Hosszú várakozás után érkezett meg a Kedves Vendég Ilona nénihez tegnapelőtt: az Úr Jézus. A lelkek Vőlegénye azért jött, hogy feloldja őt a halál által ettől a földi élettől, és helyet készítsen neki szent országában, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj. 1. Régóta várta Őt. Az egyedüllét ugyanis nem jó senkinek. Mindenki szenved a magányosságtól, mikor nincs kihez szólni, s nincs kivel megosztani az életgondjait, örömeit, keserveit. Különösen nehéz ezt elviselni annak, aki nagycsaládot nevelt. Akinek egymás után születtek gyermekei, talán 12 is, és az egyik alig szakadt le kebléről, újabb áldást kapott Istentől. Mert élni jobb, mint nem élni, s meg sem születni. Csodálatos az, ha sokan örvendezhetnek az életnek, főként a szeretet nagyszerűségének, hogy szeret minket az Isten, és mi is szeretjük egymást, ha őt követjük. Magányosságában éjszakai álmában is bizonyára szólongatta őket: András, Sándor, János, Ilona, Imre, Béla... S talán úgy látta őket ilyenkor, mint mikor még telve volt a kis ház a kicsinyekkel és a gyermekzsivajtól hangos volt az otthon. Az egyiket elaltatta, a másikat megszoptatta, a harmadik, negyedik enni, inni kért, és ő fiatalasszonyként osztogatta magát: erejét, szívét, lelkét, jókedvét, derűjét, szeretetét. Mígnem arca megráncosodott, bőre kiaszottá vált, lába remegővé, és nem bírták tovább a terhet. És amikor újra és újra felébredt álmából és szétnézett a kis szobában, rá kellett jönnie, hogy teljesen egyedül van és csak magára számíthat. Ezért is várta már nagyon Jézusát.