„Melyik mester felejti el, hogy gondoskodjék alkotásáról? Ki adja fel és bocsátja el magától, amit legnagyobb jóságában létrehozott?” – kérdezi Szent Ambrus. Valóban így van. Csak a gyermek tesz-vesz céltalanul: egyik kezével homokvárat épít, másikkal lerombolja. Az érett gondolkodású alkotók nem így! Gondoskodnak alkotásukról. Napóleon császárról mondják, hogy minden aprósággal is törődött. A legutolsó közlegény cipőfűzéjével is. „Mindig dolgoztam – mondja később –, egész idő alatt vállamon hordoztam a világot.” Csak az Isten lenne talán olyan, mint a gyermek? Talán éppen ő nem gondoskodna alkotásáról? Megalkotta a világmindséget, ezt a remekművet, s megindította a roppant világgépezetet, s aztán meg félrevonult? „Járjon, ahogy járni akar!” – ezt mondta magában? Nem! Isten gondoskodik a világról: fenntartja és kormányozza azt.