I 2014.10.31.
Annak idején a választott nép már negyven éve vándorolt a pusztában. Végül előttük volt az
ígért Kánaán, a gyönyörűséges ország, amit Isten nekik ígért. Mózes viszont tudta, hogy neki
előbb meg kell halnia, s nem mehet be abba az országba, mert egy alkalommal kétkedés fogta
el a szívét, hogy Isten mégsem fakaszt számukra vizet a hegyoldalból, hiszen népe érdemtelen
rá. Ebben a tudatban most odaállt a népe elé, mint az Atya, aki végrendelkezik, mint aki
utolsó tanáccsal akarja ellátni szeretteit. Tüzesen és hosszasan beszélt. Szemében
könnycseppek kergetőztek. És mit gondolsz, mit tanácsolt népének? Többek között ezt: „És
most, Izrael, a te Urad Istened mit kíván tőled egyebet, mint hogy féljed Uradat, Istenedet, és
járj az ő utjain, és szeressed Őt, és szolgálj a te Uradnak, Istenednek teljes szívedből és teljes
lelkedből.” – Isten első parancsának tartalma ez, és ha egy ilyen nagy férfi ebben a fontos
órában ennél fontosabbat nem tudott lelkére kötni népének, akkor mi is csak ezt
hangsúlyozhatjuk. De mit is jelent ez részletesebben?
A tartalom megjelenítéséhez be kell jelentkezni!