Valahol kedves mesét olvastam a fecskeanyáról, aki szép, nyári napokon repülni tanította kicsinyeit. Egyszer, amint repülés után megpihentek a fészekben a kicsi madarak, így szóltak anyjukhoz: Nézd csak, mama, a hangyát! Milyen szorgalmasan dolgozik. Hogy gyűjtöget télire. Mi miért nem gyűjtögetünk, s nem készülünk a télre? Szegény fiókáim! - felelte az anya. Nem tudjátok még, hogy nemsokára eljön az ősz, s mi itt hagyjuk az itteni lakást, új hazába költözünk. Minek is gyűjtenénk, mikor itt kell hagynunk mindent?