„Van Jeruzsálemben egy fürdőtó. Ott igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, a víz mozdulására várva. Az Úr angyala időnként felkavarta a vizet. Aki elsőnek lépett a vízbe, maggyógyult. Feküdt ott egy ember, aki már 38 esztendeje volt beteg. Jézus megkérdezte. Akarsz-e meggyógyulni? Uram, nincs emberem!” „Uram, nincs emberem!” Így sóhajtott fel ez a 38 éve beteg ember. Milyen szörnyű kifejezés ez. Nincs embere! Nem akadt az ismerősök és ismeretlenek között egy valaki, aki vállalta volna, hogy a vízbe viszi ezt az embert, amikor a víz megmozdul.