K.T! A kafarnaumi századostól kell a mai napon tanulnunk, mondjuk, meg van is mit! Szerény háza felé igyekszik a mester, a megváltó Jézus, és Ő nem tartja méltónak magát és házát. Szégyenkezik, szeretné arcát tenyerébe takarni, magát meghajtja Jézus előtt, és úgy nyilatkozik: "Uram" nem vagyok méltó, hogy hajlékomba…- K. T! A mi lelkünk hajléka felé is megindul a mester: naponként vagy havonként, de legalább évenként néhányszor, s a szentáldozás alkalmával, s vajon mi hogy fogadjuk? Oh, nem! Nem tehetünk jobbat, okosabbat, mint a százados tett! Nekünk is fel kell kiáltanunk ilyenkor: "Uram, nem… De ha mar ezt kimondtuk, hogy nem vagyunk méltók, akkor mégis gondolkodjunk el komolyabban ezen, hogy miben is áll a mi méltatlanságunk? Miért is nem vagyunk méltók erre a nagy kegyelemre?