B./ K.T.! Nagy kereszt függött az egyik külföldi óvoda-épület folyosóján. Megragadó komolysággal nézett az előtte eljárókra. A gyerekek ki, s bejártak előtte, játszadoztak, s gyakorta nézegették a szenvedő Jézus arcát /fürkészték../ Az egyik napon is 3 gyermek állt meg előtte. Bánatos szemmel néztek a keresztre, és szomorúan sóhajtoztak: „Istenem! Keresztfa… milyen nagy szegek…; sebek..; vér.. vér… kezén is.. lábain… homlokán… Vér.. vér..! – K.T.! – Mi is a megváltó Vérre szegezzük ma tekintetünket. A bőségesen, maradék nélkül kicsorduló, szerteömlő Vérre. Tudod mi jusson eszedbe ma és egész élteden át erről a Vérről?: T./1./ Ne feledd részint, s legfőképpen, hogy miattad ömlött az ki.