulság? – Kerüljük a fösvénységet!
15
I 2015.3.11.
A neves, közismert költő, Goethe szerint: „A világtörténelem tulajdonképpen egyetlen és
legmélyebb témája, amelynek minden más témát alá kell rendelni, az a harc, amely a hit és
hitetlenség között fennáll”.
A Szentírást is átszövi ez a harc, a hit és hitetlenség harca, azt mondhatnánk hogy az első
laptól az utolsóig szinte mindenhol szó van erről, ill. minden ide torkollik! – Ha viszont ilyen
régi eredetű ez az összeütközés, akkor lássuk ma, hogy honnan ered és hová vezet a
hitetlenség. Az okát és a következményeit.
15
I 2014.11.27.
„Íme én szövetséget kötök veletek és utánatok ivadéktokkal .. Szövetséget kötök veletek, és
soha többé nem öletik meg minden test vízözönnel. Nem is lesz többé vízözön, mely a földet
elveszítse.. Ez a jele a szövetségemnek: Szivárványomat a felhőkbe helyezem és ez lesz a
jel..”
15
I 2014.10.31.
VIII. Henrik idején sokáig Mórusz Tamás volt a király után Anglia első vezető embere,
lordkancellárja. Mélyen vallásos lelkű ember volt, aki végül életét is adta hitéért. Vele történt,
hogy éppen egy falusi templomban volt, amikor a papot éppen beteghez hívták. Észrevette
ezt, szó nélkül felállt a padból, Ő maga kezébe vette a betegellátáskor használt lámpást és
áhítatosan, kalap levéve haladt a pap előtt, elkísérve őt a beteghez. – A király udvari emberei,
akik ezt meghallották, óvatosságra intették. A király, mondták, rossz néven találja venni ezt a
dolgot, ha megtudja, hogy első helyettese ilyen alantas, alázatos szolgálatot teljesített. Ő
viszont így válaszolt: „Hogy vehetné rossz néven azt, hogy én tisztelet nyújtok az én
Uramnak, a Királyok Királyának”. Mórusz Tamás lelkülete Istent imádó lelkület volt. Épp az,
amit kíván tőlünk Istenünk az első parancsban: „Én vagyok a te Urad, Istened, Uradat
Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!”
15
I 2015.3.11.
A strassbourgi székesegyház homlokzatán kívül, a bejárat felett sokféle díszítés között
Salamon király ábrázolását láthatjuk, amint királyi székében ül, és eléje jönnek a népek egész
Zsidóországból tanácsot kérni tőle, igazságot nyerni ügyükben. Sőt egy magas rangú hölgy,
Sába királynő is ott áll a tömegben. Eljött Ő is, hogy megcsodálja a bölcs Salamon sokat
hallott bölcsességét, igazságos ítéleteit. A kép fölött viszont a gyermek Jézust ábrázolta a
művész, amint anyja ölében ül. Jobbjával áldást oszt, bal kezében a földgömb jelképe,
hatalmának kifejezésére. Alatta ez áll: Nagyobb van itt Salamonnál (Mt 12, 42). Mert Hozzá
képest Salamon király is csak olyan, mint az iskolás gyermek a professzor mellett.
15
I 2014.11.11.
Szent Márk evangélista leírja, hogy Jézus egy alkalommal egy süketnémát gyógyított meg.
“Efféta!” – szólt hozzá, vagyis: Nyilatkozzál meg! A beteg embernek pedig egyszerre
megnyílt a füle és a szája.
Nagy kincs a beszéd az ember számára! Nagy öröm a szülő számára, ha hallja, hogy
gyermeke egyre szebben, jobban beszél. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki beszélni tud, nem
vétkezik szavával.
15
I 2014.11.11.
A II. vatikáni zsinat előtti időben többször is bombamerényletet követtek el a Szent Péter
bazilika ellen. Valamelyik oldalhajóban el-elhelyeztek egy-egy ilyen „szeretetcsomagot”. Jól
tudták, hogy a katolikus Egyház zsinatra készülődik, és éppen abban a templomban gyűlnek
majd össze a püspökök. Nem véletlenül helyezték oda épp ebben az időben csomagjaikat.
Vagy említhetnénk a pápa elleni merényletet, amely majdnem magával sodorta az egyházfőt.
– Ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akik nemcsak hogy istentagadók, hanem egyenesen
szívből gyűlölik Istent, és ellene fordulnak.
15
I 2015.3.9.
Sokan vannak, akik mikor a hitre gondolnak, öreg mamákat képzelnek maguk elé, akik
rózsafüzérrel a kezükben, mankóra támaszkodva tipegnek a templom felé. Nénikékre, akik
minden kereszt előtt megállnak, s nagyokat imádkoznak hajladozva és sorra csókolnak
minden szentképet. Úgy vélik, hogy ők hihetnek még ma is Istenben, a múlt századból itt
maradt nagymamák, akik nem olvasnak újságot, s nem haladnak a korral, s akik nem eléggé
felvilágosultak, mondják ők. – Óh, még maga is jár a templomba, fiatalember, vagy nagylány,
kérdezik hitetlenkedve.
15
I 2015.3.24.
A főparancsról szóló tanítás minden kor és minden nemzedék számára személyhez szóló -
Mert az Isten és a felebaráti szeretet napról napra új feladatokat állít a keresztény élet elé.
Az evangélium szerint egy törvénytudó állt Jézus elé, hogy próbára tegye. KI akarta
tapogatni, hogy Vajon a nép által annyira csodált Názáreti Jézus egy olyan fontos és mégis
nehéz kérdésre, hogy melyik a főparancs válaszolni tud-e Mert sokat vitatkoztak ezeken
akkoriban, s egy minden utasítást magában foglaló alaptörvényt kerestek.
Ennek az embernek a kérdése mégis provokációnak számított, mert a farizeus ellenfelek
szemmel láthatóan zavarba akarták hozni Jézust. S ő nem a törvénytudó, hanem a
törvényhozó biztonságával válaszolt: s egymás mellé helyezte az Ószövetségben már addig is
ismert két törvényt, s így jelentette ki a mindenkit, elkötelező szeretettörvényt. Radikális
függés Istentől és odaadó szeretet másokért, Jézus szerint ez a legfontosabb, minden mást
megelőző, egyben magában foglaló parancs. “E kettőtől függ a törvény és a próféták.” - Isten
és a felebaráti szeretet, ez az erkölcsi cselekedetek foglalata, legrövidebb szabálya életünknek.
15
I 2015.3.10.
B./ K. T. ! – Voltál már váróteremben hosszórákig, esetleg napokig, - Várakoztál már
tétlen, le fel járva? Mikor már nem tudtál, hogy üljél-, e vagy álljál, menjél-, e vagy
maradjál?!
Láttál már várakozó tömeget, akiknek megmondták, hogy a késni fog egy órát, vagy esetleg
5- öt, 10- et, valami rendkívüli esetben az ember százszor kimennek a vágányok felé, 100-
szor végignéznek a messzeségbe nyúló sínpáron. Figyelik a magasban a füstöt, vagy éppen a
mozdony világító szemét, hogy mikor is tűnik fel…
14
I 2015.3.25.
1936-ban nemzetközi éremkongresszust tartottak Londonban, ahol sok-sok régi pénzdarabot,
érmecskét kiállítottak a rég múlt időkből valókat. Többek közt egy ezüst drachmát. Valamikor
50 fillérnyi volt az értéke, s mit gondolsz, hogy mint egyedülálló régiség, mit ér jelenleg? A
szakértők felbecsülés szerint 200000 Ft-ra tehető azt értéke jelenleg.
Mennyi sok apró jócselekedet van és lehet a mi életünkben Is, még Inkább mennyi sok
kicsiny jócselekedetre lenne alkalmunk-életünk minden napján, amit kevésre becsülünk, mint
azt a kis 50 fillérest egykoron, eszünkbe sem jut, hogy éppen ezekkel az apró jótettekkel
válthatjuk meg az örök életet, ami végtelen kincs.
14
I 2015.3.10.
„Örvendezzünk és vigadjunk azon.” - Ezekkel a szavakkal fogalmaztuk meg a sztichiráinkban az ünnep
lényegét. Öröm és vigadozás napja ez., s még az ünnepi antifónánk is erről beszél: „Örvendezzetek az
Úrnak minden föld.” S ez tovább hullámzik, tovább gyűrűzik az év vasárnapjain át, mint a tenger
hullámai fodroznak: örvendezzetek! „Örvendezzetek!” - hogy minden vasárnapra jusson egy cseppnyi
öröm a húsvéti örömből.
14
I 2015.3.10.
Krisztus feltámadását örvendezve ünneplő t., feltámadt Krisztus! - Feltámadt, feltámadt, valóban
feltámadt! - Ezt hirdeti ma a tavaszi napsugár, ezt dalolja az énekes madár! A fényes ruhájú angyaltól
minden átveszi ezt a diadalmas szót. Nem mondhatok én sem ma mást, ennél szebbet, nagyobbat,
boldogítóbbat. Az Ő feltámadását éneklem.
14
I 2015.3.10.
Milyen öröm ragadta ma meg szíveteket? Mi az, ami ilyen nagy számban csalt ide titeket? Miért
mozdult ki szobácskájából a gyengélkedő, a fázós, a sír felé hajló öreg? Miért az új ruha, cipő? Miért
ez a lelkesedés, a vidám, derűs arcok, s csillogó szemek?
Húsvét ünnepe van! Az ünnepek királya érkezett el ma: Krisztus feltámadásának fényes ünnepe.
De vajon mi az, ami igazán maradandóvá teszi örömünket? Mi teremt számunkra igazi húsvétot? -
Mit keressünk, mit találunk és mit hirdessünk ma?
14
I 2014.11.6.
Most visszapillantunk az elmúlt esztendőre. Mit látunk? Milyen volt ez az év?
Egyénenként is más és más. De mindenképpen valamennyiünknek olyasmi, mint egy tarka
szőnyeg, amelyben vannak vidámabb, üdébb színek és vannak komorak, sötétek. is. – Az
elmúlt év tarka folyamatában is voltak boldogabb és küzdelmes, munkában, verítékben töltött
órák, napok, hetek.- Voltak örömteli meglepetéseink, és keserű csalódásaink. Egészségben,
boldogságban töltött órák és megrázkódtatások, melyeket betegségek okoztak, vagy éppen
valamelyik családtagnak, barátnak, jó ismerősnek elvesztése. – Ezért most a vidámság és
életöröm életkomolysággal keveredve gomolyog a lelkünkben- Mit is tehetnénk mást, mint
hogy tudomásul vesszük, hogy az élet ilyen tarka szőttes. Mit is tehetnénk mást, mint hogy
úgy fogadjuk azt el, mint ami együtt jár emberségünkkel.
14
I 2014.11.6.
Ahogy múlnak az órák, percek, s ahogy közeledünk az éj határához, úgy egyre
gyakrabban pillantunk az óránkra. Csakhogy ez a pillantás most egészen más, mint ahogy
máskor nézzük. – Hányszor állítjuk, ellenőrizzük egész éven át, hogy pontosan ott legyünk és
akkor legyünk ott, ahol lennünk kell, ahová az óra rendel bennünket. – Sokszor sürget az idő!
Most viszont nem sietünk sehová. Ezen az estén csak üldögélünk családunk körében vagy
barátaink között, de mintha tetten akarnánk érni: figyeljük, hogyan múlik az idő. Mintha
bizony az egyébként csendesen, hangtalanul folydogáló idő most, az esztendő határához érve
majd felhangosodna és különleges zajjal törné át ennek az éjszakának a duzzasztógátjait, hogy
belerohanjanak a percek az újesztendő tengerébe.
14
I 2014.11.25.
Egy kristálytiszta forrás mellett találkozott egyszer három vándor: egy művész, egy aggastyán
és egy fiú. A forrás partján, hatalmas lombú vén fák alatt, egy táblán ősrégi felírás állt:
„Engem válassz példaképül!” A vándorok eltűnődtek: “Vajon hogyan állítja a forrás magát
példaképül?” – A művész azt mondta: “Ennek a forrásnak az útja egykor mérhetetlen
völgyben vezetett. Küzdelmes út volt az. Áttörte magát hegyeken, felvette a patakok, folyók
vizét, és így tette meg azt a nagy utat. Bennünket pedig arra akar felszólítani, hogy nekünk is,
mint a pataknak, szüntelenül dolgoznunk kell, ha előre akarunk jutni a naggyá levés útján.” –
Az aggastyán viszont azt mondta: “Ez a forrás sok kirándulónak nyújtott enyhülést hűs
vizével, nyugalmával, lenyűgöző egyszerűségével, s így a felírás is arra tanít, hogy mi is
legyünk egymás segítségére, enyhítsük egymás panaszait, fájdalmait!” – “És te, fiú, hogy
értelmezed?” – néztek a harmadik vándorra. Ő megvakarta a feje búbját, gondolkodott, és azt
mondta: “A forrás vize kristálytiszta. Ha nem így lenne, undorral fordulna el tőle ember és
állat. A forrás tanítása tehát az, hogy mi is maradjunk tiszták, hogy ne undorodjanak tőlünk,
hanem szeressenek lelki tisztaságunk miatt.”
14
I 2014.11.25.
KT.! A mai evangélium áldozatosságra, mások segítésére szólít fel bennünket. Mégpedig mindezt
az utolsó ítéletre emlékeztetve teszi, jelezve, hogy nem lehet lakója a mennyek országának az, aki nem
gyakorolja az irgalmasság tetteit.
Máskor, még inkább, kiélezve így fogalmazta meg ugyanezt Jézus: szerezzetek magatoknak
barátot a hamis mammonból, hogy amikor meghaltok, befogadjanak titeket az örök hajlékba./L. 16-9. I
Mit jelent ez a mondat egész pontosan? Mit mond ez nekünk? -ezt próbáljuk ma megérteni!
Szerezzetek magatoknak hamis barátot a mammonból,.."
14
I 2014.10.31.
Hányszor gyönyörködtél már csöndes, holdfényes nyári este a csillagos ég szépségében?
Milyen gyönyörű az égboltozat! Ugyanakkor azt is láthatod, hogy itt is, ott is, keresztülhasítva
az eget, lehull egy-egy fényes világító. A népnyelv „csillaghullásról” beszél ebben az esetben.
Ha a hit fénye látható lenne a lelkekben, hasonló élményben lenne részünk. Sok millió
szívben láthatnád izzani, égni ezt a fényt. Szórnák sugaraikat, mint számos kis csillag. De
láthatnál kihűlőfélben levő, sőt már kihűlt, hullócsillag-lelkeket is. Azt kérdezhetnéd, hogy mi
az oka a lelki csillaghullásnak. Miért ég ki a hit fénye olyan sok lélekből? Hiszen annak
világítania kellene egész életünkön át.
14
I 2014.10.31.
Évekkel ezelőtt egy híres színésznő, Izidora Duncan, sálát az autójának kerekére kötötte, s
felakasztotta rá magát. Ez nagy esztelenség volt, de ami ezután következet, az még nagyobb
esztelenség. Az akasztott színésznő sálját ugyanis áruba bocsátották és milyen megdöbbentő:
40000 frankot adott érte egy szerencsejátékos nő. Hogy miért becsülte fel a hit nélküli világ
ezt a sálat? Te is jól tudod, hogy azt mondják a babonások, hogy az akasztott ember kötele
szerencsét hoz. A híres Monte Carlo játékbarlangjába járt rendszeresen ez a szerencsejátékos
nő és mikor ördögi játékát elkezdte, mindig a nyakába tette ezt a sálat, hogy szerencsét
hozzon neki.
14
I 2015.2.19.
K. T.! Az üdvözítő bizalmat kér tőlünk. Teljes bizalmat igényeli. Ez tűnik ki a mai
evangéliumból.
Mindvégig, míg a földön járt, ezt a bizalmat kereste az emberek szívében. Bizalomteli hitet és
hívő bizakodást, ráhagyatkozást.
T./ Ez volt a legelső, amit megkívánt, mint alapfeltételt, akkor, amikor valaki
segítségét kérte.
14
I 2015.3.11.
Ismerjük az evangéliumból Jézus és Nikodémus éjszakai párbeszédét, melyről ma az
evangéliumban hallottunk. De vajon megértettük-e a lényegét? Gondolkodtál-e rajta, hogy
miről is van itt szó? Tudod-e, hogy ez a legnagyobb és leghatalmasabb, amit nekünk az Örök
Ige, a megtestesült Fiú Isten elmondhatott? Mert csakúgy, mint az elmúlt vasárnap hallott
példabeszéd a szőlőtőről és a szőlővesszőről, ez is a kegyelmi életről szól, közelebbről pedig
újjászületésünk titkáról.
14
I 2015.4.13.
Koporsójára az van írva: élt 49 évet. Ez mérhetetlen fájdalom a hozzátartozóknak. Úgy
imádkozzunk, mint amikor az Úr Jézus lenézett a keresztről:
1. „Atyám, bocsáss meg neki, mert nem tudja mit cselekedett!”
Mennyei Atyánk, bocsáss meg ennek a fiúnak, aki egyébként jó szándékú volt, sok kedvesség
volt benne, sok ragaszkodás a családjához. Bizonyára nem mérte fel cselekedetinek súlyát és
következményeit. Bocsáss meg neki, Mennyei Atyánk, mert a te Fiad érte is meghalt,
kínszenvedett, cipelte a nehéz keresztet, és érte is felsóhajtott: „Én Istenem, én Istenem, miért
hagytál el engem!”
Az Úr Jézus életének ebben a legnehezebb pillanatában úgy érezhette, hogy egy nagy, sötét
felhő takarja el előle az eget, a fényes felhőket, és egy cseppnyi kis sugár sem néz le rá. De
azután a következő pillanatban fordítani tudott lelke állapotán és azt mondta:„Atyám, a te
kezedbe ajánlom lelkemet”
14
I 2015.3.9.
A keresztények jó része manapság a Nagyböjtöt csak olyan időszaknak tekinti, amelyben "teljesíteni
kell vallási kötelezettségünket" (az évenkénti áldozást és gyónást), étkezési megszorításoknak "kell"
alávetniük magukat, melyeket gyorsan felvált majd a húsvéti idő szabadsága.
De a Nagyböjt, lelki zarándoklásunk szellemével és tapasztalatával többet kíván tőlünk: egyik
lelkiállapotból a másikba szeretne átvezetni bennünket.
14
I 2014.11.6.
Mária születése napjára, Kisasszonyunk ünnepére szól ma a harangszó. Mindnyájunkat
meghív, hogy minden hívő lélek örvendezzen. Az ünnep előestéjének előverses sztichirái is
erre az örvendezésre szólítanak fel bennünket: „A magtalan Anna ma örömében tapsoljon, a
földiek világítsanak - a királyok vigadozzanak! A szentatyák áldások közt örvendezzenek és az
egész világ ünnepeljen, mert az ég királynője Jessze törzséből felragyogott. Ezentúl az
asszonyok nem bánat közt szülnek, mert az öröm kivirágzott, és az élet lakozik minden földi
lényben.”
14
I 2014.11.6.
Az evangélisták öröme, lelkesedése, reménysége is benne van az evangéliumi
szakaszokban: a Jézusban való hitre akarnak elvezetni bennünket, hogy átérezzük: Jézus fényt
hoz az életünkbe, sőt a halálunkba is, mert Ő az utolsó állomás.
Benne bujkál minden szakaszban az öröm: „Megtaláltuk a Messiást! Gyertek ti is,
mert Ő a ti üdvösségtek, Ő az egyetlen, aki önzetlenül fényt akar hozni életetekbe!” Ez az
öröm a mai evangéliumi szakaszban is megtalálható.
13
I 2015.3.13.
Tegyük fel, hogy egy igen bűnös lélek áll meg Isten ítélőszéke előtt. Szinte látjuk,
amint int a Bíró és a baloldal felé, a kárhozat helye felé mutat. Mit gondolsz, használ valamit
ennek a léleknek, ha így kezd mentegetőzni: De hiszen, Uram, Istenem! Én az erdők
hazájában születtem, és pogány bennszülött vagyok. A mi vidékünkön sohasem jártak papok
és anyám sem taníthatott a te tízparancsosra. Így honnan is tudtam volna én, hogy nem szavad
megölnöm a testvéremet és nem szabad kirabolnom a járókelőket!” Vajon tehát elfogadható
ennek az embernek a mentsége?
13
I 2015.3.17.
Ha messze idegenből vendégeket hívsz, olyanokat, akik nem ismerik az utat, akkor eléjük
mész, vagy legalább levélben részletesen megírod, hogy hogyan is lehet jutni hozzátok.
Az Úristen is épp így tett! Nem elégedett meg azzal, hogy szívünkbe véste a természeti
törvényt, hiszen ez csak a legfőbb dolgokban igazít el bennünket. Ő más törvényeket is adott,
amelyek pontosabban mutatják az utat Hozzá, országa felé. Ezeket a törvényeket tételes isteni
törvényeknek nevezzük.
13
I 2015.3.10.
Néhány nappal ezelőtt az utolsó vacsora termében szomorúan ültek az apostolok, amikor
Mesterük búcsúszavait hallgatták. Könnnyes szemmel vették tudomásul, hogy hamarosan
elhagyja őket. Aggódva gondoltak a jövőre: mi lesz most, ha Jézus szava valóban beteljesedik
és az Emberfia a bűnösök kezeire adatik és megölik Őt? Mi lesz, ha megverik a pásztort, sőt
megölik? Bizonyára elszélednek a „nyáj juhai”. Mi lesz velük, apostolokkal? S mi lesz a
maroknyi, s annyira törékeny hívő sereggel, akik még csak most váltak egy közösséggé?
13
I 2015.3.10.
Krisztus feltámadása hitünk fordulópontja, sarkigazsága. Nagy örömhír, mégsem járta át kellőképpen
gondolatvilágunkat. Ez abból is látszik, azon is lemérheted, hogy vajon elég vidám, lelked mélyéből
örvendező vagy-e húsvét szent napján? Önkéntelenül tör fel lelked mélyéből a feltámadást
magasztaló szent ének, mint a föld mélyéből a vulkán izzó lávája, vagy miként a hegy gyomrából
előtör a patak? - Bizony, ha húsvét napján is kelletlen, rossz kedvű, fanyar vagy, ha arcod rideg és
mogorva, ha szíved-lelked nem önti el egészen a húsvéti öröm, lelkesedés, akkor valami nincs rendjén
nálad a feltámadás hitével.
13
I 2015.3.17.
K.T! A kafarnaumi századostól kell a mai napon tanulnunk, mondjuk, meg van is mit! Szerény
háza felé igyekszik a mester, a megváltó Jézus, és Ő nem tartja méltónak magát és házát. Szégyenkezik,
szeretné arcát tenyerébe takarni, magát meghajtja Jézus előtt, és úgy nyilatkozik: "Uram" nem vagyok
méltó, hogy hajlékomba…- K. T! A mi lelkünk hajléka felé is megindul a mester: naponként vagy
havonként, de legalább évenként néhányszor, s a szentáldozás alkalmával, s vajon mi hogy fogadjuk?
Oh, nem! Nem tehetünk jobbat, okosabbat, mint a százados tett! Nekünk is fel kell kiáltanunk ilyenkor:
"Uram, nem…
De ha mar ezt kimondtuk, hogy nem vagyunk méltók, akkor mégis gondolkodjunk el komolyabban ezen,
hogy miben is áll a mi méltatlanságunk?
Miért is nem vagyunk méltók erre a nagy kegyelemre?
13
I 2014.11.6.
Visszagondolunk most az elmúlt évre, hogy milyen szép és tiszta örömeink voltak. –
Melyik volt a legszebb napunk? Melyek azok, amelyek feledhetetlenek maradtak számunkra?
Ez minket minősít, hogy melyiket tartjuk a legszebbeknek! – S ki az, aki kiemelt bennünket a
mélységből és új erőt adott az élethez ismét és ismét?
13
I 2014.11.6.
Aki számadást vezet,igyekszik naprakész állapotban tartani számadásait, s ezért utána
néz, vajon egyeznek e számításai. Aki pedig lelkiismeretesen bánik pénzzel újra és újra
ellenőrzést tart kasszájában.- Az üzletemberek pedig leltárt készítenek év végén, a könyvelők
ilyenkor túlóráznak, hogy elkészítsék a számadást.
13
I 2015.4.24.
A Mennyei Atya úgy rendezte a halálát, hogy csendben, feltűnés nélkül ment el. Mint hogy az
igazi anyák is csendben, szerényen és feltűnés nélkül teszik, amit tenniük kell.
1. Mert az igazi anya olyan, mint a nap, amely pontosan jelenik meg az égen
újra és újra.
Másodpercre kiszámítható az érkezése, annyira megbízható. Az igazi anyák is így látják el
feladataikat, szüntelen lehet rájuk számítani. Persze, ott vannak a születésünknél. S milyen
nagyszerű utódok származnak N.-től! Ő vezette, irányította családját, amíg csak tehette.
Ott vannak az anyák a nevelésünknél. S nem mindegy, hogy merre indítanak minket,
gyermekeiket. N.-nek volt iránytűje, a lelkében hordozta azt: lelkiismeretének szavát. Úgy,
ahogy megtanulta ő is az anyjától, s az Evangéliumból. Lelkében visszhangzott Isten szava, s
abból nem engedett. Gyermekeit is ebbe az irányba terelte, és unokáit is itt szerette látni: ezen
az úton. Habár napjainkban az unokák már kicsúsznak a nagymamák irányítása alól, s olykor
ki is mondják, öntudatosan: „Mama! Te ezt már nem tudod, mert öreg vagy!”
13
I 2014.11.27.
Hallhattuk a mai apostoli szakaszból, hogy milyen fontos a hit. Hány és hány példát sorolt fel nekünk
Szent Pál apostol a zsidókhoz írt levelében. Beszélt Mózesről: arról hogy választhatta volna a
kényelmesebb életet. Maradhatott volna a fényes fáraói palotában, hiszen a fáraó leánya neveltette fel és
nevelte is. Mégis, mivel többre tartotta a Megváltó gyalázatát az egyiptomiak kincsénél, inkább maradt a
nyomorúságot szenvedő sínylődő népe mellett. az egyiptomiak kincsénél többre tartotta hitének értékeit.
S később is mi minden megtett, mert a hite volt tetteinek rugója.
13
I 2014.10.31.
K.T.!A keresztény embernek tudni kell helyesen értelmezni a Szentírás
mondanivalóját, tudnunk kell hova tennünk Jézusnak ezt a példabeszédét is.
Talán fenyegetőlég hat Jézus szava: Esztelen, még az éj számon kérik lelkedet! Így jár az, aki
vagyont halmoz fel magának, ahelyett, hogy az Istenben gazdagodnék. Nem egyoldalú,
kisarkított álláspont ez? Nem a: arra vezet-e, hogy az itteni világot lebecsüljük, vagy
megvessük a kultúráját, technikáját, értékeit, munkáját, feladatait? Amit az emberi elme
évezredek munkájával alkotott? Hát bizony nem!
13
I 2015.3.20.
A mai evangélium központi tanítása a megbocsátásról szól. S a megbocsátó Isten mutatja be. -
Állítsuk egymás mellé Izajás próféta szavait, hogy lássuk, hogy a mi Istenünk örök és
változatlan, s akkor is éppoly kegyes volt a megbocsátásban, mint Jézus tanítása szerint, s
mint napjainkban is. (Felolvasom a próféta szavait. Iz. 55, 6-9)
1. Istenkeresés.
Ami nyilvánvaló, azt nem kell keresni. Ha Isten nyilvánvaló lenne, s kézzel fogható, nem
kellene Őt, keresünk. Vagy elveszítettük Őt, azért keressük? Vagy éppen azért vonult vissza
tőlünk, hogy keresni keljen?
13
I 2015.3.20.
Kőszív. Ez volt egy mozielőadás címe régen. Egy bányász legényről szólt, akit Péternek
hívtak. Amíg meg nem szállta a nagyravágyás, jókedvű emberke volt és boldog, örömmel,
kacajjal volt tele a szíve szegénysége ellenére. De aztán mindenkinél gazdagabb, mindenkit
megelőző, minden kit legyőző akart lenni mindenáron. Hogy ezt elérje, szövetségre lépett
még az erdő rossz szellemével, egy félszemű óriással is, s eladta neki a szívét. a gonosz
szellem kivette azt kebeléből, s bevitte barlangjába. s felakasztotta a többi megvásárolt szívek
közé. Péternek, pedig kőszívet helyezett mellkasába, megbiztatva, hogy most már
mindenkinél gazdagabb és hatalmasabb lesz. – Ezután valóban nagy úr lett Péterből. Hintón
járt és szórta a pénzt, mert volt bőven. A boldogságát viszont elveszítette? Minden emberbe
belerúgott, aki csak az útjába került, feleségét fojtogatta, gonosszá lett, nem volt soha egy
mosolya, mert kőszíve volt mát.
13
I 2014.11.11.
Korunk egyik festője sajátságos képet alkotott: A Megváltó Jézust ábrázolta hófehér ruhában,
tündöklő koronával a fején, kezében pedig égő fáklyával. Egy ház előtt áll és kopogtat. A kép
alatt ez a felírás áll: „Nézd, az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat, és ajtót
nyit, ahhoz bemegyek, és vele étkezem, ő meg velem.”
Az Úr Jézus sokszor kopogtat lelkünk ajtaján. Ezek közül az egyik legjelentősebb zörgetés
halálunk közeledtével következik be. A háttérben ilyenkor már az örökkévalóság pírja dereng,
és Jézus égő fáklyával a kezében kopogtat lelkünk előtt, bebocsátást kérve. Fontos-e hogy
engedjük Őt? Egyházunk felajánlja szolgálatait a súlyos betegeknek, rajtunk múlik, hogyan
használjuk fel ezt a lehetőséget magunk vagy szomszédaink, hozzátartozóink számára.
13
I 2014.11.11.
A mai ünnep eseményei Izrael országa történetének legsötétebb korszakához
vezetnek vissza bennünket: Ákáb király uralkodásának idejéhez. - Nem hiába mondja a
közmondás: „fejétől büdösödik a hal.” Ez nemcsak a halra jellemző, hanem egy-egy
ország életére is. Egy-egy romlott életű király, nem egyszer, csaknem eltemette országát.
Ákábról is elmondható ez. A Szentírás így jellemzi néhány mondattal uralkodását : „És
gonoszul cselekszik Ákáb az Úr színe előtt, túltéve azokon, akik előtte voltak. Feleségül
véve Jezábelt …és elméne és Baalnak szolgála és imádá azt: Oltárt emele Baalnak… és
berket ültete és még többet is cselekvék Ákáb király, bosszantván Izrael Urát, Istenét,
Izrael minden királya fölött, kik előtte voltak.” (III. Kir. 16,31 )
13
I 2015.3.24.
Ó, milyen kevéssé szeretik itt a földön a Jóistent sóhajt fel Kis Szent Teréz. Nem nyilallik a
szívedbe ez a sóhaj? Hiszen ez vád! Vád, amely ellenünk is szól. Vád, amely szerint többen,
sokan, csak látszat szerint szeretik Istent, s csak kevesen vannak az igazán szeretők. De ha
kevesen vannak, ki tudja, hogy én ezek közé tartozom-e? Ki tudja, hogy valódi-e az
istenszeretetünk!
13
I 2015.3.13.
Krisztus Urunk feltámadásával befejezte a földön megváltói tevékenységét. Még 40 napig
újra és újra megjelent tanítványai között. Meg akarta őket erősíteni. Találkozni akart velük
személyesen. Még néhány vigasztaló, buzdító szót akart hozzájuk szólni. Még néhány
intézkedést tesz, azután elválik tőlük, mint látható fő. – No és mit gondolsz, ezzel mindennek
vége? Hiába tanított 3 éven át, nincs aki átvegye Tőle a szót, hogy tanítása eljusson minden
idő minden gyermekéhez? Nincs aki átvegye Tőle a kormánypálcát, a pásztorbotot, hogy
kormányozza a népet az örökkévalóság felé? Nincs, aki szolgálatára álljon az áldozatbemutató
Főpapnak, hogy a szent Kereszt kincse tovább áramoljék minden szomjazó lélek
felé?
13
I 2014.11.11.
Ordít a szegény vak, Uram Jézus Krisztus Dávid fia könyörülj, rajtam. Jézus és kísérete megy. Szolnak
az apostolok, ne ordíts, hadd, vonuljon el a mester, had haladjon az ő ügye. Sokszor vagyunk így mi is a
betegekkel, elmaradottakkal, csitítjuk, hogy a mi ügyünk haladjon.
13
I 2015.3.10.
B./ K.T.! Fekete fejkendőben, jelennek meg ma világszerte a Keresztény asszonyok,
gyászolva a férfiak. – A kegyelet öltöztet bennünket gyászba. A kegyelet szorítja össze
szívünket; a kegyelet hoz el bennünket erre a rendkívüli és egyedülálló temetésre, amelyen a
világ Urát és Megváltóját látjuk függni ég és föld között. – S tegyük hozzá, hogy elhunytában
is fönségesen függ ott: szelíd, türelmes szenvedés után hajtotta le fejét: arc izmai nincsenek
eltorzulva, szemei nincsenek kidülledve. Fönségesen függ ott: míg körülötte a világ
megrázkódik, s ellenségei is megszeppenve állnak ott a földindulásban, elsötétülésben, s
megrettenve hallhatják a százados/pogány/ felismerő vallomását: valóban Isten Fia volt ez!
13
I 2015.3.10.
B./ K. T.! Ott állunk a Szent Kereszt tövében. Felnézünk a haldokló Krisztusra. Vér a
homlokán, vér az összetört hátán, vér csorog tenyeréből, lábából… erei kidagadnak, szeme
duzzadt, bőre egyre színtelenedik. – Teste meg- meg vonaglik, az izmok önkéntelenül is megmeg
rándulnak: szenvedés, szenvedés, töménytelen szenvedés.
Hogy jobban átérezzem, hogy mi történt itt, szinte magamtól kérdezem: szenvedés?
Ki? Miért? Hogyan? Mennyit? – szenved itt.
12
I 2015.3.10.
B./K.T.!Ugye virágvasárnap Krisztussal, a Királlyal találkoztál? Előtte lévő vasárnap Legfőbb
Tanítónkkal, ma pedig a papot láthatod, szemlélheted Benne Ott fenn a Golgotán. /Tanítóság,
királyság, papság Megváltónknak hármas tisztsége ez. Ugye virágvasárnap…/Méghozzá
milyen papot? – Nem hiába írta szent Pál apostol, hogy ilyen főpap kellett nekünk, itt a
kereszt alatt most rádöbbenhetünk, hogy Ő az egész világ legvalóságosabb, s legfőbb papja,
legigazibb áldozatbemutatója.
12
I 2014.11.24.
Valamennyien jól ismerjük az Úr Jézus érdekes, mozgalmas esetét Zakeussal. Ez a különös
találkozás, ez a meglepetésszerű látogatás és ennek a sikkasztó, csalárd vámosnak hirtelen
belső változása, mind-mind a kegyelem csodája!
Kevésbé ismert az a példabeszéd, amelyet az Úr ott, Zakeus házában mondott el a minákról.
Ennek az a tanítása, hogy a szolgák mindegyikének fel kellett volna használnia, kamatoztatnia
kellett volna a kapott pénzt. Nekünk még inkább együtt kell működnünk a kapott
kegyelemmel, mint isteni ajándékkal. Ha pedig mélyebben megvizsgáljuk ezt a példabeszédet,
több igazságra találunk benne.
12
I 2015.3.17.
1.) Egy álmodozó ifjú állt meg egyszer Krisztus Urunk előtt. Szemében ott tükröződött a
lelke. A mennyország utáni vágy hajtotta az Üdvözítőhöz. Ez a vágy csalta ajkára a szót: Jó
Mester, mit kell tennem, hogy üdvözüljek?”
Ti jól tudjátok, hogy sok mindent kell tennünk. Isten parancsai szerint kell élnünk. De mit kell
tennünk először? Melyik tettel indulhatunk meg az üdvösség útján? Melyik az amely, mint
alap, a többit is magán hordja? A hit az első cselekedet. A hit az üdvösség kezdete.
Világosan megüzente ezt nekünk Isten. A Szentírásban olvashatjuk üzenetét.
12
I 2014.11.25.
K. T.! Minden megtérés valóságos csodája a kegyelemnek. Hiszen Isten kegyelme járja át
ilyenkor a lelket, az idéz benne óriási változást, s ennek lesz következménye a megtérés. A
kegyelemnek ezt a sokszoros csodáját vajon lehetne-e kézenfoghatóbban leírni, mint ahogy az
a mai evangéliumban elénk tárul? Kövessük csak ma lépésről lépésre a kegyelem útját,
egészen addig, míg végülis az eltévedt hazatalál az atyai házhoz, és jóságos, irgalmas atya
magához öleli őt.
12
I 2014.10.31.
Hol itt az igazság? – kérdezhette a szegény Lázár, amikor a dúsgazdag kapujában kuporgott és
éhezett. Ám a Gondviselő Isten igazságot szolgáltatott neki és Ábrahám kebelébe, Isten örök
boldogságába jutott, a szívtelen dúsgazdag, pedig az örök tűzre (Lk16, 19-23).
12
I 2014.10.31.
A mese szerint egy vakondok dugta ki a fejét a föld alól, amikor a pacsirta megszólította és
áradozni kezdett a kék ég szépségeiről, s megpróbálta rávenni a vakondokot arra, hogy ne
menjen vissza a föld alá, hanem legyen ő is a csodálatos fény gyermeke. – A vakondok csak
legyintett becsmérlőleg, majd így szólt: „Ó, mi az a te kis fényed, az én nagy sötétségemhez
képest, amely tele van kukacokkal, kövér gilisztákkal, pajorokkal.”
12
I 2014.11.25.
Az Üdvözítő Jézus bejárta a falvakat, városokat, s bármerre járt, mindenfelé találkozott a
nyomorral, ínséggel, szenvedéssel. Nem csoda, hiszen amint a vándort állandóan kíséri az árnyéka, az
emberiség életét is úgy kíséri a szenvedés.- Egyik helyen özvegy anyával találkozott, aki egyetlen
fiacskáját kísérte a temető felé siránkozva, másfelé 38 éve beteg férfival váltott szót, sántákat, bénákat,
vakokat látott amott. Csak az ínség, és ismét az ínség, nyomorúság mindenhol.
12
I 2015.3.30.
Az aprópénzre is szükségünk van az életben, nemcsak a nagyra! Sőt azt mondhatjuk, hogy az
apróra még gyakrabban rászorulunk, többet van forgalomban, többször használjuk, tehát így
még nagyobb szükség van rá mint nagyra. Mert a boltokban is megáll az élet, ha nem tudnak
visszaadni! Szaladgálhatsz egyik botból a másikba.
A mai evangélium a felebaráti szeretetre tanít bennünket. A felebaráti szeretnének is van nagy
pénze. A legnagyobb pénzzel itt az fizet, aki mint Jézus, életét adja társaiért szeretetből. Vagy
csak veszélyezteti: A fuldokló után ugrik a folyóba, az ájultért bemegy az égő házba a lángok
közé. Karját tartja az emeletről lezuhanó alá, hogy ölébe foghatná és csökkentse az esés
nagyságát. Mégis azt kell mondai, hogy gyakrabban van szükség a felebaráti szeretet vonalán
is az aprópénzre, vagyis kicsiny dolgokban kell kimutatnunk, hogy komolyan vesszük Jézus
parancsát és igyekszünk szeretettel lenni egymás iránt.
12
I 2015.4.14.
Megdöbbentett bennünket testvérünk halálhíre. Hiszen a környezetéből mindenki találkozott
vele nem rég és egészségesnek látszott. Láttátok őt járni-kelni, boltba menni, és egyszer csak
ráborul az asztalra, és holtan találják ott. Ennyi az ember élete? Szinte arra kényszerít
bennünket ez a létbizonytalanság, hogy megtapogassuk magunkat: tényleg élek még? Velem
nem történhet valami rendkívüli? Bizony történhet! Ezért mondja az Üdvözítő:„Nem tudjátok
sem a napot, sem az órát. Mert amely órában nem vélitek, eljön az Emberfia.”
Nemrég találkoztam testvérünkkel én is. Csak annyi volt, hogy pár hete az utcán együtt
mentünk egy darabig. És ami nagyon különleges, ennyi kis idő alatt azt is megbeszéltük, hogy
pontosan melyik nap jön el a templomba, és annyi idő után elvégzi gyónását és áldozását. A
találkozó azonban valami miatt elmaradt. Azt is adhatnánk a történet címnek: Az elmaradt
találkozó. S ez tanulsággal szolgál számunkra.
12
I 2015.4.14.
N. Fiatal volt és élhetett volna még. Ezért olyan fájdalmas e temetés.
Az Úr Jézust elfogta a szomorúság, amikor látta népe elhagyatottságát. Nemcsak Lázárt
könnyezte meg, hanem máskor így szólt: „szánom a sereget, mert olyanok, mint a pásztor
nélküli juhok.” Ez a kép nagyon személetes. El tudjuk képzelni mindkét esetet: a bárányokat,
melyeket egy pásztor vezet és a pásztor-nélkülieket. Milyen nagy a különbség! És ez
vonatkozik emberi életünkre is.
12
I 2015.4.14.
Mivel lehetne titeket megvigasztalni? Mi az, ami enyhíthetné fájdalmaitokat? Mi az, ami
gyógyírt jelentene sebeitekre?
1. Nagy a ti fájdalmatok, mert 2 éve még pirospozsgás fiatalasszonynak
számított.
Azt is mondhattuk róla, hogy majd szétcsattan az egészségtől. Két keze munkáján felnevelte
két gyermekét, s még boldogan megérte lánya esküvőjét. Aztán, mintha elvágták volna:
hamarosan odalett életereje. Most már megmondhatjuk, hogy akkor már nagyon rosszat
sejtettünk, gyanítottuk, hogy betegsége gyógyíthatatlan. Mert mindig támadnak új betegségek,
ami ellen nincs orvosság, s ilyenkor még remény sincs a menekvésre.
12
I 2015.3.23.
A mai evangéliumban meglepődve látjuk, hogy ez a gazdag ifjú mélyen állhatatos keresi,
kutatja a jót. “Mi jót kell tennem.” - kérdezi Jézustól. . S látod, nem kell sokáig keresgélnie,
mert asz üdvözítő meg látja szemében ennek a Szent vágynak a tüzét, és egyből elétárja ezt a
jót, amit tulajdonképpen az ifjú tudatlanul is keresett. “Miért kérdezel engem a jóról, egyedül
jó az Isten.” volt Jézus válasza.
Egedül jó az Isten- hangzik felénk is Jézus Szava.
Azért egyedül jó, mert bár vannak másik is, akikben felfedezhető a jóság, Isten jóságához
képest azonban ez olyan parányi szikrája a jónak, hogy mellette eltörpül, semminek látszik.
Másrészt, pedig ez a mi jóságunk valójában csak visszfénye Istenünk jóságának.
12
I 2015.3.12.
Az Úr Jézus ma hallott főpapi imájában az örök életről is beszél. Arról, hogy hatalmat
kapott, hogy örök életet adjon mindenkinek, akiket az Atya neki adott. És hogy az az örök
élet, hogy megismerjék az emberek Istent, és akit küldött, Jézus Krisztust. Örök élet! Örök
élet! Hangzik újra és újra. Merre is van az örök élet?
12
I 2015.3.24.
K.T! Számunkra elképzelhetetlen boldogságban lakik a mi Istenünk. Nem is tudunk
erről fogalmat alkotni, s nem tudjuk szavakba önteni. Ezért használt az Üdvözítő is emberi
képeket, hasonlatokat, mint a mai evangéliumban is hallottuk, s ezekkel próbálta
megközelíteni Isten végtelen boldogságát. Nevezetesen éppen egy fejedelmi lakoma, királyi
menyegző képeit használta fel.
Vajon ezek a képek mennyire közelítik meg a valóságot? Bizonyára csak töredékesen.
Jobb hasonlat azonban nem akad: egyszerűen nincs!
12
I 2015.3.24.
Ez a példabeszéd nagyon vigasztaló, mert a királyi lakoma, az isteni menyegző mindenképpen
létrejön, nem lehet megakadályozni. Mert az Isten nem hagyja magát becsapni. Az egyes emberek
kizárhatják magukat az isteni lakomából, de azt senki nem akadályozhatja meg! Ez a reménység
örvendetes, fontos jóhír számunkra.
Úgy látszik, hogy sok mai ember túlságosan is fáradt és elfásult. Mintha nem akarnának hinni
ebben a csodálatos lakomában: Istenben és az ő ígéretében. - Nincs értelme, mondják. Nem megyünk
tovább! Miért is tartson ki az ember a családban egyedül is a vallásosságban, hogy a többi családtag nem
vallásos már? - kérdezik. Vagy miért tűrje, hogy a munkahelyén ki nézzék vallásossága miatt. Mások
viszont helyesen ítélik meg saját helyzetüket, hogy őket már kicserélték, és a kor elfordította őket, a
lakomát vezető út irányától. Így a hit ereje gyakran lassanként, máskor alig észrevehetően felemésztődik
az emberben. Jézus viszont mindezek ellenére hív bennünket a lakomára. A menyegző nem marad el! Az
isteni lakoma megvalósul és mi erre meghívottak, vagyunk.
12
I 2015.3.10.
B./ K.T.! Nagy kereszt függött az egyik külföldi óvoda-épület folyosóján. Megragadó
komolysággal nézett az előtte eljárókra. A gyerekek ki, s bejártak előtte, játszadoztak, s
gyakorta nézegették a szenvedő Jézus arcát /fürkészték../ Az egyik napon is 3 gyermek állt
meg előtte. Bánatos szemmel néztek a keresztre, és szomorúan sóhajtoztak: „Istenem!
Keresztfa… milyen nagy szegek…; sebek..; vér.. vér… kezén is.. lábain… homlokán…
Vér.. vér..! – K.T.! – Mi is a megváltó Vérre szegezzük ma tekintetünket. A bőségesen,
maradék nélkül kicsorduló, szerteömlő Vérre.
Tudod mi jusson eszedbe ma és egész élteden át erről a Vérről?:
T./1./ Ne feledd részint, s legfőképpen, hogy miattad ömlött az ki.
12
I 2014.11.6.
Megszokott dolog az év végén a visszapillantás, a mérlegkészítés, az elért eredmények
számbavétele, éppúgy, mint a pillantás a jövőbe, s az új tervek készítése.
Politikusok, közgazdászok, tudósok, – nyugaton és keleten – egyaránt elkészítették
már az esztendő mérlegét, s konkrét terveik vannak a jövőre nézve.
Természetesen más a vallástalan ember visszapillantása és más a keresztény ember
mérlegkészítése. Másként néz a jövőbe a hitetlen és ismét másként a vallásos ember.
Épp erre a különbségre szeretnénk rámutatni!
11
I 2015.3.30.
Három fia volt a monda szerint egy gazdag embernek, de csak egyetlen drágagyöngye. Fiaim,
szólt az, menjetek szerencsét próbálni, s majd egy év múlva gyertek vissza, s elmondjátok,
hogy mi jót tettetek, s a legjobb cselekedet majd ezzel a gyémánttal jutalmazom meg. Az év
leteltével valóban vissza is tértek atyjukhoz és beszámoltak. Atyám, szólt az idősebb egy
ismeretlen ember minden leltár nélkül rábízta minden vagyonát Írás nem volt, így
megtehettem volna, hogy mindent letagadok, s akkor enyém lett volna az a nagy vagyon, de
én fillérről fillérre elszámoltan vele. Fiam szólt az aggastyán, aki másként tesz, azt szégyen,
agylázat illeti, hiszen a becsületesség kötelességünk. Jó ez a cselekedet, de nem nemes! Zárta
le az értékelést az apa. – Atyám – szól a másik – Egy gyermeket pillantottam meg egy tóban.
Már-már elmerült és csaknem meghalt, amikor én utána vetettem magam és megmentettem
őt. „Fiam, mondta az apa, te megmentetted embertársadat, s csak azt tetted, ami emberi
kötelességünk.” – Atyám, szólt a harmadik, semmi különlegeset nem tettem, hacsak azt meg
nem említem, hogy egy kietlen, senki által nem járt vidéken jártam egyszer, amikor jajgatásra
lettem figyelmes.
11
I 2015.4.28.
Az Úr Jézusnak ebben a példabeszédében a talentumokról hallottunk. A jó Isten, a mi
Mennyei Atyánk a fő talentumosztogató, úgy, ahogy azt imádkozni szoktuk: Minden jó
adomány onnan felülről, a világosság Atyjától származik. Mennyi-mennyi jóval és értékes
tulajdonsággal, s egyéb javakkal halmoz el bennünket Ő, ami Istenünk!
1. Mégis mit gondolsz, a sok kincs közül, amit egy ember bír, melyik a
legértékesebb?
Figyeld csak meg, hogy a világon minden élőlény mi után sóvárog leginkább? Jól tudod: az
élet után. Az a kicsinyke fűszál a nyári hőségben hogy küzd a létéért. Elaléltan, sárguló-félen
is széttárja kicsiny hajszálgyökereit, amennyire csak teheti. Magába szívja a legkisebb
harmatot is. Hajladozva tér ki a lengő szél elől, egyszóval egyet félt, egyet ment, egyet
sóvárog: az életét. S vajon az állatvilág nem ezt teszi? A legkisebb bogár is fut és menekül a
halál elől, illetve küzd az életért. Milyen harcot vív például a kicsinyke pók az életért! Szövi a
hálót, lesi ellenfelét órákon át, mert sokkalta jobban szereti az életet, mint a pusztulást.
11
I 2015.3.11.
Egykor Keresztelő János elküldte két tanítványát Jézushoz egy fontos kérdéssel. Szinte látjuk,
amint köszöntik Őt, a keleti ember köszöntésével, aztán megmondják, hogy ki küldte őket.
Majd felteszik a fontos kérdést: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”. Az Üdvözítő,
pedig rájuk néz, meleg, szerető tekintettel. Nem sértődött meg, hogy Tőle ilyet mertek
kérdezni. Nem is mond nagy szavakat, hogy igenis én vagyok az, akinek el kellett jönnie,
ehelyett a tettekre utal: Menjetek, mondjátok meg Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: a
vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak
feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.” (Lk. 7, 22) Ez tehát a kézenfekvő
bizonyíték. Ez a sok csoda, amelyeknek megtételéhez Isten nem adott volna csodatevő erőt,
ha valóban nem Ő lenne a Megváltó. Ez a sok csoda, amelyet szóról szóra így jövendölt meg
Izajás próféta.
Melyek tehát ezek a jelek?
11
I 2015.3.11.
Kétezer éve már, hogy a kereszténység elindult diadalmas útjára. Jól tudjuk, hogy pár száz év
alatt mekkora teret hódított. A pogány világ tartóoszlopai megrendültek, összeomlottak, mint
a kártyavár. Vajon hogyan tudtak a keresztény tanok oly sok és épp a legnemesebb szíveket
megnyerni? Miért hagyták el értük bálványisteneiket? Miért mondtak le a kereszténységért
pogány erkölcseikről, szenvedélyeikről, régi életmódjukról? Miért vállalták keresztény
mivoltukért még az üldöztetést is? – Azért, mert a keresztény tanítás valóban ennyivel
fenségesebb, ennyivel különb és igazibb! Ennyivel többet ér!
11
I 2015.3.23.
Egy kutató egykor Jeruzsálemben járva emlékmű romok között lépdelt. Tűnődve kutatta a
múltat, vajon mit takarnak e romok. Egyszer csak egy arab asszonynak vezetett arra az útja.
Utána szaladt kis fiacskája. Amint az emlékűmhöz értek, az asszony lehajolt, kis követ vett fel
és épp arrafelé dobta. De ím már a fiú is lehajlik, és ugyanazt teszi, amit az anyja: Ő is
odavetett egy kis követ a romok irányába. Mit tesztek ti? Kérdezte a kutató. Miért dobáltok?
Mert egy rossz fiúnak a sírja van itt, aki egykor atyja ellen lázadt, mondták azok. Ugyan!
Vajon ki volt az a rossz fiú és ki az apja? Az apa Dávid király volt, a fiú pedig Absalom, volt
a válasz. Mert amikor Absalom fellázította barátait és cinkostársait Dávid király ellen, majd
pedig elesett a harcban, akkor Dávid emlékművet készíttetett neki és oda temette el a romok
alá. A nép azonban nem tud megbarátkozni a rossz fiú emlékével, ezért valahányszor arra
járnak az emberek, borzadva követ löknek a sírjára, és közben azt mormolják: Átkozott légy
Absalom és átkozottak legyenek gyermekeid, valamennyien, akik apjuk ellen támadnak.”
11
I 2015.3.9.
„Üdvözítsd Isten a te népedet és áldd meg örökségedet,” csendül fel az áldó énekszó a pap
ajkán a liturgiában, s mi fejünket meghajtva, szívünket, lelkünket hódolásra intve fogadjuk
Jézus áldását.
Érzitek-e, milyen nagy szükség van erre az áldásra? Mert amint a madár nem élhet a kék ég
nélkül és a fűszál harmat nélkül, úgy mi sem Isten áldása nélkül.
A buzgó, vallásos ember ezért gyakran kéri Isten áldását. Nem is olyan régen még az volt a
szokás, hogy a hosszú útra induló ifjú letérdelt szülei előtt és áldásukat kérte indulása előtt.
Az emberek, pedig így köszöntek egymásnak: Isten áldja. Ezek a szokások, sajnos, kihalóban
vannak, és velük együtt az igény, az áldás sóvárgása is sokfelé kihalt a szívekből. Pedig soha
nem volt nagyobb szüksége az ifjúságnak erre az áldásra, mint manapság, amikor a nagy
szaladásban és az élet örömeinek keresésében könnyen elveszti lelki egyensúlyát, és szem elől
téveszti élete végső, s egyetlen nagy célját: Istenét. Ezért te mindig sóvárogd és szomjazd ezt
az áldást!
11
I 2015.3.24.
Sok elmúlhatatlan szépségű példabeszédet hagyott ránk az Üdvözítő, de ezek közül is talán a
legbensőségesebb, legtitokteljesebb az, melyet az utolsó vacsora termében mondott el szerető
szívének megnyilatkozásaként a szőlőtőről és szőlővesszőkről. Ebből a hasonlatból kiindulva
megismerhetjük, hogy az isteni élet, a kegyelem hogyan működik az istenfélő ember
szívében.
11
I 2015.3.24.
Egy tanár találkozott régi növendékével, aki nagyon szomorú, letört volt. Mi van veled? Miért
vagy ilyen szomorú? kérdezte tanára. Nincs pénzem, volt a rövid válasz. – Hogy mondhatsz
ilyen, hiszen több millió forintod van! Nagy szemeket meresztett az ifjú, hiszen egy fillérje
sem volt. Figyelj csak ide, mondta a tanár. Itt látok két erős, izmos kart. Mennyit ér ez neked?
Odaadnád pár százezerért? Dehogy adnám, hiszen karjaimmal még ennek a sokszorosát
megkereshetem. Na, látod! És a két lábad? Szemed, egészséged? A mennyit ér? Számold csak
össze és rájössz, hogy valóban milliomos vagy! Egészséges vagy és tudsz dolgozni, és majd
mindent előteremthetsz, amire szükséged van.
Az Isten 5. parancsába, a Ne öljbe az is beletartozik, hogy vigyáznunk kell saját
egészségünkre, hogy valóban sokat érjen!
11
I 2014.11.3.
„…megszeretni egy pillanat műve volt.” — Bár Nyíregyházán születtem és
hajdúdorogi volt apám családja, olyan városokban laktunk, ahol csak római templom volt.
Így eszembe sem jutott, hogy görög pap is lehetek. Csak 18 évesen kerültünk Dorogra, a
nagyszülők házába. — Amikor a megyéspüspök megkérdezte, hogy esztergomi ferences
diákként miért nem mentem római papnak, csak annyit mondtam: mert görög katolikus
vagyok. Éreztem, hogy nem mondhatom azt, hogy családot szeretnék.
11
I 2015.4.21.
Amikor a Szűz Anya mennybevitetése ünnepét tartjuk, épp ezen a napon halt meg N
testvérünk, aki már egy éve magában hordta a súlyos kórt.
Mintha az Istenanya, Mária épp e napon hívta volna meg őt, amikor mennybe vitetett, s
mintegy azt mondta: „Jöjj kedves fia Jézusomnak, jöjj gyermekem, ne szenvedj tovább,
hanem indulj meg az örök élet fényei felé. Te szeretted egész életeden át az Isten házát és
nagy örömet találtál abban, hogy minden vasárnap, ünnepnap ott legyél az Istent imádók
között. Most közelíts a másik, az örök élet fényei felé, Isten irgalmából és kegyességéből!”
10
I 2014.10.31.
Gyönyörködjünk ma Benne, és tanuljunk Tőle! – Mennyi szépséget találhatunk lelki vonásai
között?
Nézd, milyen engedelmes volt, mennyire buzgó, amikor Isten dolgairól volt szó, s milyen
kitartó a szenvedésben!
10
I 2014.10.31.
Annak idején a választott nép már negyven éve vándorolt a pusztában. Végül előttük volt az
ígért Kánaán, a gyönyörűséges ország, amit Isten nekik ígért. Mózes viszont tudta, hogy neki
előbb meg kell halnia, s nem mehet be abba az országba, mert egy alkalommal kétkedés fogta
el a szívét, hogy Isten mégsem fakaszt számukra vizet a hegyoldalból, hiszen népe érdemtelen
rá. Ebben a tudatban most odaállt a népe elé, mint az Atya, aki végrendelkezik, mint aki
utolsó tanáccsal akarja ellátni szeretteit. Tüzesen és hosszasan beszélt. Szemében
könnycseppek kergetőztek. És mit gondolsz, mit tanácsolt népének? Többek között ezt: „És
most, Izrael, a te Urad Istened mit kíván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat, Istenedet, és
járj az ő utjain, és szeressed Őt, és szolgálj a te Uradnak, Istenednek teljes szívedből és teljes
lelkedből.” – Isten első parancsának tartalma ez, és ha egy ilyen nagy férfi ebben a fontos
órában ennél fontosabbat nem tudott lelkére kötni népének, akkor mi is csak ezt
hangsúlyozhatjuk. De mit is jelent ez részletesebben?
10
I 2015.3.18.
Sokan vannak, akik mikor a hitre gondolnak, öreg mamákat képzelnek maguk elé,
akik rózsafüzérrel a kezükben, mankóra támaszkodva tipegnek a templom felé. Nénikékre,
akik minden kereszt előtt megállnak, s nagyokat imádkoznak hajladozva és sorra csókolnak
minden szentképet. Úgy vélik, hogy ők hihetnek még ma is Istenben, a múlt századból itt
maradt nagymamák, akik nem olvasnak újságot, s nem haladnak a korral, s akik nem eléggé
felvilágosultak, mondják ők. – Óh, még maga is jár a templomba, fiatalember, vagy nagylány,
kérdezik hitetlenkedve.
10
I 2015.4.13.
Megdöbbenve és reszkető lélekkel állunk meg N testvérünk koporsójánál. Az egész falu népe,
sőt mindenki, aki csak hallott erről a szörnyű esetről, osztozik a gyászban, a megrendülésben.
Sír, zokog a lelkünk.
Különlegesen gyászol fiatal felesége, akiben egy egész világ omlott össze most. S aki
kétségbeesve rimánkodott a mentőkért, az udvar közepén, térden csúszva férje mellett. Nézett
ránk: „Ugye megmentik őt?” Mennyire szégyelljük tehetetlenségünket, hogy semmit sem
tudtunk tenni életbenmaradásáért. Felülmúlta emberi erőnket, tehetségünket, lehetőségeinket.
Talán még akkor sem lehetett volna megmenteni, ha mindez a kórház kapujában történik. Így
meg különösen nem!
Siratja őt hajlott korú édesapja, aki a tenyerén hordozta a fiatal párt. Ha kellett fűtött a
szobájukban, ha kellett főt étellel várta őket haza a munkából. A gyermekeiben volt minden
reménye és öröme. S persze, gyászolja őt testvére, rokonai, akik úgy érzik, mintha az ő
szívükön is lukat szúrtak volna.
10
I 2015.2.19.
(Elmondható nagyböjt 2. vasárnapján az apostoli szakasz homiliájaként)
„Sokféleképpen és különböző módon szólt hajdan Isten a próféták útján az atyákhoz, e végső
korszakban, pedig Fia által szólt hozzánk olvassuk Szent Pálnak a Zsid irt levelében. (1, 1-2)
Kedvesen, ünnepélyesen csengenek ezek a szavak: „Szólt Isten”, „sokszor”,
„sokféleképpen”. S valahogy úgy vagyunk, mint az édesanya, aki sorra előszedi rég nem
látott fia leveleit az asztalfiából és újra, és újra elolvasgatja azokat, mint kedves emléket, s
mindenkinek elújságolja, amikor levél jön: irt a fiam levelet!
10
I 2015.4.13.
Fájdalmas szívvel állunk meg N koporsója mellett. Főként azért, mert az van ráírva a
koporsóra: élt 48 évet! A késői utódok, akik arra járnak és olvassák ezt, megkérdezik majd:
vajon miért ilyen fiatalon halt meg? Mi is jól tudjuk, hogy életkora miatt élhetett volna még
sokáig. Hogy nem így történt, annak legfőbb oka, hogy nem találta helyét az életben:
házasságot nem kötött, családot nem alapított, és így élete egyre inkább céltalanná vált.
1. Fiatalkori fényképe került valahol a kezembe egyszer.
Szeméből élénkség áradt, az élet utáni vágy, élni akarás tükröződött. Mégsem talált rá élete
párjára. És lám, mivé tette őt a betegség! Mennyire kifosztotta, kiüresítette, formájából
kivetkőztette. Valóban az ének szava jut eszünkbe erről: „Mely világi gyönyör maradhat
kesergés nélkül, mely dicsőség áll a földön változatlanul. Minden gyengébb az árnyéknál és
csalékonyabb a tűnő álomnál.” Ezért olyan fájdalmas ez a temetés!
10
I 2015.4.14.
Hosszú szenvedés után, mindössze 54 évet élve hunyt el N. Megdöbbenve tapasztaltuk, hogy
az addig jó felépítésű, erős ember mily hamar megtört, lesoványodott, hangja rekedtessé vált.
Mert testébe költözött a gyilkos kór, korunk nagy betegsége, mely ellen oly sok harcot
folytatnak kutatók, tudósok, s mérhetetlen kincset áldoznak rá, kevés eredménnyel. Így a mi
N.-nek is ez lett a sorsa.
Reménykedett, hogy felépülhet. Ebből is látszik, hogy az élet mekkora ajándék, s milyen nagy
kincs! Lám még a töredékéhez is mennyire ragaszkodunk. Mennyire szeretett volna még élni!
10
I 2015.3.9.
Mikor Leuwen város egyik királya fogságba jutott, hűséges udvari énekese felkerekedett, járta
az országokat, városokat, s királya kedvenc dalát dalolta ott, ahol gondolta, hogy fogva tartják
urát. Tudta, hogy királya ráismer majd a dalra, bárhol van is és jelt ad neki. Nem is tévedett!
Elhatolt a dal az egyik börtön mélyére és onnan jelt kapott és kiszabadította a fogságból. –
Jézus Krisztus sem céltalanul jött le a földre. Nem hiába vett fel emberi természetet. Nem
hiába élt itt és járta Palesztina poros utait.
10
I 2015.3.24.
B./K.T.! A Szentírás magyarázók közül többen azt mondják, hogy ez a példabeszéd, a királyi
menyegzőről – Máté apostolnak egyik prédikációja lenne, melyet híveihez intézett. Mégpedig
kritikus helyzetben: t. i. Jeruzsálem pusztulása után. Ekkor az apostolt is elűzték otthonából és
egyszeriben a zsidók helyett más közönséggel, találkozik, a pogányokkal., a világ mindenfajta
népeivel. Ott és ezért alkalmazta volna ezt a példabeszédet, amely egy meghívásról, mégpedig
különleges módon történő meghívásról szól, mint hallottuk. Akárhogy is van, ez a
példabeszéd a mai modern emberek egy részében ellenszenvet, lázongást és kritikai
megjegyzéseket válthat ki.
10
I 2015.3.24.
Vajon hányszor hagyta már el a szádat a szó: kegyelem? Az Üdvözlégy Máriában hányszor
mondtad már el: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes…? Egész biztosan sokszor, nagyon
sokszor. De vajon közben hányszor gondoltál arra, hogy mi lehet az a kegyelem? Mihez
lehetne hasonlítani? Mire jó?
Bizony, ha meg kellene mondani, mi is a kegyelem, még a felnőttek közül is sokan némák
maradnának. Pedig a kegyelem életünk legnagyobb kincse, az Istenből és a mennyországból
egy csepp, nagyon kell ezért ismernünk, és még inkább használnunk kell azt.
10
I 2015.3.24.
Az evangéliumból az is kitűnik, hogy a meghívást el is lehet odázni. Semmibe lehet venni. Jól
tudjuk, hogy ez a példabeszéd egykor elsősorban a zsidókra vonatkozott. Mert ők voltak az első
meghívottak. Amikor ezt elutasították, akikor jutott el a sövényeken és kerítéseken túlra, a pogányokhoz,
így hozzánk is De vajon ugyanez ma nem ismétlődhet meg? Hogy most mi vagyunk az első
meghívottak, és sokan visszautasítják ezt a meghívást? S egyáltalán milyen címen lehet visszautasítani
ezt a meghívást? Halottuk! :"azok, pedig elmentek, az egyik a szántóföldjére, másik tulajdonában..."
Tehát a meghívás egyszerűen zavarta őket mindennapi tevékenységükben. - Az ő rövid távú
érdeklődésük, elfoglaltságuk keresztezte hosszú távú életcéljukat, meghívásukat: életirányítottságát.
Ugyanez vajon manapság nem történhet, meg és nem történik meg? Ás itt eszünkbe, jutnak azok az
emberek, akik pl. csak a hívatásukkal törődnek vagy más egyéb szórakozásaikkal, s közben tönkre megy
a családjuk. És akik nem látnak túl a saját portájukon, és nem látják meg a szomszédot, akinek pedig
szüksége lenne rá. - Akik csak azzal számolnak, hogy ami világunkban csak a pénz érdekli és csak a
hatalom, számít és az áldozatról, nem akarnak tudomást szerezni és hallani, sem akarnak erről. És akik
csak a saját biztonságukat tekintik és azokra az értékekre, nem figyelnek, ügyet sem vetnek, amiért mi itt
élünk. - Igen! Úgy tűnik, hogy ma is előfordulhat az, hogy a küldötteket megverik, elzavarják, mert a
meghívás zavarja őket üzleti tevékenységükben, hatalmuk gyakorlásában. És nem akarják zavartatni,
hagyni magukat.
10
I 2015.3.10.
T. Azt, hogy Jézus miért ezen az úton haladt, s hogy Isten miért ezt a módszert választotta és
nem egyebet, hogy bennünket megváltson azt, persze nem tudhatjuk. -De mivel ezen az úton
járt s mivel -a bűnt kivéve, emberi létünk legmélyebb gyengeségét is felvette. ;Mivel
mindenből ki jutott neki, tekintve a fájdalmat, magányosságot, ínséget és kétséget s mivel emberi
létünk legsötétebb óráit is átélte, hisszük, hogy semmi sincs emberi életünkben, ami
idegen lenne tőle, s ezért hidegen hagyná. Bízunk abban, hogy nem lehet olyan sötét
körülöttem életem során, hogy értem és velem együtt Jézus ne vállalná ezt a sötétséget; Nincs
olyan nyomorúság, amelyben, hozzá ne fordulhatnék, s rá ne találnék; nincs olyan
kétségbeesés, amelyben meg ne mutathatná a kivezető utat. Új reménység csillagát nincs
olyan kemény feladat, amelynek elviseléséhez erőt ne adna, nincs oly magányosság, melyben
velünk ne lenne és nincs olyan szenvedés, fájdalom, melyet velünk együtt ne hordozna. -Mert
életünket. Úgy ahogy van: magára vette. Hordozta, s kitartott a teher viselésében.
10
I 2015.3.25.
VIII. Orbán pápa írta egykor a szentmiséről (ahogy a latin egyház nevezi): „Ha valami van,
ami valóban isteni a mi földi dolgaink közül amit az ég polgárai is megirigyelhetnének, ha
irigykedni tudnának, ez minden bizonnyal a szentmise, amely által mi emberek már itt a
földön birtokoljuk az eget [...] amikor mi az ég és föld Teremtőjét szemünk előtt láthatjuk, és
kezünkben hordozhatjuk.”
Vajon átérezzük-e mi ezt, szem előtt tartjuk-e vasárnapról vasárnapra, hogy milyen nagy
kincs van a kezünkben a liturgia révén? Ha ezt szem előtt tartaná az emberiség, akkor
tolonganának a vasárnapi liturgiákon, és senki sem akarna lemaradni, úgy, mint akkor, ha
valami értékeset osztanak valahol, és hosszú sorokban állnak az emberek. Akkor a híveknek a
fele nem üldögélne, pláne nem heverészne otthon a liturgia idején, nem keresne más
tennivalót erre az időre, és nem töltenék sokan tétlenkedve, szórakozva, esetleg átdolgozva ezt
az időt.
9
I 2014.11.24.
Életünkben eszményképekre van szükségünk. Ilyen lehet a jó édesanya, apa gyermeke számára és
valamennyiünk számra az igaz, nagy emberek, akiknek példája beragyogja az életünket és követésre hív
fel.
Zakeus is az eszményképek közé emelkedett. Ö lehet a megtévedt csalóknak, tolvajoknak a példaképe
abban, hogy hogyan kell jóvátenni az okozott kárt és a bűnt helyre hozni. Igaz, szívesebben gondolunk,
pl. az alamizsnaosztás nagy szentjére, Árpádházi Szent Erzsébetre, vagy Szent Margitra, a jámbor és
imádságos szellemű királylányra vagy éppen a szemérmes Goretti Máriára. Kerülhet azonban valamelyik
testvér Zakeus útjára, ahol is saját zsebre dolgozott, mint sokan mások ebben az országban is, ami végül
is a család, sikkasztás útja. S ebben a helyzetben bizony példa értékű lehet Zakeus későbbi viselkedése,
aki Isten kegyelmétől támogatva mesterien jóvátette elkövetett hibáit.
9
I 2015.4.22.
1. Égi születésnap
A római Sixtusi kápolnában látható a csodálatos világhírű kép, mely az utolsó ítéletet
ábrázolja. Benne pedig az üdvözültek örömét, meglepő hűséggel. De lám nem hiába voltak
hűségesek!
Azért ajánljuk fel imáinkat, hogy közéjük tartozzék elhunytunk is, megérezhesse ennek az
örömnek csodálatos ízét, s örökké élvezhesse azt! Hiszen ő is a sokat szenvedők közé
tartozott. Életének sok-sok évében viselte a szenvedés jegyeit testén. Éveken át feküdt a
betegágyban, s nagy türelemmel felajánlotta napi imáit, fájdalmait és Jézusa iránti hűségét.
S mintha Istenünk már most jelezné is, hogy elfogadta Mária testvérünk felajánlását, és az
kedves előtte. Hiszen éppen születése és neve napján szólított el őt az Úr.
9
I 2015.3.25.
Sok szép képet láttunk már Jézus Urunkról: templomokban, házak falain. Mindegyikről meleg
szívvel néz ránk, de azt is tudjuk, hogy egyik sem eredeti kép Róla, nem eredeti festmény.
Pedig de szeretnénk egy igazi képet Róla, amelyről úgy nézne ránk, mint ahogy a valóságban
nézett. Ezt a képet mindenkinek büszkén mutogatnánk, és gondosan őriznénk, mint legfőbb
kincsünket. Ám egy ilyen kép is csak a külső vonásokat örökíti meg, nem a benső lelkületet.
Pedig a benső lelkület fontosabb és értékesebb a külső vonásoknál.
Képet szeretnél Jézusról? – Van ilyen! Eredeti, megmásíthatatlan, s itt nem a síri lepelre
gondolok, hanem Krisztus benső, lelki világáról készült képre, amely a Szentíráson keresztül
tükröződik. Csak kezedbe kell venni a Szentírást, olvasgatnod rendszeresen, s kialakul előtted
Jézus lelkületének a képe. – A mai evangéliumi szakaszban is éppen Jézus lelkületéről kapunk
képet. Méghozzá kettőt is: az egyik önarckép. Ezt tetteivel és szavaival festette az Üdvözítő, a
másikat pedig Isten készítette Izaiás prófétán keresztül.
9
I 2015.3.10.
Krisztus feltámadása hitünk középpontja, alapköve. Szép, nagy ünnepeink ezen kívül is vannak: a
karácsony a maga melegségével, bensőségével, szeretetével. Az anyjához simuló parányi kisded
Megváltó hány festőt, szobrászt, költőt, zeneszerzőt ihletett meg már, hogy a sok millió egyszerű
ember meghatódottságról most ne is beszéljünk!
Szép a pünkösd is: a Szentlélek ünnepe. Amikor emlékezetünkben felelevenednek a pünkösdi tüzes
nyelvek, a felbátorodott apostolok, s mindezt a természet virágfakadással, megújulással kiséri és
húzza alá!
9
I 2014.11.25.
B./K. T.! Amikor Jézus, a mi Urunk a földre lépett, mélységes téli éjszaka vette körül
az egész emberiséget. Nem a külső, természetben lévő éjszakára gondolok, hanem arra a lelki
sötétségre, mely a szíveket körülvette. Nem hiányzott akkor sem a világból a gazdagság. Még
akkor sem, ha százezrek éltek rabszolgasorsban. Volt pénz háborúk viselésére épp úgy, mint
korszerű kövesutak vagy fürdőszobák, vízvezetékek készítésére. Nem hiányzott a külső
pompa és ragyogás, főleg a császári udvarok életéből. Virágzott a kultúra, művészet és
tudomány is, oly annyira, sohasem előtt. Talán mégis az emberek a „halálárnyék”
tartományában ülőknek számítottak, a zsoltár szava szerint, s ahogy énekeljük is karácsony
éjfélkor: „a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támada”. Mi hiányzott hát, T.!
Hiányzott az isten ismerete és az ennek megfelelő élet! Az emberek messze futottak istentől,
messze, ívben elkerülték a jó utat, a helyes életet. Egyszóval: istentől távol éltek, ezért borult
hideg, sötété éj akkor a világra.
9
I 2015.4.24.
1. Hangzik az énekszó: Feltámadt Krisztus!
Még a királyi ajtó is nyitva áll ezen a héten. A néphit úgy tartja, hogy ilyenkor a mennyország
ajtaja is nyitva áll, és könnyebb bejutni azon. Van ebben valami igazság: hiszen mindnyájan
csakis Jézusunk feltámadásának erejében bízhatunk. Ezért mondja Szent Pál: „Ha Krisztus fel
nem támad, hiábavaló a mi igehirdetésünk és hiábavaló a ti hitetek. Ámde Krisztus feltámadt
halottaiból, mint az elhunytak első zsengéje, mint elsőszülött a holtak között.”
Ez a mi nagy reménységünk itt a koporsó mellett is most. Csak a kivételeseknek adatik meg a
fényes heti eltávozás?
Ami azt illeti: N. Megérdemli a kivételezést. Hűséges szolgája volt a Mennyei Atyának.
Kitartott Isten szeretete mellett, megőrizte vallásosságát akkor is, amikor sokan elpártoltak
tőle, az aranyborjút imádták, és új isteneket kerestek maguknak.
9
I 2014.11.25.
B./ K. T.! Az evangéliumok feljegyzései szerint Jézus számtalanszor találkozott
korának és népének embereivel. Tömegével keresték fel Őt mindenféle emberek:
egészségesek és betegek, gazdagok és szegények, igazak és bűnösök. S Ő mindenkit nyitott
szívvel fogadott, mint ahogy mondta is: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok, és
terhelve vagytok.. „Nemcsoda, ha sokproblémájú emberek között az apákat is ott találjuk
Jézus körül. A különböző gondokban, bajokban lévő apák szüntelen felkeresték, s Ő fogadta
őket, tanácsokkal látta el őket, vagy csak egyszerűen beszélt, tanított a jó családapákról, mint
a mai evangéliumban is.
9
I 2015.4.24.
Az emberi élet küzdőtere ez a föld. A lélek azonban gyakran felemelkedik a menny
magasságáig, s hódol Isten előtt. Így valójában kétlakiak vagyunk: ide csak az ideiglenes
bejelentőnk szól, az állandó az örök hazában van, ahová testvérünk is elköltözött. Ez a
kettőség volt számomra feltűnő, amikor néztem a falon levő szentképeket: Jézus és Mária
kép: karácsonyt ábrázoló szentkép. A mi elhunytunk Szűz Mária közbenjárásában bízva a
Megváltó Jézus kegyelmében fürösztötte lelkét, s abból merített erőt napi küzdelmeihez.
9
I 2014.10.31.
Lelki szemünk előtt megjelenik az a kis ház, a porta felszerelésével együtt, amelyre ki-ki azt
mondja: “Ez az én tulajdonom.” – Gondoltunk már arra, hogy vétkezhetünk akkor is, ha
fösvények vagy pazarlóak vagyunk?
9
I 2014.10.31.
Néró, a Római Birodalomvérengző, hatalmi mámorban szenvedő császára, aranyházat
építtetett magának Róma közepén. Az aranyház akkora területen állt, mint a mai Róma egy
hatoda, tehát 80-100 hektárt borított. Egy-egy oldala 6 km-es, a palota belseje, pedig értékes
márvánnyal volt fedve. Sok-sok aranyozás volt benne, és számtalan tárgyat gyöngy, kagyló,
drágakő díszített. A fürdőmedencébe magából a tengerből hozták a vízvezetékek a vizet, hogy
a császár mindig a tengerparton érezhesse magát.
9
I 2014.10.31.
A tudós pap könyvtárában százával álltak a könyvek. Kisebbek, nagyobbak, tudományosak,
lelki élet könyvei. De nem össze-vissza, hanem szépen sorba rakva az egyes tudományágak,
na meg nagyság szerint is. Rendben díszelegtek. Betért hozzá egy börtönviselt ember, nagy
hitetlen, kételkedő. „Honnan ez a rend?” Kérdezte a tudós. Maga készítette. Dehogyis,
ellenkezett amaz, ez csak úgy magától lett. Persze! Szólt a fegyenc. Az érthetetlen lenne.
Igenis, érthetetlen lenne, mert ahol rend van, ott értelmes rendező is van. Ahol pedig
célszerűség van, ott valaki kitűzte a célt. Ott célkitűző is van.
9
I 2014.10.31.
Isten létezése? Ugye Szent Pálnak van igaza: Őbenne élünk, mozgunk és vágyunk.” (ApCsel
17, 28). Mert minden Róla beszél nekünk. Közelebb van hozzánk, és biztosabban létezik,
mint a levegő, amellyel másodpercről másodpercre tele szívjuk a tüdőnket. Mi a magunk
számára nem is annyira bizonyítjuk a létezését, mint inkább alkalomról alkalomra
csodálkozva kiáltunk fel: Hogy lehet, hogy a hibátlan szeműek nem látják a Napot? Hogyan
lehet, hogy az ép fülűek nem hallják a szél zúgását?”, s hogyan lehet, hogy a józan
gondolkodású emberek nem ismerik fel Istenüket a világ létezéséből, a rendből,
célszerűségből, mely körülfog bennünket. Most pedig hozzátesszük: nézz a lelkedbe, és
megint csak rátalálsz Istenre!
9
I 2014.11.26.
B./ Kedves testvérek! Olykor olyanról is kell beszélnünk amit nem szívesen
hallgatnak az emberek. – Épp ilyen témát érint az evangélium – hallottátok: a bőjtöt.
Mi húsból, vérből összekovácsolt emberek, bizony alsóbbrendű énünket
tekintve szívesebben hallunk farsangról, bálról, lakodalomról, mulatságról, terített asztalról, s
egy-egy pohár borról, még ha a bőjtöt juttatják eszünkbe, meg az önmegtagadást, akkor ez a
test, énünk megborzad.
9
I 2015.4.28.
Nehéz szavakat találni, és egyáltalán megszólalni e koporsó mellett, hiszen ez van írva a
koporsóra: élt 24 évet.
Nemrég még az iskola padjaiban ült társaival együtt. Vidámak voltak és felszabadultak, szép
álmokat szőttek az életről. Szabadidőben sportoltak, játszottak: az életre készültek, nem a
halálra. Mégis ez lett a vége!
Nemrég volt az esküvője. 3 éve. Mindenki úgy gondolta, hogy megtalálta a boldogságát egy
életre, és ez tartós lesz. Az életre készültek, nem a halára, mégis ez lett belőle!
9
I 2015.3.11.
A keresztényüldözések idején történt, a kereszténység őskorában, hogy a megvadult
pogányok elfogták Euplus diakónust, és követelték tőle, hogy imádja a bálvány-isteneket. Ő
azonban így válaszolt: „Én Krisztust imádom, és átkozom az ördögöket.” – A bíró közben
egyre noszogatta, hogy áldozzék. Euplus viszont megismételte: „Én csak az Atyát, a Fiút és a
Szentlelket imádom, a Szentháromságost, akin kívül nincsen más Isten.” – A bíró utoljára
még ráripakodott: „Áldozz, ha vissza akarod nyerni szabadságodat!” A diakónus pedig ennyit
mondott: „Éppen most kezdem magam feláldozni Krisztusnak, az én Istenemnek.” – Szép
tanúságtétel Jézus istensége mellett!
Ez a Krisztus azonban nemcsak Euplus Istene, hanem valamennyiünké. Ő a Fiúisten, a
második isteni személy, aki miérettünk emberré lett. Istensége mellett – a sok csodatetten túl
– sokan tanúskodnak. Hallgassuk meg tehát mások véleményét arról, hogy kinek is tartották
Őt.
9
I 2015.3.18.
„Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig kell még veletek maradnom? Meddig tűrjelek
titeket?” /Mt. 17,17/
A neves, közismert költő, Goethe szerint: „A világtörténelem tulajdonképpen egyetlen és
legmélyebb témája, amelynek minden más témát alá kell rendelni, az a harc, amely a hit és
hitetlenség között fennáll”.
A Szentírást is átszövi ez a harc, a hit és hitetlenség harca, azt mondhatnánk, hogy az első
laptól az utolsóig szinte mindenhol szó van erről, ill. minden ide torkollik! – Ha viszont ilyen
régi eredetű ez az összeütközés, akkor lássuk ma, hogy honnan ered és hová vezet a
hitetlenség. Az okát és a következményeit.
9
I 2015.3.11.
„Van Jeruzsálemben egy fürdőtó. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, a víz
mozdulására várva. Az Úr angyala időnként felkavarta a vizet. Aki elsőnek lépett a vízbe,
maggyógyult. Feküdt ott egy ember, aki már 38 esztendeje volt beteg. Jézus megkérdezte.
Akarsz-e meggyógyulni? Uram, nincs emberem!”
„Uram, nincs emberem!” Így sóhajtott fel ez a 38 éve beteg ember. Milyen szörnyű kifejezés
ez. Nincs embere! Nem akadt az ismerősök és ismeretlenek között egy valaki, aki vállalta
volna, hogy a vízbe viszi ezt az embert, amikor a víz megmozdul.
9
I 2015.4.13.
Fájdalmas szívvel állunk meg N koporsója mellett.
1. Gyászolunk, mert fiatal ember ment el közülünk.
A 40 évesek még vidám emberek. Életük legszebb éveit élik. Fénykorukban vannak, és az élet
minden szépsége kitárulhat előttük. És ha a mindennapi küzdelmek kereszttüzében élnek is,
bírják a próbatételt, mert erősek és küzdeni tudók.
Fájdalommal gyászolunk, mert nagycsaládos ember távozott személyében. A négy gyermekes
család napjainkban már nagy családosnak számít. Hiszen nagyon át kell néznünk a névsort,
amíg négy gyermekesekre akadunk más családoknál is. Bizony, ezeknek a gyerekeknek még
apára lett volna szükségük: erős, gondot viselő, munkás kezekre, hogy még növekedjenek,
erősödjenek, szakmát tanulhassanak, hogy majd megállhassák helyüket az életben. Most már
így sokkal nehezebb lesz.
9
I 2015.2.25.
Újabbnál újabb vonásokat ismerhettünk meg Krisztus urunk egyéniségéből az elmúlt
vasárnapokon. Ám nagyon hiányos lenne a kép, ha nem ismernénk Szent Pálnak a zsidókhoz
írt levelét, melyben az apostol számos alkalommal ír Jézusról, a főpapról. Krisztus a legfőbb
pap!
9
I 2015.4.14.
Szomorú szívvel állunk meg testvérünk koporsója mellett. Elszomorít bennünket, hogy ilyen
sietve távozott. A szemben levő házban öreg mama ül az ágy szélén, 88 évesen. Karján tartja
dédunokáját fél napokon át. Vak már, mégis ringatja a jövő nemzedéket. Ahogy a gyermeket
átöleli, és védi, babusgatja és monoton hangol énekel neki, ez mind azt hirdeti:
1. Drága az élet! Értékes az élet! Védd az életet!
Most pedig, a tavasz érkezésekor ezrek sürögnek a kertekben: metszik a fákat, levágják a
száraz ágakat, a haszontalan vad hajtásokat, közben védik a kötést, a rügyeket, az életet!
Mozdulataik azt sugallják: védd az életet! Becsüld az életet! Amott pedig fóliasátrak állnak itt
is, ott is. Az emberek a kis magocskákat elvetik, locsolják. Gondozzák a kikelő gyenge
növényeket: vagyis nevelik, védik az életet!
9
I 2015.3.23.
Mit ér a fa gyümölcs nélkül? Mit használ, ha buja, zöld lombot fejleszt, de egy parányi
gyümölcsöt sem terem, hogy megadná legalább a szánk ízét? Mit használ, ha a környék
összes madarait magához csalogatja, s azok sátrat, tanyát vernek ágain, de nem örvendezteti
meg a gazdát nemes termésével? Egy ideig csak nézünk rá, egy szép napon azonban azt
mondjuk: eleget foglaltad itt a helyet, kiváglak és ültetek helyetted másik fát, mely meghozza
a termést a maga idejére.
Éppígy mit ér a hit is tettek nélkül? Szent Jakab apostol is épp ezt a kérdést teszi fel apostoli
levelében: Mit használ, ha valaki azt mondja, van hite, cselekedet azonban nincsenek? Vajon
üdvözítheti őt a hite?”
9
I 2015.4.14.
Futótűzként járta be a községet a hír, hogy 58 éves korában, tragikus hirtelenséggel
elköltözött az élők sorából N testvérünk. S annyi ideje sem maradt, hogy még egyszer maga
köré gyűjtse gyermekeit, unokáit, s elbúcsúzzék tőlük. Megfoghatatlan hogy milyen
hírtelenséggel tört rá a halál és néhány szempillantás alatt véget vetett életének.
1. Az utolsó szilveszter.
Ez a nap is úgy kezdődött, mint a többi. Terveket szőtt N testvérünk, hogy miként is lehetne
eltölteni a szilvesztert, amikor mindenki keresi a vidám társaságokat, összejöveteleket vagy
egyszerűen csak a TV elé ül, és meghallgat néhány vidám előadást, hogy az újévet jó kedvvel
kezdje el. Őneki azonban ez volt az utolsó szilvesztere és egyben ez lett élete legfontosabb
napja: a zárszámadásé. Amelyen az utolsó betűket írta le a számadás könyvébe, melyen már
egy betűt sem lehet változtatni halálunk után.
9
I 2014.11.1.
Amikor a gyerekeket a keresztvetésre tanítjuk, három összefogott ujjunkkal jelezzük a
Szentháromságot, a két kisebb ujjunk, pedig azt jelzi, hogy Jézus Krisztusban két természet
van: isteni és emberi. Az Ő személye összefogja ezt a két természetet csodálatos, számunkra
felfoghatatlan módon.
Sokszor tévedésbe estek, akik ezen gondolkodtak, amíg ez a hittitok ki nem alakult az
Egyházban kifejezhető módon. Akik tisztán emberi eszükre hallgattak e kérdésben, feltétlenül
tévedésbe estek, s csak azok, akik a kinyilatkoztatásra, Isten üzenetére hallgattak, azok
találtak rá az igazságra.
9
I 2015.4.14.
Egy kedves édesanya pihen a koporsóban. Még 60 éves sincs, és mennyit szenvedett!
Mennyire rá nehezedett az élet keresztje! Még ifjúságában kezdődött betegsége, és azóta több
és több jött hozzá, s mostanra felőrölte minden erejét. S megállt az a szív, amely annyira
szeretett titeket.
1. Egykor úgy gondolták az orvosok, hogy betegsége miatt nem is lehet
gyermeke.
S lám, mégis három szép fiúgyermeket hozott a világra és nevelt fel. Mert nagy az Isten
hatalma és ereje, aki erőt és lelkesedést ad az anyáknak, gyermekei iránti szeretetet csepegtet
a lelkükbe.
Édesanya volt és megérhette még az idei Anyák napját, hogy nektek alkalmatok legyen arra,
hogy még egyszer elmehessetek hozzá a kórházba, és köszönthessétek őt ennek a szép
májusnak első napján.
9
I 2015.3.24.
Istennek nemcsak barátai vannak, hanem voltak és vannak ellenségei is, vagyis gyűlölői. Ma
erről essék néhány szó.
1.) Az istengyűlölők közül jó néhánynak a gondolkodását, fennhéjázását, acsarkodását.
Megörökítette a Biblia. Persze életük végét is ismerjük.
Vagy 3000 évvel ezelőtt élt, pl. Szennácherib, az asszírok nagyhatalmú, gőgös királya.
Seregével megtámadta a zsidókat és bekebelezte országukat. Jeruzsálem falai alatt megálltak
és Szennácherib ezt kiabáltatta, ezt üzente a zsidóságnak: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, a
királyotok. Ne biztasson benneteket: Megszabadít minket az Úr. Hiszen a többi nép istene sem
szabadította meg őket az asszírok királya kezéből.” Isten azonban oltalmazta népét. „Ne
féljetek – szólt hozzájuk önmagamért és Dávid szolgámért megszabadítom a várost. Nem jut
az asszírusok királya a városba! Nyilat sem lő belé, pajzs sem foglalja el azt, sánc nem veszi
körül. Azon az éjjel az Úr valóban elküldte angyalát és a támadó, tolakodó asszír seregből
meghaltak száznyolcvanöt ezren. Szennácherib pedig szégyenkezve kullogott vissza
országába. Ninivébe lakott, mígnem saját fiai: Adrammelek és Szalasszár meg nem ölték Őt.
Tehát a saját fiai! – Megkérdezhetjük ezt hallva: Ki vagy te ember, hogy Istennel
szembeszállsz?
9
I 2015.3.24.
A II. vatikáni zsinat előtti időben többször is bombamerényletet követtek el a Szent Péter
bazilika ellen. Valamelyik oldalhajóban el-elhelyeztek egy-egy ilyen "szeretetcsomagot. Jól
tudták, hogy a katolikus Egyház zsinatra készülődik, és hogy éppen abban a templomban
gyűlnek majd össze a püspökök. S nem véletlenül ebben az időben helyezték el csomagjaikat.
Vagy említhetnénk a pápa elleni merényletet, amely majdnem magával sodorta az egyházfőt.
Ez azt jelent, hogy vannak emberek, akik nemcsak hogy istentagadók, hanem egyenesen
szívből gyűlölik is Istent, és ellene fordulnak.
9
I 2015.3.12.
„Ti vagytok a világ világossága!” - így kezdődik az evangélium. Vajon miért ezt a
szakaszt olvastatja Egyházunk? Azért, mert a három püspök valóban világossága e világnak,
másrészt azért, hogy az ő példájukra mi is azok legyünk.
A világossággal természetszerűleg fény, meleg és élet jár a természetben. Ezek szerint a
három püspök is fényt, meleget és életet hozott e világra és így a mi világosságunknak is ezt
kell eredményeznie!
Fényt hoztak!
9
I 2015.3.9.
K. T.! Milyen érzékenyek tudunk lenni mi emberek. Hogy fáj, ha megszégyenitenek
bennünket. Pláne, ha nagyobb társaság előtt pirítanak ránk, sokszor hetekig fájó sebet ütnek a
lelkükön. De nehogy azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az elsők, akik így járunk. Krisztus Urunk ebben
is megelőzött minket. A nagyhét fájdalommal teli napjain sokszor gúnyt űztek belőle teremtményei, a
kis féreg emberek. Lelki szenvedését, kínját így egy újabb fajta szenvedéssel növelték, betetőzve a
magárahagyatottságot a kigúnyoltatással. Bizonyára arra is emlékeztek, hogy milyen területen kapta
ezt a gúnyt: prófétát, királyt, papot egyaránt kigúnyoltak benne, növelve Megváltónk lelki
szenvedését.
9
I 2015.4.15.
Ki gondolta volna, hogy N testvérünk ezen a gondterhes szombati napon utoljára lép ki háza
kapuján? Ki gondolta volna, hogy nem tér vissza ide élve? Ki gondolta volna, hogy nem lesz
ideje, alkalma, felkészülni erre a halálra és az Istennel való találkozásra, a számadás órájára?
Ki gondolta volna, hogy nem tud igazán elbúcsúzni szeretteitől? Minderre senki sem gondolt!
Mint ahogy azok az ezrek sem, akik hozzá hasonlóan az országúton veszítik el életüket.
9
I 2015.4.20.
Marikának hívták, a fiatalabbak Marika néninek. Ez is mutatja, hogy kedves volt
valamennyiünk számára. Miért? Mert melegszívű asszony volt.
1. Mit is jelent a meleg szív?
Hiszen alapjában véve mindenkinek meleg a szíve, amíg vér van benne és dobog. Akkor mitől
van, hogy egyik embert hideg szívűnek, másikat meleg szívnek mondjuk?
Nyilvánvaló, hogy a jószívűséget, önzetlenséget értjük melegszívűségnek a mindennapi
életben. Marika néni jószívűsége abban nyilvánult meg, hogy szeretett titeket: meleg, önzetlen
szeretettel. Akkor is, amikor még gyermekek voltatok, és minden nap, minden órában
tapasztaltátok kedvességét. Azt az anyai szeretetet, amely olyan, mint a napsugár, amely
felmelegíti a földet, s amely nélkül kis nem rügyeznek a fák, meg sem indul a vegetáció a
növényekben. Enélkül az anyai meleg szeretet nélkül sincs harmonikus élet a gyerekek
lelkében. Szeretet nélkül csak riadt, félénk, sérült gyerekeket lehet nevelni.
9
I 2015.4.20.
A zsoltár szava jut eszünkbe: „Jaj az egyedül levőnek.” Jaj a magányosnak. János testvérünk
ugyanis magányos volt, egyedülálló ember.
1. Ne volt ő sem mindig magányos.
Milyen boldog idők lehettek azok, amikor még családban élt. Mikor még gyermek és fiatal
volt, s éltek szülei és testvérei. Amikor még közösségben élt. Amikor együtt ülték körül az
asztalt étkezéskor, s a frissen sült ételek illata terjedt a házban, s amikor együtt dolgoztak,
egymás példáján felbuzdulva és erőt merítettek. Hiszen még a hadifoglyok is könnyebben
menetelnek, sántán és sebesülten is, ha többen vannak, és egymásba kapaszkodnak, s egymást
segítik, támogatják, egymást bíztatják. Magányosan azonban, egyedül, elhagyatottan
vándorolni például a hómezőkön, s a végelláthatatlan pusztákon át, erdőn és mezőn,
mindennél kegyetlenebb.
9
I 2014.11.24.
Az első századokban, amikor oly sokan vonultak vissza a pusztaságba, hogy ott elvonultan éljenek, élt
két remete. Együtt dolgoztak, együtt imádkoztak mindennap, ám egyik nap így szólt az egyik: "Testvér!
Úgy szeretnék élni, mint az angyalok, tevékenység, munka nélkül, szüntelen csak imádkozva, dicsérve
az Istent." Már fordult is, otthagyta a közös munkát, és bevette magát az erdő mélyébe, a rengetegbe.
Néhány nap múlva kopognak az egyedül maradt remete kunyhójának ajtaján. "Ki az?" - szólt. - "Én
vagyok, János, a testvéred, adj ennem, mert éhen halok!" -"De János! - mondta emez - Hiszen te
angyallá lettél, az angyalok, pedig nem táplálkoznak!" Reggelig nem nyitott neki ajtót. Amikor
kinyitotta, azt mondta: "Ha valóban angyallá lettél, akkor mit keresel itt? Ha pedig mégis ember
maradtál, akkor dolgozz tovább velem együtt, hogy fenntarthassuk magunkat!" - Ez ránk is érvényes!
Nem tudunk angyallá lenni, így fenn kell tartanunk testi életünket. Hogyan tudjuk megszerezni a
szükséges dolgokat? Mik a tulajdonszerzés eszközei? - Csak azt mondhatjuk rá, hogy munkálkodnunk,
dolgoznunk kell becsületesen egész életünkön át!
8
I 2014.11.24.
K. T.! Az idén egészen korán kezdődik a farsang. Korán lesz húsvét, s ezért már három hét
múlva elkezdődik a nagyböjt, s már ma megvolt a vámos és farizeus vasárnapja. Egészen
érdekes módon esik egybe ez a keresztény egységért végzett imahét végével, amikor még
egyszer az egységért imádkoznak minden templomban.
8
I 2015.4.24.
Már három éve, hogy meghalt Erzsi néni is, a kedves feleség. Azóta magányosan, özvegyen
élte életét Sándor testvérünk, mígnem most, a nagyböjt első hetében Ő is elment. Talán, hogy
megkeresse, merre is indult el szeretett hitvese, s keresse az összetalálkozás lehetőségét.
8
I 2015.3.30.
1.) Kemény szavakat hallottunk az imént János apostoltól. Nem kevesebbet állított, mint azt,
hogy „Aki nem szereti testvérét, az a halálban marad”. Felszólított bennünket, hogy
szeressük egymást, nem úgy, mint Káin aki a gonosztól volt és megölte testvérét.” Aztán még
azt is kimondja: „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos.” – Összerezdülünk ezekre a szavakra,
hiszen nincs bennük semmi semmi kímélet, semmi kedvesség, semmi kertelés, csak a nyers
igazság. Keménynek tűnnek ezek a szavak, főként János apostol szájából, aki a szeretett
tanítvány volt és mint ilyen a leggyengédebb. A legmelegebb szívű, aki az utolsó vacsorán is
az Úr keblére hajtotta fejét és így szeretetének a külső jelét sem szégyellte, nem rejtette el,
hanem kimutatta. Őtőle, aki a hagyomány szerint közel száz évesnyi korában már csak azt
kérte tanítványaitól: „fiacskáim, szeressétek egymást.”
Főként ez a szó mellbevágó: „Gyilkos” az, aki felebarátját gyűlöli. De bizonyára azért szólt
ilyen keményen, mert annyira tudta, hogy mit jelent a szeretet, s így azt is tudta, hogy milyen
nagy bűn az, ha valaki a szeretet ellen súlyosan vétkezik.
Megrezzenünk azért is, mert ugyan ki tudja közülünk elmondani, hogy tökéletesen és
mindenben eleget tesz a szeretet parancsának?! Érezzük hibáinkat és gyengeségeinket.
8
I 2015.4.24.
Koporsó mellett állunk, s ti gyászruhába öltöztetek, s én mégis örömről szeretnék beszélni N
testvérünk temetésén. Arról az örömről, amit Isten azoknak készített, akik szeretik Őt és
helytálltak az élet minden nehézsége ellenére.
1. Ez az öröm járta át N testvérünk szívét egész életén át.
Gyermekségétől kezdve, amikor fölismerte, hogy szeret minket az Isten és nagy szeretetében
gyermekeivé fogadott, a mennyország örököseivé tett minket. Ez az öröm adott N.-nek erőt
küzdelmeiben, hosszantartó özvegységében. 56 éven át hordta az özvegyi fátyolt! Hány éves
volt akkor? Harminc! Ettől kezdve egyedül vette fel a harcot az élet hétfejű sárkányával.
Helyesebben éppenséggel nem egyedül, hanem a gondviselő Istenben bízva, aki állandóan
mellette állt.
8
I 2015.4.10.
A legenda szerint rendkívüli dolog történ Leonardo da Vincivel, az egykori világhírű olasz
művésszel, amikor a híres Utolsó Vacsora képét festette. Már csaknem kész volt a mű, csupán
Jézus Krisztus alakja volt még rajta befejezetlen, mert a festő szorongást, félelmet érzett
magában: Hogyan is fessem meg, hogy méltó legyen Hozzá? Milyen legyen? – kérdezte újra
és újra, mert azt érezte, hogy emberi erejét meghaladja ez a feladat, hiszen nincs annyi szín,
nincs olyan ecset, amennyivel, illetve amellyel Jézus nagyságát megfelelően érzékeltethetné.
Egy napon azonban – a legenda szerint – egyszerre kész lett a mű, Jézus arcáról csodálatos
szépség áradt, és mindenki meghatódva nézte a rendkívül szép festményt.
Annyi bizonyos, hogy ha Jézus személyiségének a lényegét szavakba akarnánk foglalni, akkor
kifogynánk a szavakból, jelzőkből, s a legremekebb költő dala is csak gyenge kis dadogás
lenne a valósághoz képest.
8
I 2015.4.13.
Most, amikor már nem messze van a tavasz, lassan virágba borulnak a fák. Mekkora szépség,
micsoda gyönyörűség egy-egy virágzó fa! Mint egy élő virágcsokor, hogy megálljunk alatta
és teleszívjuk keblünket csábító illatával. De jaj, mekkora szomorúság ér bennünket, ha az éj
leple alatt egy fagyhullám lopakodik fel a kerteken, s mire felébredünk árván, csonkán,
meglopva találjuk a tegnap még virágzó fánkat, virágjai pedig élettelenül, fagyottan húzódnak
össze!
8
I 2015.3.11.
A hivatali helységekben gyakran arcképeket találunk. A nagyvárosok terein, pedig szobrokat
is. Az emberiség u.i emléket állít nagyjainak és Isten is megtiszteli választottait. Mennyire
védte Mózest, Illést, Elizeust, stb. De nem vagyunk kis igényűek: a szívünket akárkinek nem
adjuk! Akármilyen úrnak nem szolgálunk! Mert bár a földi nagyságokat tiszteljük, szívünk
közepére csak egy valakinek állítunk emlékszobrot: A Mindenhatónak.
8
I 2015.4.13.
34 éves férfi, öngyilkos, milyen sokat kapott a szüleitől
8
I 2014.10.31.
Egyik kórház bejáratánál láttam egy plakátot kifüggesztve. Egy pincér odalép ittas vendége
asztalához. Rongyosan, torzonborz kinézettel ül ott egy idősebb férfi. Ripacsos, borvörös
orral, szeme állásáról is látszik, hogy nem először nyúlt a pohárhoz. A pincér pedig
számolgatni kezdi, hogy mit ivott meg vendége. De ez a számolás mégis most rendhagyó,
ám jellegzetes és tanulságos. – Önnek, – kezdi a számolást – volt egy jól működő szíve,
egy pár egészséges veséje, mája, erős idegrendszere, s belső részei és bizony mindezt
elitta! Az annyi, mint...ft-ban könnyen ki sem fejezhető!
8
I 2015.2.19.
A hit a legdrágább kincsünk. Higgyünk! De mit? (KEK 68)
Amit Isten kinyilatkoztatott. Kinyilatkoztatás? De mi is az? Még olyan is van? Istennek egyéb dolga
sincs, mint hogy nekünk üzengessen? Miért is adott volna nekünk kinyilatkozatást? – kérdezheti
valaki.
8
I 2015.4.14.
Egy szorgalmas munkásember koporsójánál állunk most, amikor testvérünket temetjük. Aki
nem véletlenül került a koporsójába. Nem semmitől lett először súlyos szívnagyobbodása,
aztán szívbetegsége, hanem a sok munkától. Mert sohasem azt nézte, hogy hol könnyebb,
hanem a súlyánál volt szüntelen a dolognak, s ez a szívére ment.
A szív u. i. nem úgy viselkedik, mint a többi izom. Más izmainknak nagy a rugalmassága, s
ezért ha kar vagy láb izmunk megfeszül, akkor utána gond nélkül elernyed lés visszahúzódik.
A szívizom viszont nem tud így visszahúzódni. azért az erőfeszítéstől egyre jobban tágul, s
úgy is marad. Így keletkezik a szívnagyobbodás betegsége.
8
I 2015.3.24.
Annak idején a választott nép már negyven éve vándorolt a pusztában. Végül előttük volt az
ígért Kánaán, a gyönyörűséges ország, amit Isten nekik ígért. Mózes viszont tudta, hogy neki
előbb meg kell halnia, s nem mehet be abba az országba, mert egy alkalommal kétkedés fogta
el a szívét, hogy Isten mégsem fakaszt számukra vizet a hegyoldalból, hiszen népe érdemtelen
rá. Ebben a tudatban most odaállt a népe elé, mint az Aatya, aki végrendelkezik, mint aki
utolsó tanáccsal akarja ellátni szeretteit. Tüzesen és hosszasan beszélt. Szemében
könnycseppek kergetőztek. És mit gondolsz, mit tanácsolt népének? Többek között ezt: „És
most, Izrael, a te Urad Istened mit kíván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat, Istenedet, és
járj az ő utain, és szeressed Őt, és szolgálj a te Uradnak Istenednek teljes szívedből és teljes
lelkedből.” – Isten első parancsának tartalma ez, és ha egy ilyen nagy férfi ebben a fontos
órában ennél fontosabbat nem tudott lelkére kötni népének, akkor mi is csak ezt
hangsúlyozhatjuk. De mit is jelent ez részletesebben?
8
I 2015.3.24.
Azt parancsolja Jézus, hogy ezt az Istent szeressük, aki nem tesz kivételt fehér és fekete,
szegény és gazdag között, egészséges és beteg, fiatal és öreg- előtte minden egyenértékű.- És
aki szereti ezt az Istent, aki mindenkit szeret, az könnyebben elfogadja a parancs 2. részét is:
szeresd felebarátodat, mint tennen magadat.”
Az Isten és felebaráti szeretet között tehát ilyen szoros összefüggés van. Erre mutat rá a II.
vatikáni zsinat szava is. ” Mi nem hívhatjuk Istent mindenek atyjának, ha megtagadjuk a
testvéri magatartást bármiféle embertől, aki Isten képére teremtetett.. Az embernek Istenhez
és az embertestvéréhez fűződő magatartás olyan szoros összefüggésben áll, hogy az írás
egyenesen kimondja.” Aki nem szeret, Istent nem ismeri.
8
I 2015.4.20.
Ó, állj meg velünk, te rohanó élet, állj meg velünk néhány percre! Hadd eszméljünk, hadd
töprengjünk el életsorsunk felett. Hadd álljunk meg egy öreg életharcos koporsójánál. Hadd
vegyünk utolsó búcsút tőle. Lélekben hadd öleljük gyermekeivel, unokáival, s rokonaival
együtt. Zúgjatok harangok! Zúgjátok bele a lelkünkbe még egyszer a leckét, hogy azt jól
szívünkbe véssük!
8
I 2014.11.11.
Súlyos műtéten esett át az egyik fiatalember, mint annyi más. Elgyengülten, lázasan feküdt a
fehér kórház ágyon, miután felébredt. Első dolga volt, hogy papír, toll után nézett, s papírra
vetett néhány szót, hogy szeretteit értesítse. – Édesanyja másnap örömmel vette a kezébe a
levelet. Szinte nem hitt a szemének! Ez valóban mi fiunk írása, csak azt nem tudom, hogyan
tudta megírni ilyen betegen. Valóban Isten levele a Szentírás, csak azt nem értjük esetleg,
hogy hogyan is írta meg!
8
I 2015.3.25.
Földünknek, s egyben az emberiségnek jövőjét számos természettudós igen
pesszimistán Ítéli meg. Gyakran beszélnek arról a veszélyről, hogy az emberiség esetleg
önmagát semmisíti meg, minthogy meg vannak ehhez az eszközei. Figyelmeztetnek egy
világméretű katasztrófára, amely a konfliktusokból adódhat, amikor a nagyhatalmak
komolyabb vitába keverednek. Mások a világ népeinek rendkívüli elszaporodását is úgy
emlegetik, hogy megkérdezik, hogy vajon a túlszaporodás, mely egyes földrészekre jellemző,
nem az emberiség pusztulásához vezet?
Mit is mondhatnánk, ha ilyen hangot hallunk? Azzal sem nyerünk, ha ezeket a hangokat a
javíthatatlan sötéten látók károgásának tulajdonítjuk. Az sem segít, ha megemlítjük, hogy
számtalan ember a félelem vírusával van beoltva attól, hogy nagyon kézzel foghatóan
lemérhető, hogy milyen félelmetes lehetőségeket hordoz magában a modern civilizáció,
gondoljunk csak a környezetszennyezésre
A mai bibliai szakasz erősebb fogódzópont számunkra minden másnál. Mert arról győz meg
bennünket, hogy Isten szereti ezt a világot, gondoskodik róla, és nem hagyja elpusztulni.
7
I 2015.3.25.
Minden Istenről beszél nekünk: fű, fa, virág, hegyi bérc és a csillagok. A maga nyelvén mind
azt mondja, a szellő azt suttogja, az erdő zúgja: Isten, Isten! Ő a mi teremtőnk! Akkor meg,
ugye, nincs is olyan, aki meg ne hallaná ezt a hangot, a mindenség kiáltását? Nincs, aki
belélegezve tagadná a levegőt, s világosban járva tagadná a Napot? Vagy talán mégis van, aki
tagadja Isten létét?
Volt is, van is! Hiszen már ezer évekkel ezelőtt ezt írta a zsoltáros: „ Mondá az esztelen
szívében, nincs Isten!” (Zsolt 13, 1)) De vajon miért tagadták Őt?
7
I 2015.4.22.
A karácsonyi angyalkák minden házba bekukkantottak ezen a szép ünnepen és örömre,
szeretetre igyekeztek hangolni mindnyájunkat. Sok helyen sikerült is ez. Különösen a
gyermekek körében, mert az ő szívük még nincs eltorzulva, annak gyökerét nem öli keserű
bánat. Ők nyitottak az örömre, és érzékenyek a szeretet minden megnyilvánulására. Hátha
még olyan töményen és mérték felett kapják azt, mint ilyenkor karácsonykor szokás!
János bácsihoz is bekopogtak a karácsonyi angyalkák, de nem láthattak nagy mozgást: a
gyermekek innen már régen kirepültek, mint felnövő madárfiókák a fészekből. Sőt, Erzsébet
asszony is itthagyta élete párját ez év gyertyaszentelő napjára. S mintha integetett volna János
bácsi felé ezen a karácsonyon: „Jer, kedvesem! Ne légy többé magányosan ebben a
házikóban, hanem kövess engem. Épp eleget küzdöttél, harcoltál már az élettel: hagyd most
már a fiunkra. Mi már teljesítettük azt, ami tőlünk elvárható volt.” Amint ezen gondolkozott
János bácsi, a karácsonyi angyalok már csak azt láthatták, hogy összeesik, s lelke máris
elindul vágyainak szárnyán.
7
I 2015.3.10.
Valójában meg tudjuk érteni az emmauszi tanítványokat, hiszen minden reményüket Jézusba
vetették. Olyan volt számukra, mint a világító torony az éjszakában, aminek fényéhez igazítja a hajós
hajójának futását, irányítását, s amely különösen fontos rossz időben, vihar idején, amikor a hullámok
tajtékzanak és felborulással fenyegetik a hajót. - A tanítványok világító tornya most egyszerre kialudt!
Nagypénteken kihunyt a fény: életük világossága elhunyt. Azért most szomorúan bandukolnak
hazafelé. — Mi egyebet is tehetnének? Hiszen ezután is tartozniuk kell valahová s meg kell
kísérelniük, hogy legyőzzék csalódásukat vagy együtt éljenek azzal úgy, hogy azért ne menjenek
tönkre lelkileg.
7
I 2014.11.25.
Az alázatosságot és a kevélység szörnyűségét állítja elénk példabeszéd formájában a mi
Urunk Jézus, hogy az egyiket megszeressük, a másikat pedig megvessük és messziről
elkerüljük.
7
I 2015.4.22.
Tegnap egy fiatalt temettünk, ma ezt az idős asszonyt. Jelzi ez, hogy senki sem lehet olyan
magabiztos, a halál nem válogat: fiatalt és öreget egyaránt magával ragad. Sok az idő előtt
elhasználódott ember!
Jó lenne hazánkban meghosszabbítani az átlagéletkort, hogy legalább annyit élhessünk, mint
N. elhunytunk. Újra európai szintű, egészséges életmódot élő emberekre van szükség, ha már
egyszer nem Ázsiához tartozunk.
7
I 2015.4.22.
Szeretteink halálával úgy vagyunk, hogy ha kezünkből, lábunkból vágnának le egy-egy
darabot, talán még az sem esne annyira rosszul, mint az ő haláluk. Így érzik N. gyermekei,
akiket féltve, gondosan nevelt, iskoláztatott, és főként élete párja, aki életének felét, annak
örömét, boldogságát veszítette el most: felesége halálával. Szerette volna, ha inkább ő megy
el, mert az asszonyok valahogy jobban megvannak egyedül is, mint a férfiak. De ezt nem mi
szabjuk meg.
7
I 2015.4.24.
Könnyű megválni attól, akit nem kedvelünk, de milyen nehéz a kedvestől, a melegszívűtől, a
jótól. Ilyen volt számunkra testvérünk, négy gyermek anyja, sokszoros nagymama.
1. Karácsonykor halt meg?
A templomban épp karácsony vigília napi Nagy Szent Bazil liturgiát végeztük, melynek
végén a pap égő gyertyát vesz kezébe az előírás szerint, és megáll az ambonon a királyi ajtó
előtt, s felcsendül az ajkán az énekszó:„A te születésed, Krisztus Istenünk, földerítette az
istenismeret világosságát.”
7
I 2015.3.17.
„Ki vagy te, mit mondasz magad felől?” (Jn 1,19) – így szólította meg a farizeusok
küldöttsége Keresztelő Szent Jánost.
„Ki vagy te, hogy hírt vigyünk azoknak, akik minket küldtek? Mit mondasz magad felől?”(Jn
1,22) Ő pedig mit mondott erre a kérdésre? „Megvallotta, és nem tagadta, hogy nem ő a
Krisztus.”- Akkor ki, faggatták tovább. S ő megint csak megvallá, hogy ő a pusztában kiáltó
szó, előhírnök. Megvallá, pedig nemcsak barátok voltak körülötte, hanem a gyanakvó ellenség
is. S ő mégsem félt a hitvallástól.
Hitünk megvallása számunkra is szent kötelesség, hiszen fülünkbe cseng Jézus szava: „Aki
megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt Atyám előtt, aki a mennyekben van.”
(Mt 10,32)
7
I 2014.11.25.
1.) Kemény szavakat hallottunk az imént János apostoltól. Nem kevesebbet állított, mint azt,
hogy „aki nem szereti testvérét, az a halálban marad”. Felszólított bennünket, hogy
„szeressük egymást, nem úgy, mint Káin, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét.” Aztán
még azt is kimondja: „Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos.” – Összerezzenünk ezekre a
szavakra, hiszen nincs bennük semmi kímélet, semmi kedvesség, semmi kertelés, csak a nyers
igazság. Keménynek tűnnek ezek a szavak, főként János apostol szájából, aki a szeretett
tanítvány volt, és mint ilyen, a leggyengédebb, a legmelegebb szívű, aki az utolsó vacsorán is
az Úr keblére hajtotta fejét., sSzeretetének külső jelét sem szégyellte, nem rejtette el, bátran
hanem kimutatta. ŐtTőle halljuk ezeket a kemény szavakat, aki a hagyomány szerint közel
százéves korában már csak azt kérte tanítványaitól: „Fiacskáim, szeressétek egymást!”
7
I 2014.11.6.
Egy földműves a kiszáradófélben levő fa törzsébe 5 darab vasszöget vert be. S lám, a következő őszön
a fa gyönyörű és bőséges gyümölcstermést hozott Miért kellett ezeket a szögeket a fa törzsébe verni? –
kérdezte a szomszédja. Azért tettem, hogy figyelmeztessem a fát, ideje lenne gyümölcsöt teremni.
Elgondolkodtató! Lehet talán, hogy Isten éppen azért engedte meg, hogy az Egyház testén olyan durva
sebeket ejtsenek – mint az egyházszakadás – hogy ráébressze a híveket a kötelességre, ideje lenne
gyümölcsöt teremni. Valóban, ezek a sebek Isten kegyelméből elindították az Egyházat a
„gyümölcstermés” útján. Egy ilyen gyönyörű gyümölcse az eltelt évszázadoknak, a keresztények
egységre törekvése. Az imanyolcad kapcsán ma erről a törekvésről szeretnék beszélni.
7
I 2014.10.31.
Milyen szomorúan hangzanak az Úristen szavai Izaiás próféta könyvében: Halljátok egek és
vedd füleidbe föld, mert az Úr szól. Fiakat neveltem és felmagasztaltam, ők, pedig
megvetettek engem. Megismeri az ökör gazdáját és a szamár ura jászlát, Izrael, pedig nem
ismer engem és az én népem meg nem ért (1, 3-4) Vagy nem szomorú szavak ezek ajkáról?
„Fiakat neveltem és felmagasztaltam. Megvetettek. Az én népem meg nem ért.” Megérted,
ugye, hogy mi a panasza ránk? Megérted, ugye, hogy fáj atyai szívének, hogy még ott sem
tartunk, ahol az ökör és a szamár, mert ezek megismerik gazdájukat és a jászolra haza,
találnak, közülünk, pedig sokan nem ismerik meg a Gazdát, Istent. Pedig nem védekezhetünk
azzal, hogy nem tudjuk azt sem, hogy létezik-e.
7
I 2015.3.11.
Egykor elküldte Isten Mózest Egyiptomba, a fáraóhoz, hogy a zsidó nép kibocsátását kérje
tőle. Csak mondd neki, biztatta Isten Mózest, hogy az Úr küldött. Mózes meg is tette ezt,
azonban a fáraó csak a vállát vonogatta és száját biggyesztette, mondván: Ki az az Úr, nem
ismerek semmiféle Urat! Persze, amikor az egyiptomi tíz csapás egymás után bekövetkezett
és a csapásként minden egyiptomi család elsőszülött fiúgyereke meghalt, akkor már tudta,
hogy ki az Úr. – Azóta is sokszor elhagyta már ez a szó egyes emberek ajkát: ki az az Isten?
Én nem ismerek semmiféle Istent. És aki így tesz, az a fáraón is jóval túltesz, mert az csak a
zsidók Istenét nem akarta ismerni, hogy ne kelljen neki a választott nép fiait kiengedni az
országból, de egyébként a maga pogány esze szerint istenhívő volt. – Aki viszont kimondja:
„Ki az az Isten? Én nem ismerek semmiféle Istent”, az ateista, más szóval istentelen.
7
I 2015.4.10.
KT! Végre is meg kell értenünk: ott állnak Jézus előtt tanítványai, s azok az emberek,
akik követték. Egyszerű emberek valamennyien: halászok, vámosok. Ezért nem is mindig
értették meg egyből helyesen ezt, amit nekik mondani akartak. Mégis épp nekik mondja: Ti
vagytok a föld sója, ti vagytok a világ világossága. Még csak nem is azt mondja nekik: azzá
kell lennetek, s törekedjetek erre erőtök szerint. Nem! Hanem egyszerűen csak így mondja: Ti
só vagytok! Fény vagytok a világ számára. Ha így mondta, így is gondolta! De vajon mit is
jelent ez? Hallatlan bátor kijelentésnek tűnik.
7
I 2015.4.10.
„Nagy próféta támadt közöttünk és Isten meglátogatta népét (Lk 7, 16) - mondták egykor,
akik Jézust hallották, látták. Ma mi is velük együtt kiáltjuk ezt: Krisztus próféta! – Sok-sok
tanítója volt már ennek a világnak, olyanok is, akik azt vallották, hogy ők az emberiség igazi
tanítói, s tanításukkal ők váltják meg e világot és ők teszik boldoggá az emberiséget. De
tudjuk jól, hogy száz ember állít egymással homlokegyenesen ellenkező igazságot, akkor a
száz közül csak egynek lehet igaza. – Ez az egy Krisztus! Ő az emberiség leghitelesebb
tanítója.
7
I 2014.11.27.
A gyűlölet szegezte keresztre egykor Jézus Krisztust, a mi Urunkat. Őt, akire semmi
rosszat sem tudtak mondani, csak jót. – Ez a gyűlölet nem kíméli azokat sem, akik Istenhez
tartoznak. Az Egyházat, a papságot s téged, magadat sem, ha kiállsz Isten ügye mellett. Így
teljesedik be rajtunk is az Üdvözítő szava: „Nem nagyobb a szolga uránál, sem a tanítvány
mesterénél. Ha engem gyűlöletek, titeket is gyűlölni fognak!” (Jn 15,20)
Vajon milyen ez a gyűlölet?
Félelmetes! Mert voltak apák, akik egyenesen a káromkodás „litániáját” tanították
gyermekeikkel, hogy ezzel is kigúnyolják a vallásos emberek buzgóságát, és megsértsék őket
– Istenükkel együtt.
7
I 2015.4.13.
Szomorú esemény hozott össze bennünket: fiatalon, 29 évesen elmegy tőlünk testvérünk. Úgy
fekszik itt a koporsóban, mint egy vőlegény: fehér ingben, csokornyakkendőben, díszes fekete
öltönyben, mint aki éppen a menyegzőre indul. Körül rajta a vőlegényi virágcsokor: 29 szál
tüzes szegfű és sok más virág tömkelege. Kinek készült ez a csokor N? Ki a te jegyesed?
Hűséget és szeretetet kinek üzennek ezek a tüzes virágok?
1. Krisztus a Vőlegény.
Eszünkbe juthat Szent Pál szava:„Krisztus szerette az Egyházat és föláldozta magát érte, hogy
a keresztségben isteni szavával megtisztítva megszentelje. Ragyogó tisztává akarta tenni az
Egyházat, amelyen sem szeplő, sem redő, sem efféle nincsen, hanem szent és szeplőtelen.”
(Ef 6,25) Ő az Egyház jegyese! Ő a lelkek jegyese, s a jegyajándék üdvözítő vére, melyet
áldozatként értünk hozott. Ez a szeretet mindenki számára elérhető közelségben van. S ez a
jegyes senkit nem hagy cserben. A házastársak napjainkban elválhatnak, és sokan el is válnak,
sajnos. De Krisztus, a Vőlegény soha nem hagy el.
7
I 2015.4.13.
Mit érezhet a szülő, akinek a fia 36 évesen a sírba száll? Mit érezhetnek testvérei, akik még
élénken emlékeznek a boldog gyermekkorra, mikor még hármasban éltek, játszottak,
nevettek. Mit érezhet egy 8 éves gyermek, aki többé már sosem mondhatja ki ezt a szót:
apám, édesapám? S irigykedve nézheti a többi gyermeket, kiket apjuk iskolába kísér, vagy
megvár a sarkon. Kirándulásra viszi hétvégén, s akit játékosan ölbe kap és játszik vele. Akit
újra haza lehet várni nap mint nap, akiben bízni lehet, akire rá lehet támaszkodni, miként egyegy
erős oszlopra, mely hátán hord egy-egy épületszárnyat. Akihez oda lehet húzódni a
sötétben s minden görcsös félelemben. Akinek el lehet mondani: „Apu, képzeld, mi történt
velem ma.” Akivel dicsekedni lehet az iskolában, hogy az én apukám a legerősebb, vagy
legszorgalmasabb, vagy a legjobb apuka a világon. Mit érezhet a gyermek, akinek csak
hallgatnia kell, ha mindez szóba kerül, lesütött szemmel?
7
I 2014.10.31.
Bizonyára emlékeztek még a bibliai történetekből Námánra. A Királyok könyvében
olvashatunk róla. Szíriai pogány százados volt. Súlyos, gyógyíthatatlan betegségbe esett,
egész testét elöntötte a lepra. Ám meghallotta, hogy a zsidók földjén él egy Elizeus nevű
próféta, aki különleges gyógyításokra képes. Mint tudjuk, Elizeus végül meg is gyógyította őt
Isten erejével és segítségével: A Jordán folyóhoz küldte, hogy ott fürödjék meg. Vonakodva,
de engedelmeskedett a pogány ember, és nagyon hálás volt gyógyulásáért Elizeusnak.
Fejedelmi ajándékot kínált fel Isten emberének: tíz talentum ezüstöt, hatezer aranyat és tíz
öltözet ünnepi ruhát.
7
I 2014.10.31.
George Washingtonról, az Egyesült Államok első elnökéről mondják, hogy gyermekkorában
egy kis játékbárdot kapott, amelynek jó kis éle volt. Nosza, szaladt a kertbe, és apja kedvenc
cseresznyefáján ki is próbálta. Olyan súlyos sebeket ejtett a fán, hogy az kiszáradt. Persze,
mindez nem maradhatott titokban. Mikor apja észlelte a bajt, maga elé citálta az egész ház
népét, de senki sem vállalta a kárt. Utoljára a kis Gyuri fiával beszélte meg a dolgot. Ő előbb
ámult, hogy ilyen hamar rátaláltak, majd könnycseppek jelentek meg a szemében, és
elsuttogta: “Én voltam!” Apja bánatában is örült fia őszinteségének, és elengedte a büntetését.
Sőt, hozzátette: “Az őszinteség többet ér, mint az egész cseresznyefa.”
7
I 2015.3.11.
Ugye, szerencsés embernek tartjuk Mózest, a választott nép nagy vezérét? Az egyiptomi
törvények szerint még gyermekkorában meg kellett volna halnia, mint minden zsidó
fiúcskának akkor. De ahelyett, hogy a halál várt volna rá, jól tudjuk, hogy a fáraó leánya
rátalált a vízparton, megsajnálta a kitett, eldobottnak látszó fiúcskát, és gyermekévé fogadta.
A királyi palotába vitte, a nyomorúság helyett a jólétbe. – Nos, ha szerencsés embernek
tartjuk Mózest, akkor még szerencsésebb embernek kell tartanunk saját magunkat, hiszen
bennünket nem földi király, hanem a Mindenek Királya fogadott gyermekeivé a kegyelem
által.
Ma szemügyre vesszük istengyermekségünket, hogy kellőképpen értékeljük. Ezért
megkérdezzük, mekkora nagy ajándék ez, hogyan is adja nekünk Isten, s milyen méltóságra
emel vele?
7
I 2015.4.13.
Ezt is meg kellett élnünk, hogy 44 éves korában kell eltemetnünk N.-t, a hűséges feleséget,
melegszívű édesanyát. Növekvő, serdülő fia van, akinek még nagy szüksége lett volna az
anyai szeretetre, s arra a biztos tudatra, hogy érezhesse: „Van nekem édesanyám, aki engem
hazavár annyi öleléssel, finom étkekkel és tőle bátorítást kapok életem fontos dolgaiban.”
1. Édesanyja is hirtelen halállal halt meg.
Pedig törékeny, sovány asszony volt, ez sem segített: csak egy pillanat volt és átfordult az
örökkévalóságba. Milyen is az anyai szív, amely annyi rebegéssel, gonddal és gondoskodással
van tele, és annyi futás, feszültség s annyi sok-sok munka terhe van mögötte, hogy ettől
beteggé vált, súlyos beteggé! S megállt, mint az óra, amikor túlfeszítjük benne a rugót, és az
elpattan.
Köszönetet mondunk érte a Mennyei Atyának, hogy éppen tinektek adta őt, családja javára és
közösségünk javára. Sok-sok jó édesanyára lenne szüksége ennek a világnak, hogy egyenesbe
hozhatnánk életünket.
7
I 2015.4.13.
Mire elérkezett a halottak napja, a mindenszentek ünnepe, mire a virágok tömkelege borította
a sírokat és kigyulladtak a gyertyák a sírok körül és a temetőre néző ember az égő gyertyák
ezreit látta világítani, mint a hit fényeit, és a sírok mellett csendben, némán megálló emberek
sokasága jelent meg, hogy egy-egy fohászt küldjön szeretteiért, akkorára N testvérünk is
megpihent.
1. Valami véget ért számára.
Ami véget ért, az nemcsak a szenvedésnek ez az utolsó, végső időszaka, amikor balesete óta
eszméletlenül feküdt a kórházi ágyon, majd magához tért ugyan, és felismerte rokonait is,
csak gondolatait nem tudta már kifejezni. Igaz, ez is véget ért.
Ki tudja, mennyit érzett ezekből a fájdalmakból? Ki tudja, mennyit tudott felfogni
helyzetéből? Ebben a súlyos betegségében már reménye sem volt, hogy felépüljön és
visszatérjen az életbe úgy, hogy teljes értékű életet élhessen. Ezért a tőlünk való elköltözés
neki már szabadulás volt, megváltás a fájdalmaktól.
7
I 2015.4.14.
Szomorúság tölti meg szívünket. Sajnos, az 50. évét sem érte meg. Ez növeli fádalmunkat.
Emberi számítás szerint még legalább 20 évet élnie kellett volna, hogy teljesítse anyai
hivatását.
Jó nevelést kapott a szülői házban egykor, innen van finom lelkűsége, érzékenysége. A
családi örökség mindnyájunknak nagyon fontos, a lelki értékek. Hisz alapjában abból
táplálkozunk egy életen át, amit ifjúságunkban magunkba szívtunk, és ennek az indításnak
meghatározó szerepe van egész sorsunk szempontjából. Ezért is roppant nagy az édesanyák
felelőssége, hogy milyen nevelést nyújtanak gyermekeiknek.
7
I 2015.4.14.
Hosszú szenvedés után megy el.
1. „Jön! Már itt is van.”
Így sóhajtott föl, amikor a betegek kenetét feladtam neki. Bizonyosan egészen közelinek
érezte halálát. Ám azt is hozzátette: „De nem enged engem az én családom elvinni!” Ebben
reménykedett tehát, hogy gyermekei nem engedik elvinni. Sajnos azonban, emberi erővel nem
lehet szembeszállni a halállal, véglegesen biztosan nem! Lehet késleltetni eljövetelét
hosszabb-rövidebb ideig. Az orvosok meg is próbálják, ami rajtuk múlik, azt megteszik.
Orvosságokkal, injekciókkal sok ember életét meghosszabbították és sok ember fájdalmát
csillapítják. Ez nagy isteni ajándék. Végül azonban mégis a halál győz. Legalábbis
átmenetileg és látszólagosan.
7
I 2015.4.14.
Mindössze 54 évet élt N testvérünk. Ez az erős, szívós munkás ember, akiről azt
gondolhattuk, hogy kikezdhetetlen az egészsége, és a betegség meg sem tudja közelíteni, most
mégis elmegy. Félévnyi betegeskedés után el kell távoznia. Ezért olyan nagy a ti
veszteségetek, ezért olyan súlyos a sebetek, amit viseltek, s ezért sorscsapással felér ez a
haláleset.
Ez a házasság alig érte túl az ezüstmenyegzőt, és a benne felnövekvő gyermekek még nemrég
kerültek ki a családi fészekből, s nemrég kezdtek önálló életet. Ezért olyan nagy itt a fájdalom
és gyógyíthatatlan a seb, amit a halál ütött.
7
I 2015.4.14.
Szomorú szívvel állunk meg e koporsó mellett. Siratják őt....
1. Meghalt, mert elvesztette lelki egyensúlyát.
Az egyensúly roppant nagy dolog életünkben. A testi is, és még inkább a lelki.
Elbűvölve nézzük gyakorta az egyensúlyozókat: milyen csodás dolgokat tesznek. Aztán a
kötéltáncosokra gondolunk: alattuk a szörnyű mélység tátong, ők pedig átmennek a kötélen,
mert biztosan tartják az egyensúlyt. Vagy emlékezzünk arra, hogy milyen kellemetlen, amikor
valaki elveszíti egyensúlyérzékét, valamilyen fülbetegség során, s arról panaszkodik, hogy
félrehúz a feje és bizonytalansági érzése van. Igen! A testi egyensúly is nagy dolog.
7
I 2015.4.14.
Megdöbbenten és fájdalmas szívvel állunk itt, hiszen testvérünk mindössze 55 évet élt. Fiatal
korát jelzi, hogy még az édesanyja is itt áll a koporsó mellett, Ő is túlélte gyermekét.
Szomorúak vagyunk, mert néhány hónap alatt végzett vele a gyilkos kór. Lesoványította,
elgyengítette és csak a csontját, bőrét hagyta meg! Elvette arcának vidámságát, és a fájdalmak
emberévé tette. Így régóta tudjuk, hogy ez be fog következni, most mégis meglepettek és
szomorúak vagyunk.
Ennyi az ember élete? Többre vágyunk. Nem kevesebbre, mint hogy mindig éljünk örömben,
boldogságban. Ebben az elképzelésünkben támogat a hitünk. Fülükbe cseng Jézus szava: „Aki
eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az
utolsó napon!” Ez a mi vigasztalásunk most, amikor a zárszámadás napja eljött testvérünk
számára, amikor az ítélő Krisztus megnézi, hogy mi az élete gyümölcse. Mit is termett
életének fája ezen 55 év alatt?
7
I 2015.3.24.
Gyakorta hallunk álarc s emberekről, akik valamilyen okból elrejtik igazi arcukat, hogy fel ne
ismerjék őket. Játékból, tréfából is szokás farsangi időben az álarcviselés. Ezt kivéve azonban
az álarcosok többnyire veszélyesek és valamilyen bűncselekmény elkövetésére készülnek, s
ezért titkolják személyiségüket.
Az Úr Jézus mellett is élt egy álarcos ember, aki három évig járt vele és kenyeret ettek, sőt az
apostolok közé tartozott. Csak ezt az álarcot nem az arcán, hanem a lelkén viselte, s eltakarta
vele gondolatait és szándékait. Miért takarta el? Azért, hogy apostol-társai bele ne lássanak
lelkébe, és fel ne ismerjék igazi énjét. Vagyis kifelé mindent úgy tett, mint a többi apostol:
Köszöntötte Mesterét, s mutatta, hogy szereti, kisebb áldozatokat is hozott érte, rárámosolygott,
szíve mélyén azonban egészen mást érzett. Iskarióti Júdás volt a neve.
7
I 2015.4.15.
Ki nyújthat vigasztalást nektek mély gyászotokban? Ki kötözheti be sebeiteket? Ki adhat
balzsamot fájdalmaitokra? Most, amikor látványosan széttörnek a rokoni kapcsolatok.
1. Hogyan is tudnátok elfeledni az együtt töltött éveket?
A fiatalságot, a gyermeknevelés felejthetetlen éveit? És a küzdelmes, munkás éveket, amikor
még csengett az ülő a kalapács ütései alatt! És a betegeskedés korszakát, mikor már lassabban
pengett a vas, s mintha már a kohóban a parázs sem lett volna az igazi, mert lassult a járás,
nehezebben ment a lélegzés, s minden mozdulathoz új erőt kellett gyűjteni. Csak a szeretetigény
maradt a régi! Mert a megértésre, a megbecsülésre, a szeretet lelket melengető aranyára
minden korosztálynak égető szüksége van. Mint a napfényre, amely nélkül növényeink
sápadtak, csenevészek maradnak.
7
I 2014.11.6.
Bizonyára mindenki látott már olyan képet, amely azt ábrázolja, hogy valamely püspök
áldólag teszi kezét a bérmálkozó fejére, s kéri a Szentlélek kegyelmét. Fenséges esemény ez.
Nem csoda, hiszen fenséges maga a szentség, a bérmálás szentsége. A görög katolikus hívek
azonban a szentségek közül erről tudnak a legkevesebbet, mivel ezt általában a keresztséggel
együtt szolgáltatja ki a pap, és így egy kissé „elsikkad” a keresztség mellett. Hiszen nem azt
szoktuk mondani, hogy bérmálni visszük a gyereket, hanem azt, hogy keresztelni visszük.
Ráadásul a többi szentséggel nap mint nap találkozhatunk, ezzel viszont kevesebbet.
7
I 2015.4.15.
Fájdalmas szívvel állunk meg N koporsója mellett, hisz előttünk van, milyen életerős,
életvidám ember volt egykor, s ím a halál martaléka lett. Tragikus hirtelenséggel távozott.
Eszünkbe jut Jézus szava, amit a kereszten mondott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit cselekszenek.” Mi is így ajánljuk fel imáinkat, szertartásainkat érette, hogy
Istenünk fogadja irgalmasságába, mert nem tudja, mint cselekedett.
Nagyon megtámadta őt a betegség és egészen kicserélte. Ezért most nemcsak erre az egy évre
gondolunk, hanem egész életére.
7
I 2015.4.15.
1. Az Erzsébeteket köszöntötte ma az egész ország, s a világ.
A mi Erzsébet testvérünk viszont éppen e napon agonizált: haláltusáját vívta, hogy ezzel véget
érjen hosszú szenvedése, gyötrelme. S hogy végérvényesen átadja magát a gyilkos kórnak,
amely felemésztette az utolsó csepp életerejét is. Amely kimerítette, elkoptatta, s csaknem
csontvázzá tette. Az Erzsébetek közül ő is a névnapját ünnepelte, amely inkább a szabadulás
napjává vált számára, s így még ünnep is lett szenvedéssel teli utolsó éveinek fájdalmas napjai
között.
7
I 2015.4.21.
Erős, pirospozsgás embernek ismertük és egészségesnek sok éven át. Élete végén azonban
megsápadt, megtört, lesoványodott, és öreg bácsiként élt, mígnem eljött a vég. Istenünk így
készít fel bennünket az eltávozásra, az előtte való megjelenésre: alkalmat ad nekünk, hogy
felkészüljünk az útra. Alkalmat az imádságra, mikor már a szerszámok, munkaeszközök
kisesnek a kezünkből, de még összekulcsolhatjuk ujjainkat egy-egy imára. Igaz, hogy ez is
könnyebb annak, aki egész életén át gyakorolta. Aki hozzászokott, hogy naponta végezze
imáit, és hálát adott Istennek minden napért, a családjáért és minden áldásért. Aki nem szokott
hozzá ehhez, az nehéz helyzetbe kerülhet. Mert imádság helyett esetleg csak zúgolódás tör fel
a lelkéből, s akkor nem nyer érdemeket a sok szenvedéséért.
Abban bizakodunk, hogy Miklós testvérünk felhasználta ezt az időt, ezt az öregséget
imádságra, vezeklésre és Istennek ajánlotta szenvedéseit, öreg napjait. Akkor válik az
hasznára.
7
I 2014.11.24.
K.T! Kegyes megváltója bűnösöknek a mi Jézusunk. A bűnösök iránti, irgalmát, kegyességét
sokszor kifejezésre juttatta. Egy dologban azonban kérlelhetetlen volt. Itt nem ismert megalkuvást. Ezt
az egyet el nem engedte sohasem: a szivbő1 való megtérést. Ami magába foglalja az őszinte bánatot és
erősfogadás. Épp úgy, mint ma is az Ő egyháza a gyónás szentségében szóba áll a legmegrögzöttebb,
legelvetemültebb bűnözőkkel is. A múltat nem tekinti, arra kész fátyolt borítani Isten nevében de a szíve
jelen állapotára és jövőbeli magatartására kényes ez az Egyház, kérlelhetetlen és szigorú, miként mestere
is: a bánatot és erősfogadást megköveteli. -Jézusnak ez a magatartása a mai evangéliumból a kiviláglik
és ehhez hasonló esetek számtalanszor előfordulnak életében.
6
I 2015.4.22.
Szomorú szívvel állunk meg koporsója mellett, hogy végső búcsút vegyünk sok szenvedést
megért N-től.
Néhány esettől eltekintve csak a templomban találkoztam vele. Így marad meg az
emlékezetemben, amint botjára támaszkodva megáll az ikonosztázion előtt, látszik rajta, hogy
minden porcikájában fáradt, tekintete mégis örömöt sugárzó, mintha azt mondaná: mégis
legyőztem a test nehézségeit, s újra itt vagyok. Ez mindig örömöt, szemmel látható
megnyugvást nyújtott neki.
Vagy lehet elfelejteni azt a tényt, hogy december első péntekjén is kora reggel felkelt, s
elindult a templom felé, hogy szentgyónását, szentáldozását teljesítse? De már csak félútig
jutott el, ott lett rosszul. Jézus szavát juttatja eszünkbe: „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.”
Ez az akarás, ez a jó szándék jellemezte N.-t. Teljesíteni akarta azt, amire Isten meghívta.
6
I 2015.4.22.
Láthatták N-t. Egyre sápadtabb lett, s egyre vékonyabb, egyre erőtlenebb, míg mostanra
egészen kimerült, minden testi ereje elfogyott. Sírba szállásával a kedvesség, finomság,
szerénység távozott közülünk. Gyakran ránk mosolygott. Így tükrözte szíve gazdaságát.
Ez azt is jelentette, hogy ő már réges-rég választott és döntött a jóság és szeretet mellett.
Vannak fiatalok, akik még csak most tájékozódnak, hogy milyen útirányt, milyen életformát
válasszanak. Elhunytunk viszont már régi harcos, és régen eldöntötte a dolgát: ő Isten mellett
és a szeretet mellett döntött. És hisszük, hogy az ő választása volt a legbölcsebb, a
legmegfelelőbb.
6
I 2015.4.22.
„Gyümölcseiről ismerik meg a fát.” (Mt 12,33) „Azért jöttem e világra, hogy akik nem látnak,
lássanak.” (Jn. 9,39)
Már régóta készülődik ez útra N. Többször volt kórházban, meg-megerősítgették, de új szívet
nem adhattak neki már. Egyre sűrűsödő betegségei jelezték, hogy közeledik ez az esemény,
ami most be is következett.
6
I 2014.11.24.
Ha manapság valamely felebarátunkat farizeusnak nevezzük, az a mi szánkból eléggé lesújtó
vélemény, s annyit jelent, hogy „te egy képmutató alak vagy” „Tebenned a látszat és a
valóság nincs összhangban. Te másként beszélsz, és másként cselekszel. Kifelé jámbornak és
istenfélőnek mutatkozol, valójában azonban mit sem törődöl a jámborsággal”
6
I 2015.4.22.
Szomorú szívvel búcsúzunk Ilonka nénitől. Pár nap alatt vitte el a halál.
Igaz, voltak előjelek. Hiszen már pár hónapja is nagyon rossz állapotba került, s akkor úgy
véltük, nem tud többé lábra állni. De nem így történt! Újra megerősödött. Még dicsekedett is,
hogy megint jó étvágya van. Mindez azonban kevésnek bizonyult.
1. Egyedül ő érezte meg, hogy már nem éri meg a tavaszt.
Ebben valóban prófétának bizonyult. Mint ahogy tréfálkoztak is vele, s próféta asszonynak
mondták vallásossága miatt. Mindenesetre bekövetkezett, amit megérzett.
Milyen sokat foglalkoztatta ez a gondolat! Újra és újra felhozta baráti társaságban. Vidáman
beszélt arról, hogy mi hogyan is legyen, ha ő meghal. Mindez azt mutatja, hogy készülgetett,
ímint a költöző madár, amely tudja, hogy mennie kell, ha eljön az ősz.
6
I 2015.4.24.
Vajon miért jajgatnak a harangok olyan bánatosan a mai napon? Miért olyan bús és szomorú
az ének? Mert közeli barátjuk halt meg itt, a harangok gyakori megszólaltatója, aki egy fél
évszázadon át húzta a harangkötelet télen és nyáron, dermesztő hidegben és rekkenő hőségben
rendületlen. Aki ezzel a dallal, a harang szavával köszöntötte a nagy ünnepeket: húsvétokat,
karácsonyokat, pünkösdöket. Aki egy egész falura való népet búcsúztatott el így.
S most a harangok neki szólnak, érte szólnak. Benne van ebben a muzsikában a hálájuk,
köszönetük a fél évszázadra nyúló szolgálatért. És egyben a mi köszönetünket is tolmácsolják.
Sok ismerősnek, barátnak, a hívek közösségének háláját és köszönetét.
6
I 2015.4.24.
Alighogy átléptünk július havára, szent Anna hónapjába, máris meghalt Anna testvérünk.
Sietett, mert nehéz volt neki kivárni a hónap végét. Hiszen csaknem 2 évig szenvedett a
kórházi ágyon, súlyos betegen. Most azonban, Szent Anna havában megkönnyebbülten
távozik az örök élet felé vezető úton, Istene elé, ítéletre.
Ezek szerint Szent Anna, a kis Jézus nagymamája csak számon tartotta és szerette őt, a
pártfogoltját. Nem csoda, hisz ugyanazt a Jézust szolgálta a mi Annánk is, mint Ő.
Eltávozásával az érpataki rózsafüzér-társulati vezetőt vesztettük el. Hosszú időn át teljesítette
ezt a szolgálatot, fáradhatatlanul, különösen szilárd meggyőződéssel.
6
I 2015.4.24.
Óh, Május Királynője, Boldogságos Istenanya, Mária. Ismét eljött a szép május hónapja,
amelyben gyakran énekeljük: „Virágos május, óh Isten hozott, Szűz Mária magának
választott.” S mire elmúlt e hónap, N is eltávozott.
1. Életében is sokszor segítségére volt az Istenszülő szűz.
Nem hiába volt nagy tisztelője a mi N testvérünk. Ki tudja, hányszor mondta el életében az
Üdvözlény Máriát? S ilyenkor megjelenhetett szemei előtt az első köszöntés, amint Gábor
angyal köszöntötte Máriát ugyanezekkel a szavakkal.
Názáretben egy szép bazilikát építettek a kis názáreti ház helyére, úgy, hogy a színes ablakon
az örömhírvétel eseményét ábrázolták, s amint a nap lenyugvóban rávilágít erre a képre,
annak árnyéka bent a templomban egy oszlopra vetődik, s ekkor egy pap lép a templomba
minden nap és az Üdvözlény Máriával köszönti Máriát, úgy, mint egykor történt.
6
I 2015.3.30.
Végre is meg kell értenünk: ott állnak Jézus előtt tanítványai, s azok az emberek, akik követték.
Egyszerű emberek valamennyien: halászok, vámosok. Ezért nem is mindig értették meg egyből helyesen
azt, amit mondott nekik. - Mégis épp nekik mondja: "Ti vagytok a világ világossága. Ti vagytok a föld
sója." Még csak nem is azt mondja, hogy azzá kelllennetek; s törekedjetek erre erőtök szerint. Nem!
Hanem egyszerűen csak így mondja: Ti só vagytok! Fény vagytok a világ számára. Ha így mondta, így
is gondolta!
6
I 2015.3.30.
1.) Hajdan az Úristen Jónás prófétát küldte el Ninive városába, felhívó üzenettel, hogy
tartsanak bűnbánatot, mert különben elpusztítja az egész Ninive városát. – Milyen gondos a
mi Jóságos Istenünk. Te talán haragodban rögtön lesújtottál volna a bűnösre, Ő azonban vár a
megtérésre. Üzenetet küld a niniveieknek, mert Ő az egész világ gondviselő atyja.
Jónás próféta azonban nem akart menni. Miért nem akart? – Mert a niniveiek ellenséges
viszonyban álltak a zsidó néppel. Erős, pogány nép volt és várható volt, hogy ártalmukra
lesznek. Ezért gondolta Jónás: „Uram, elpusztítod ezt a pogány népet? És ezt éppen én
akadályozzam meg? Azt már nem!’ – Ezért éppen ellenkező irányba ment, hogy inkább
megszökjön Isten parancsa elől. – Azóta is voltak pogány, istentelen nemzetek, birodalmak,
és a mindenkor élő emberekben felvetődhet a gondolat: Vajon Isten miért nem pusztítja el
őket? Amint azonban ebből a példából is látod, Isten gondviselő atyja a pogány népeknek is,
meg az istenteleneknek is, és időt ad nekik a megtérésre.
6
I 2015.4.28.
1. Pünkösd ünnepére halt meg a mi testvérünk.
Pedig pünkösd az élet ünnepe, mégis nektek a halállal kell szembenéznetek. Pünköskor az
életnek örvendünk, annak az életnek, amelyet olyan bőkezűen, festői színekkel díszít a mi
Istenünk. Ti pedig az elmúlás jelével, a koporsóval találkoztok most. Pünkösdkor füvet
szórunk templomaink kövére, és zöld ágakkal díszítjük, mert ezzel akarjuk érzékeltetni, hogy
a Szentlélek hogyan újít meg bennünket, és hogyan működik lelkükben. Mert amilyen
gazdagon árad az élet a természetben ilyenkor, a Lélek is éppen így munkálkodik lelkünkben:
alakít, formál minket. Tisztítja és ékesíti lelkünket.
Ti viszont az elhunytra néztek, akinek arcát elhagyta az élet lehellete. Sápadttá vált, izmai
elernyedtek és nincs benne semmi erő. Akit elhagyott az emberi lélek, s csak holt teteme
maradt itt vissza. Ezért vagytok szomorúak.
6
I 2015.4.28.
1. Csodálatos az Isten az ő szentjeiben
- szoktuk énekelni gyászszertartásainkon többször is, refrénszerűen, mintha egyszerre nem is
tudnánk kifejezni ennek a mondanivalóját, és ezért ismételni kell újra és újra. S mintha jó
lenne nekünk is újra hallani, hogy lelkünk megfürödjön ennek bűvöletében, hogy milyen
csodálatos az Isten az ő szentjeiben.
Ez azt jelenti, hogy mi nemcsak a teremtés csodájáért imádjuk és magasztaljuk Istenünket.
Nemcsak a hóvirágért, s nemcsak a gyöngyvirágért, nemcsak a tavaszi napsütésért, amely
még a legzimankósabb telet is legyőzi.
S nemcsak a gondviselő Istent áldjuk, aki 50 évvel ezelőtt összefűzte élete párjának szívével
az ő szívét, s aki annyi éven át segítette őt és oltalmazta, súlyos, nehéz időkben is. Hanem
megcsodáljuk őt szentjeiben is, azokban, akik őhozzá tartoznak, és barátságát élvezik és épp
ezért szentek a szó legtágabb értelmében.
6
I 2015.3.11.
Azt már a hittanos gyerekek is tudják, hogy a Szentírást két részre osztjuk: az ószövetségi és
az újszövetségi részre. És a jobbak azt is meg tudják mondani, hogy 72 könyvből áll a
Szentírás. – Bizony, ha valakinek nincs teljes Bibliája, az nem is ismerheti közelebbről a
Szentírást. Ezért ma egy kicsit ismerkedünk a Bibliával.
6
I 2015.4.13.
Gyászosan csendült bele harangszó az Úrszínváltozást ünneplő falu csendjébe, s meglepődve
kérdezgették: Ki halt meg? Sanyi? Hiszen még olyan fiatal volt.
1. Valóban túl fiatal volt ahhoz, hogy meghaljon.
Igaz, amikor találkozgattunk vele az utcán, láthattuk rajta, hogy nagyon beteg. Egyre inkább
elveszítette testi erejét, és már-már jártányi ereje is alig volt, szinte csak árnyéka önmagának.
Ez a rohamos romlás családi életének széthullásakor indult el nagy sebessége. Ezt a
veszteséget – úgy tűnik – nem tudta elviselni. Egész valójában, egész lényében fájdalmat
érzett emiatt. S ez érhető is, hiszen hasonló eset mindenkit megrendítene. Különösen fájhatott
neki hasonnevű fiacskájának elköltözése, eltávozása. Mert neki csak ennyi volt, ez az egy
gyermek! Munkájának, fáradozásának értelmet ő adott, s elköltözése után úgy nézett maga
elé, a semmibe, egykedvűen, mintha ott kereste volna azt, akit s amit elveszített.
6
I 2015.4.13.
Nehéz szívvel állunk meg N testvérünk koporsója mellett, mert mindössze 33 évet élt, és apró
gyermeki maradtak.
1. 33 éves asszonyka még nagyon fiatalnak számít.
Ha arra gondolunk, hogy a 33 éves asszonykák még a legszebb korban vannak, amikor már
serdülő gyermekeik lehetnek a kicsik mellett, akiknek még nagy szükségük lenne az anyai
szeretetre, gondoskodásra, akkor igazán belénk nyilall a fájdalom.
Eszünkbe juthat ennek nyomán Dsida Jenő verse: Hálaadás
Köszönöm Istenem az édesanyámat, amíg ő véd engem, nem érhet semmi bánat.
Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel, értem éjjel-nappal dolgozni nem restell.
Áldott teste, lelke csak érettem fárad, köszönöm Istenem az édesanyámat.
Köszönöm a lelkét, melyből reggelente imádság száll Hozzád gyermekéért esdve.
Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban. Itt a földön senki sem szeret jobban.
Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat.
Ez volt a múlt! N. szíve csak a messziségből dobban most hevesebben, bánatosan, amikor
Sanyika és Robika így köszöntenék a mamájukat. Mi pedig most könyörögve folytatjuk ezt a
verset:
Te tudod, Istenem, milyen sok az árva, aki oltalmadat, vigaszodat várja.
Leborulva kérlek, gondod legyen rájuk, hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk.
Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, nagy bánatukat takard el, temesd el.
6
I 2015.4.13.
Fiatalember koporsója mellett állunk. Fiatalembert sokkal nagyobb bánattal temetünk, mint
öreget, hiszen az öregről jól tudjuk, hogy előbb utóbb mennie kell, mert ez az élet törvénye. A
fiataloknak viszont élniük kellene még – legalábbis emberi számítás szerint. Amikor az
édesanya világra szülte gyermekét, s amikor az gyermekként játszott testvéreivel, amikor
vidám, gondtalan gyermekévei peregtek, akkor még egy szép, hosszan tartó, boldog életet
álmodtak az ő számára is. Aztán kiderül gyakran, hogy az élet nem is olyan boldog, nem is
olyan szép, és sajnos nem is olyan hosszú, mint szeretnénk és álmodjuk. Újra és újra
bebizonyosodik, hogy a földi boldogság tökéletlen, bizonytalan és múlandó. Tökéletes
boldogságot csakis Istenünk adhat nekünk egyedül.
Még N testvérünk halála is mintha erre mutatna, és ezt az igazságot húzná alá.
6
I 2015.3.23.
A parancsokat is meg kell tartani, hallottuk az elmúlt vasárnap. De vajon milyenek Isten
törvényei? Érdemes nekem Istenhez kötnöm magam? Annyira nagyszerűek, fönségesek,
biztonságosak s célravezetőek ezek a törvények, hogy méltók arra, hogy az egész emberiség
és az egyes emberek komoly áldozatok árán is kitartsanak mellette? – Igen! Az Úristen
törvényei nem olyanok, mint az emberi törvények. Nem ideig-óráig tartók, nem ingadozók,
nem is kérnek tőlünk hiábavaló dolgokat, hanem örök és változatlan mércéi az emberi
cselekedetnek, és nagyon is célravezetőek.
6
I 2015.3.12.
Mekkora sötétségben élt egész életén át ez a vakon született, s milyen rendkívüli
ajándékot kapott az Úrtól, hogy látóvá tette. Egyszerűen csak szólt neki: menj, mosakodjál
meg Siloe tavában.
Sok-sok ember is mekkora lelki sötétségben él, s a Messiásnak nincs nagyobb vágya,
mint hogy megnyissa a mi lelki szemünket is, hogy tisztén lássuk a Célt: Isten országát, s a
hozzá vezető utat.
Mert nem csak a nap fénye, s nem is csak a neoncsövek, reflektorok világíthatják meg
utunkat, hanem tekintetünkből, életünkből is fény áradhat, s ez a mi Urunk kívánsága, hogy
fénnyé legyünk!
6
I 2015.3.24.
Évekkel ezelőtt különös társaságra lett figyelmes egy villamos kalauz. A villamos az erdő felé
haladt egy este, s egy férfi, nő és egy gyermek utazott. A gyermek fel-felnyöszörgött: De
ugye, anyu, nem hagytok ott az erdőben?” Néhány óra múlva azonban a pár gyermek
nélkül jött visszafelé. Kitűnt az újságokból, hogy eltették lábaló a gyermeket, mert a férfi
csak gyerek nélkül volt hajlandó elvenni ezt a nőt. De ezen túl hány és hány eset van, és
szinte évente előfordul, hogy újszülött gyermekét az anya előpusztítja.
6
I 2015.3.24.
Még alig kerültek ki az ősszülők az édenből, alig zárult be mögöttük a kert kapuja, s még alig
kezdte meg az emberiség a küzdelmes, verejtékes életét, máris tragikus képpel találkozunk
a Biblia lapjain: Káin bűntettével.
1.) a történet valamennyink előtt ismerős:
.Káin és Ábel áldozatot mutattak be Istennek és ez az áldozatbemutatás gyilkossággal
végződött. Pedig hol áll egymáshoz a kettő: az áldozatbemutatás és a gyilkosság? Jámbor,
istenfélő gondolatokkal kellet, volna foglalkoznia Káinnak ott az oltár körül: Istendicsőítéssel,
De lám, vannak emberek, akik a legszentebb tetteket is bűnalkalomra
használják fel.
6
I 2015.4.14.
Hirtelen és váratlanul ment el. Milyen messze van tőlünk a holtak országa, és milyen gyorsan
jutunk el oda! – mondtuk nemrég, s nem gondoltuk azt, hogy Ilona testvérünk lesz az, akin ez
bebizonyosodik. Csak néhány másodperc és vége az emberi életnek. Az, aki az előbb még
erősnek látszott, életvidámnak, s akiről azt gondoltuk, hogy hosszú életű lesz mint édesanya,
az egyszer csak már nincs tovább.
6
I 2015.3.12.
Megfigyeltétek már a felolvasott apostoli szakaszt? Évről évre felhangzik ilyenkor a
kántor ajkán Szent Pál. Apostolnak ez a felhívása: Engedelmeskedjetek előjáróitoknak.”
(Zsid. 13, 17-18) Egyházunk, ez a jó édesanya, azért éppen ezt olvastatja fel a mai napon,
hogy három püspökről jusson eszünkbe, hogy nekünk is vannak elöljáróink, főpapjaink,
papjaink, s ha szívünk mélyéből tiszteljük a három püspököt, akkor ebből a tiszteletből
juttatunk a mi elöljáróinknak is, mint pásztoroknak és engedelmeskedünk nekik.
6
I 2015.3.12.
A szentségek szoros kapcsolatban vannak Jézus életével, szenvedésével, halálával,
feltámadásával: a keresztség és a házasság szentsége a kereszthalállal, a papszentelés és az
Eukarisztia az Utolsó Vacsorával, az olajkenet a betániai vacsorán történő olajkenéssel,
amelyről azt mondta Jézus: „Temetésemre cselekedte” (Mt 26,12). A bérmálás, amelyről most
részletesebben szólunk, szintén kapcsolatban van Krisztussal: éppúgy, ahogy az Ő művére a
pünkösd tette a koronát, az volt a teljesség, ugyanígy a bérmálás a teljesség szentsége.
A bérmálás a mindig megújuló pünkösd Egyházunknak és tagjainak életében. Úgy, ahogyan
Ezekiel prófétánál ígéri Isten: „Új szívet adok nektek, és új lelket oltok belétek. Kiveszem
testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek.” (Ez 26,26)
6
I 2015.4.21.
Kongva-bongva zúgtak bele a harangok a csendbe. „Ki halt meg, ki halt meg?”- kérdezgették
az emberek a kapuba állva. Amikor a harangszót meghallottam, ez a szó szaladt ki a számon:
Szegény Laci bácsi! De aztán elgondolkodtam rajta, hogy valóban azt kell mondanunk, hogy
szegény Laci bácsi?
1. Igen! Tagadhatatlan, hogy valaki szegényebb lett ezekben a napokban.
Mindenek előtt szegényebb lett a felesége. Szerető férjét veszítette el, hűséges társát.
Imádságban és munkában, lelki életben és életharcban párját. A megosztott munkát, félgondot,
házassági köteléket özvegyi kenyérrel cserélte fel, megannyi gonddal, meg az
egyedülléttel. Ő valóban szegényebb lett e napon. Szegénységét csak az Úristen tudja befödni.
Csak az özvegyek, árvák Atyja pótolhatja veszteségét. Terhén Ő könnyíthet, magányosságát
Ő oldhatja egyedül. Szegényebbek lettek gyermekei. Akik egy szorgalmas, jólelkű apát
veszítettek el Őbenne. És az unokái, akik a kedves nagyapát annyira szerették.
6
I 2015.4.21.
Igen váratlanul ment el testvérünk. Épp az orvosi rendelőben érte a halál, mégsem lehetett
rajta segíteni.
Sok gyermekes családból származott. Kilencen voltak testvérek! Ez nem volt ritkaság az
akkori időben. Ma talán meg sem lehet menteni az országot az elnéptelenedéstől, s ez súlyos
gondokat vet fel. Például azt, hogy sok a nyugdíjas a keresőkhöz képest. De egyéb családi
zavarok, elválások is keletkeznek abból, hogy a családok nincsenek lekötve gyermekekkel.
Emiatt nem ritkán az első fúvó szél szétsodorja a fiatalokat.
5
I 2014.11.24.
Jézus a bűnösök kegyes és jóságos Üdvözítője. Egy dologban azonban kérlelhetetlen volt: a
bűn elleni harcban. Ebben nem ismert kompromisszumot, nem ismert kivételt sem: Aki
Istenhez akar járulni, annak meg kell hajolnia, megvallván bűneit. Fel kell állnia bűnei
melegágyából, és össze kell törni azok láncolatát, bánattal és jó feltétellel. Mind a kettő
egyformán szükséges: a bánat a múltra vonatkozik, a jó feltétel, pedig a jövőre. Ma erre a jó
feltételre fordítjuk figyelmünket.
5
I 2015.4.22.
1. Ha úgy vesszük, kevés!
Hiszen a jóból sosem elég. A mi testvérünk pedig jól érezte magát közöttünk. Nem fájt
semmije. Nem panaszkodott. Jó egészségnek örvendett, s így szeretett élni. Jó társaságbeli
asszony volt. Szívesen elbeszélgetett, másokat is megvigasztalt, megerősített. Öröm volt vele
együtt lenni, mert olyan volt, mint a napsugár, amely felmelegít bennünket. Az ő körében is
jól érezte magát az ember, mert gyakran nevetett, derűs lelkű volt, s vidámsága átsugárzott
környezetére is.
5
I 2015.4.22.
Mire felderengett Jézus mennybemenetele ünnepének hajnala, mire elénekeltük: „Magasztald
én lelkem, a mennyekbe testesül dicsőségben felemelkedett Urunkat,” akkorra a sokat
szenvedett Gyula bácsi elpihent, s lelke Isten elé emelkedett.
1. A mennybemenetel ünnepe hozta meg számára a szabadulást.
Nem hiába egyre bíztatta őt Ura:„Ne nyugtalankodjék szívetek! Atyám házban sok hely van,
ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. ...Magammal viszlek titeket, hogy ti is ott
legyetek, ahol én vagyok.” Hányszor hallotta ezeket a szavakat a kínszenvedési
evangéliumokban! Akkor még nem gondolta, hogy annyira várja majd ennek a beteljesülését.
Nem gondolta, hogy olyan sokszor felsóhajt majd: Uram, hát meddig? Mikor veszel
magadhoz már? Reszketeg tagjaimban meddig viseljem még a kínt és tehetetlenséget?
Egykori erőm elvesztése nyomán most e gyengeséget! Nos, immár a várva várt hely
reményeink szerint elkészült, s mennybemenetele ünnepén magával ragadta őt az Úr.
5
I 2015.4.24.
Mindnyájan átérezzük fájdalmatokat, gyászotokat, mert a jótól, a kedvestől nagyon nehéz
megválni. S ez a mi veszteségünk, az egész közösségé, hogy gyakran éppen a legjobbak,
legaranyosabbak mennek el. Ezek közé tartozott N. is.
1. Először is hálát adunk Istennek azért a csodálatos öregségért, amit kapott.
Szinte úgy látszott, hogy sosem öregszik meg, vidám volt és életerős. Már-már
közmondásossá vált, hogy mennyire bírja magát. Ha az utcán megindult, senki sem mondta
volna meg, hogy közel jár a 80-hoz. Hála neked, Istenünk, a szép öregségért, amellyel N.-t
megáldottad. A friss, jó egészségért, hogy a betegséget csak hírből ismerte.
5
I 2015.4.24.
Miért ez a sokadalom? Miért, hogy a gyermekek és unokák most mind együtt vannak? Mint
valamikor régen a nagy családi ünnepeken, mikor haza érkeztek látogatóba, hogy
leülhessenek az ünnepi asztalhoz. - Ilyenkor János bácsi olyan volt, mint a madár, amely
körülrepkedi fiókáit, s szinte biztatja őket: egyetek, egyetek, kedveskéim! Ő is gyönyörködött
szép nagy családjában. - Ám most türelmesen viselt, hosszú szenvedés után meghalt
testvérünk. Ezért a sokaság!
5
I 2015.4.24.
Gyermekkorunkban még nimbusza volt az „édesanya” szónak. Sokan nevezték így anyjukat,
és nem is szégyellték: édesanyám.
1. A költészetben és népdalokban pedig magas fokú volt az anyák dicsérete és
magasztalása.
És az ilyen anyák, mint N is, aki nyolc gyermeket nevelt, meg is érdemelték. Milyen
csodálatosak és meghatóak Petőfi Sándor, halhatatlan költőnknek sorai: „Egész úton hazafelé
azon gondolkodám...”. Hasonlóan ír egy másik versében is: Amikor mulatoztak a legények a
faluvégi kocsmában, nem akarták abbahagyni, bárhogyan is kérték őket. Csak amikor belépett
egy sápadt fiatalember és így szólt: „Isten áldja meg kenteket, szegény édesanyám beteg” -
akkor változott meg minden, és a legények szép csendben hazamentek. Bizonyára ők is
szerették anyjukat, és tisztelték a beteg anyát ismeretlenül is.
5
I 2015.4.24.
1. Életed párjával találkozhatsz odaát.
Íme te is elhagysz bennünket? Sok kedves rokon, barát után te is elmész a másik hazába?
Magaddal viszed kedvességed, szerénységed, mosolyod, s lelkednek minden kincsét. Az örök
igazság sarkpontja ugyanis, hogy az igazak magukkal vihetik lelki kincseiket.
A földi kincsek itt maradnak. Itt marad ez a csöndes, faluvégi ház, mellyel, gyermekeiddel
élted mindennapi életed, s mely egyben küzdelmeid tanúja is volt. Ennek helyén állt egy
másik ház, mely boldog családi életed emlékeit őrizte sokáig.
S erre a házassági évfordulóra most ezt az ajándékot kaptad a Mennyei Atyától, hogy
reményeink szerint találkozhatsz életed párjával, ha Isten úgy akarja. 16 éven át végeztettél
érte a szentmiséket, hogy ez a találkozó annál biztosabb legyen. Ezt kívánjuk neked is
mindnyájan.
5
I 2015.4.24.
1. Most eltávozik Julianna. Elmegy az ősök útján.
Amerre apáink, nagyapáink távoztak, s amerre kedves férje elment már élvekkel ezelőtt.
Kedves, barátságos asszony volt, meleg tekintetű. Már a pillantásából észre lehet venni a
vallásosságát az embereknek. Aki nem igazán vallásos, nem szeret a pappal találkozni, s
hamar elkapja a tekintetét. Julianna szerette az Úr Jézust, szerette a templomot és mindazt,
ami hozzá tartozik.
Már hosszú ideje csak a sírnál találkozhattunk vele a novemberi kora délutáni napfényben.
Elüldögélt a sírok mellett, kereste a kapcsolatot az elhunytakkal, majd borongósan nézett a
messzibe, s nézte a lehulló faleveleket, mint aki készülget, s tudja, hogy nincs sok idő hátra.
Ilyenkor átgondolta az életét. Azt az időt, amikor még fiatal volt, s küzdött gyermekeiért.
Amikor egymás után kapta gyerekeit Istentől, s zajos volta ház a gyermekzsivajtól. A szép
napokat, amikor már felnőttek a gyermekek, s vőlegénnyé, szép menyasszonyokká váltak. S
hogy elröppent az idő: egymás után jöttek az unokák! Ő pedig megöregedett, s egyre
keservesebbé vált számára az élet.
5
I 2014.11.25.
Már a tízparancsról is készítettek filmeket. A nézők nem tudnak betelni a szebbnél szebb
felvételekkel és valósággal tapsolnak, amikor egy-egy kép eléjük vetítődik a Bibliából. Az
egyiptomi piramisokat látták és örvendeztek. Majd Mózest, a fáraó lányának pártfogásában
és örvendeztek. Majd ugyanőt a kőtáblával és tapsoltak. S képeket láttak az egyes
parancsokról és örvendeztek. Ám amikor a hatodik parancsra került sor, mindenki némán
ült és szinte meghúzódott a helyén . A közönség úgy látszik találva érezte magát. Meg
aztán úgy tett, mintha nem is nagyon örülnének ennek a parancsnak. Pedig ezt sem lehet
letörölni a kőtábláról és Isten megismétli a mai ember számára is ezt a parancsot is: Ne
paráználkodj!
5
I 2015.4.24.
Ezen a halottak napján bizonyára nagyon csalogatta élete párja már a túlvilágról, és most meg
is indult elhunyt testvérünk az Isten országa felé. Koporsóját szép nagy családja veszi körül:
hat gyermeke, 13 unokája meg a dédunokák. Akaratlanul is eszünkbe jut az esküvői
jókívánság:
1. „Lássad fiaidnak fiait, s a békeséget Izraelben!”
Miért jó látni fiainknak fiait? A kérdés szinte önmagáért beszél. Küzdelem ugyanis az ember
élete a földön. Ebben a küzdelemben a gyermekeink születése, felnevelkedése jelent tartós
örömöt: tudni azt, hogy fáradságunk, s mindennapi életküzdelmünk nem hiábavaló, hanem
rövid távon is, a szemünk láttára kamatozik, gyümölcsözik gyermekeinkben.
Növekedésüket eleinte még csak azon vesszük észre, hogy újra másik cipőt kell venni, a
nadrágja is már csak lábszárközépig ér. Később viszont egyre nyilvánvalóbb rajtuk mind a
testi mind a szellemi növekedés, változás. Egyre büszkébbek vagyunk rájuk, s úgy érzzük,
hogy valami megvalósult álmainkból, terveinkből, valami, ami után úgy vágyódtunk, amit
annyira óhajtottuk.
5
I 2015.4.24.
Gyümölcsöskertben járva - annak idején - gyakran találunk érett gyümölcsökre, melyek
messziről csalogatják a vándort színükkel, illatukkal, zamatukkal. És ha nem vagyunk elég
fürgék szüretkor, akkor egyszer csak jön egy erősebb szél, mely megmozgatja az ágakat, s az
érett gyümölcs megadja magát és lepottyan. Ilyen érett gyümölcsként hullott a mi N
testvérünk is a Mennyei Atyánk kezébe most, hogy visszaadta lelkét neki.
Mint ti is tudjátok, mindez rövid idő alatt történt: hiszen láttátok őt havat seperni a ház körül,
és még a halála előtti napon tréfálkozott a feleségével, hogy csak megvárják a jó időt a
halállal, mert hidegben temetni se jó. És másnapra már agonizált, s rövid szenvedés után
befejezte életét.
5
I 2015.4.24.
„Öreg bácsi reszkető kezével. Mennyit dolgozott nappal és éjjel.
Talpon találta hajnalcsillag és fiastyúk, s a Göncölszekér mutatta neki, merre van az út.”
1. Ebbe a 84 évbe mi minden fért bele!
Mennyi fáradság, küzdelem, azt ti tudjátok a legjobban, akik közelében éltetek fiatalabb
korában is. Ezért szorul össze a szívünk, s ezért keressük a vigasztaló szavakat.
De nem akarunk olcsó és elkoptatott szavakat mondani. Nem kielégítő, ha egyszerűen csak a
jobb jövőről beszélünk, mert ez így nagyon általános és megfoghatatlan és fantáziánk számára
elérhetetlen. Mert úgy vagyunk, mint a hangyák, melyeknek nem lehetnek semmilyen
elképzeléseik az emberi életről, annak szépségeiről, csodákba illő élményeiről, mert nincs is
hozzá képességük, hogy ebbe belepillantsanak. Éppígy nekünk sincs képességünk ahhoz,
hogy fogalmat alkossunk a mennyei örömökről.
5
I 2015.4.24.
Boldog az út, melyen mégy lélek, mert nyugalmas hely készíttetik néked” - így énekeltük az
imént a prokimen énekét. Milyen nagy szüksége volt már N testvérünknek erre a nyugalomra!
Őneki, aki ugyan erős ember volt valamikor, az élettel küzdő, áldozatos ember.
1. Kovács mester létére a legnagyobb fizikai erőt igénybe vevő munkát végezte
Ki tudja, hogy az izzó vason hányszor forgatta meg a nagy kalapácsot? Hányszor melegedett
fel a tűz lángjánál, s mennyit szívta magába a mesterségével járó szénport, füstöt? De a
legnagyobb erő is elfogy egyszer! Így járt a mi testvérünk is. Öregségére elgyengült, s még az
áldott friss levegőt is nagy küszködéssel tudta magába szívni. Mindemellett hősiesen viselte
nehéz terhét, pedig volt elég baja éppen.
5
I 2014.11.25.
Kétezer éve már, hogy a kereszténység elindult diadalmas útjára. Jól tudjuk, hogy pár száz év
alatt mekkora teret hódított. A pogány világ tartóoszlopai megrendültek, összeomlottak, mint
a kártyavár. Vajon hogyan tudtak a keresztény tanok oly sok és épp a legnemesebb szíveket
megnyerni? Miért hagyták el értük bálványisteneiket? Miért mondtak le a kereszténységért
pogány erkölcseikről, szenvedélyeikről, régi életmódjukról? Miért vállalták keresztény
mivoltukért még az üldöztetést is? – Azért, mert a keresztény tanítás valóban ennyivel
fenségesebb, ennyivel különb és igazibb! Ennyivel többet ér!
5
I 2015.4.24.
1. Alighogy elvégeztük a hathetes misét feleségéért, máris készülődött N bácsi
a hosszú útra.
Nem sokáig várakozott! Mint hűséges hitvestárs, aki megesküdött egykor, hogy el nem hagyja
élete párját, most még a sírba is követi őt.
Ha jól meggondoljuk, ez érthető is: hiszen összenőtt sorsuk az elmúlt hatvanegynéhány
évben. Nem is csoda! Ennyi idő örömben és csalódásokban együtt, jó sorsban és bánatban,
családi örömökben és életküzdelemben összeforrasztotta szívüket, életüket:
elválaszthatatlanokká váltak. A halál ugyan megpróbálta szétválasztani őket, de ez még neki
sem sikerült. Testvérünk hitvese után vágyakozott egyre, hogy ő is mehessen. Mintha
lelkében visszhangozott volna felesége kérdése: Mit fogsz tenni magadban, ha én elmegyek?”
Hiába tettek meg mindet vele gyermekei, amit csak lehetetett, hogy még maradjon, s érezze itt
jól magát. Lélekben már annyira összetört, annyira megviselte a gyász, hogy öreg szervezete
legyengült, és ez halálához vezetett.
5
I 2015.4.24.
Betelt a keserű pohár. Csordultig lett öntve fájdalommal, és mindet ki kellett innia N.-nek.
Lábai már alig kaptak vért, egészen elszürkültek, s olyanokká váltak, mint a jégcsapok,
melyek az ereszről lelógnak. Mintha már nem is az ő lábai lettek volna. Csak a fájdalom volt
az övé.
5
I 2015.4.24.
Nincsenek véletlenek az életünkben. Nem véletlen történt ez a halál sem így, ahogy történt.
Ez az idős nagymama éppen elsőpéntek délelőttjén és egyben május elsején halt meg. Én
isteni gondviselést látok ebben a tényben.
1. Az elsőpéntek Jézus Szíve napja.
Május elsejével pedig elkezdődik a Szűz anya hónapja. Gondviselés-szerűen esett e napra ez a
halálozás. Mintegy jutalomként adta neki a Gondviselő, mint régi-régi Jézus Szíve tisztelőnek
és mint Mária leányának. Véletlenül történt volna így?
5
I 2014.11.26.
K. T.! Az első áldozati oltártól évszázadokon, évezredeken át süvít egy hang, amely annyira
elátkozott, hogy sohasem hallgat el. Ez a Káin hangja, és mit mond ez a hang? Egyre csak a
megátalkodottak jelszavát sziszegi: ”nincs bánat!”- A bűnáradat hullámaiból kél ez fel,
dacosan, szitkozódva, átkozódva emeli hangját Isten felé: nincs bánat! – Ezek ugyan a
Megváltóról semmit sem tudtak - sokan közülük – de látod, amott egy fa ága letört Júdás alatt,
s összetörten, megalázva, megsemmisülve a földre zuhan: még sincs bánat!—Azt
mondhatnád, hogy Júdás még nem látta megfeszítve Jézusát, a két lator azonban látta és az
egyiknél még sincs bánat! Százak és százak élnek azóta is a bűn mámorában, akiknél szintén
nincs bánat! – Oh, nem mintha nem ismernék bűneinket! Ismerik és nevetnek rajta. De ez a
nevetés hamarosan sírásra fordulhat.
5
I 2014.11.26.
B./ 1930. július 8-án, az éjszaka közepén egy fiatal újságíró lépett be egy kicsiny párizsi kápolna ajtaján.
André Frossardnak hívták. /A kápolna neve: Rue d Ulm/ Tulajdon képen csak időtöltésből tette, mert egyik
barátjára várt, s pillanatnyilag nem talált annál alkalmasabb helyet a várakozásra. -Frossard Franciaország
egyik falucskájában született, ahol nem volt semmilyen templom a zsidó zsinagógán kívül. Így nem csoda,
hat teljesen vallás nélkül nevelkedett. Szülei, kicsiny gyermekkorától kezdve, a marxista-ateista tanokat oltogatták
a lelkébe, hangsúlyozva, hogy ez az ö vallásuk. -Amit a fiatal ateista újságíró ezen az éjszakán, ott a
kápolnában átélt, azt 40 éven át magába zárta, s nem beszélt ró1a a nagyvilágnak. – Majd csak 40 év után,
egyik barátja unszolására nyilvánította ki egy könyvben. -Ez a könyv 1969-ben jelent meg Franciaországban
és óriási hatást gyakorolt a lakosságra, úgy hogy egyhamar szétkapkodták a könyvesboltokból. Majd más
nyelvekre is lefordították. -A német fordításnak ezt a címet adták: "Isten létezik-én találkoztam vele! „
-_ Háromnegyed részben Frossard életútjának leírását tartazza. Ifjuságának neveltetésének, kiképzésének és
nyilvános tevékenységének első éveit. Csupán néhány oldalon számol be arról az élményről, amely egészen
átalakította és néhány perc alatt ateistábó1 hivő kereszténnyé tette.
5
I 2015.4.28.
Aki nagyon sokat szenved és felajánlja szenvedését Istennek, az nagyon sok érdemet
szerezhet. Akkor vajon milyen gazdag lehet N. a lelkiekben? Ha földiesen akarnánk szólani,
mondhatnánk, hogy az angyalok ilyenkor külön járműveken szállítják el a lelki kincseket.
Csak hát jól tudjuk, hogy a lelki kincsnek nem kell szekér, autó és az érdemeknek nem kell
hely, hisz Isten azokat mind számon tartja.
1. Maga az öregkor is elég megpróbáltatás 93 évesen, vakon, ágy szélén ülve.
Igaz, aki boldogan élvezi javait hosszú életén át, az szeret sokáig élni. Mint a Sirák fia
könyvében olvashatjuk: „Halál, milyen keserű dolog rád gondolni az embernek, aki
nyugodtan ül házában, s gondtalanul él, mindenben szerencsés, s még elég erős ahhoz, hogy
egyedül egyék”. Érdekes, hogy a Biblia ezt szabja mércének, hogy „elég erős ahhoz, hogy
egyedül egyék”, mert a régi emberek is tudták, hogy amikor az ember már rászorul arra, hogy
etessék, mint a gyermeket, nagyon keserves dolog. Ilyenkor már teherként nehezedhet rá a
hosszú élet az elgyötört és türelme végére jutott emberre. Ezért folytatja így a Sirák fia
könyve: „Halál, mily jó, hogy elküldenek ahhoz, aki szerencsétlen, s fogytán az ereje. Az
elaggott őszhöz, kit gondok gyötörnek, aki zsörtölődik, s már nincs türelme.”
5
I 2015.4.28.
A mi Anna testvérünk nem spórolt az életével, hanem odaadta nektek. Erről szól Bódás János
verse: Füst és fény címmel:
De szánandók szegények, kik óvatosan élnek,
S mint a füstölgő tűzhely, spórolnak a szívükkel.
Minden nyílás bezárva, füstölnek, mint a gaz.
Ellengő életük, mely alig-alig moccan
Kitart, keserves hosszan, s keserű és fanyar, orrot, szemet csavar.
Úgy szép a tűz, ha lángol, s nem óvatoskodik,
De leég porig!
Léte nem senyvedés. Füstje, korma kevés, vívja a végtelent.
Pusztítva teremt, s tékozlón osztja szét a fényt, a fényt, a fényt!
Lobogó bátor élet. Ez a szép és ez az igaz.
Ne füstölögjek én sem, mint nyirkos rőzse, gaz.
Milyen is volt Anna testvérünk élete? Egyszer borongós, máskor örvendező, derűs lett az
arca, mert az élete is ilyen volt: a derűs, kiegyensúlyozott, boldog napokat az öregséggel járó
gyengeségek váltották fel. Volt örvendező asszony is. Fiatalságában kedves, szép gyermekei
születtek: Jolán, József, Miklós, László, Mihály és Anna. Ennyi gyermek mellett talpon kellett
lenni. Ennyi gyermek neveléséhez nagy lelki erőre, pontosságra, munkaszeretetre,
áldozatkészségre volt szükség. Sőt, nagy bátorságra, de mindenekelőtt a gondviselésbe vetett
bizalomra.
5
I 2015.4.28.
Az Úr Jézusnak is olt egy Márta nevű ismerőse. Márta, Mária és Lázár testvérek voltak, s
Jézus gyakorta járt hozzájuk, és jól érezte magát a testvérek társaságában. Mária ilyenkor
lábaihoz guggolva hallgatta Mesterét? Márta pedig a vendéglátásban jeleskedett. Mondta is
egyszer felháborodva Jézusnak:„Mondd a testvéremnek, hogy segítsen nekem!” S mi volt az
Úr válasza? „Márta, Márta, te szorgalmatos vagy és sok mindennel törődöl. Mária a legjobb
részt választotta, mely el nem vétetik tőle.” Amikor tehát megdicsérte Mártát a szorgalma
miatt, egyben a „legjobb rész”-nek nevezte tanításának hallgatását. Olyannak, ami „el nem
vétetik tőle.”
5
I 2015.4.28.
Az Úr Jézus megszánta az özvegyasszonyt. „Megesett rajta a szíve”- olvassuk az
evangéliumból. Látta, hogy reménységét, támaszát vesztette el: egyetlen fiát. Ezért állította
meg a halottas menetet az Úr, s ezért támasztotta fel a fiút és ezért adta vissza anyjának. (Lk
7, 11)
Már ezek a szavak is azt sugallják, hogy Istennek különleges gondja van az özvegyekre, a
magányosokra, árvákra. Ha pedig a Bibliába jobban belelapozunk, még inkább megerősödik
bennünk ez a hit és felkiálthatunk: Igen, a mi Istenünk védelmezi a gyöngét, az özvegyet és
árvát.
5
I 2015.4.13.
Illés próféta ünnepe elővecsernyéjének idején gyerekek játszottak a homokbánya környékén.
Kedvenc kirándulóhely. Majálisok színhelye. A gyerek szíve visszahúzott ide. Ezen a
délutánon, amikor a szikrázó napfényben megcsillantak az esőcseppek, ez a ligetes táj
vonzotta a gyerekeket, akik vidáman futkároztak itt, s bukfencet hánytak a puha homokban,
majd ősember módjára barlang építésébe kezdtek az öreg domb oldalába fúrva.
Játszásban első volt köztük e fiúcska, ez a mindig vidám, szőke fiúcska, aki mintha érezte
volna, hogy most kell nevetgélnie, mert hamarosan elfogy a nevetés az arcáról, és lábait
gúzsba köti a kérlelhetetlen halál. Csak néhány percen múlt az élete.
5
I 2015.4.13.
Siratják őt szülei, rokonai. Nekik csak ennyi fiuk volt! Mily sokat vesztettek most!
1. 23 év a legszebb férfikor lehet.
Ekkor már katonaviseltek a legények, és hogy megférfiasodnak abban a katonaruhában! A 23
évesek már szakmát tanultak, számtalan évet jártak iskolába, és diplomaosztáshoz
közelednek. Ifjú erejűket nekifeszítik az életnek, és oroszlán módjára küzdenek.
A 23 éveseknek már készítik a lakodalmi sátort, és büszkén várják azt a gyönyörű napot, fiuk
esküvője napját, s a kedves menyasszonyt és a majdani unokákat. Boldogan néznek a jövő elé.
A mi barátunk azonban mindettől elesett. Az ő élete nem így alakult. Neki nem volt
elsőáldozó ruhája sem és vőlegényi öltönye sem. Ő nem játszott a gyerekekkel vidáman a
gyermekévekben, s nem ült az iskola padjaiban. Neki a májusi virágok nem ugyanazt
jelentették, mint a többi fiatalnak. 23 évesen befejezte életét.
5
I 2014.10.31.
Krisztus Urunk üzenete így hangzik: „Nem, szolgálhattok két úrnak, Istennek és a
mammonnak!” – Ebből még arra is következtethetnénk, hogy Ő elveti a tulajdonjogot, hiszen
az istenszeretettel állítja szembe az anyagiakhoz való ragaszkodást. Ha azonban jobban
átgondoljuk szavait és tetteit, állíthatjuk, hogy elismeri a tulajdonhoz való jogot, a hetedik
parancs alapját, csupán isteni szempontból néz az anyagiakra.
Fontos ennek a dolognak a hangsúlyozása? – Igen, mert ha Isten szerint nincs jogunk a
megszerzett tulajdonhoz, akkor mindenki elveheti a másét, és hiábavaló a hetedik parancs.
Van-e tehát tulajdonjog (1.), s ha igen, mi annak a rendeltetése (2.)?
5
I 2014.10.31.
Egy ókori fali képen Bachus, a bor pogány istenét ábrázolták. Egy hajhón ül, kezében boros
serleg. Feje körül tarka virág-fűzér. Körül rajta mámoros, ittas emberek vígadnak. Feltűnő,
hogy ennek a hajónak vitorlája sincs, evezőlapátjai sincsenek, iránytűje sem. Egyszóval a
bor istenének hajója cél nélkül, minden elgondolás nélkül úszkál a tengeren. A benne
ülőknek mindegy, hogy egy métert előre vagy kettőt hátra megy a hajó, egyet jobbra vagy
balra, nekik láthatóan csak egy dolog a fontos, hogy a boros kancsó tele legyen és így
szenvedélyeiknek élhessenek. – Mintha csak azokat az embereket látnánk, akik nem azon
törik a fejüket, hogy miként tudnák előrébb vinni családjuk sorsát, hanem már felkeléskor
az az első gondolatuk, hogy hol is lehetne italt szerezni minél hamarabb. Délelőtt aztán
ismét ez a legnagyobb gondjuk és délben és délután, este és éjszaka, egyszóval mindig és
így céltalanul, értelmetlenül múlik el egyik nap a másik után, egész életük.
Ma erről essék szó. Mert az 5. parancs előírja, hogy vigyázzunk egészségünkre és az italosság
bűn az egészség ellen.
5
I 2014.10.31.
Gyermekkori olvasmányunk volt Fabel meséje: Egy pásztorfiú legeltette a nyájat a falu
szélén. Unta magát, ezért úgy gondolta, megvicceli a falusiakat, s kiáltozni kezdett: „Jön a
farkas! Jön a farkas!” Az emberek ásóra, karóra kaptak, s szaladtak, hogy megmentsék a bajba
jutott pásztort a nyájával együtt. De bizony, farkasnak nyoma sem volt. Hazudott a pásztor,
becsapta a többieket. Bosszankodva mentek haza, a pásztor meg csak nevetett magában.
Egyszer azonban valóban jött a farkas, s ő minden eddiginél nagyobb kiáltozásba kezdett:
„Jön a farkas! Jön a farkas! De bizony, senki sem hit neki, és senki sem sietett segítségére. –
Kár volt hazudnia, vonjuk le a tanulságot, nagy kár!
5
I 2015.4.14.
Álltam már koporsó mellett nem egyszer. Felhangzott már fülem hallatára jó néhányszor a
gyászos Alleluja. Láttam már sok-sok könnyes szemet, de ilyen fájdalmasan kevés haláleset
nem érintett, mint ez. Meghalt N testvérünk, s azóta ébren is vágtató lovakkal álmodom, és
újra meg újra átvillan előttem a fájdalmas jelenet.
Valóban nagy felkiáltójel ez a halál életünkben, mert Jézus szavát harsogja
fülünkbe:„Vigyázzatok, mert amely órában nem vélitek, eljön az Emberfia.” „Virrasszatok,
mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.”
Valóban, ha valamikor, akkor most meggyőződhetünk arról, hogy a halál nem késik, nem
kérdez és nem is hallgat senkire.
5
I 2015.4.14.
Szomorú téged így látni Veronika testvérünk. Mint aki búcsúzni készül, elmentél
gyermekidhez, a távollakókhoz is, hogy őket is megölelhesd még egyszer, és már csak holtan
tértél vissza. Oda is magaddal vitted bánatodat és szomorúságodat. Mert a szív érzékeny
műszer és könnyen baja esik. A mi testvérünk szívére pedig éppen elég teher és bánat
nehezedett hosszú éveken át.
1. Amikor az ember még gyermek és nincsenek gondjai.
Akkor a szív egészen jól érzi magát. Mint a halacska úszkál a vízben, úgy fürdik a gyermek
szíve a sokféle örömben. Ezért ők még sokat kacagnak. Ez a szívre is igazi gyógyszer: a
nevetés és az öröm. Nem a tabletták és injekciók gyógyítják meg a szívet, hanem csakis a
tartós öröm, nyugodt élet.
Még az arcról és tekintetről is le lehet olvasni, hogy kik a szívbetegek és kik a soron
következő szív-ideggel szenvedők, akik csak ritkán vagy sosem vidámak, hanem mindig
inkább szomorkásak és gondterheltek.
5
I 2015.4.14.
Milyen rövidke ez a földi élet, és milyen cseppnyi ez a kis földi boldogság! Mintha nemrég
esküdött volna meg férjével és kötöttek szent házasságot, s máris itt az elválás ideje. A
kérlelhetetlen halál, a boldogságrontó egy súlyos betegség által elragadta N testvérünket.
1. Pedig milyen szépen indult: májusban született.
Mint az orgonavirág és más tavaszi virágok. Ez azt szimbolizálta, hogy örömre született erre
az életre, hogy mint a virág nyíljon és illatozzék, s majd gyümölcsöt teremjen. Így az ő élete
is kinyíljon és kiteljesedjék gyermekeiben, unokáiban. Ez meg is történt valójában. Mégis
becsapva érezzük magunkat, mert azt reméltük, hogy tovább marad. Úgy reméltük, hogy
minden téli és nyári szünetben fogadja majd unokáit, nevelgeti őket, dédelgeti, és lesznek még
szép napjai, miket együtt tölt velük, s majd egészen megöregedve megy el. Annál is inkább
volt erre esélye, mivel hosszú életűek a rokonai, akik megöregedve is megérték fiatalasszony
húguk halálát.
5
I 2015.3.9.
A régi néphit szerint Isten látványosan megbünteti a hamisesküt. Azt tartották ugyanis, hogy
aki esküre emeli jobb kezét az ég felé, s hamisan esküszik, azzal bünteti Isten, hogy jobb keze
elfeketedik, elszárad, sőt még a sír sem veszi be, hanem kidobja. Nos, az Úristen persze nem
siet ennyire a büntetéssel. Egyébként is mindenki saját magát bünteti meg, ha elfordul Isten
kegyelmétől. Mindenesetre az elgondolkodtató, hogy hány elszáradt kezű ember járna
köztünk, ha minden hamisan esküvő megkapná büntetését. Mert bár keményen szól Isten
parancsa: Isten nevét hiába ne vedd!” – mégis sokan visszaélnek Isten nevével és hamisan
esküdnek.
5
I 2015.4.14.
Szinte évente koporsó mellé állít titeket a halál. S nagy fájdalom nektek, hogy szinte nem is
tudtatok tőle elbúcsúzni, oly hirtelen ment el. Fájdalom, hogy nem tudtatok rajta segíteni, és
nem tudtátok meghosszabítani az életét. S fájdalom, hogy nem gondozhattátok őt, és nem
érezhettétek meg, hogy miben lehetnétek segítségedre. Mert ő sokszor elment beteg
testvéréhez és gyakran kisegítette, ő maga azonban már nem fogadhatta el a gondozást és
betegápolást.
5
I 2015.4.14.
Erre a koporsóra az van írva: élt 57 évet. Így halt meg, fiatalon. Látszólag egészséges volt és
erős. De a látszat gyakran csal. Mert lám nagyon is súlyos betegsége volt, és ez el is vitte.
Ezért fáj a szívetek, s ezért gyászos az ének.
1. A legmagasabb ember volt a faluban.
Szépszál ember, ahogy szokták mondani, igazi katonának való. Így vetődik fel bennünk a
nagyság gondolata. Megkérdezhetjük, hogy ki is a legnagyobb közülünk?
Tudjuk, hogy egy alkalommal az apostolok is erről vitáztak, hogy ki a legnagyobb közülük.
Amikor Jézus ezt megtudta, így oktatta őket: „Ha valaki első akar lenni, legyen a legutolsó,
mindenkinek a szolgája.” (Mk 9,33) Más tehát a földi mérce és más az égi. Mert a világon kik
az elsők? Akiknek a legszebb házuk van, legjobb állásuk, legtöbb pénzük vagy legmagasabb
rangjuk. Isten előtt mindez semmit sem ér, hiszen szolga és úr egyformán mezítelenül áll
majd színe előtt, és senkisem viszi magával sem rangját, sem kincsét. Isten előtt egyedül a
lelki gazdagság számít.
5
I 2015.4.14.
Milyen hamar ment el tőlünk! Még nem is hallottuk, hogy ilyen súlyos beteggé vált. Az év
elején még csak amolyan gyengélkedő volt. Orvosi kezelésre járt, de ott élt benne a remény,
és családja tagjaiban is, hogy felépül, és hosszú éveket tölt majd családja körében. Nem így
történt! A súlyos betegség 3-4 hónap alatt tönkretette, és magával ragadta a sír felé. Ennyi volt
az élete: ez az 58 év.
1. Mennyi jó volt benne és mennyi nehézség?
Korán árvaságra jutott. Előbb az anyját vesztette el kicsi korában, majd az apját is, mert
agyonlőtték a háborús években. Ez felmérhetetlen szomorúsággal tölthette el, ami kihatott
egész életére.
5
I 2015.4.14.
Mindig megrettenünk, ha motorizált világunkban közúti baleseteket hallunk. Összeborzadunk,
hiszen hányan és hányan vannak, akik így mennek el. Sok az idős gyalogos is, mert ők már
lassabbak az átlagnál, gyakran figyelmetlenebbek is vagy esetleg a látásuk, hallásuk sem
olyan, mint lenni kellene. Amennyi öröme van a világnak a közlekedés felgyorsulásában:
autózásban, motorozásban, épp annyi a bánat is amelyet okoznak, sokszor pedig egyenesen
égbekiáltó, amit eredményez.
5
I 2015.4.15.
Nehéz búcsút venni attól, aki közel állt hozzánk, akit szerettünk. Nehéz a családnak elválni N
testvérünktől. De nehéz elválni a közösségnek is tőle, attól, aki rendszeres templomjáró volt
és most ennyivel kevesebb férfi lesz a templomunkban. S nehéz megválni azért is, mert
vezetőségi tag volt egyházközségünkben, és mint munkatárs besegített az ügyek intézésben.
Még csak féléve, hogy betegsége jelentkezett, a napfényes tavasz idején, s mire borongós ősz
lett és a fákról lehulltak a levelek, az ő élete is véget ért e földön.
5
I 2015.4.15.
Fájdalmas szívvel állunk meg e koporsó mellett, mert előttünk áll, hogy milyen életerős,
életvidám ember volt egykor, és ím’, a halál martaléka lett: tragikus hirtelenséggel távozott
körünkből.
Eszünkbe jut Jézus imája, melyet a kereszten mondott:„Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem
tudják, mit cselekszenek.” Mi is így ajánljuk fel mostani szertartásunkat, imáinkat, énekeinket
érte Istennek: fogadd őt irgalmasságod karjaiba, mert nem tudja, mit cselekedett!
Nagyon megtámadta őt a betegség az elmúlt évben. Egészen kicserélte. Ezért, amikor
rágondolunk most, nemcsak ez az egy év kell, hogy eszünkbe jusson, hanem az egész élete.
5
I 2015.4.15.
Nemrég temettük el a ház gazdáját, s máris itt kell lennünk, hogy feleségét is eltemessük. A
teher, a családfő elvesztése legjobban tehát N testvérünk lelkét nyomta. Mert magányossá vált
azóta. Igaz, furcsa ezt mondani, hogy egy nagymama akinek 7 gyermeke, 14 unokája, s
menyei, vői, dédunokái vannak, magányossá válik, de ez az igazság.
5
I 2015.4.15.
1. Mérhetetlen fájdalom érte most a családot.
Miként a nyári gomolyfelhők hirtelen keverednek az ég alján és gyakorta tüzes villámok nyila
hasítja az eget, oly hirtelen jöttek e gyászfelhők, és villámként nyilallt a fájdalom a szívébe,
hogy aztán magával ragadja őt a halál szerettei köréből az örökkévalóság felé. Arra
számítottatok, hogy a munkás évek után éveket él - hiszen eddig életét lekötötte a munka, a
küzdelem. Évtizedeken át járta az országot, vitte a tarisznyát, hogy munkája nyomán valami
új, valami szép szülessen. - Vállalta a távollétet is, hogy a fekete vonat hozza és vigye, mint
annyi más szabolcsi embert, vasárnap délután el, s szombaton haza. Most végleg el kell
mennie, s ezért olyan fájdalmas a búcsúzás.
5
I 2015.4.15.
Milyen sokan halnak meg ebben a hónapban! Köztük van N testvérünk is.
Pedig a szeptember az ő hónapja, hisz most lett volna a születésnapja. Bizonyára eszetekbe jut
az a sok szép születésnap, amit együtt ünnepelhettetek.
1. Mert az anyu szüli napja a legtöbb családban nagy eseménynek számít.
Olyankor tudunk valamit megköszönni a sok jóságból, törleszteni valamit az adósságból az
anyák fáradozásaiért, a sok finomságért, amelyekkel tápláltak bennünket, s azért a
melegségért, szeretetért, ami szívükből kiáradt annyi éven át. A gyerekek is ilyenkor
köszönhetik meg a gondoskodást, anyai aggódást, s azt a sok napsugárt, ami anyai szívükből
kiárad és felmelegíti a növekvő gyermekek szívét.
5
I 2015.4.17.
1. „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád…”
Így énekeljük egyik énekünkben. S magunk is érezzük, hogy napról-napra közeledünk
valamennyien sorsunk beteljesüléséhez: halálunk napjához és Istenünkkel való találkozásunk
percéhez. Legalábbis ezt reméljük.
A mi István testvérünk már elérte a földi élete végét, és Isten színe elé áll, hogy elszámoljon
tetteivel. S abban bízunk, hogy sok betegsége, hosszantartó szenvedésének súlya alatt lelke is
megérett arra, hogy – imáitok segítségével – kedvező Ítéletben részesüljön.
Csak pár évvel előzött meg bennünket, így már mi is énekelhetjük: Közelebb, közelebb
Hozzád, Uram.
Testvérünk nem érhette meg a híres István napot, neve napját, melytől csak pár nap
választotta el.
5
I 2015.4.20.
Amikor a nyári viharban kicsavarja egyik szép fánkat a szél, akkor is szomorkodunk. Mert
ágai között madarak csiviteltek, és vidám énekükkel dicsérték Istent, és felvidítottak
bennünket. Árnyéka alatt gyermekek játszottak, kosaraikba szedték a tavaszi virágokat, és
egymáskezét fogva körbe álltak rajta, és körjátékkal szórakoztatták magukat és bennünket. S
ott üldögéltek az öregek is lombja alatt. És ez a szál fa évtizedeken keresztül állta az idők
rohamait, hatalmas ágai földig hajoltak a viharban, de akkor is uralkodott a környék fái felett.
És most a vihar kicsavarta, csak nézünk rá szomorúan, bánatosan. Azt suttogjuk felé: te voltál
a büszkeségünk, a vándor megpihent árnyékodban, elrejtőztünk lombjaid alatt a nyári
napfénytől. De most mindennek vége!
5
I 2015.4.20.
Azt gondolom, hogy sokan szeretnének olyan körülmények közt meghalni, mint N néni, mert
minden jel arra mutat, hogy a legjobban felkészült erre a percre.
1. A legfontosabb: elvégezte húsvéti gyónását.
A gondviselés úgy hozta, hogy nagyszombaton azok a hívek, akik akarták, megbánva
bűneiket részesültek a megtisztulás szentségében. N néni is sorba állt ott. Egy kicsit fáradtan,
lihegve érkezett, látszott rajta, hogy törött, beteg. Még utolsó gondolatai is a fia körül
forogtak. Egy anya ugyanis nem tagadhatja meg magát. A fia jövője, sorsa minden anyának
központi gondolata. Így nem csoda, hogy ő is fiára gondolt még ekkor, az utolsó órákban is.
5
I 2015.4.20.
Roppant nagy a gyász: elment a szorgalmas asszony, az édesanyátok.
1. Az ő kezébe futottak össze a szálak, és úgy érezte, hogy személy szerint
felelős mindegyiktekért, sorsotokért.
Nem csak addig, amíg gyermekek voltatok, s ő nevelt titeket és gondoskodott rólatok. S nem
csak addig, amíg iskolába jártatok, és ő szinte tolt benneteket az iskolai lehetőségek
kihasználása, az érvényesülés felé, hogy biztos állásotok legyen, és helyetek az életben. Azt
éreztem, hogy a falusi élet bizonytalanná vált, és szegényes, sok munkával jár, és ezért jobb,
ha elmennek a gyerekek a magasabb életszínvonal és jobb munkalehetőséget kínáló városi
élet irányába.
5
I 2015.4.21.
Hirtelen és fájdalmasan köszöntött rátok ez a gyász. Nem gondoltátok, hogy ilyen váratlanul
elköltözik N. Még jó két hete részt vett kis sógora esküvőjén. Odafelé menet egy-egy lócán
megpihent, mert gyűjtenie kellett az erőt, amikor azonban ott volt, szíve vidámságba öltözött.
1. Vidám természetű ember volt. Szerette a jó társaságot. Ott könnyen
feloldódott és jól érezte magát.
El kell oszlatni azt a tévhitet, hogy a vallásos embernek - a vallási törvények miatt -
szomorúnak, mosoly nélkülinek kell lennie, gátlásosnak és visszahúzódónak. Ez messze nem
így van. Ezért is a mondás: ha valamelyik szent szomorú volna, az nagyon szomorú szent
volna! Pontosabban nem is lenne igazán szent. Hiszen a szentek életvidámak, és éppen az a
választottságuk jele, hogy még a megpróbáltatásokat is hősiesen, derűs lélekkel viselik el.
4
I 2015.4.21.
Fájdalommal tör fel az énekszó lelkünkből, mert meghalt a mi testvérünk. Mindnyájan tudjuk,
hogy nagy beteg volt. Hosszú éveket át hordta a betegség keresztjét, de hogy ilyen hirtelen
meghal, ezt senki sem gondolta, bizonyára ő sem.
1. Teljesítette földi feladatát.
Vigasztaljon titeket ez a tény!
Négy gyermeket nevelt fel, anyai szívének melegével. Ezt a szeretetet hangsúlyoznunk kell,
mert egyre világosabb mindenki előtt, hogy szeretet nélkül olyan a gyermeknevelés, mint az
építkezés malter nélkül. Nemrég olvashattuk az újságban, hogy Pest környékén egy öreg
mamának a házát egyszerűen elvitte a szél, mert saját maga építgette, és szinte csak egymásra
rakta a téglákat malter nélkül. Így is lehet építeni házat, de nagy kérdés, hogy meddig tart az
épület?
4
I 2015.4.21.
Szertartásunk törvénye szerint fehér ruhában jöttünk e temetésre, hogy ezzel is érzékeltessük
az Úr feltámadásának hatását. Azt, hogy örömet és vigasságot hozott ránk, és ez
meghatározza életünket és még gyászunkat is oldja.
Mindemellett gondoltam arra, hogy piros ruhában temetünk, mégpedig éppen abban a
ruhában, amelyet ő varrt templomunk számára, s ezzel mi is úgy teszünk, mint azok a
testvérek, akik sírva mutogatták azokat a ruhákat, melyeket Dorkász varrt a szegények,
rászorulók számára. Mi is így állunk most az Úr Jézus elé, és mutatjuk azokat az egyházi
ruhákat, melyeket varrt: „Nézd, Jézusunk! Ezeket mind N. varrta, a te dicsőségedre,
egyházunk javára, ajándékként. Ez is mutatja irántad való nagy szeretetét, elkötelezettségét.
4
I 2015.4.22.
Lám, mára a te sorsod is beteljesült Anna testvérünk.
1. Betelt a keserű pohár, melyet te kiürítettél teljesen.
Gyermekeket szültél házasságod során, a halál pedig, mint a kóbor farkas, egyenként lopkodta
el mellőled őket. Így temetted el sorjában férjedet, fiaidat, lányodat. Sándor fiadat 31 évesen,
Jánost 46 évesen, Józsefet 32 évesen és az idén 45 évesen Anna lányodat is. Ez már több volt
a soknál! S ezt egy anyának már nem lehetett elviselni. A Bibliából olvassuk: „Ráchel siratja
fiait és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek.” A te könnyeid is kiapadhattak az utóbbi
húsz év alatt, hiszen a legmélyebb kút is kiürül, ha mindig húzzuk belőle a vizet. Így neked
sem voltak már könnyeid!
4
I 2015.4.22.
Csendesen, szinte észrevétlen eltávozott körünkből N testvérünk.
1. Az édesanyák egyébként is észrevétlen tesznek sok jót.
Észrevétlen élnek családjuk javára. Mint ahogy a Nap is ott van az égen mindenkor, télen és
nyáron és meleget áraszt felénk akkor is, amikor felhős az ég, épp így az édesanyák is a család
meleget árasztó napjaként ragyognak életünknek égboltján. Mire eljön az ideje, újra meg újra
az asztalra kerül a gőzölgő étel, újra és újra rend és tisztaság vesz körül bennünket. S még a
nagyocska, tizenéves gyerek is azt kérdezi: „Ki takar be engem, édesanyám?”- mert még
nekik is jólesik egy búcsú-puszi, egy kis simogatás a mamától, egy-egy utolsó jó szó.
4
I 2015.4.24.
Most amikor elbúcsúzunk Márta nénitől, nekem fülembe cseng a szava, amellyel vágyakozott
a templom után az öreg néni. Mert egyetlen lányához húzódott öregségére, de így persze a
kistemplomot nem lehetett utána hozni. Távol került tőle az, amelynek szomszédságában élte
le addigi életét.
1. Templomos asszony volt!
Könnyen is tehette, amíg ott lakott a templom mellett: kapta-fogta magát, és könnyen odaért.
S egy ilyen előkelő, kedves szomszédot nagyon meg kell ám becsülni! Márta néni becsülte is,
s szeretett minden szertartáson részt venni.
4
I 2014.11.25.
Ismerjük a Bibliából Nábotnak és szőlőjének történetét. Nábot a gonosz Ákáb király és a még
gonoszabb Jezábel királyné idejében élt, több száz évvel Krisztus előtt. Szőlője a királyi kert
közelében terült el, és a kapzsi király ezt mindenáron meg akarta szerezni magának. De
nehezen ment a dolog, mert Nábot ragaszkodott a szőlőséhez. – “Hogyan is adhatnám el –
érvelhetett – hiszen ez atyai örökségem és ebben van minden vagyonkám?! Semmi áron nem
eladó!” – A királyné azonban nem nyugodott ebbe bele: Hamisan megvádolta őt a bíróság
előtt, hamis tanúkat is fogadott, hogy elpusztíthassa őt, így vagyona a királyra szálljon. Ez
sajnos így is történt. A királyné erőszakkal, gyilkosság árán is megszerezte a szőlőskertet,
pedig Isten hetedik parancsa előírja: Ne lopj!
4
I 2015.4.24.
Íme te is elmégy közülünk, kedves N bácsi! Ravatalodon ott pihentél a tisztaszobában, a
szentképek között. Fejed fölött Jézus szíve kép, s Mária kép.
1. A könnyező pócsi Szűz képe.
A pócsi Szűzé, akit úgy tiszteltél, akinek kegyképéhez oly sokszor elzarándokoltál, hogy
leomolj lábainál, ott a szent helyen, ahol ezrek borulnak le, s ahol annyira átérzi az ember
Isten közelségét. A pócsi Szűzhöz siettél sokszor, oda, ahol úgy érzi az ember magát, mint
Jákob érezte, amikor egy égig érő létrát látott, amelyen az angyalok és le és fel jártak, s
fölöttük állt az Úr, és szólt:„Az Úr vagyok, Atyáidnak Ábrahámnak és Izsáknak Istene. A
földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom... Nézd, én veled vagyok... Mindenütt
oltalmazlak, ahová mégy. Nem hagylak el.” Ő pedig felébredt álmából és így szólt: „Valóban
az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.”
4
I 2015.4.24.
Néhány hete még az udvaron járkálgatott Mari néni, majd hazakerült a kórházból, s gyerekei
hosszas ápolásra számítottak, s lám pár nap alatt minden megfordult, és ő itt hagyott
bennünket. Ezért ad most hálát, hogy lábon hordozta betegségét, gyöngeségét és nem volt
hosszasan ágyban fekvő. S megköszöni Istennek szép, hosszú életét is, mely épp annyira
nyúlt, hogy már elég is volt neki is belőle és semmi sem hiányzott hozzá.
4
I 2015.3.30.
„Melyik mester felejti el, hogy gondoskodjék alkotásáról? Ki adja fel és bocsátja el magától,
amit legnagyobb jóságában létrehozott?” – kérdezi Szent Ambrus. Valóban így van. Csak a
gyermek tesz-vesz céltalanul: egyik kezével homokvárat épít, másikkal lerombolja. Az érett
gondolkodású alkotók nem így! Gondoskodnak alkotásukról.
Napóleon császárról mondják, hogy minden aprósággal is törődött. A legutolsó közlegény
cipőfűzéjével is. „Mindig dolgoztam – mondja később –, egész idő alatt vállamon hordoztam
a világot.”
Csak az Isten lenne talán olyan, mint a gyermek? Talán éppen ő nem gondoskodna
alkotásáról? Megalkotta a világmindséget, ezt a remekművet, s megindította a roppant
világgépezetet, s aztán meg félrevonult? „Járjon, ahogy járni akar!” – ezt mondta magában?
Nem! Isten gondoskodik a világról: fenntartja és kormányozza azt.
4
I 2015.3.30.
Az aprópénzre is szükségünk van az életben, nemcsak a nagyra! Sőt azt mondhatjuk, hogy az
apróra még gyakrabban rászorulunk, többet van forgalomban, többször használjuk, tehát így még
nagyobb szükség van rá mint nagyra. Mert a boltokban is megáll az élet, ha nem tudnak visszaadni!
Szaladgálhatsz egyik botból a másikba.
A mai evangélium a felebaráti szeretetre tanít bennünket. A felebaráti szeretnének is van nagy
pénze. A legnagyobb pénzzel itt az fizet, aki mint Jézus, életét adja társaiért szeretetből. Vagy csak
veszélyezteti: A fuldokló után ugrik a folyóba, az ájultért bemegy az égő házba a lángok közé. Karját
tartja az emeletről lezuhanó alá, hogy ölébe foghatná és csökkentse az esés nagyságát. - Mégis azt kell
mondai, hogy gyakrabban van szükség a felebaráti szeretet vonalán is az aprópénre vagyis kicsiny
dolgokban kell kimutatnunk, hogy komolyan vesszük Jézus parancsát és igyekszünk szeretettel lenni
egymás iránt.
4
I 2015.4.24.
Megdöbbenést jelentett mindenkinek N testvérünk hirtelen halála. Betegség nem kínozta
különösebben. Szemei elevenek, nézése tiszta volt, sok fiatal megirigyelhette volna.
Megrendelte a böjtös ebédet is lányánál, mint egy szokás a jobbaknál, sőt már a húsvéti ételek
rendjét is kitárgyalták együtt. Szóval nem a halára készült, hanem az élettel foglalkozott.
Ha nem jön ez a balesete, vagy lett volna valaki a közelében, még élhetett volna.
4
I 2015.4.28.
1. Csendesen elpihent a mi öreg testvérünk
A Mennyei Atya megvárta, hogy megérje köztetek a 88. születésnapját is! - Nekem tetszik ez
a 88-as szám. A 8-as számot a régi népek is jó számnak, tökéletes számnak tartották, mert ezt
folyamatosan lehet írni, vagyis nincs sehol sem vége ennek a számnak. Ezért tökétesnek
mondható. Így együtt pedig ez a két nyolcas, a 88, különlegesen szépen hangzik, ha egy
ember életéről mondjuk el. Szép, hosszú életet jelez, mely mindenképpen Isten különleges
áldása. Így Anna néni élete valóban kerek egésznek mondható földi vonatkozásban.
Olyannak, amiből már semmi sem hiányzik, egyetlen év sem, mert ennyi idő alatt teljesíthette
földi hívatását, küldetését.
4
I 2015.4.28.
Bekövetkezett az, amitől féltetek. Ami már jó előre elszorította szíveteket, s fájdalomba,
remegésbe hozta bensőtöket: meghalt édesanyátok.
1. Anyák napja táján halt meg.
Még megérte ezt a kedves napot, amikor minden virág kevés volna ahhoz, hogy méltóképpen
köszöntsük a jó édesanyákat. Azt a napot, amikor a legtöbb dísztávirat érkezik a távollévő
gyermekektől, vagy SMS, telefonüzenet, mert a messze élő gyermekeknek is eszébe jut az a
kis falusi öregasszony, aki fekete kendőjében, botjára támaszkodva lépeget, tipeg a ház körül,
s aki mindemellett a legtöbbet adta nekik: az életet, a jó nevelést, kedvességet, szeretetet. Aki
pedig megteheti, az megindul, és személyesen keresi fel anyját e napon, hogy ha esetlenül is,
zavartan is, néhány keresetlen szót mondjon, ami mégis szívből jövő köszönet mindenért.
4
I 2015.4.13.
Soha nem ad már többet a gyerekek kezébe könyvet (Könyvterjesztő). Izgalmas regényeket a
fiataloknak, klasszikus műveltséget sugárzó irodalmi értékeket az értelmiségi rétegnek, felnőtt
olvasóknak. A gondolat, amely egyébként szárnyakon jár, általa már nem terjed. Kezéből
kiesett a könyv. Nem olvas, s nem ajánl könyveket másoknak sem.
1. Vajon az Isten nem küldött neki jeleket?
- kérdezhetnénk. Nem kapott figyelmeztetést, hogy kevesebbet dolgozzon, s fogja vissza a
munka iramát? Azt hiszem, hogy ezt nem mondhatjuk! Hiszen sajnos, már volt egy enyhébb
kimenetelű infarktusa, amiből pár nap alatt gyógyult. Ehhez képest minden bizonnyal többet
dolgozott testvérünk, mint amennyit szervezete még elbírt az első infarktus után. Mindez
azonban már nem javít a helyzeten, el kell fogadnunk a megmásíthatatlant.
4
I 2015.4.14.
Már 10 éve, hogy meghalt N testvérünk felesége, aki akkor 38 éves volt. Most követi párját.
1. Két gyermekük most már teljesen árva maradt
Egészen a rokonok szeretetére, támogatására lesznek bízva. Tőlük kapják meg most már
mindazt, amit az elhunyt szülők már megadni nem tudnak: gondoskodást, szeretetet, hogy
mindig érezzék, hogy nincsenek egyedül ezen a világon, mindaddig, amíg felnövekedve ők is
családba nem kerülnek, hogy majd saját családjuk megtartó keretei között találjanak újra
védelmet, szeretetet, gondoskodást és megértést.
A Szentháromságos Isten ugyanis azt akarta, hogy mint ahogy ő, az egy Isten, az Atya, Fiú és
Szentlélek hármasságában, benső harmóniában él végtelen boldog életben, úgy a képmására
teremtett ember is hármasságban éljen, vagyis a családban: az apa, anya és gyermekek
hármasságában egy életen át, míg be nem telnek földi életének napjai.
4
I 2015.4.14.
Derült égből villámcsapásként következett be testvérünk halála.
1. Nem számított rá a családja, hiszen örömre voltatok felhangolva.
Családi lakodalmak, eljegyzések vidámították a szíveteket. A szépen növekvő unokák és
felnőtté érő rokon lányok helyet követelnek maguknak az életben, ami nagyon is természetes.
Nem számított erre a közösség, amelynek egyik legbuzgóbb tagja volt Margit asszony.
Nagyon szerette az Isten házát. Szerette az imádságot. Szeretett Isten közelében élni. Úgy
fürdött lelke Isten kegyelmi sugaraiban, mint a növények a tavaszi napfényben. Nála nélkül
nem volt vecsernye, rózsafüzér, lourdes-i búcsús imádság, összejövetel. Mennyire szerette az
éneket, és mennyire szeretett énekelni maga is. Ráadásként a testvérének pap fia van. Ez is
sokat elárul.
4
I 2015.3.12.
Mit gondoltok, Krisztus Urunk mivel ért el akkora hatást apostolai körében, hogy Júdás
kivételével mindannyian vértanúságba mentek érte? Talán bizony pusztán a szavaival? Ó,
igen! „ Ember így még nem beszélt - mondogatták mindazok, akik hallgatták bölcs, felemelő,
mindenki számára érthető tanítását. Mégis úgy gondolhatjuk, hogy ha a szavak csak
magukban lettek volna. Ki tudja!
4
I 2015.4.15.
Váratlanul ment el Mihály testvérünk. Bár már régóta betegeskedik, most mégis olyan
hirtelen történt mindez.
1. A neve bibliai eredetű.
Isten legkitűnőbb, leghűségesebb angyala, s egyben az angyali seregek fővezére viseli ezt a
nevet, amely annyit jelent: „Mi-cha-él” vagyis kicsoda olyan, mint Isten.
4
I 2015.4.15.
1. Jó testvéretek volt.
Élete innen indult, e szabolcsi faluból, a szülői házból. S mennyire szeretett titeket. Szívesen
töltötte itt idejét. S bár messze vidéken élt, szíve visszahúzta ide közétek.
Vajon mennyire volt boldog ő? Ezt a tényt bizonyára befolyásolta, hogy gyermekkori
betegségének nyomait hordta egész életében. Mert akkoriban még nem voltak védőoltások,
mint napjainkban. Ismertem egy hasonló sorsú asszonyt, aki sokat varrogatott, kötözgetett,
tésztát készített és üldögélt az ágyon egész nap. Ami különleges volt benne, hogy az
átlagosnál finomabb lelkű volt, érzékenyebb és vallásosabb. Ilyennek képzelem N.-t is. Így
lett ő is mélyen érző asszony, akinek különleges szeretet és ragaszkodás lakott a szívében. Ez
az oka annak is, hogy ti is ennyire szerettétek őt, hiszen a jót, a kedveset, melegszívű embert
könnyebb szeretni.
4
I 2015.4.15.
Mennyire siratta Mária testvérünk tavaly a testvérét a temetésekor. A jajszó nem szűnt meg
ajkáról fakadni. Ki gondolta volna, hogy egy éven belül követi őt? Az említett temetésen is
kitűnt, hogy mennyire melegszívű és kedves volt. Az a tény, hogy testvére gyermekeit
mennyire kedvelte, akik előtte nőttek fel, s félig-meddig az övéi is voltak. A gyermektelen
asszony tudja így szeretni testvérei gyermekeit. Az, aki gyümölcstelenül maradt, és nem
adatott meg neki, hogy ő is életet adjon. Hogy ő is fürdethesse a parányi csöppségeket, s hogy
az ő nyakát is átöleljék, s arcát ezernyi csókkal fonják be gyermekei. Ezért ti is, akik a
koporsója mellett álltok gyermeki szeretettel, anyaként tisztelhetitek és sirathatjátok őt. Így
érthető a gyászotok.
4
I 2015.4.15.
János testvérünk halála alkalmával újra koporsó mellé kényszerít bennünket a halál. Gyorsan
és hirtelen ragadta őt el körünkből. Hiszen nem volt túl idős. 67 évet ajándékozott neki a
Gondviselés munkálkodásra, jócselekedetekre. S nem volt hosszas beteg sem, s Ő maga sem
tudta, hogy a gyilkos kór már benne lappang, és hogy orvoshoz kellene fordulnia.
1. Betegség
Tanulság ez. Amikor látjuk, hogy hozzátartozónk sápadozik, panaszkodni halljuk, küldjük
orvoshoz vagy hívjunk el hozzá. S ne feledkezzünk meg a szentgyónás fontosságáról sem. S
amíg az egyik az orvosért szalad, a másik a papot értesítse. Ma már millió telefon van és
könnyű szerrel meg lehet ezt tenni.
4
I 2015.4.20.
A lelkipásztornak is lehetnek kedves emberei, akik közel álltak hozzá. Közéjük tartozott
Mária testvérünk is. Ha meg kellene indokolnom, hogy miért is, nem sokáig kellene
keresgélnem a választ.
1. Mert gyakran találkoztam vele a templomban.
Minden évben jöttek a szép májusi esték és a májusi ájtatosságokon együtt énekeltük:
„Virágos május, ó Isten hozott, Szűz Mária magának választott.” Együtt zenghettük az ősi
dallamokon:„Siessünk buzgón az Istenszülőhöz...” „Könyörülj rajtunk és segíts, ó
királynőnk...” „Soha nem szűnünk meg mi méltatlanok...” Vannak-e ezeknél csodálatosabb
szavak? Kifejezőbb, szívünkhöz közelebb álló kifejezések? Nem csoda, ha ezek megigézték
Mária testvérünket is, ki most itt pihen közöttünk.
4
I 2015.4.22.
Szent kereszt felmagasztalásának ünnepkörében, amikor templomainkban a kereszt
virágfüzérben fonva díszes helyen pihen, és meghajlunk előtte, meg is csókoljuk, akkor halt
meg N testvérünk és ezáltal maga is keresztviselő emberré vált és bizonyos mértékben
hasonlóvá lett Jézusához.
Amikor halála napján benéztem hozzá és néhány szót váltottam vele, fájdalmasan feküdt ott,
szomorú, riadt tekintettel. Izaiás próféta szavai jutottak eszembe, amit a Megváltóról
jövendölt: „És néztük őt, és nem volt ékessége, külsejére nézve nem volt vonzó. Megvetett
volt, utolsó az emberek között, a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés. Olyan, aki elől
iszonyattal eltakarjuk arcunkat. Igen, a mi bűneinkért törték össze, a mi békességünkért érte
utol a büntetés, az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást.” (53,2)
Már hónapok óta feküdt a hátán N testvérünk, amely ezért felsebesedett. Fordulni sem tudott
semerre, sem hozzányúlni nem lehetett. Csak feküdt hanyatt ez a nagy, hosszú ember, és
olyan volt, mintha a saját keresztjén feküdne.
3
I 2015.4.22.
Mikor ez évben egy kisfiú született a családban, és a Miklós nevet kapta a keresztség
szentségében apja és nagyapja után, akkor még nem tudtuk, hogy a nagyapa hamarosan
elbúcsúzik, és nevét ráhagyja unokájára. Mintha azt üzenné:
1. Hordozd, fiam, a nevem, én már eleget viseltem!
Már én belefáradtam. Elfáradt a test és a lélek, és pihenésre vágyik. Mennyi küzdelmen
mentem át! Jártam ezzel az névvel az országot, sokat fáradtam, dolgoztam, hogy az érpataki
falu végén, a szélső utcában a téli zimankóban is jó melegben nevelkedhessenek gyermekeim.
Abban a kis házacskában, amit otthonnak nevezünk, ne szűkölködjenek semmiben, ami
létezésükhöz feltétlenül szükséges.
3
I 2015.4.22.
A kedves öreg szomszédasszonya után elmegy N. is az újvilág felé. Összenőttek, mint két
testvér. Özvegységükben, gyengeségükben támogatták egymást. Ezért viselte meg annyira a
szomszédasszony halála, s most, mintha összebeszéltek volna, egymás után mentek el. Még
látogatóinak is emlegette, hogy eljött érte Anna néni, beszélt vele és megígérte, hogy elviszi
magával.
1. Közösségünk hűséges tagja volt. Első az imádkozásban, templomba
járásban.
Hűséges elsőpéntekes, s mennyire vágyott arra, hogy újra és újra szívébe jöjjön az Úr Jézus!
Hogy megvigasztalja, megerősítse őt. De vajon lesznek-e akik az eltávozó öregek helyére
fognak ülni a templomban? Lesznek-e, akik a kis öregek eltávozása után átveszik az
imádkozás, az Isten-dicséret szép, lélekemelő feladatát a közösségben? S fiataljaink oda
hajolnak-e az idő múltával, hogy rendszeres templomlátogatókká legyenek?
3
I 2015.4.22.
Együtt megy Isten színe elé tanyasi szomszédasszonyával. Vajon mit rejtett számára ez a 76
esztendő? Fiatalságát csak ti ismerhettétek, az idősebbek. Mi csak öreg éveinek lehetünk
tanúi. Bizonyára volt ő boldog is, jó mozgású, szorgalmas fiatalasszony.
1. Boldog volt, amikor család vette körül.
Gyermekeket hozott a világra, és örvendezett férje szeretetének, hogy együtt nevelhették őket.
De az élet úgy hozta, hogy sorra mentek el mellőle, akiket szeretett. Elhaltak kicsiny és nagy
gyermekei. Meghalt férje is, és itt hagyta őt. S végtére meghalt János fia is, aki már egyetlen
támasza volt életének. Az ő számára pedig már csak az maradt, hogy elsirassa övéit és érettük
engesztelő szentmise áldozatot végeztessen az évfordulókon.
3
I 2015.4.24.
Mint érett gyümölcs lehullik a fáról, úgy hullott le testvérünk is az élet fájáról. A szenvedés
vasfoga már évek óta érlelte őt, mígnem végleg elfogyott életereje, és az irgalmas Isten
elküldte érte angyalát, hogy feloldja teste kötelékétől.
1. Életében két apostol nevét is viselte, mert Simon Jánosnak hívták.
Vajon mennyiben hasonlított élete azokéhoz, akiknek nevét viselte?
Simonról tudjuk, hogy halász ember volt testvérével, Andrással együtt. Ám az Úr Jézus ennél
sokkal nagyobb feladatot szánt neki: meghívta apostolai sorába. Hogy személyes munkatársa,
barátja legyen, és a lelkek halásza. Hogy Isten országa számára gyűjtse az embereket, és az
élet zavaros vizeiből kihalássza őket egy szebb és jobb élet számára. Megfigyelhettük, hogy
Simonnak egészen új emberré kellett válnia a kiválasztás után. Ezt az is jelzi, hogy még a
nevét is megváltoztatta az Úr, és Kéfásnak, azaz Sziklának nevezte el. Tehát sziklává kellett
lennie, mert helytartójává akarta tenni őt Mestere.
3
I 2015.4.24.
1. Mit gondoltok, hogy elhunyt N testvérünk hányszor imádkozhatta életében:
„Üdvözlény Mária...”
Hányszor sóhajtott föl: „Asszonyunk Szűz Mária,... imádkozzál érettünk... halálunk óráján.”
Azt gondolod, hogy az Égi Anya el tudta hallgatni ezt a sok könyörgést meghallgatás nélkül, s
vajon nem tette számára könnyűvé az utolsó órát? Mit véltek, talán hiába tette meg az utat
olyan sokszor a templomig, meg vissza? Hiába kuporgott abban a kis hátsó padban? Hiába
fürösztötte lelkét oly sokszor a gyónás szentségében? Hiába ölelte magához a legszentebb
Eukarisztiát? Mit gondoltok, azt a sok gyermeket hiába vállalta és nevelte fel, miközben
sokan mások a kevésből is visszadobnak:„Vissza feladónak!” jelszóval? Vajon hiába áldozta
fel értük csendesen az életét? Hiába kulcsolta imára a kezüket gyermekként, hogy
mindannyian istenfélők, emberszeretők legyenek? Hiába etette, itatta, gondozta, gyógyította,
ápolta őket? Hiába tartotta szeme előtt, mint iránytűt a 10 parancsot? Talán az irgalmas Isten
nem adott neki ezért jó és szép halált?
3
I 2015.4.24.
Száll az énekszó N testvérünk koporsója mellett, fájdalmas, gyászos énekszó. Hűséges
özvegye, gyermekei, barátai búcsúznak tőle, s az együtt érző emberek énekszóba foglalják
érzéseiket. Nem szokatlan dolog ez, mert más koporsó mellett is énekelni szoktak. De most ez
énekszóval egy öreg énekest búcsúztunk, aki maga is nagyon szeretett énekelni.
Mindnyájunk számára megható volt a 80. éve felé hajló öreg bácsit nézni, amint utolsó
jártányi erejével is felfelé kapaszkodott a meredek feljárón a kórus felé, az éneklészek padját
közelítve, hogy az éneklés lehetőségéhez hozzájusson.
3
I 2015.4.24.
Hazaérkezett N testvérünk is a városból, hogy itthon nyugodjon. Ide, ahol életét leélte, s ahol
felnevelte gyermekeit, és ahol küzdelemmel teli életét töltötte. Az öregkori kirándulás csak
kényszerűség volt számára, mert itthon már nem tudta magát ellátni. Rászorult gyermekei
jóságára. Az utóbbi l5 évben már csak a beteg nénit ismerhettük benne, aki imáit és
szenvedését ajánlotta fel Istennek.
1. Törleszthetünk valamicskét abból a szeretetből, amit anyánktól kaptunk egy
életen át?
Mi mindnyájan, akik gyermekek is vagyunk vagy voltunk. Csak annyi ez, mint a tengerben
egy csepp víz, de milyen sokat számít ez is az elhagyott, magatehetetlenné vált öreg számára.
Amikor érzi azt, hogy gyermekei hálásak iránta és nem hagyják magára a végső keserveiben,
hanem gondoskodnak róla, ez sokat számít.
3
I 2015.4.24.
Elköszönt tőlünk ő is. Régóta készülget. Gyenge volt, mint a harmat, most mégis egy baleset
vitte el. S éppen most, amikor esküvő is volt a családban.
Az élet ilyen: öröm és bánat keveredik benne. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy mindkettőt
fel tudjuk vállalni. Nem csak a kellemest, hanem kellemetlent is. Az emberi lélek
nagyságához tartozik, hogy az események fölé tud emelkedni, s nem vész el a részletekben,
hanem összefüggéseiben, teljes egészében nézi az életet, amely a hívő ember számára nyitott
az örökkévalóság felé.
3
I 2015.4.24.
1. Immár elérted, amire vágyakoztál.
Gyakori elsőpénteki beszélgetésünk során többször utaltál arra, hogy már jó lenne elindulni a
másik világ felé, hiszen oly sokféle már a betegség, gyengeség, hogy fel sem lehet sorolni. Így
nem sok öröm van az életben.
No és persze, nem kis idő az, amit N. élt. Régen volt 1912. Régen volt, hogy 1914-ben
megölték Szerbiában a trónörököst, Ferenc Ferdinándot és kirobbant az első világháború. Ma
már tisztán látjuk, hogy a trónörökös elleni merényletet provokációnak szánták, mert tudták,
hogy Magyarország szándékai ellenére belesodródik a háborúba, és hogy az oroszok
megvédik a szerbeket. Így Magyarország erősen megcsonkítva a trianoni során elveszítette
országa kétharmadát. N testvérünk kislány volt akkor már. ’20-ban már iskolába indult, mikor
pedig mi születtünk, a harmincas években, akkor már asszony volt, s egymás után vállalta
gyermekeit. Javarészt fiúk voltak, elevenek, és nem kis fejtörést okoztak N néninek.
Volt hát mivel foglalkoznia: ilyen nagycsaládot ellátni, táplálni, ruházni, mosni rájuk. Mégis
több mint 80 évet élnek ezek az öregek, sokat küzdő, dolgozó asszonyok, az Isten áldása és a
természet csodája folytán. Arra gondolok, hogy a küzdelem megedzi az embert, és
életerősebbé teszi azokat, akik szüntelen munkálkodásban töltik életüket.
3
I 2015.4.24.
Kedves öreg nénike távozik most tőlünk. Ez a 88-as szám önmagában is egy nagyon szép
szám. A 8-as számot a régi, ókori népek is a tökéletes számok közé sorolták, és annak
tartották, mivel folyamatosan, megszakítás nélkül lehet írni a vonalait. Ha pedig két nyolcas
van egymás mellett, és egy ember életkorát jelzi, akkor ez a 88 sokak számára elérhetetlen
álom és csak igen kevesen vannak, akik békességben, viszonylag jó egészségben elérik ezt az
időt.
3
I 2015.4.28.
Még 1889-ben született György testvérünk. Az első világháború kitörésekor már 25 éves volt.
Nem is kerülhette el a sorsát: mindkét világháborúban részt vett. Mint ennek a falunak
munkás embere, tapasztalta a szegénységet és az emberi élet igazságtalanságait, és küzdött a
jobb emberi életért.
Az már más kérdés, hogy napjainkra sem oldódtak meg a szegénység okozta problémák.
Megdöbbentő, hogy a világon több az éhező, mint bármikor. Naponta 40 ezer gyermek hal
éhen. Húsz falura való. Óránként pedig 5600 ember éhhalálát számítják ki a statisztikusok. De
nem azért, mintha a Mennyei Atya rosszul tervezte volna a világot! Hiszen a Föld ma is el
tudná tartani gyermekeit, ha szétosztanák a kincseit. De olyan összegeket költenek
fegyverekre, hogy az ilyen kiadásoknak már a harmadrésze is elég lenne az éhség világméretű
leküzdéséhez. Erről azonban egyelőre szó sincs: hiszen újabbnál újabb fegyverkezések,
háborúk vannak.
3
I 2015.4.28.
Álltunk már koporsó mellett sokszor. Részt vettünk fiatalok, gyermekek, öregek temetésén
gyakran, de úgy érzem, hogy még szinte sosem csapott ilyen magasra a fájdalom, és kevés
koporsóból árad ekkora gyász. Mert téged elveszteni, óvó néni, és elválni tőled, és méhedben
hordott kisfiadtól, s téged eltemetni, mint ennek a családnak, szép kis háznak a királynőjét, ez
a teher súlyosabbnak tűnik, mint amit el lehet viselni.
1. Mert királynőnek hív meg minden fiatalasszonyt a mi Istenünk.
Keleti egyházunk ezért helyez koronát az esküvő alkalmával a mennyasszony fejére is, és
ezért énekeljük: Dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őket, és koronát tettél fejükre.”
Te is ilyen királynő voltál kis családodban, és ennek a méltóságnak megfeleltél, mert
gyermekeket vállaltál, neveltél, illetőleg már kimostad függönyöket a szülés előtti
készületben. Gondoskodni akartál arról, hogy ennek a pici és legkisebb birodalomnak, a
családodnak, legyenek polgárai. Ám úgy mentél el a szülés előtt, hogy még ezt a parányi kis
csöppséget sem tudtad itt hagyni nekünk emlékül. Kétszeres csapás ez, dupla tragédia.
3
I 2015.4.28.
Ha évről évre egy ilyen kis faluban is oda lehetne ítélni valakinek a Nobel díjat vagy valami
más kitüntetést, például a Szent Kereszt hőse jelvényt, akkor ez évben a magam részéről N
testvérünknek adnám ezt. Bizonyára ezen meglepődtök, s mondjátok: jelvényt? Nobel díjat?
Szent Kereszt kitüntetést? Nincs olyan, aki ezt jobban megérdemelné? Vannak például akik
naponta munkába indulnak, s a felkelő nap már a mezőn találja őket, és amikor a nap leszáll,
csak akkorra kerülnek haza, hogy megpihenjenek. Valaki, a munkások közül nem jobban
megérdemelné ezt a jelvényt? N testvérünknél jobban aligha!
Persze, ki tudja, hogy édesanyáknak osztanak-e egyáltalán ilyen magas kitüntetéseket?
Osztanak-e a szenvedőknek, akik évek hosszú során át a betegágyhoz vannak kötve?
Osztanak-e a türelmesen, béketűréssel szenvedőknek? Ő ugyanis mindezeknek részese volt.
3
I 2015.4.13.
Szent Pál azt írja Timóteushoz írt levelében:„Az asszony üdvösséget nyer anyai
kötelességének teljesítése által, és ha kitart a hitben, szeretetben, önmegszentelésben és
erkölcsös magatartásban.” Olyan koporsó mellett állunk, amelynek lakója szerintünk
teljesítette ezt a követelményt. Miért? - kérdezhetné valaki. Olyan nagy dolog az anyai
hívatás? Hiszen sok-sok anya van a világon!
3
I 2015.4.13.
Kettős érzés kavarog most a lelkünkben: a fájdalom és a hitbeli bizakodás. Mint amikor a
szélviharok egymásnak ütköznek, úgy kavarog, viaskodik bennünk ez a kettős érzés, s vajon
melyik jut győzelemre?
1. Igen! A fájdalom ez az egyik érzés!
Vagy kell-e ennél nagyobb fájdalom, mikor 9 gyermekes édesanyát temetünk 39 évesen?
Amikor e gyermekek nagyon is rászorulnának az anyai gondoskodásra, szeretetre, amikor a
kisebbek még ölelőn nyújtották karjukat anyjuk felé, hogy a mindennapi csókot megkapják
tőle útravalóként. Mert a gyermeknek a csók és anyai ölelés úgy jár, mint a napi kenyér.
Nélküle üres lelkűek, szomorúak, bánatosak lennének. Vagy nem figyeltétek meg még, hogy
az anya nélkül nőtt gyermekeknek milyen szomorú a tekintetük? Olyan mély, mint egy verem,
mint egy kút, melynek nem látni a fenekét. Mert az anya nélküli gyermek a legfőbb biztonság
érzetét veszíti el: a mamát, akihez odaszaladhat bánatában, mert tudja, hogy meghallgatja és
megvigasztalja őt.
3
I 2015.4.13.
Egy hányatott életű testvérünk érkezett haza, hogy megpihenjen az anyaföldben. Abban a
sírban, melyben szülei is fekszenek.
1. Nem mindenkinek sikerül egyformán jól az élete.
Sőt nagyon is különbözőek az emberi sorsok. Az övé már az indulásnál sem sok jót ígért,
hiszen javában folyt a II. világháború, s egymás után maradtak oda a fiatalok a harctereken.
Piros vérük festette a csatamezőket. Az ő apja is oda került, s azt mondták, mindössze egyszer
volt látogatóban itthon, hogy aztán végleg odamaradjon, s itthagyja pici fiát.
S a baj nem jár egyedül. Hamarosan édesanyja is súlyos beteg lett, meg is halt még 1945-ben.
Alig élte túl a férjét. 26 évesen vörhenyben halt meg. Ma már senki sem hal meg ebben a
betegségben, gondolom én. A kisfiú teljesen árva maradt. Így maradt a nagymama gondjaira
és szeretetére bízva. S bármilyen aranyos is egy nagymama, de az anyát nem pótolhatja.
Bizony ezzel a sorssal nem lehet dicsekedni, az árvaság szánalomraméltó.
3
I 2015.4.13.
1. Egyedül hagyta édesanyját.
Régóta gyengélkedik, betegeskedik már a mi N testvérünk. Régóta mondja, hogy nincs ereje.
Mert véletlenül kapta leszázalékolását. Csakis azért, mert az orvosok betegnek találták. Halála
mégis meglepetésként, váratlanul ért bennünket. Hírtelen halt meg. Ezért vagyunk ilyen
szomorúak.
Ezért hull az édesanya könnye, mert úgy tűnik, hiába szült és nevelt gyermeket, végül is
egyedül maradt öregségében. Épp akkor, amikor neki is támaszra lett volna szüksége. Úgy
járt, mint a naimi ifjú anyja. Csakhogy annak szerencséje volt, mert Jézus arra járt, és
megesett rajta a szíve. Nem tudta elnézni a fájdalmas zokogást, nem hallgathatta kétségbeesett
sírását, hanem hozzá hajolt bajában, és segített rajta: visszaadta neki gyermekét.
De ki adhatná vissza ezt a fiút anyjának, rokonságnak? Erre semmi lehetőség nincs!
Legalábbis úgy, ahogy mi gondolnánk. Ugyanúgy nem, de másként igen!
3
I 2015.4.14.
60. születésnapját is megünnepelhette a mi N testvérünk, amikor súlyos betegségbe esett, ami
aztán magával sodorta a halál felé. Pedig nyugdíjas éveit élhette volna családja körében
békességben és szeretetben, és gyönyörködhetett volna felnövekvő unokáiban. De el kellett
mennie, viszonylag fiatalon. Ezért vagyunk ilyen szomorúak.
1. Ez a születésnap!
Nem volt akármilyen, hiszen épp szeptember 8-án született, s Mária születésnapjával esett
egybe az övé. A katolikus egyházban mérhetetlen jelentősége van ennek napnak. Azért
énekeljük a tropárban szeptember 8-án: „A te születésed Istenszülő Szűz, örömet hirdetett az
egész világnak, mert belőled tündöklött fel az igazság napja, Krisztus Istenünk, ki eltörölvén
az átkot, áldást hozott ránk,... és örök életet ajándékozott nekünk.”
A mi N testvérünk koporsójánál is az Igazság Napja, Krisztus Istenünk tündöklik egyedül,
mert minden más gyászos ezen a napon.
3
I 2015.4.14.
Hirtelen távozott körünkből. Pár hete még a templomban volt és áldozott. Azután mégis
összeomlott, s el kell mennie. Fájdalmas mindnyájunknak, mert közösségünkhöz tartozott.
Egy kenyérrel és borral táplálkoztunk vele: Jézusunk testével és vérével., s akik egy kenyérből
esznek, összetartoznak.
Szerettük őt, mert egy atyának vagyunk gyermekei: a Mennyei Atyának. S ő is velünk együtt
imádta őt, az egyedül Atyát újra és újra. Mélyen vallásos volt. Szerette a templom benső
áhítatát, csendjét, imádságos légkörét, s ha csak tehette eljárt oda.
Megjelenésén, viselkedésén érződött ez az Istenhez tartozás, mert csendesnek tűnt, jó
szelleműnek. Lehetetlen is az, hogy az ember elrejtse azt, ami bensejében van. Vagyis
tetteinkből előbb utóbb felszínre jut a benső énünk. N néni lelkületét pedig formálta és
alakította Jézus Krisztus a kegyelmével.
3
I 2015.4.15.
Nem, gondoltuk, hogy ilyen korán, 62 évesen elköltözöl körünkből, N. Nem gondoltuk, hogy
annyi szorgalmas, fáradságos munka után, annyi fázás, ázás, motorozás után ilyen rövid ideig
élvezed a nyugdíjadat. Hiszen úgy látszott, hogy minden adott ahhoz, hogy békességben,
csendben, harmonikusan még hosszú éveket tölts el közöttünk. Nem gondoltuk, hogy ilyen
hamar itt hagyod kedves templomodat és megszokott helyedet, ahol rendszeresen ültél.
1. Fájdalmunkat enyhíti, hogy első péntekre virradóan hunytál el.
Milyen nap is az elsőpéntek, minden hónap legelső péntekje? Nevezetessége ott kezdődött,
amikor a Mennyei Atya pénteket választotta ki Szent Fia halála napjának. Azóta a péntek a
keresztény ember szemében Jézus szeretetének napja. Azóta péntekenként eszünkbe jut Jézus
Szíve, amely úgy szeretett bennünket, hogy egészen kiüresítette önmagát. Ez a szív, melyet
érettünk átdöfött a római katona.
3
I 2015.4.15.
Korán eltávoztál közülünk József testvérünk! Eltávozásod gyászt, fájdalmat jelent számunkra.
1. Megérzi az egyházközség is, melynek képviselő testületi tagja voltál hosszú
éveken át.
Vajon mit jelent napjainkban testületi tagnak lenni? Valami kitüntetést? Valami karriert?
Esetleg anyagi javakkal honorált megbecsülést is? Nem! Egyiket sem!
3
I 2015.4.15.
Ősz van! Az iskolás gyerekek ez időtájt tanulnak szent Erzsébetről és az oviban is zeng az
ének: „Árpádházi szent Erzsébet jó szívéről szól az ének. Betegeket gondoz, ápol, eltart
szorgos munkájából. Kenyerét is mind megosztja, kötényébe rejtve hozza. Éhezőket jókkal
tölt be, vigasztalást hoz a földre.”
Testvérünk is Erzsébet volt, s mintha Szent Erzsébet megelégelte volna küzdelmeit, sok-sok
betegeskedését, szenvedését, épp ebben a november hónapban csalogatta el Isten országa
irányába.
3
I 2015.4.15.
„Fehér rózsa, Mária.”- így kezdte testvérünk minden imádságát, s ugyanezzel fejezte be
napját. Igaz, ezt a nagyon régi népi imát nem hittudósok fogalmazták, s nem is a költők,
szakavatott irodalmárok, hanem a nép ajkán fakadt. Így érthető az egyszerűsége.
1. Mégis megértjük azokat az idős embereket, akik naponta ezt imádkozzák.
Főként most, amikor az elmúlt napokban színpompás hókristályok özöne zúdult ránk, és
fátyolként borítja házainkat és a tájat. Most könnyű a fehér rózsa színét idéznünk. Most pedig
éppen a fehér rózsának, Máriának a szeplőtelen fogantatása ünnepe lesz, amikoris
templomainkban megemlékezünk arról, hogy Mária, Jézus anyja, Isteni Fiára való tekintettel
létezésének első pillanatától fogva mentve volt az eredeti bűntől. Hiszen parakliszunk szerint
ő az arany gyertyatartó, aki Krisztust, a mi világosságunkat hordozta. Arany gyertyatartó
pedig szurtosan, piszkosan? - micsoda látvány lenne! A Mennyei Atya épp ezért tett kivételt,
és épp ezt nem engedte meg. Így méltán száll felé a megszólítás: Fehér rózsa, Mária!
3
I 2015.4.20.
Fekete vasárnapnak is hívják népiesen ezt a vasárnapot a római katolikus egyházban, melyen
N. meghalt. Római katolikus volt ő is. S hogy miért is hívják így? S miért is öltöztetik lila
színű ruhába még az oltárt is ott, és miért fátyolozzák le a keresztet is gyászlepellel? Mert
küszöbön áll Jézus szenvedésének ideje, s ez gyászidőnek számít az egyházban századok óta.
1. Keresztviselő ember volt évtizedek óta.
Ezt az elveszített fél karja is jelezte a vele találkozókkal. Olyan volt ez, mint egy felkiáltójel.
Azt hirdette: Emberek! Nézzetek rám! S ítéljétek meg, milyen szörnyű dolog a háború.
Milyen rettenetes dolog az, amikor a népek egymás ellen támadnak, és legjobbjaik ott
maradnak a csatatéren. Épp a legszebb korban levők! A válogatott legények. A legerősebbek
és legszebbek. Azt mondja ez a felkiáltó jel: Nekem is két karom volt, mint nektek. Engem is
úgy szült az anyám, egészségesen, két karral. És úgy játszottam a gyermekek közt, boldogan.
S el tudjátok képzelni, mit éreztem, mikor arra eszméltem, hogy nincs meg a fél karom?
Hogyan futott át agyamon a gondolat: hogy állok így oda anyám elé és ifjú feleségem elé? S
mit mondanak majd az emberek? Mit mond majd cseperedő kislányom?
3
I 2015.4.22.
Amikor az elmúlt év őszére elkészült a közeli városban az a hétvégi ház, amelynek az volt az
elsődleges célja, hogy védelmet és családi, testvéri közelséget nyújtson N.-nek, aki az öregség
és gyengeség korszakába jutott, akkor ő tréfásan megjegyezte: „A kastély elkészült, csak a
hercegnőt várja.”
1. Nem sokáig élvezte ezt a „kastélyt”.
Hiába volt meg ott minden kényelme, s hiába vette körül ott a család gondoskodó szeretete,
most mindet otthagyott. Egyébként is mindenki tudja, hogy visszavágyott kis falujába, ide
hozzánk, és úgy búcsúzott el ismerőseitől: tavasszal visszatérek, mint a gólyamadár, mely a jó
idő eljöttével újra fészkére száll. Ő is visszavágyott oda, ahol gyermekeit nevelte, ahol
özvegységének annyi esztendejét eltöltötte egyszerűségében, mégis nagy lelki erővel. Oda,
ahová családját mindig hazavárta. S milyen boldog volt, amikor újra és újra vendégül láthatta
őket! Mert vendéglátónak az Írás szerint is jobb lenni, mint vendégnek, amennyiben „jobb
adni, mint kapni”. Mert itt ő még igazi anya lehetett: süthetett, főzhetett látogatóinak, s kell
ennél nagyobb megelégedés. Visszavágyott oda, ahol neki minden fűszál visszaköszönt.
2
I 2015.4.24.
Hosszú szenvedés után megy el. Nemcsak messze szálló ifjúsága szállt el tőle réges-rég,
hanem a különböző betegségek is gyötörték.
1. Ezek közül az egyik, hogy régóta nagyothalló ember.
Pedig a hallás fontos, nagy isteni áldás az életünkben. Különleges ajándék, amellyel
kapcsolatot tudunk tartani környezetünkkel. Ennek hiánya viszont idő előtt elkülönít
bennünket, elzár a külvilágtól és ez roppant nagy veszteség.
Igen, a hallás ajándék. Már a kisgyerek altatódalt hall édesanyja ajkáról, s mellette édes
számára az álomba merülés. Örvendetes, hogy anyukája szüntelen beszél hozzá, kedvesebbnél
kedvesebb szavakkal becézi. Tündérnek, aranycsillagnak, drágának szólítja, s a növekvő kis
ember tényleg elhiszi, hogy ő valóban tündér, aranycsillag, napsugár, és ez az önbecsülését
növeli, és biztonságban érzi magát ott, ahol ennyire szeretik.
Később is a fülünkkel tájékozódunk: hallgatjuk a fák zúgását, észleljük a vihar közeledtét,
éppúgy, mint a kedveseink közeledő lépteinek koppanását. Élvezzük a zenét is a hallás által, a
harmóniát, amellyel telve van az éter, s csak megnyomjuk a rádió gombját, s máris felcsendül
egy ismerős vagy ismeretlen dallam.
2
I 2015.4.28.
Hát te is itt hagysz bennünket, annyi kedves ismerős, barát után? Szeretteink mind elmennek
és mennek, s mikor tízen, húszan, százan vannak már ott fent, akkor mi is elmegyünk utánuk
egyszer. Talán nem is soká, hiszen a zsoltáros szerint az élet annyi, mint „egy éjszakai őrizet”,
ami elmúlik egy éjjel, s az éjjeli őr egyszer csak azt veszi észre, hogy már virrad, és elérkezik
a szabadulás ideje.
1. A szabadulás jött el Marika néni számára.
Mert hiszen 88 éves volt, és sokkal többen már nem reménykedhetett.
Többször láttam őt dolgozni, amint a krumli bokrokra hajolt és harcolt a bogarak ellen és
védte az életet. Azok viszont támadtak százszámra. Nagy éhes szájukat kitátották, ha 20-at
megfogott, jött helyette másik 20. De ő nem adta fel. Lehetetlen, hogy a pusztulás győzzön az
élet felett, vélekedett ő, s ez volt a szent meggyőződése, s vékony, törékeny alakja délibábként
lebegett a tűző napfényben. El-elesett egy-egy indában vagy megszédült, öregesen, hiszen
annyi fizikai ereje volt, hogy egy jó erős szél is felboríthatta. De felállt és ment tovább,
igazolva: „küzdelem az ember élete a földön” vagy Az Ember tragédiájának bölcs szavait:
„Ember küzdj és bízva bízzál.”
2
I 2015.4.15.
Amit mindenki már hetek óta sejtett, az bekövetkezett: meghalt a mi N testvérünk 63 éves
korában. Meglepő, hogy amíg az asszonyok a mi falunkban 79 éves átlagot értek el ebben az
évben, addig a férfiak csak kereken 60 évet! Elgondolkodtató az, hogy miért élnek az
asszonyok 19 évvel tovább. Vajon miért?
Erre a kérdésre a szociológusok is keresik a választ, és sokféle magyarázat adható. Egyet
azonban mindennél jobban hangsúlyoznunk kell. Nevezetesen azt, hogy ezen mindenképpen
sürgősen változtatnunk kellene! Keresnünk kell a hosszú élet titkát. Meg kell találnunk, hogy
mit tesznek az asszonyok jobban, és mit cselekszenek másként életükkel, hogy mi férfiak is -
okulva a hibákon - jobban felhasználhassuk ezt a földi életet a lelki kincsek gyűjtésére.
2
I 2015.4.28.
Bárki belép a templomunkba a következő időben, tekintete megnyugszik az ikonosztázionon
és öröm tölti el. Ez most a mi büszkeségünk. Ezek között a képek között is fő helyet foglal el
a négy alapkép, s közte a Jézus kép, melyet elhunytunk családja festtette. Most, ebben a
pillanatban ennek örülünk a legjobban, és ez oldja gyászunkat, mert ez a kép emlékeztetni fog
rá bennünket.
1. Az ikonosztázion egyik ikonját festtette.
Mégis sokáig nem tudott megbarátkozni vele. N néni úgy volt ezzel, mint sokan mások, akik
nem szoktak hozzá a keleti ikonok világához. Sokkal inkább a nyugati egyházban szokásos
stílusú képek függnek házaik falán. De állíthatjuk, hogy megszerette elhunytunk ezt az
ikonképet. Nap, mint nap, áldozás után megállt előtte, és ránézett az Üdvözítő Jézus arcára.
Figyelte, hogy mit mond, mint üzen neki a Jézus arc.
1
I 2014.11.6.
A híres festményeket restaurálással szokták helyreállítani. – Feladatukat nem abban
látják a restaurátorok, hogy az értékes képeket átfessék, mint számtalanesetben megtörténik.
Nem új műveket akarnak alkotni. Ehelyett igénybe veszik a legújabb technikai és kémiai
eszközöket, hogy mindaz, ami a hosszú évek során rárakódott a képre, azt leoldják és az
eredeti színek előjöjjenek ás visszatérjen az őseredeti kifejező erő. a muzeális kincsekhez.
Karácsonykor mi is egy őseredeti képet tartunk szemünk előtt. Már hetekkel előre beindul a
reklámgépezet a karácsonyról a T.V.-ben, üzletekben, sőt mi is próbáljuk lakásunkban,
templomunkban a karácsonyi jászol mását elkészíteni, hogy körülállhassuk. – Mária, József, a
Gyermek Jézus a jászolyban, aztán ökör, szamár, angyalok, pásztorok, ezek a karácsonyi
tartozékok. Ám ez is olyan, mint egy-egy restaurálásra szoruló kép, amennyiben az
évszázadok során a karácsonyi kép is elszíneződött. Az őseredeti színek láthatatlanná váltak
és így maga a kép lényegi mondanivalója változott meg, amennyiben itt is sokan nem a
lényegre figyelnek, hanem a külsőségekre: fényre, pompára, terített asztalra, külső csillogásra.
Ha tehát helyesen akarjuk ünnepelni a karácsonyt, akkor nekünk is meg kell tisztítanunk a
rárakódástól, hogy régi, őseredeti fénye és mondanivalója elővillanjon és így felfedezhessük
azokat a színeket és ezzel a kép régi varázsa előtűnjön, sajátságos kifejező ereje érvényesüljön
újra.
0
I 2015.3.17.
A felebaráti szeretet ellen naponta rengeteg vétséget követnek el, amelyek egyáltalán nem
kerülnek a bíróságok elé. Sőt, még az is előfordulhat, hogy egy-egy bírósági tárgyalás sem az
igazságnak megfelelően dől el. Mit lehet ilyenkor tenni? – „Majd én tudom, hogy mit teszek!
– szól valaki. – Megsértett, kárt okozott nekem, s nincs olyan törvénycikk, amely figyelembe
venné, ha bosszút állok rajta!” – Jó, de vajon mit szól ehhez Isten? Engedélyezi a
bosszúállást?
0
I 2015.3.17.
Ha megnézzük gyermekeink iskolás könyveit, látjuk, hogy egyikből olvasni, másikból
számolni, harmadikból helyesen beszélni tanul az iskolás. Az egyikből az emberiség
történetével ismerkedik, másikból a növény- és állatvilággal. Ez így van az elemi iskolától az
egyetemig: minden fontosabb tudományágról egy-egy könyvet írtak a tudós professzorok. –
Csak életünk legfontosabb kérdéseiről, a hit dolgairól nem íródott volna egy eligazító,
mindenképpen hiteles, biztos igazságokat tartalmazó könyv? A vallás legilletékesebb forrása,
Isten megfeledkezett volna erről, hogy nekünk útmutatást adjon? Nem! „Az égi hazából levél
érkezett hozzzánk” – mondja Szent Ágoston. – Bő, kiadós levél. Ez a Biblia, a Szentírás.
0
I 2014.11.11.
L. Magasztaljuk gondosságát, amellyel nekünk hazát adott országalapító nagy királyunk.
Ezt a földet, mely immár l000 éves magyar hon. Mely annyi viszontagságon ment át, s
pusztította török, tatár, s egyéb csapatok, s melyre atyáink vére folyt, mégis Istenünk
megőrizte nekünk, s gyermekeinknek, még ha töredékét is. S a Boldogságos Szűz,
Magyarország Nagyasszonya és hazánk Patrónája.
0
I 2014.11.11.
Szent István királyt ünneplő t., magasztaljuk ma István királyunkat!
1.) Magasztaljuk gondosságáért.
Amellyel nekünk hazát adott országalapító nagy királyunk. - Ezt a földet, amely immár 1000
esztendős magyar hon. Amely annyi viszontagságon ment át, s pusztította török, tatár, s egyéb
csapatok, s melyre atyáink vére folyt, sok kíméletlen harcban, mégis Isten megőrizte ezt
nekünk, s s gyermekeinknek a mai napig, még ha töredékében is. S mellettünk állt a
Boldogságos Szűz, hazánk pátrónája, akinek segítségét szüntelenül kértük a századokon át.
Márton Áron püspök véleménye szerint nem a katonák veszítették el Erdélyt és a többi
országrészt, hanem a magyar anyák, illetve a román anyák nyerték el, akik egyszerűen több
gyermeket szültek, és nagy többségbe kerültek sok területen.
0
I 2014.11.11.
„Magyar vagyok, magyar. Magyarnak születtem.
Magyar nótát dalolt a dajka felettem.
Magyarul tanított imádkozni anyám,
És szeretni téged, gyönyörű szép hazám.”
Ezek a verssorok jutnak ma eszembe, kisiskolás koromból, és akaratlanul is könny szökik a
szemembe.
Szent István királynak, Magyarország alapító szent királyának napján ugyanis lehetetlen,
hogy egyben a hazaszeretet is meg ne mozduljon a keblünkben. Lehetetlen, hogy
megfeledkezzünk ma Szent István országáról, az ezer éves Magyarországról. Erről a földről,
amelyre atyáink könnye és vére folyt. Erről a népről, amely annyit szenvedett ez alatt az 1000
év alatt, s legtöbbször másokért. Tartotta a hátát osztrákok, németek helyett, Európa helyett.
Mint hős, ontotta vérét, bár ezt soha senki nem köszönte meg, az egy jó Istenen kívül, kinek
áldását érezzük magunkon. - Sőt, amikor népe létszámában megkopott és más népek
telepedtek az országba, Trianonnal hálálta meg Európa a hozott áldozatokat és olyasmi
történt, ami egyetlen néppel sem a világon: az országnak csak a harmadrésze maradt meg, a
többit szétosztották a nagyhatalmak.
0
