Még sohasem volt a beteges embernek akkora reménye a gyógyulásra, mint napjainkban Európában és nálunk. Rendelőintézetek, jól felszerelt kórházak, orvosok és ápolónők sokasága áll a betegek rendelkezésére. Mégsem gondolhatjuk komolyan, hogy a betegséget, szenvedést és halált ki lehet szorítani emberi világunkból. Nem számíthatunk arra, hogy eljön a nap, amikor mindenki egészségesen tölti el a maga 80-100 esztendejét, s aztán könnyű álom keretében költözik át a túlvilágba. Ez a paradicsomi állapot volt, amit elvesztettünk ősszüleink bűnei miatt réges-régen. Azóta mindnyájunknak számítani kell arra, hogy komolyan megbetegszünk, és talán éveken át szenvedünk és természetesen meg is halunk. N testvérünk a szenvedés kelyhét ím, fenékig kiürítette. Nehéz és hosszadalmas betegséget kellett elviselnie. Mert hiába vett körül bennünket a Mennyei Atya áldott friss levegővel, neki mégis alig jutott belőle: kapkodva, fulladozva lélegzett.