Amikor meghal valaki, gyakorta egy-két szóval összefoglaljuk a rá legjellemzőbbeket, mintegy gyors fényképet készítünk róla lelkünkben, s így őrizzük emlékezetünkben. Őróla azt mondták: „Jó asszony volt.” 1. Édesanyám, te jó asszony, őrangyalnak rendelt Isten téged. Ez jut eszembe a dallamok nyelvén. Úgy, ahogy dalolni szoktuk anyánkról. Mert őt, a jó asszonyt, valóban őrangyalnak adta Isten ebbe a családba. Gondoskodó őrangyalnak, hogy gyermekeit fogadja, nevelje, gondoskodjon róluk és őrködjék felettük. S ebben minden szónak különleges súlya van. Mindegyiknek fedezete van, mindegyik mögött óriási áldozat húzódik meg.