„Öreg bácsi reszkető kezével. Mennyit dolgozott nappal és éjjel. Talpon találta hajnalcsillag és fiastyúk, s a Göncölszekér mutatta neki, merre van az út.” 1. Ebbe a 84 évbe mi minden fért bele! Mennyi fáradság, küzdelem, azt ti tudjátok a legjobban, akik közelében éltetek fiatalabb korában is. Ezért szorul össze a szívünk, s ezért keressük a vigasztaló szavakat. De nem akarunk olcsó és elkoptatott szavakat mondani. Nem kielégítő, ha egyszerűen csak a jobb jövőről beszélünk, mert ez így nagyon általános és megfoghatatlan és fantáziánk számára elérhetetlen. Mert úgy vagyunk, mint a hangyák, melyeknek nem lehetnek semmilyen elképzeléseik az emberi életről, annak szépségeiről, csodákba illő élményeiről, mert nincs is hozzá képességük, hogy ebbe belepillantsanak. Éppígy nekünk sincs képességünk ahhoz, hogy fogalmat alkossunk a mennyei örömökről.