Kőszív. Ez volt egy mozielőadás címe régen. Egy bányász legényről szólt, akit Péternek hívtak. Amíg meg nem szállta a nagyravágyás, jókedvű emberke volt és boldog, örömmel, kacajjal volt tele a szíve szegénysége ellenére. De aztán mindenkinél gazdagabb, mindenkit megelőző, minden kit legyőző akart lenni mindenáron. Hogy ezt elérje, szövetségre lépett még az erdő rossz szellemével, egy félszemű óriással is, s eladta neki a szívét. a gonosz szellem kivette azt kebeléből, s bevitte barlangjába. s felakasztotta a többi megvásárolt szívek közé. Péternek, pedig kőszívet helyezett mellkasába, megbiztatva, hogy most már mindenkinél gazdagabb és hatalmasabb lesz. – Ezután valóban nagy úr lett Péterből. Hintón járt és szórta a pénzt, mert volt bőven. A boldogságát viszont elveszítette? Minden emberbe belerúgott, aki csak az útjába került, feleségét fojtogatta, gonosszá lett, nem volt soha egy mosolya, mert kőszíve volt mát.