1. Nem értjük. Megdöbbenve állunk a koporsó mellett, földbe gyökerezett lábakkal, és nem érjük, mi történhetett. Hogyan vált visszavonhatatlan valósággá N halála! Nem érjük! Hisz vidám természetű, és fiatal ember volt, aki szerette az életet. Mindig előttünk van derűs, mosolygós arca, ábrázata. Nevetve nézett szembe az élet bajaival. És semmi jel nem mutatott arra, hogy ilyen gondolatokat hordoz magában. Nem értjük, mert szorgalmas ember volt, munkabíró. Szinte sugárzott belőle a tettrekészség. Megfelelő, jó szakmát választott magának és szerette azt, amit csinált. Mint fiatalember nagy lelkesedéssel építette saját jövőjét és mindig tervezett, alkotott. Munkájához melyre volt szüksége, hát épített egyet. Felszerelésekre és beszerezte magának. Meg nem állt a munkában, örökké tevékenykedett. Aki ismerte, nagy jövőt jósolhatott neki, hogy milyen jó mesterember, hogy bedolgozza magát a szakmába, és biztos jövőt teremt magának és családjának.