I 2014.10.31.
Egy film megrendítő hatással volt rám. Egy férfiről és a családjáról szólt ez a film. A férfi megtudta a
kórházban, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenved és rövidesen üt számára a halál órája. Otthon
elmondta ezt feleségének, majd találkozott lányával és vejével, és nekik is elmondta. Mindenki
megdöbbent, megrendültek és szenvedtek, mert egyszerűen nem tudták, hogy mit tegyenek. Majd a
zárójelenetek: A férfi ágynak dől, majd újra kórház következik, aztán a temető. A film címe: Mondj
valamit, amikor megtudom, hogy meg kell halnom! Próbáljunk meg most mi is mondani valamit erről!
108
I 2014.10.31.
Egy régi legenda szerint volt egyszer egy magas hegy és a magas hegy tetején egy várkastély. A
kastély ura kihirdette, hogy kész mindenkit a kastélyba befogadni, aki a meredek sziklafalon fel tud jutni
oda. Próbálkoztak sokan, de csak kevésnek sikerült. Voltak, akik útközben elfáradtak, elkedvetlenedtek és
visszafordultak. Voltak, akik látván a nehéz terepet meg se próbálták a feljutást. Egy messziről jött
vándor figyelmesen szemlélte a terepet. Mit nézel? – kérdezték tőle. A nyomokat keresem – válaszolta.
Azoknak a nyomait, akik már feljutottak. Mert, ha én is azon az úton indulok el, nekem is biztosan
sikerülni fog.
97
I 2014.11.7.
A templomban is szoktunk születésnapot ünnepelni. A Karácsony Jézus születésnapja, Szeptember 8.
a Boldogságos Szűz Mária születésnapja. Ma az Úr előhírnökének, Keresztelő Szent Jánosnak
születésnapját tartjuk.
90
I 2014.11.7.
Egy vonat fülkéjében magányos férfi utazott. Ölében egy gyermeket tartott, aki keservesen zokogott.
A gyermek sírása nem akart véget érni, az utasokat már idegesíteni kezdte, az egyik utas meg is szólalt:
Ugyan tegyen már valamit azzal a gyermekkel, mit fog szólni a mamája, ha ilyen kisírt szemmel fogja
hazavinni! Ekkor már megcsuklott a hangja az apának is. Sírva mondta: Szívesen vinném én a
mamájához, de már nem lehet, ő is itt utazik velünk, egy koporsóban az utolsó kocsiban. Az arcok
azonnal megváltoztak. Mindenki azon iparkodott, hogy egy pár meleg szóval enyhítsék a bánatot.
Mindnyájan a legnagyobb részvétettel teltek el, pedig egy pár perccel korábban az apa és a gyermek ellen
voltak hangolódva. (Perlaky: A ma életművészete)
84
I 2014.11.6.
Karácsony az ajándékozás ünnepe! Karácsonyfa állítás, ajándékozás, mindezek gyermekkorunk
meghatározó élményei. Azonban a karácsonyi ajándékozás nem egyoldalú dolog. Nemcsak egymást
ajándékozzuk meg, ember-embertársát, hanem Isten is ad ajándékot e mai napon! Erre az ajándékra
figyeljünk!
82
I 2014.11.11.
Minden nemzetnek két jelvénye van. Az egyik a szemnek, a másik a fülnek szól. Az egyik jelvény a
nemzeti lobogó, a másik pedig a nemzeti himnusz. A zászlót látva, a himnuszt hallgatva a szív hangosabban
dobog. Ilyen jelvénye egyházunknak a szent Kereszt és a Hiszekegy. Ma a szent Keresztre emeljük
tekintetünket.
77
I 2014.10.31.
A halottakhoz vezető út Jézus Krisztus. Hiszen ő megmutatta, hogy Isten az ember oldalán és így az
élet oldalán áll. „Isten nem a holtak Istene, hanem az élőké!”
76
I 2014.11.6.
Egyformán jönnek, mennek az ember életében a születésnapok: „Isten éltessen…” Minden évben
ugyanaz az egyformaság, csak az évek száma változik. Egyre idősebbek leszünk és természetesen egyre
több lesz az élettapasztalatunk! Tanítanak a múló évek! E születésnapon „…a csillagimádó bölcseket a
csillag megtanítá, hogy Téged, mint az igazság napját leborulva imádjanak…” Minket mire tanít ez a
születésnap?
73
I 2014.10.31.
A mai ünnep harcról beszél. Akik harcolnak: a „testnélküli mennyei erők”. A harc oka Szent Mihály nevében
érhető tetten: „Kicsoda olyan, mint az Isten!” (Miháél) A győzelemnek pedig ez a himnusza: „Szent, szent, szent
a Seregek Ura…” Ezt énekelték az angyalok és mi emberek ezen az ünnepen csatlakozunk az ő énekükhöz és
megvalljuk: „Teljes az ég és a föld a Te dicsőségeddel…!”
73
I 2014.11.7.
Egy istenfélő idős házaspárnak fia születik, az apának némasága feloldódik és Istent dicsőíti, a tanúk
pedig így álmélkodnak: Vajon mi lesz e gyermekből? És mi lett a gyermekből?
73
I 2014.10.31.
Elhunytjainkra emlékező csöndes szívvel vagyunk itt a templomban. Egész nap a temetőben a sírok
között jártunk, virágot ültettünk, gyertyákat égettünk, s énekeltük: „A megdicsőült igazak lelkeivel,
nyugtasd meg Üdvözítőnk elhunyt szolgáidnak lelkét!”
72
I 2014.11.11.
Minden ember szívesen emlékezik vissza gyermekkorára, születésnapjaira. Az egyház is arra buzdítja
a híveket, hogy szívesen emlékezzenek arra a pillanatra, amikor Isten a világnak ajándékozta a Szűzanyát.
Mivel kedveskedünk neki ezen a születésnapon? Talán a legszebb emlékkel, melyet az evangélium őrzött
meg számunkra, az angyali híradás köszöntő szavával: „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes Mária!” Tegyük
hozzá a reggeli szolgálat örömteli himnuszát: „Áldásteljes vagy te Istenszülő Szűz!”
72
I 2014.11.7.
(a történelmi adatok Szörényi A.: A Biblia világa c. könyvéből)
A katonai őrségben álló honvéd feladata az, hogyha jön valaki rákiáltson: „Állj! Ki vagy?” Ha barát,
akkor üdvözli és tovább engedi, ha ellenség, akkor szembeszáll vele. Így történt ez Keresztelő szent János
esetében is. A zsidó vallás vezetői számára egyáltalán nem volt közömbös az, hogy ki prédikál a népnek.
Ezért Jánostól is megkérdezték: „Ki vagy te?”, és János megvallotta, nyíltan kimondta: „…én a pusztában
kiáltónak a szava vagyok!” Ma a Keresztelő születésnapját ünnepeljük.
69
I 2014.11.7.
(György Attila nyomán)
A hagyomány szerint, amikor az izraeliták a hosszú pusztai vándorlás után az ígéret földjére léptek,
pontosan azon a helyen, ahol Jézus ma a Jordán vizébe lépett, keltek át a Jordán folyón. Amikor a papok a
frigyszekrényt tartva beléptek a folyó vizébe, „megállt a víznek folyása és a nép száraz lábbal kelt át a
folyón!”
66
I 2014.10.31.
Az Isten ellen lázadt gonosz angyal legyőzőjét ünnepeljük most. Ez a lázadás azóta is újra és újra visszatér és
ezért állandó készenlétben kell élnünk, hogy mi is győzedelmeskedhessünk. Szent Pál apostol erre int: „Nemcsak
fejedelemségek és hatalmasságok ellen, hanem a világban uralkodó ördögök ellen is harcolnunk kell!”
Ősszüleinket a gonosz kígyó alakjában csábította. Gondolkodjunk most el azon, hogy minket milyen formában
kísért meg.
61
I 2014.11.6.
Gondoljuk át milyen volt az ember történelmi helyzete az első karácsony idején. Csallóköz tájékáról
abban az időben indultak el a római légiók, hogy meghódítsák a mai Csehország területét. A germán törzseket
rabságba hurcolták. Egyiptomot letarolták. A birodalom nagyurainak asztalán mindenféle finomság
kínálta magát: kisázsiai gomba, szíriai dió, orosz kaviár, türkisztáni dinnye, galileai sajt, görög bor, indiai
fűszerek.
60
I 2014.11.6.
Egy francia édesanya (Madelaine Semer) teljesen vallástalanul nevelte gyermekét, egyetlen fiát. Úgy
vélte, hogy modern emberhez így illő. Mi tagadás, a fiú míg fel nem nőtt nem is érezte hátrányát ennek a
nevelésnek. Sőt elvégezte iskoláit és katona lett. Katonai szolgálata alatt súlyosan megbetegedett.
Kórházban feküdt hónapokon át. Édesanyja meglátogatta, ült a betegágyánál, a fiú pedig a sok
szenvedéstől meggyötörten könnyes szemmel mondta anyjának: Anyám, ha megtanítottál volna
imádkozni, most sokkal könnyebb lenne!
59
I 2015.3.13.
Diogenetos előkelő pogány volt. Egyszer megkérdezte egyik barátjától: „Mondd, miről vehetem
azt észre, hogy valaki keresztény?” Barátja így válaszolt: „Nem különböznek a többi embertől
sem nyelvre, sem külsőleg. Nem is tesznek semmi különöset. Azonban figyeld csak meg
őket: itt a földön élnek, de azt tartják, hogy a mennyország felé zarándokolnak. Testben élnek,
de nem a test szerint. Üldözik őket, de ők szeretik üldözőiket. Szegények és mégis sok embert
gazdagítanak.” Ilyenek a keresztények! Ma azokról emlékezünk, akik utolsókból lettek elsőkké.
Akik benépesítik az eget. Akiket úgy hívunk, hogy mindenszentek.
57
I 2014.11.7.
Szent György nagyvértanú ünnepe általában hétköznapra esik, az emberek munkából jövet néznek be
a templomba. Egyébként is az Egyházban is csendes ünnepnek tűnik ez a mai nap. Évszázadok során az
ünnepi fény halványodik, az ünneplés pompája is egyszerűsödik, de akit ünnepelünk, Szent György
nagyvértanú, ugyanaz ma is, mint 1800 évvel ezelőtt: Krisztus nagyvértanúja.
56
I 2014.11.11.
Budapesten, a Lánchíd budai hídfőjénél van egy szobor. Egy keménykötésű férfi alakja, a szobor
talapzatán ez a felírás áll: 0 km. (Ma azt hiszem más megoldású szobor van ezen a helyen és a korábbi
múzeumban van.) Ez a 0 km azt jelenti, hogy az ország minden főútvonalát ettől a helytől mérik és
számozzák kilométereit. Ehhez kell mérni az országban minden távolságot. Szent István király, ilyen idő
és távolság fölé hatalmasodó alakja a magyar történelemnek. E hazában számunkra ő a kezdet. Hozzá kell
mérni minden történelmi távolságot. Ma őt ünnepeljük és dicsőítjük.
56
I 2014.10.31.
Andersen meséjéből idézem: Egy asszonytól szállást kér egy vándor. Reggelre kiderül, hogy ez a
vándor nem más, mint a halál. Ugyanis mire megvirradt az asszonynak egyetlen gyermeke meghalt, a
befogadott „vándor” rabolta el. Utána eredt és visszakövetelte gyermekét: így hálálod meg, hogy jó
voltam hozzád? Akkor a halál egy tükröt tartott az asszony elé és ebben a tükörben megláthatta
gyermekének jövőjét, milyen lett volna az, ha életben marad. Ezt látva az asszony megadóan beletörődött
fia halálába. Ez bizony mese csak. Tetszetős és vigasztaló, de a valóságban nem így van!
54
I 2014.11.11.
Jézus, amikor apostolait küldte a hithirdetés munkájára azt akarta, hogy az ő apostoli munkáját
folytassák. Ezt a küldetést Szent István első királyunk is megértette és példájával ma nekünk is ezt a
biztatást adja, hogy éljünk mi is a Jó Pásztor szellemében.
54
I 2014.11.11.
A mai világ nagy gondot fordít a védelemre. A hazát is, és egy térséget is hadsereggel, rakéták telepítésével,
gondosan kidolgozott védelmi rendszerrel igyekeznek biztonságossá tenni. De a békés életben is
ezt tapasztaljuk: riasztókészülékek, újabb és újabb furfangos szerkezetű zárak, stb. A keresztény életfelfogástól
sem idegen gondolat a védelem, csak mi sajátságos módon értelmezzük azt. Az ég felé fordulunk,
mert onnan reméljük az oltalmat. A mai ünnepen a Szűz Anya felé fordulunk és így kérjük őt: „Terjeszd ki
ránk szeretettel oltalompalástodat!”
54
I 2015.3.16.
Eszembe jut a sok-sok reklám, mellyel a különböző biztosító társaságok árasztanak
el bennünket. Mindegyik arra szólít, hogy biztosítsuk magunkat, (életünket,
vagyonunkat) és így teremtsünk anyagi áldozatok árán biztonságot. Az evangéliumi
történet kapcsán – Jézus meghív és kiválaszt –, arra gondolok, hogy ez a meghívás és
kiválasztottság olyan nagy kincset jelent az embernek, melyet biztosítani kell. De
hogyan? Szent Péter apostol szavait idézem: „Kiválasztottságotokat jótettekkel
biztosítsátok!” (2Pét 1, 10)
52
I 2014.10.31.
Vessünk egy pillantást a családra!
1. Isten más szempontok szerint ítél, mint mi:
Nemes, előkelő, gazdag? Nem ezt akarta: ő a Názáreti József családját választotta.
Ács és nem király. Názáret és nem Jeruzsálem. Egyszerű ház és nem palota.
Jézus nem ezekhez a dolgokhoz kötötte az üdvösséget!
52
I 2014.11.7.
Jézus megkeresztelkedik a Jordánban. Érdemes fontolgatni azt, hogyan is bontakozik ki ebből az
evangéliumi jelenetből az egész örömhír.
52
I 2015.3.11.
Az evangélium egy beteg embert mutat be. A nagyon sok beteg közül egyet, de ennek az egynek a
sorsában, a gyógyulásában egybefoglalva megjelenik előttünk minden betegnek a sorsa.
1. Ez a beteg azért sóhajtozik, mert bár szüksége lenne segítségre, mégsem kap segítséget. Szüksége
lenne irgalmas szívű barátra, rokonra, de nincs ilyen. Szüksége lenne valakire, aki szorult, kiszolgáltatott,
nyomorult helyzetében a gyógyulás útjára segítené, de nincs! Ebben a dologban minden betegnek igencsak
egyforma a helyzete. Ennek az evangéliumi betegnek azonban igen nagy szerencséje van. Találkozik
az Emberrel, akiben megbízhat! Azzal találkozott, akit keresett, aki után egyre csak sóhajtozott.
52
I 2014.11.11.
Az alföldi tanyavilág egyik tanyájából vasárnaponként egy idős bácsi indult el a több kilométer távolságra
levő templomba. Ment, ha havas volt az út, ha a sarat kellett dagasztania, ha hideg volt, ha sütött a
nap. Kérdezték tőle: Pista bácsi, mit kap maga a templomban, hogy annyira ragaszkodik hozzá? Ott kapok
erőt – mondta – hogy egész héten megálljam a helyemet. Ezen az ünnepen keressük meg ezen idős ember
kijelentésének igazolását a Bibliában.
52
I 2015.3.13.
Egy történet a Szentek életéből: Ciprián fölszentelt vértanú, ha a halálról volt szó így
prédikált: „…csak az fél a haláltól, aki Krisztust nem ismeri…!” De nemcsak beszélt, hanem
bizonyított is. Eljött ugyanis az életében ez a pillanat. Koholt vádak alapján halálra ítélték.
Amikor az ítéletet tudatták vele, így sóhajtott: „Istennek legyen hála!” Kivégzése előtti
pillanatokban utolsó pénzét, 25 aranyát a hóhérnak adta. Szent himnuszt énekelve várta
kivégzését. Mi lelkesítette őt? Bizonyára az imént felolvasott evangéliumban megismert
krisztusi tanítás is: „… aki atyját, anyját, földjét… értem és az evangéliumért elhagyja,
százannyit kap és ráadásul az örök életet!” Ma, Mindenszentek vasárnapján őseinket is és
önmagunkat is a Krisztusért vállalt élet alapján kell értékelnünk!
51
I 2014.11.7.
Miért keresztelkedett meg Jézus? Hiszen nem volt szüksége sem bűnbánatra, sem megtérésre? Még
mások vétkeit is inkább vezekléssel vállalhatta magára, mégis beállt a bűnbánattartók sorába és utolsónak
ő is felvette a keresztséget. A magyarázatot erre ott kell megtalálnunk, ahol az evangélium hangsúlyozottan
mutat erre rá.
51
I 2014.11.6.
A karácsonyt követő napok igen jeles napjai az esztendőnek. Elég csak pillantást vetni a naptárra és
azonnal értjük azt is, hogy miért. Szent István vértanú (27), a nikodémiai vértanúk (28), a kisded vértanuk
(29).
50
I 2014.11.11.
Szent István életének egy pár jellemző adata: 968-ban született, 997-ben örökölte atyjától, Gézától a
fejedelemséget, 1001-ben koronázták meg Esztergomban, II. Szilveszter pápa és a bizánci császár által
küldött koronával. 1038. augusztus 15-én meghalt. Hatvan évet élt csak, de amit alkotott, az maradandó,
mert íme 1000 esztendő után is él a magyar és jelentős helyet foglal el a nemzetek között.
50
I 2014.11.6.
Egyetlen ünnepet sem rángattak bele annyira a gazdasági zsivajba és a pazarló fogyasztásba, mint a
keresztény karácsonyt. De ez az ünnep az, amely képes ráébreszteni bennünket a szomorú valóságra,
tudniillik arra, hogy társadalmunkban a luxus és a szükség szorosan egymás mellett létezik.
48
I 2014.11.11.
Elgondolkodtató, hogy csaknem minden Mária ünnepen ezt az evangéliumot olvassuk. (Lk 10,38-42)
Ha születésnapját ünnepeljük, ha templomba vezetését magasztaljuk, ha halálára, mennybetértére
emlékezünk mindig a két nővér házába betérő Jézus alakját állítja elénk az evangélium. Mit akar tanítani
ez a történet a mai napon?
48
I 2014.11.11.
Nagy emberek tetteit mindig kíséri valami sejtelmesség, titokzatosság. Szent István alakját is ilyen sejtelmesség
veszi körül. Keresztény volt és életét Isten törvényeinek rendelte alá. Teljesedett életében a bibliai
kijelentés: „Az igazak fénye lobogva világít, a gonoszok lámpása kialszik!” (Péld) Szent István lobogó
fénnyel világítja be hazánk több mint 1000 éves történetét.
47
I 2014.10.31.
Ami a földön megosztottá teszi az embert, az kihatással van a földöntúli életre is. Erre figyelmeztet az
evangélium. Ez az ünnep, Szent Mihály főangyal és a mennyei erők ünnepe, a földi életen kívüli világra irányítja
a figyelmünket, és ebben a földöntúli világban is megfigyelhetjük a megosztottságot.
46
I 2014.11.1.
Íme Jézus a Szabadító! „Uram nyisd meg lelki szemeimet, megmutatva szabadulásom útját!” (Zsolt 12)
1. Szabadulásunkat Jézusnál kell keresnünk! Ő a mi szabadítónk, ezt a feladatot kapta a mennyei Atyától. Így
mutatkozott be nyilvános fellépése kezdetén is: „…hogy szabadulást vigyek…” (Lk 4,18) Mint a fény, mely,
megsemmisíti a sötétséget. Azért gyújtunk világosságot, hogy megmentsük magunkat a sötétben való botladozástól.
(vö. Jn 8,12)
45
I 2014.11.6.
Az áldás Istentől jön, de az emberek közvetítik. Az Újév kettős ünnep: Jézust ünnepeljük, mint
gyermeket, de egyben a mai nap kezdet is és ebben a kezdetben Jézusra helyezzük a hangsúlyt, Jézusra,
aki áldást hozott ránk!
44
I 2014.11.7.
Amikor az áldást esdő imádság szavait mondjuk gondolataink az éltető kenyér körül forognak. A
vetésekre gondolunk, aggodalommal és mégis bizakodva. Aggódunk, hogy milyen lesz az aratás. Az
ember tényleg „Könnyek közt vet!”. Jézus azonban beszélt nekünk Isten gondviselő jóságáról. „Az élet
több az eledelnél!” Ha Isten gyermekeihez méltóan végezzük munkánkat és akkor boldog lesz az
aratásunk.
44
I 2014.11.11.
Nincs a világon még egy olyan ereklye, melyet annyi féltő gonddal őriztek volna, mint Krisztus
keresztjének maradványait. A legszebb történelmi csodáknak egyike, hogy a gyalázat fája évszázadok
tovatűntével a hála és a szeretet drága kincsévé magasztosult. Gondolkodjunk el ez ünnep csodálatos
történetén.
44
I 2014.10.31.
Isten amikor megteremtette az embert, azonnal feladatot is adott neki: Sokasodjatok és hajtsátok
hatalmatok alá a földet. Megbízatást adott az embernek, hogy tegye szebbé, gazdagabbá, kényelmesebbé
életét. Amikor azonban Jézus arról beszél, hogy mi az ami az ember életét igazzá és istenfélővé teszi, ezt
mondja: „Add el amid van és oszd szét a szegények között…” Ma Szent Miklós főpap emlékére ezt
énekeljük: „Szegénységeddel elnyerted a gazdagságot!”
43
I 2014.11.11.
Olvastam (O. Fallici: Ha meghal a Nap), hogy az űrhajósok, akik egyszer már jártak a világűrben,
megváltoznak! Boldogok, hogy visszatértek, hogy életben maradtak. De valami van, ami elfátyolosítja a
szemüket. A visszavágyás. Sajnálják, hogy már nincsenek odafönt. Olykor-olykor az égre pillantanak és
mintha keresnének valamit, amit ott felejtettek.
43
I 2014.11.11.
Nem tudom ki volt az a bölcs előd, aki először fordította magyarra az „Ave Maria”-t, az biztos, hogy
nagyon szerette a Szűzanyát. Figyeljük meg: a latinban így van: „Sancta Maria mater Dei”, azaz Szent
Mária Istennek anyja! A német így mondja „Heilige Mutter Gottes!”, azaz Istennek szent Anyja! A
magyar pedig így adja vissza: „Asszonyunk Szűz Mária!” Ez ünnepnek is van magyarosabb neve:
„Magyarok Nagyasszonya!” A Mária tisztelet a legszebb öröksége a magyarságnak.
43
I 2015.3.10.
Egy Párizs melletti kastélyban nagy ünnepséget rendeztek. A meghívott vendégeket színészek
szórakoztatták. Olyan jól sikerült az ünnepség, hogy a színészek és a vendégek is, az utolsó
vonatot is lekésték. Így aki nem saját járművel jött kénytelen volt a kastélyban éjszakázni.
Ekkor történt az egyik fiatal színésznővel a megrendítő eset. Szobájában egy különleges
feszület volt a falon. Őt ez a kereszt annyira lebilincselte, hogy egész éjszaka nem tudott
nyugodni. Reggel az volt az első szava társaihoz: az éjszaka megtértem! Elmesélte élményét és
hozzáfűzte: amikor ezt a keresztet néztem, világosan éreztem, hogy Isten mennyire szeret
engem!
42
I 2014.11.11.
Vajon, van-e a mai ember szemében értelme a vértanúságnak?
1. Olyan világban élünk, amikor az emberek többsége, a „józan gondolkodásúak” azt mondják, hogy
nincs értelme a vértanúságnak. Nincs semmi értelme szembe fordulni az árral, legjobb meghúzódni
csendben. A hívők még azt is hozzáteszik, hogy csak az élő ember lehet hasznára az Egyháznak. Egy
filmben mondta az egyik hős: többet tehetsz a hazáért, az eszméért, mint élő ember, mintha koporsóban
lennél. Amikor meglátogattam Szatmáron az egyik templomot, és a gondnok bemutatta, csendesen
megjegyezte: „Ahhoz a zászlóhoz kell állni, ami lobog!” Ráismersz-e saját jelszavaidra ezekben a
kijelentésekben?
42
I 2014.11.11.
A mai ember szemében a béke és a jóakarat jelképévé lett a neves festőművész, Picasso
„Békegalamb” című alkotása. Nekem ez az alkotás egy bibliai képet idéz fel, a galambot, mely Noénak a
megmenekülés hírét hozta. Milyen nagy lehetett az öröme, amikor a galamb csőrében a zöld ágat
meglátta. (Ter 8,11) Ehhez az örömhöz hasonlít a mi örömünk is, amelyet ma ezen az ünnepen érzünk.
Ma megjelenik üdvösségünk hófehér galambja, a kegyelemmel teljes Mária az Úr templomában!
42
I 2014.11.11.
Hunyadi János kormányzónak a felesége, Szilágyi Erzsébet fiával, a kis Mátyással, a későbbi Mátyás
királlyal templomba ment. A nép nagy lelkesedéssel kiáltotta: „Vivát! Éljen a fejedelemasszony!” A kis
Mátyás sírásra görbült szájjal kérdezte: ugyan mit kiabálnak ezek! Ugye nem vagy fejedelemasszony, te
csak az én anyám vagy? Szilágyi Erzsébet megsimogatta kisfiát és odasúgta neki: igen fiacskám, én csak
a te anyád vagyok.
42
I 2015.4.28.
A Szentírásban háromszor találunk említést Szent András apostolról. Először amikor Pétert viszi Jézushoz.
Másodszor, amikor azt a gyereket vezeti Jézushoz, aki a kenyérszaporításhoz valót adja. Harmadszor,
amikor azokat a pogányokat viszi Jézushoz, akik találkozni szerettek volna vele. Mindig a Jézushoz
vezető utat egyengeti az emberek számára, de úgy, hogy ő háttérben marad. Ma minket is Jézushoz vezet.
Életét Szent Pál apostol tanításával értelmezem: „Tekintsünk fel… Jézusra, aki a felkínált öröm helyett
a kereszthalált szenvedte el, anélkül, hogy a gyalázattal törődött volna!” (Zsid 12,2) András, az apostol,
Mesterét követte ebben is.
41
I 2014.11.7.
Üdvösségünk történetéből a szent liturgia két mennybemenetelt ünnepel. Jézus mennybetértét és az
Istenszülő mennybevételét. Nagyboldogasszony ünnepe méltán csatlakozik az áldozócsütörtök mellé,
mert amikor Jézus azt mondta búcsúzóul tanítványainak: „Elmegyek helyet készíteni nektek, mert azt
akarom, hogy ahol én vagyok ti is ott legyetek” (Jn 14,3), akkor ez az édesanyjának is szólt. Ma ezt a
beteljesedést ünnepeljük.
41
I 2014.11.3.
Egy tanmese. Az öreg hal a fiatalabbat oktatja: az ember a mi ellenségünk. Zsinórt enged a vízbe, annak végén
csali van és horog. Jaj neked, ha bekapod! De bizony, beszélhetett az öreg hal, a fiatal nem hitte. Más világ van ma
már – mondta –, nem úgy van, ahogyan az öregek mondják… Vajon az evangéliumi fiatalember nem valami ilyesmit
gondolt Jézusról?
41
I 2014.11.7.
Minden hívő ember római zarándokútja megrendítő élmény. Ezt az élményt nem csak a város
szépsége nyújtja, hanem a két apostol, Szent Péter és Szent Pál. Föléjük épült Róma városa, a két
apostolra, akik egy napon szenvedtek vértanúhalált.
40
I 2014.11.6.
Az ünnep fénye még ma sem hunyt ki. Tekintetünket most az első vértanú alakjára irányítjuk és ez
ünnepi fényben Őt úgy ismerjük meg, mint példaképünket!
39
I 2014.11.11.
Abban az időben, amikor még nem voltak vasutak, nem voltak kiépített országutak, telefonok, távírdák,
az embereknek akkor is tájékozódniuk kellett valahogyan. Az utasok a hegyeket, a magaslatokat keresték.
A helyes irányt a hegycsúcsok mutatták! Ma, amikor a Tábor hegyére emeljük tekintetünket, ilyen
„irányt mutató” magaslatot ismerünk fel benne. Ne csak a megdicsőülés hegyére nézzünk ma, hanem a
másik magaslatra is, mely az Úr szenvedéséről beszél nekünk.
39
I 2014.11.6.
Történelmi pillanatra emlékezünk! Mi a történelem? Minden esemény: a háború és a béke, az építés és
a rombolás. Minden gondolat: terjedő és izmosodó eszmék, lejárt és csődbe ment eszmék. De a
történelem részei: az épületek és a romok. A világűr magasságában parkoló műholdak és a föld mélyén
történelmi rétegekben elsüllyedt ősi kultúrák maradványai. Mindez történelem!
38
I 2014.10.31.
1995. március 23-án, este 6 órakor egy fiatal pár csengetett be a törökbálinti plébániára. A káplán
éppen hittanórára sietett ezért megkérte a 79 éves plébánost, hogy foglalkozzék a fiatal párral. A hittanóra
után hazatérve, az idős plébánost vérbe fagyva, holtan találta. Agyonverték, kirabolták és a
rablógyilkosok az ő kocsijával menekültek el.
38
I 2014.11.11.
A mai kor emberének vannak rajongott, nagyrabecsült sportolói, nagyszerű színészei, dalénekesei,
politikusai, tudósai. De a mai kor emberének nincsenek prófétái, és nem is nagyon kell neki a próféta. Ez
az ünnep azonban arról beszél, hogy van prófétánk: a lánglelkű szent Illés.
38
I 2014.11.3.
Egy püspök nyilatkozott a tévében. Arra a kérdésre, hogy általában a hívek és az állampolgárok hálásak-e a
segítségért, ezt nyilatkozta: „A hála nem mai kategória!” (Bartha püspök) Csak ma van ez így, hogy a hálát nem
tartják fontosnak az emberek? Az evangéliumból megtudhatjuk, hogy így volt ez Jézus idejében is. Szent Pál apostol
buzdítása: „Adjatok hálát mindenkor, mindenért az Istennek!” (Ef 5,20) Hogyan mutathatjuk ki a hálánkat?
38
I 2014.11.11.
1. A XII. században francia földön egy téves tanítás kezdett elterjedni, amely ezt hirdette: Isten csak a
lelkek világát teremtette. A látható világot, az anyagot, a testet nem Isten, hanem Lucifer alkotta, ezért
mindent ami látható meg kell vetni és gyűlölni kell! (az albiak eretneksége) III. Ince pápa egy szentéletű
szerzetest, Szent Domonkost bízta meg azzal, hogy menjen e tévedésben élő testvérek közé, győzze meg
őket az igazságról és térítse meg őket! A feladatára készülő, elmélkedő és tépelődő Szent Domonkosnak
látomása volt. Megjelent előtte a Szűz Anya és elmagyarázott neki egy imádságot, melyet ma rózsafüzérimádságként
ismerünk. Ezt mondta neki: Ezt a nemes fegyvert adom a kezedbe, ezt használd az
eltévedettek megtérítésére. Érdemes elgondolkodni egy történelmi hagyományon is, mely ebből az időből
származik: A hivatalos helyi egyházi és világi hatóságok sajátos módon kezdtek harcot az eretnekség
ellen. A tévedést valló emberek megváltoztatására fegyverrel, lóháton, állig felfegyverezve vonulnak a
főurak és a főpapok a szegény nép ellen. Szent Domonkos ezt látva eléjük állt és ezt kiáltotta nekik: Urak
és Püspökök! Szálljatok le a lóról, ha a szegény Krisztust akarjátok a népnek hirdetni.
38
I 2015.3.13.
Jézusnak az előbb felolvasott szavai igencsak elgondolkodásra késztetnek.
1. „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom őt mennyei Atyám előtt!”
Valami nagyon fontosat kell e szavakból megérteni: az ember számára nem az a halálos
veszedelem, hogy testünket megölhetik. „Ne azoktól féljetek, akik a testet megölik! Mennyei
Atyámtól féljetek, aki a testet is, lelket is a kárhozatba vetheti.” A halálos veszedelem
számunkra az ha hallgatunk, amikor beszélnünk kellene. Mert ha mi hallgatunk, akkor Jézus
is hallgat, amikor fontos lenne érettünk szólnia. Ebből értelemszerűen az is következik, hogy
az Egyház ellenségei nem azok, akik a keresztényeket üldözik, hiszen a testet megölhetik, de
a léleknek nem árthatnak. Ezeknél sokkalta többet ártanak azok a keresztények, akik nem
merik az evangéliumot vállalni. Erről szól a mai ünneplésünk is: a mindenszentek emlékezete.
Mi tette emléküket örökké? Csak megvallották Krisztust! Csak vállalták az evangéliumot.
38
I 2014.10.31.
Jézus ígérete ma is jelen van a világban: „Hatalmat adtam nektek minden ellenséges erő fölött! Semmi sem
fog ártani nektek!”
37
I 2015.4.28.
Egy mester hosszas vita hevében azt mondta tanítványainak: Bár ritka, de mégsem lehetetlen, hogy
egy gazdag ember szent legyen. Ez meg hogyan lehetséges? – kérdezték tanítványai. Figyeljétek meg
botomnak árnyékát reggeltől estig végigsöpri az udvart, de egy porszemet sem kavar fel. Ha az ember
szívét csak annyira érinti meg a pénz, mint a botomnak árnyéka az udvar porát, akkor lehet szent. Szent
Erzsébet gazdag volt, királyné volt, de a pénz és a rang nem rontotta meg a szívét. Ő mindezeket az
adományokat arra használta fel, amire Istentől kapta: jótékonyságra, szeretetszolgálatra. Isten parancsa
szerint élt, ezért élete bölcs és értelmes élet volt. Tegyük hozzá, aki ezt nem veszi figyelembe, az az
ember menthetetlenül képmutatóvá válik.
37
I 2014.11.1.
Egy kínai legenda meséli. Egyszer egy ember beleesett a kútba és segítségért kiáltozott. Arra járt Buddha és így
kiáltott le a kútba: az élet csupa szenvedés, így hát nyugodjál bele a sorsodba, és elment. Buddha után Confu-ce ért a
kúthoz és így szólt a segítségért kiáltóhoz: Bizonyítsd be életrevalóságodat, mássz ki a saját erődből. Ha bizonyítasz,
akkor megérdemled, hogy segítsek neked. Harmadikként Jézus ment arra, nem szólt egy szót sem, levetette a
köntösét, leereszkedett a kútba és fölsegítette a kútba esett embert. Tanítómese, de világosan beszél a keresztények
kötelességéről. Ha embertársunk segítségre szorul, akkor nem bölcselkedni kell, nem tanácsokat kell osztogatni,
hanem irgalmasságot kell gyakorolni.
37
I 2014.11.1.
A hatvanas évek közepén egy japán küldöttség járt hazánkban. Nemcsak a gyárakat nézték meg, hanem a
templomokat is. Feltűnt nekik egyik fővárosi katolikus templomban az örökmécses. Kérdésükre elmondták, hogy ez
mit jelent, és elmondták az Eucharisztiáról szóló tanítást. Önök ezt hiszik? – kérdezték, majd fejüket csóválva
mondták, hogy nagyon különösek az európai keresztények. Ha a japán ember ebben hinne, akkor náluk nem lehetne
üres templomot találni. Meghökkenünk? De az imént elhangzott evangéliumi tanítás nem éppen úgy megdöbbentő?
Hiszen manapság is sokan elfeledjük a törvény betűje miatt, annak szellemét.
37
I 2014.11.11.
A legende szerint az esti harangszónak ez a története. Egy vándor haladt Róma felé, nehéz útján
ráesteledett, a sötétben ingoványos területre tévedt. Kétségek között haladt, amikor Rómának egyik
templomában harangozni kezdtek. A harang hangja után hamarosan odatalált a templomhoz is és hálából
alapítványt tett: minden este szólaljon meg az a harang, hívogassa és vezesse a veszélyes ösvényen
haladókat. Ez az ünnep is ilyen „harangszó”. Akire ma feltekintünk, a liturgia szerint annak még az
emléke is dicsőségteljes. Hív és vezet a helyes úton.
37
I 2015.3.12.
Jézus utolsó szavait idézem, melyet mennybetérte előtt apostolainak mondott: „Elmenvén
tanítsatok minden nemzetet, kereszteljétek meg őket az Atya és Fiú és Szentlélek nevében. És
íme én veletek vagyok mindennap a világ végezetéig!” (Mt 28,20) Jézus tehát mintegy
törvénybe iktatja a neveket, ahogyan Istent ismernünk és szólítanunk kell: Atya és Fiú és
Szentlélek! Az apostolok fejet hajtottak ez isteni akarat előtt és vállalták a küldetést: elindultak
tanítani és keresztelni!
37
I 2014.11.11.
„Boldog a méh, mely téged hordozott és az emlők, melyeket szoptál!” Egy asszony kiáltott így Jézus
tanításától való elragadtatásában. Egy asszony a sok közül. De mondhatjuk így is: egy édesanya az
édesanyák közül.
37
I 2015.3.10.
Virágvasárnapot ünnepelünk. Az apostolban ez a kiáltás hangzik el: „Örvendjetek az Úrban
szüntelen…!” Az evangéliumban minket is magával ragad a tömeg lelkesedése: „Hozsánna
Dávid Fiának! Áldott ki az Úr nevében jő!” Fölzárkózunk! Kezünkbe pálmaág helyett a
megszentelt barkát vesszük. Szívünkben pedig a szentírási mondatnak igazságát fontolgatjuk:
„Hit nélkül lehetetlen Istennek tetszeni!” (vö. Róm 3,21-4,25)
37
I 2015.3.10.
Afrika legdélibb partját ma a Jóreménység fokának nevezik. De nem mindig hívták így. Valamikor a
bennszülöttek a Gyötrelmek fokának hívták, mert a nép hite szerint egyetlen hajó sem tudott ott épségben
elmenni. De amióta egy hírneves hajósnak, Vasco da Gamának sikerült ott elhajóznia, amikor Indiát
felfedezte, átnevezte ezt a partot a Jóreménység fokának.
36
I 2015.3.11.
Feltámadt Krisztus! Valóban feltámadt! Ez a köszöntésünk nagyon mély igazságokat foglal
össze.
1. Tamás apostolt is így köszöntötték apostol társai: „Feltámadt az Úr!”, de ő még nem tudta a
helyes választ erre a köszöntésre. Ő közönséges emberi módon válaszolt: „Nem hiszem!” Jézus
azonban felvilágosítja őt. és ezt sajátos módon teszi. Odahívja magához és megmutatja neki
sebeit. Mert húsvéttól kezdve már nem érvényesek a földi élet és halál merev törvényei, hiszen
már nem vagyunk menthetetlenül a halandóság bilincseibe zárva. Egész életünk új távlatokat
kap. Minden, amit Jézussal közösségben teszünk, az imádság, a munka, az engedelmesség, a
jó cselekedetek, örökre maradandó értékek lesznek.
36
I 2014.11.7.
Szent Pál apostol tanítja: „Aki buzgón akar élni Jézus Krisztusban, az üldözést szenved!” Ennek a
bibliai tanításnak az igazolása ez a mai ünnep.
36
I 2014.11.6.
A mai Betlehemben azon a helyen, ahol az első karácsony idején a barlangistálló állt, templom van.
Ebben a templomban azon a helyen, ahol egykor a jászol állt, arany betűkkel a padlóra van írva: „Itt
született Jézus Krisztus Szűz Máriától!” Hasonló feliratot tehetnénk egyházunk mai ünnepére is: „Ma
született Jézus Krisztus, az emberiség Megváltója!”
35
I 2014.11.6.
A mai napot Szent István diakónus emlékének szenteli egyházunk! Rövid életrajzát maga a Szentírás
őrizte meg az utókor számára! Sajátságos életrajz! Hogy hol született, hogy kik voltak a szülei, nem írja
meg. Az Írás egészen mást tartott fontosnak megírni róla: „Telve volt kegyelemmel, erővel és csodákat és
jeleket művelt a nép között!” Mit mond a modern embernek Szent István életműve?
35
I 2014.11.7.
Az időt órával mérjük, a távolságot méterrel, a súlyt kg-mal. A szeretet mértéke: pedig az áldozat. Istent
is az szereti a legjobban, aki a legtöbb áldozatot hozza meg érte.
35
I 2015.3.9.
Az evangéliumi történetben a hit fontosságáról van szó! És az ember, az apa személyében,
átérzi, hogy mennyire ki van szolgáltatva gyarlóságainak és környezetének, amikor a hitről van
szó. Annyira, hogy félnie kell: Jézus segítsége nélkül egészen biztosan nem tehet szert
elégséges hitre! Ezt nagyon elkeserítőnek találja az apa, hiszen igen nagy bajban van, fiáról,
annak megmentéséről van szó. Ezt mondja Jézusnak: Elhoztam Hozzád fiamat! Jézus, pedig
még hozzá kéri a hitet. Ha hiszel, lehetséges a szabadulás. Ma mindezt együtt kell
átgondolnunk.
35
I 2014.11.11.
A Bibliában azt olvassuk, hogy Ábrahám vendégszerető volt és Isten emiatt kedvelte őt és vele volt.
Illés szeretett imádkozni és Isten vele volt. Dávid igazságos és bűnbánó szívvel uralkodott és Isten
kedvelte őt. Ebből azt látjuk, hogy Isten azt az embert elfogadja, aki szíve legmélyebb hajlandósága
szerint teszi a jót. Ma születésnapot ünnepelünk. Énekeink, szimbolikus szavaink azt mondják, hogy a
föld gazos, bozótos világában „kinyílott egy szép rózsa”. Így nevezzük ezt a „rózsát”: „Kisasszonyunk
Mária”. Csodálni jöttünk Őt. Csodáljuk benne azt, hogy szíve legmélyebb hajlandóságával kimutatta Isten
iránti szeretetét.
35
I 2014.10.31.
Szent Miklós püspök, akit ma ünnepelünk a keresztények számára többet jelent, mint a hit nélkül élő
ember számára. A keresztények az ő személyében nem a mesebeli csodatevő apókát ünneplik, hanem a
papot, Isten egyházának főpapját, akinek az a hivatása, hogy Jézus Krisztust mutassa be a világnak.
34
I 2015.3.18.
Élt egyszer egy nagyon boldog és megelégedett ember. Barátai megkérdezték tőle: egyáltalán hiányzik valami a te boldogságodból? Így
válaszolt: nem hiányzik semmi, de talán mégis, egy szög, amivel megerősíthetném azt. Ilyen az embernek az élete. Állandóan megerősítésre
szorul abban a boldogságunk ingatag alapja. Ez evangéliumi történet mintegy megmutatja azt a „szöget”, amivel boldogságunkat
megerősíthetjük.
34
I 2015.3.11.
Ma a hivatások világnapja van. Elsősorban a papi hivatásokról van szó. Ezért nagyon fontos ma,
amikor a papi hivatások csökkenése miatt kesergünk, ezt a fontos gondolatot is megfontoljuk:
Amikor a pap a fiataloknak hirdeti az evangéliumot, tulajdonképpen ezekben a szívekben a
papi hivatást is ébresztgeti, gondozza! („A fiatalok pasztorációja és a hivatások pasztorációja
egymást kiegészítő feladat” II. János Pál)
34
I 2014.11.11.
A mai ünnep énekei közül a zsoltárt idézzük: „Jertek menjünk fel az Úr hegyére…” Vajon melyik
hegyre hív minket? A Tábor hegyére, hogy lássuk az ő dicsőségét. De hiszen ezen a hegyen az Úr
ragyogása közben szó esik sok mindenről: Mózes és Illés az ő haláláról beszél vele, és maga az Úr is azt
mondja tanítványainak: szenvedni fog, de harmadnapon föl fog támadni!
34
I 2015.2.25.
Terheket senki sem hordoz szívesen. Nehézzé teszik a járást, a földre nyom. Ha maga az élet is
nehéz, bizony akadozik a szív is, a lélegzet is. Az ember terhek nélküli élet után vágyik. Jézus
szavai ellentétesnek tűnnek emberi vágyainkkal: „Aki utánam akar jönni vegye fel keresztjét,
tagadja meg magát…” Mi tagadás ezek a szavak ellentmondásra ingerelnek. Pedig azokat Jézus
mindenki számára mondta.
34
I 2014.11.7.
Akit ma ünnepelünk, az egyháztörténet legnehezebb és legvéresebb napjaiban (303-ban) nyerte el a
vértanúság pálmáját. A naptárban így nevezzük: „A dicsőséges és diadalt hozó Szent György
nagyvértanú”. Ikonjainkon így ábrázoljuk: délceg lovaskatona, aki ledöfi lándzsájával az ellene támadó
„sárkányt”. Nem mese, nem legenda ez? Nem megmosolyogni való, amit ma ünnepelünk?
33
I 2014.11.11.
Sok embernek életében állított már tilalomfát ez a két szó, melyet az evangéliumban hallottunk: „Nem
szabad!” Sok embernek lázadt a szíve ez ellen a két szó ellen: „Nem szabad!” Pedig a mai ünnep is arra
van, hogy felfogjuk: mindaz, ami körülvesz bennünket egyben korlátokat is szab nekünk, törvények között
élünk.
33
I 2015.3.17.
Az emberi arcnak, az emberi tekintetnek a sugárzást, a nyíltságot a szem adja! Akinek tiszta a szeme,
annak tekintete is világos és tiszta. Akinek azonban zavaros a szeme (nemcsak betegség miatt, hanem a
rossz lelkiismeret miatt is) annak a tekintete sem tiszta, nem bizalomgerjesztő! Gyermekkorom emléke:
szüleim is, tanáraim is megkövetelték, ha fontos dolgokról van szó, nyíltan szemükbe nézzünk! Így
érthető Jézusnak e mondata: „Tested világa a szemed. Ha szemed tiszta egész tested világos leszen, ha
szemed álnok, egész tested sötét leszen…”
32
I 2015.3.10.
Bajorországban van egy lovagsír. A sírkövön az ott nyugvó lovagnak minden rangja és címe fel
van sorolva és utolsónak oda van írva ez a ténymegállapítás: „Most hamu!” Minden ember
közös sorstörténete: született, élt, remélt, dolgozott, küzdött, szeretett, szerzett, meghalt… és
most hamu! De nem csak ennyi! Mert húsvét ünnepén hitünk ezt a köszöntést adja ajkunkra:
Krisztus feltámadt! Így már tudjuk, hogy az ember nemcsak por és hamu. E szent misztérium
azt hirdeti, hogy megszentelt por és hamu, ami fölött ott virraszt a feltámadás ígérete.
32
I 2014.11.7.
Miután Lourdes-ban a kis pásztorlánynak, Bernadettnek megjelent a Szűz Anya, Bernadett kolostorba
vonult és ott élt haláláig. Sokszor megkérték arra, hogy nézné meg egy-egy szobrát Máriának, hátha valamelyik
alkotásban felismerné annak az asszonynak arcvonásait, aki neki megjelent. Végül a coimbrai püspök
elvitte hozzá templomának neves Istenszülő ikonját. Bernadett térdre hullott a kép előtt és így kiáltott
fel: „Ő az nagyuram!” De a történet még tovább is van. Így, ahogy történt elmondták korunk nagy művészének
Picassónak. A történet hallatán a művész meghökkent és csak ennyit mondott: „Különös, hogy a
lány felismerte! Elképesztő ahogyan a bizánciak kitalálták, hogyan kell megfesteni Máriát. Gondolkodni
kellene rajta!” (Új Ember, 1975. augusztus 3.)
32
I 2014.11.11.
A második világháborúban történt. Németország nagy városát Mainz-ot szörnyű bombázás pusztította.
A templom is romba dőlt és elégett. Kivéve egy szobrot, mely a Szűzanyát ábrázolta. Elgondolkodtató az
is, hogy bár ez a szobor fából volt, mégis épen maradt. Egy vízvezeték cső úgy törött el, hogy a víz a
pusztulás idején állandóan a szobrot áztatta.
32
I 2015.3.11.
Jézus azt mondja az inaszakadtnak: „Vigyázz, nehogy rosszabbul járj!” De nemcsak ebben a
történetben, hanem még igen sok helyen tapasztaljuk az Írásban, hogy Jézus nemcsak tanít, gyógyít…
hanem jó atyához hasonlatos módon inti, figyelmezteti, megpirongatja azokat, akikkel dolga akad.
31
I 2015.3.11.
Nagyon fájdalmas panasz a harmincnyolc éve beteg ember ajkáról: „Uram nincs emberem…!”
Szeretnék én meggyógyulni, de nincs, aki ebben segítsen nekem! Ma kétszeresen is fájdalmas
ez a panasz. Hiszen ma a papi hivatások világnapját tartjuk. Hallgassunk meg egy pár őszinte
szót a papi hivatásról.
31
I 2015.2.18.
Egy férfi 20 évi távollét után hazatér szülővárosába. Itt él anyja és nővére, a
városban szállodát tartanak fent. Ebben a szállodában száll meg, de nem fedi fel
kilétét. A két asszony pedig, mivel gazdagnak véli a vendéget az egyik éjszaka,
meggyilkolják. Akkor jönnek rá, hogy mit tettek, amikor megnézik az áldozat papírjait.
Rádöbben az anya, hogy fiának gyilkosa lett, a testvér, hogy testvérének
meggyilkolásában vállalt segédkezést. (Camus: A félreértés c. drámája) Micsoda
tragédia. Hogyan lehetséges, hogy az anya nem ismeri fel a fiát? A tragédia ebben a fel
nem ismerésben van!
31
I 2015.3.11.
Egy amerikai írónő születésétől süket-néma-vak. A világról pusztán ízlelés, szaglás és tapintás
útján van tapasztalata. Mégis könyvet írt a világról szerzett tapasztalatairól, amelyben
csodálatos világképet festett meg, annak ellenére, hogy az ember legnagyobb kincseit, a látás,
hallás és a beszéd képességét kénytelen nélkülözni.
31
I 2015.3.12.
Jézus mennybemenetelének ténye az örök élet felé fordítja figyelmünket. Az evangéliumban Jézus így
beszél erről az örök életről: „Az örök élet az, hogy megismerjenek Téged, igaz Istent és akit küldöttél Jézus
Krisztust!”
31
I 2014.11.6.
Ünneplésünk középpontjában egy szegényes jászol-bölcső áll. Benne Kisdedet látunk. Emberi értelmünk
azt mondja: ez a Kisded Józsefnek és Máriának a fia. Nagyon esendő és nagyon emberi amit látunk!
A Kisded mégis csodálatos események középpontja!
30
I 2015.3.17.
„Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!” – hallottuk az evangéliumban. Ez
a mondat bizony nem ismeretlen a keresztény ember előtt. Vajon értjük-e, vagy legalább
érezzük-e ennek a mondatnak jelentését?
1. A pogány százados, amikor ezt kimondta, ezzel azt bizonyította, hogy „helyére
tudja tenni a dolgokat”. Hogy pogány katona létére az istenfélő emberhez illő magatartásra
is képes. Próbáljuk csak beleélni magunkat az ő helyzetébe. Mondhatta volna így
is: rangom van, katonáknak parancsolok, jámbor, istenfélő embernek tartanak, templomot
is építettem. Ha pogány vagyok is, szereztem annyi érdemet, hogy kérhessem: jöjj,
tiszteld meg a házamat és segíts!
30
I 2014.11.6.
Ma este nagyon sokszor emlegetjük ezt a nevet: Szilveszter. A hálaadáshoz, melyet az elmúlt
esztendőben vett jókért és rosszakért ma szívből elmondunk Istennek, a „szentek között élő Szilveszter
atyánk” életéből merítsünk ihletet.
30
I 2014.11.11.
„Égi anyánk hozzád jöttünk, mert lángadozva szeretünk…!” Így köszöntjük őt születése napján!
1. A londoni rádióban jelentkezik egy izgatott asszony. Üzenetet szeretnék küldeni fiamnak, mert érzem,
hogy nagy veszélyben van. Hol van a fia? San Francisco-ban. Messze van! Sokba fog kerülni! Nem
baj, ha az utolsó filléremet is oda kell adnom! Egy pár perccel később San Francisco egyik kocsmájában is
megszólal a rádió: Üzenetet közvetítünk James Boyel-nek! Kedves fiam, én hívlak az édesanyád, jöjj haza!
– És egy fiatalember a kocsmában zokogva fölkiált: édesanyám! És kirohan a kocsmából. Három hét
múlva hazaérkezik! (Jézus asztalánál II. 165 lap) Így üzen nekünk is a mi mennyei édesanyánk! Ez a mai
ünnep is: hazahívó szép üzenet, és mi sok és nagy veszélynek kitett gyermekei fölkiáltunk: „Nyújtsd ki
mennyből, ó, Szent Anyánk kezedet…!”
30
I 2014.11.3.
Egy rabbi kérdezte tanítványaitól: miről lehet megismerni, hogy vége van az éjszakának és kezdődik a nappal? A
tanítványok találgatnak: Amikor meg tudom különböztetni a birkát a kutyától; amikor a fügefát a datolyafától…
Nem, nem! Akkor miről? Arról, hogy amikor egy ember arcába nézel és felismered benne testvéredet. Amíg ez meg
nem történik, addig éjszaka van.
30
I 2014.10.31.
Egy franciaországi folyó, a Rhone a francia-savoyai határ mentén egyre szűkebb sziklák falai között folyik. A nép
elveszett folyónak keresztelte el. De egy pár km-rel odébb újra előjön a sziklák alól, és a felszínen folyik tovább.
Valami ilyesmit tapasztalt az evangéliumi kislány rokonsága. Jajveszékeltek, gyászolták a kislányt. Ugyanakkor
döbbenetesen igaz volt Jézus megállapítása is: Nem halt meg, csak alszik!” Az embereknek nagy fájdalma a halál,
de Jézus megvigasztal: a halál csak álom!
29
I 2014.11.7.
Rómában a Priscilla katakombában II. századból származó festményt találunk. Mária karján a kisded
Jézus, mellette Izaiás próféta jövendölését mondja: „Íme a Szűz méhében fogan és fiat szül…!” Jobbjával
pedig a Szűzanya fölött tündöklő csillagokra mutat.
29
I 2015.3.20.
Sokan azt hiszik, hogy a megbocsátani tudás az nagyon dicséretes emberi tulajdonság. Pedig, ez tévedés! A
megbocsátani tudás nem tulajdonság, hanem kötelesség!
1. Olyan kötelesség ez, amelyről a keresztény ember nem feledkezhetik meg. Régen Németországban évenként egy
napot a kiengesztelődés napjának rendeltek. Ezen a napon az volt a szokás, hogy amikor megszólaltak országszerte a
harangok, a haragosok elindultak, kibékültek és együtt mentek a templomba. Szép gesztus, de évenként csak
egyszer? Ez bizony állandó kötelesség! Érdemes azért arra gondolni, hogy a mi életünkben is megvalósíthatnánk
ezt: ha a harangszót meghalljuk, ne csak azt jelezze, hogy hány óra van, ne csak imádságra szólítson fel, ne csak a
templomba hívjon. Gondoljunk erre is: Békülj ki embertársaddal!”
29
I 2015.3.10.
Életünkben a legnehezebb pillanat, amikor apánk vagy anyánk halálos ágyánál kell
megállnunk! Némán, könnyes fájdalommal, szívünkben nagy-nagy szomorúsággal. Az
ember érzi, hogy tehetetlen és ő maga is végigszenvedi a haldoklás minden kínját!
Most ilyen érzelmekkel állunk Jézus Krisztus keresztje előtt és vele együtt szenvedjük
kegyetlen haláltusáját. Mire tanít Jézusnak keresztje?
28
I 2015.3.18.
A kenyérszaporítás története a kenyér kettős hivatására mutat rá. Az utolsó vacsorán kapott örökségünkre, a szent Eucharisztiára, és a
mindennapi kenyerünkre, amellyel éppen e napokban ajándékoznak meg minket a termékeny búzamezők!
1. A kenyér tehát, amelyről az evangélium szól nemcsak a testi eledelünket jelenti. Bár a kenyér és a puszta létünk össze van kapcsolva,
mégis testünk és lelkünk táplálékáról beszélünk! A szent Eucharisztia az örök élet záloga. „Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem
isszátok az ő vérét, nem lesz élet tibennetek!” Ez a kenyér egyben össze is tart bennünket, Isten gyermekeinek szent családját. Úgy, mint a
búzaszemeket a kalász, és mint a kalászokat a kéve!
28
I 2015.3.11.
Vasárnaponként újra átéljük a Húsvét szent misztériumát! A mai napon is mintha az
evangélium lapjairól lépnének elénk: a kenethozó asszonyok alakjai jelennek meg ünneplő
emlékezetünkben!
28
I 2014.11.11.
Szent Pál megtérése után felkereste Szent Péter apostolt. Itt tanulta meg a kereszténységnek, Jézus
örömhírének alapjait. Ma az ő ünnepükön erről a találkozásról szeretnék egy pár gondolatot kifejteni.
1. Mit taníthatott Szent Péter apostol, a megtért Szent Pálnak?
28
I 2015.2.19.
Jézus csodát tesz, a béna meggyógyul. Az emberek magukon kívül vannak a csoda
láttán. Arra késztet ez a történet, hogy egy nagyon fontos dolgon komolyan
elgondolkodjunk!
28
I 2014.11.11.
„Siessünk buzgóan az Istenszülőhöz mi bűnösök és lealázottak!” Jó pár éve egy hegyi faluban igen
nagy esemény volt az első májusi ájtatosság! Szinte kivétel nélkül mindenki megjelent a templomban és
túláradó örömmel énekelték a Szűzanya dicséretét. Azért volt ez a nap annyira kivételes, mert egy
megrendítő esemény történt aznap délelőtt.
28
I 2015.4.13.
A rétet lekaszálja a gazda, mégis kisarjad és újra nő a fű. A leveleket leszakítja a fáról a hideg őszi szél, a tavasz
mégis új leveleket, új hajtásokat hoz. Az édesanya számára is ez a naptemetéssel kezdődik, végül mégis az élet
diadalmas dicsérete csendül meg mindnyájuk ajkán!
27
I 2015.3.20.
A tanítványok szeretnék „leutánozni” Jézust! De ez nem megy! Megszégyenülnek, és igencsak
rosszul esik nekik. Ezért szemrehányó szavakkal kérdezik Mesterüktől: „Mi miért nem űzhettük ki
azt?” Jézus, pedig meghökkentő választ ad: „Mert gyenge a hitetek!” Mi nem így vagyunk? Sokszor
megszégyenülünk, mert gyenge a hitünk!
1. Jézus nagyon keveset kíván: „Ha csak akkora lesz a hitetek, mint a mustármag…” Hogyan is van
ez? Ez a mustármagnyi hit kegyelemforrás, mert általa mindent, ami az emberrel történik a hit
szemüvegén át látja. Betegség, gyógyulás, hirtelen kibékülés, megmenekülés… Ezt a hitetlen ember
így képtelen felfogni. Akiben pedig megvan a hit, általa csodálatos dologként értékeli mindezeket.
Jézus ezt mondta a testvérét sirató Máriának: „Nem mondtam? – ha hiszel, meglátod Isten
dicsőségét.” (Jn 11, 44)
27
I 2014.11.6.
Vannak olyan emberek, akik megállják a helyüket a munkában is és a vádlottak padján is. Ilyen ember
volt Szent István első diakónus, mint az apostolok munkatársa. Fel is figyeltek rá. A nép elismerte, a
vezetők pedig támadták. Ő azonban rendíthetetlen volt, mert felülről való világossággal és erővel szólt.
26
I 2014.11.7.
Az evangélium a világosságról beszél. A tetteink mutatják meg, hogy világosság gyulladt-e bennünk
vagy sötétség honol. A ma ünnepelt főpapok életükkel beszélnek arról, hogy az evangélium világossága
az a fény, mely az emberek figyelmét Istenre irányítja.
26
I 2014.10.31.
Jézus a jótettek szolgálatának fontosságát hangsúlyozza. A törvénytudó ezen kérdésére: mit tegyek, bemutatja e
történet segítségével, hogy Istennek mik az elvárásai!
26
I 2015.3.11.
A vakon született ember kálváriát kénytelen járni a gyógyulása miatt. De azért mégsem gyűlöli
meg gyógyítóját és nem fordul ellene. Sőt, amikor ismét találkoznak: a meggyógyult és a
gyógyítója, Jézusnak kérdésére: Hiszel-e az Emberfiában? Ezt az egyértelmű választ adja: „Hinni
akarok benne!”
26
I 2014.11.3.
Emlékszem, abban az időben érettségiztem, amikor a világháború hadifoglyainak utolsó csoportjai kezdtek
hazajönni. Érettségi után villanyszerelőknél dolgoztam, oda is jöttek fogságból régi katonatisztek. Beszámoltak
sorsukról és arról, hogy mennyire összeforrt a közös sorsban minden ember. Nem számított rang, iskolázottság,
származás a közös sors összekötötte őket. A balsorsban pedig különösen eggyé lesznek az emberek.
26
I 2015.3.24.
Még a legsúlyosabb vádakat tartalmazó evangéliumi példázatból is Isten jósága, irgalma, emberek iránti nagy
szeretete csendül ki. Most is a büntető Isten alakját állítja elénk Jézus, aki „a gonoszakkal gonoszul bánik el!” Mégis
vigasztaló tanítás ez számunkra!
26
I 2015.3.10.
Amikor Nagy Sándor, Kelet leghatalmasabb és leghódítóbb hadvezére hatalmas hadsereggel indult
Egyiptom ellen, amerre a hadnép elvonult, elfoglalta a városokat és megsarcolta a népet. Amelyik város
nem hódolt meg vagy nem fizetett hadisarcot, azt elpusztíttatta és a földdel egyenlővé tétette.
26
I 2014.10.31.
Jézus Krisztus idejében is úgy termelték meg a kenyérnek valót, mint ma: nagy aggodalommal és
gondoskodással. Azzal a bizalommal, hogy aratáskor bőséges termésnek örvendezhetnek. Jézus hallgatósága
megértette e példabeszédet, és megértjük mi is, hiszen annak tanítása érvényes ma is. A lelki vetésnek a talaja a
lélek és az értelem, a mag pedig az Isten igéje.
25
I 2014.10.31.
Jézus ezt mondja az aggódó apának: „Ne félj, csak higgy!”, és valóban, az aggódás és a gyász mérhetetlen örömre
fordult. Jézus megfogta a halott kislány kezét és fölemelte: „Lányka, mondom neked, kelj föl!”
25
I 2014.10.31.
Sok milliárd ember él a földön. Azt mondhatjuk, hogy bár nagyon sokan vagyunk, de egy-egy emberhez igen
kevés áll közel a sokból! Távoliak az ismeretlenek, a más településekre valók… Az evangéliumi példázat most arra
buzdít, hogy változtassuk meg felfogásunkat és minden embert tartsunk közelinek! Mert minden emberrel szemben
kötelességünk van, mint ahogyan ezt a kötelességét elismerte az irgalmas szamaritánus.
25
I 2014.11.7.
Isten emberi gyengeségeinket is fölhasználja arra, hogy kegyelmének erejét és hatását bemutassa a
világnak. (2Kor 11,21) Ilyen eszköznek mutatkozott a két apostol: Szent Péter és Szent Pál. Tisztában
voltak képességeik korlátaival és ezért messzehangzóan hirdették, hogy Isten kegyelme az, ami
gyengeségeik ellenére is erősekké, és egyszerűségük ellenére is bölcsekké tette őket. A mai zsolozsma ezt
hirdeti róluk: ők az isteni „kegyelem trónállói!”
25
I 2014.11.11.
Szent Illés prófétának alakja, életének története és hivatásában való helytállása számunkra több, mint
egyszerű példa. Isten ma üzen nekünk, és ezt az üzenetet próbáljuk meg hétköznapi szavakba foglalni.
1. Illés egyszerű ember volt, de nagyszerű hivatást kapott Istentől. Egyszerű volt, nem volt művelt,
nem volt hatalma, nem volt rangja, Izrael fiai között a legegyszerűbbek közé tartozott. Szegény vándor
volt, de Istennek választottja. Miből lehetett ezt látni? Abból, amit hivatásának tartott és ahogyan azt teljesítette.
25
I 2014.10.31.
Egy többszörös milliomosra rálőttek az utcán. Attól kezdve nem tudott mosolyogni, nem tudott örülni az életnek, örökös aggodalmak
között élt. Egy másik milliomos, a vasúti kocsik feltalálója (Pullman) így beszélt: nem érzem most magam jobban, mint akkor, amikor nem
voltam ilyen gazdag. Akkor mintha jobban ízlett volna az étel és mintha nyugodtabban tudtam volna aludni. Miért nem tudott ezeknek az
embereknek megnyugvást adni a vagyonuk? Válasz erre az evangélium utolsó mondata: „Így jár, aki kincseket gyűjt és nem az Istenben
gazdagodik!”
25
I 2015.3.12.
Jézus kivezette tanítványait az Olajfák hegyére, ott kezét fölemelve megáldotta őket. Áldás közben
fölemelkedett és magukra hagyta őket. Mi lett volna a természetesebb magatartás? Jézus
tanítványainak meg kellett volna ijedniük, kétségbe kellett volna esniük, csalódottan kellett volna
hazamenniük! Hiszen Jézus elment tőlük! Ők mégis örömmel tértek vissza a városba!
25
I 2015.3.10.
„Áldott ki az Úr nevében jő, hozsánna Dávid fiának.” A mai napon elindul Dávid fia, akit csak
úgy emlegetnek: a Názáreti Jézus. Az Úr nevében jön, elfogadja a hozsannát, elfogadja a
pálmaágakat. Próbáljuk meg összefoglalni az eseményeket, melyeket így minősítünk:
miérettünk és üdvösségünkért!
25
I 2015.3.16.
Jézus munkatársait a halászok közül választotta. A történelem bizonyítja azt, hogy
ezek a halászok valóban hűséges és odaadó munkatársai lettek Jézusnak.
1. Azért választotta a „tizenkettőt”, hogy általuk „hálójába ejtse az egész földet”,
azaz, hogy megsokszorozza jelenlétét a földön. Jézus hirdette az ország örömhírét
apostolai, pedig ugyanezt az örömhírt „minden nemzet” előtt. Jézus vigasztalta a
megtört szívűeket, apostolai, pedig Jézussal vigasztalták ugyanazokat a szíveket. Jézus
bemutatta, hogyan kell élni apostolai, pedig azt tették az egész világ előtt
tanúságtételként, amit Jézustól tanultak.
24
I 2014.11.6.
Amikor Kolumbusz Kristóf felfedező útján ismeretlen veszélyekkel és nehézségekkel megbirkózva,
fáradságos tengeri hajózás után megpillantotta Amerika földjét, és végre szárazföldre tehette a lábát:
letérdelt és hálát adott Istennek a szerencsés megérkezésért. Elnevezte a földet, ahol partra szállt San
Salvador-nak (Megváltónak), és hatalmas keresztet állított a helyre emlékeztetőül.
Ma egyházunk arra buzdít, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk.
24
I 2014.11.6.
Petőfi Sándor verséből olvasok fel egy szakaszt:
Egy szempillantásnál mi rövidebb?
Ember, barátom, a te életed!
Rohanva jő az idő és elrohan
Egyik kezében bölcsőd pólyája van,
S a másikban koporsódra szemfödél.
Kevély ember, miben kevélykedél?
24
I 2015.3.10.
Húsvéti köszöntésünk, „Feltámadt Krisztus!” ebben az igazságban nyer értelmet: „Krisztus
közöttünk!” Amint apostolaival együtt volt az emmauszi úton, úgy velünk van ma is, hiszen
birtokoljuk „csalhatatlan ígéretét”: „Íme én veletek vagyok a világ végezetéig!”
24
I 2014.11.25.
Kalkuttai Teréz anya arra a kérdésre, hogy mi szükséges ahhoz, hogy az ember helyesen
szolgáljon Istennek, ezt válaszolta: „Szerető szív és dolgos kéz!”
1. Mindennap olvasunk újságot és hallgatunk rádiót, nézünk TV-t. Minden ember tudja,
hogy valami nincs rendben, a világban! Hogy a butaság, a csalás, az igazságtalanság, az erőszak
túlságosan is jelen van. Mindig volt azonban arról is valamiféle elképzelés, hogyan is lehetne
rendet teremteni. Vannak, akik a fejlődéstől várják a megoldást (mint régen a beteg gyerekre
mondta az orvos, hogy „majd kinövi”). Mások az osztályharctól: ha megszűnik a szegénység,
megszűnik minden baj! De ma már világosan látjuk, hogy a legtökéletesebb társadalomban is
jelen van a butaság, a csalás, az igazságtalanság… Amíg az emberben nincs szerető szív és
nincs dolgos kéz, ott hiányzik az Isten. Pedig az Isten az egyetlen, aki az emberi szívekbe lát,
aki ismeri tetteinket, aki nem téved, és nem lehet megtéveszteni.
24
I 2014.10.31.
Amikor a hajó a tengeren végveszélybe kerül, amikor már önerejéből képtelen a megmenekülésre, segítséget kér:
S.O.S! Mentsétek meg lelkeinket! A gépkocsik hátsó ablakában az S.O.S. jelzés azt jelenti, hogy baleset esetén
papot is kérnek. „Mentsétek meg lelkeinket!” Az evangéliumi történet is lélekmentésről szól, annak fontosságára
hívja fel a figyelmet.
24
I 2014.10.31.
Az evangélium bemutatja azt az embert, aki tudott időt szakítani bajbajutott embertársa megsegítésére, akinek
volt ideje a jótettre. Jézus az ő példáját állítja elénk és így biztat: „Tégy te is hasonlóképpen!” Mivel ez a biztatás
nekünk is szól, el kell gondolkodnunk arról, miként is tudnánk úgy élni, hogy a jótettekre mindig legyen időnk!
24
I 2014.11.11.
A hegy a Bibliában mindig valami kinyilatkoztatásnak a helye. Ez ünnepnek a tárgya és az
evangéliumban leírt esemény is, elsősorban isteni kinyilatkoztatás. Jézus isteni és uralkodói dicsőségét
láthatják a beavatottak. Azt a dicsőséget, mely Isten országa elérkeztével valósul meg.
24
I 2015.2.25.
Egy apa a halála előtti hetekben így sóhajtott fel: jó lenne még tíz esztendeig élni, hogy el
tudnám rendezni dolgaimat. Nem tíz évet, de talán tíz hetet sem kapott e szavai után. Ezek
után megrendítő hallani Jézus szavait: egyesek „nem halnak meg addig, amíg meg nem látják
Istennek dicsőséggel eljövő országát!” Ezeket fontolgatom elmémben, tekintetemet a
keresztre emelem. Krisztus föltámadását dicsőítem! Tudom, hogy az életet a halál követi, a
föltámadást is a halál előzi meg. A halálról kell tehát gondolkodnom! A liturgia ilyen választ ad:
„A kereszt az élet fája!” Meg kell ízlelnünk annak gyümölcsét, hogy örökre meg ne haljunk!
24
I 2015.3.10.
Az 1994. Téli Olimpián az esélyes síugrónő (Ulrike Maier) tragikus balesetet szenvedett. Az
indulás előtt ezt mondta: ez az utolsó verseny aztán abbahagyom, és ezen túl a családomnak
élek. Tényleg ez volt az utolsó, balesetet szenvedett verseny közben és életét vesztette. Hiába
várta haza a családja. Az embernek tervei vannak, ezek a tervek azonban nagyon törékenyek!
24
I 2014.11.24.
Milyen egyszerűen és röviden mondja el az Írás egy embernek a megtérését. Egyházunk
ma felolvastatja velünk e történetet, hogy tanuljunk meg mi is Zakeus módjára szembenézni
Jézussal.
23
I 2015.3.17.
Jézus szól és történik valami. Így is összefoglalható az evangéliumi történet tanítása.
Megismerkedünk egy katonatiszttel, akinek hatalma van, és rangja van, de sem,
hatalmát sem rangját nem fitogtatja, hanem Jézus szavára figyel, és bizalommal
elfogadja utasítását.
23
I 2014.10.31.
Az Isten iránt közömbös (vagy éppen ellenséges érzületű) világ földig érő bíborköpenyben, bíbor
föveggel a fején, mosolygós orcával, hófehér szakállal, hátán minden jóval teli puttonnyal ábrázolja őt.
Bizánci rítusú egyházunk, mint neves főpapját, mennyei pártfogóját, amint az ikonosztázion képén is
látható, püspöki díszben ábrázolja őt. Bal kezében az Evangélium, jobbját pedig áldásra emeli. E
szimbólumokkal teli ábrázolások lényegében mindent elmondanak a szent püspökről, és választ adnak
arra a „miértre” is, ami miatt 1600 esztendő távlatából, egészen napjainkig nyúlik élő tisztelete.
23
I 2014.10.31.
A Biblia világosan beszél arról, hogy Isten minden ember életében megjelenik, fölkeresi otthonában.
Aki Istennek ezt a jelenlétét felismeri és elfogadja, az az ember naggyá lesz embertársai között. Így látjuk
igazolva Szent Miklós főpap nagyságát. Élete arról beszél nekünk, hogy felismerte Istent, és nem
mulasztotta el a vele való találkozást.
23
I 2014.11.25.
/Lk. 79. szk./ Az Ókori Itáliának a legdélibb részén görögök éltek valamikor. Vezérüket
Zalankásznak hívták. Igen nagy méreteket öltött a nép köré az erkölcstelenség, ezért törvényt hozott
Zalankász: akit tetten érnek vakítással büntessenek. De mi történik? Az első, akit tetten érnek, a király
fia. Mit tegyen? Atyai szeretete végül megtalálta a megoldást. Egyik szemét odaadta a fiának. A fiúnak a
jobb szemét, és saját magának: a bal szemét szúratta ki. Milyen nagy lelkiismeretfúrdalást, és mily nagy
fájdalmat jelenthetett ez a bűnös fiúnak további életében, állandóan látni atyja kiszúrt szemét?!
- Ugyanakkor állandóan figyelmeztette: az ő bűnére, s atyja igen nagy szeretetére.
- Nos, ilyen szerepet tölt be ez a Krisztusi példabeszéd is amit ma hallottunk: á1landóan figyelmeztet
saját bűnös voltunkra, és az Atya végtelen szeretetére. Ma 4 gondolat átgondolásával szeretném fenti
állításomat igazolni.
23
I 2014.11.6.
Minden világra születő gyermek által Isten üzen az emberiségnek: nem hagylak el, veled vagyok!
(Rabindranat Tagore) Mindenekelőtt vonatkozik ez Jézusra, aki szintén gyermekként jött közénk. Az Ő
neve azt jelenti, hogy „Isten a Szabadító”. Ma, az esztendő első napján Jézus nevét vesszük ajkunkra.
Induljunk el tehát az Ő nevében, hogy megszenteljük a ránk következő új esztendőt.
23
I 2015.3.18.
Egy egyházatya (Szeleukiai Vazul) így magyarázza az imént felolvasott evangéliumi történetet: „A kenyerek kenyereket szültek! Nem a
földműves verítékes munkája nyomán termett a kenyér! Nem a kalászok terméséből lettek, hanem az Úr kezéből virágzottak ki!” Ez a Jézus
adta kenyér mondani akar nekünk valamit!
1. Mennyi fáradtság, küzdelem, veríték szükséges ahhoz, hogy a mindennapi kenyér asztalunkra kerüljön! Megküzdenek érte azok is
akik megtermelik, azok is akik megkeresik a megvásárlásához való pénzt is. Mégis, mennyire veszendő eledel! Papini ezt mondja:
Keveseknek jut. Többen vannak azok, akiknek nem jut! S ha egyszer elfogyott a gabona, nincs tovább, nem jut kenyér a többinek!
Mennyivel másabb az a csodálatosan megszaporított kenyér, melyet Jézus ad. Mivel ebből hiányzik a földműves verejtéke, nem is fogyhat
el! Jézus maga így ajánlja: „Ne fáradozzatok veszendő eledelért, hanem azért, melyet az Emberfia ad nektek!” (Jn 6,27)
23
I 2014.11.3.
„Mit kell tennem, hogy üdvösségre jussak?” – kérdezi a gazdag ember Jézustól. Jézus figyelmezteti, hogy ne
elégedjék meg csak annyival, hogy az üdvösséget keresi, vállaljon többet. Lépjen azok sorába, akik tökéletesek
akarnak lenni! Milyen utat ajánl Jézus a tökéletességre?
23
I 2014.10.31.
Alec Guiness (filmszínész és énekes) 1959-ben tért meg. Megtérése után visszavonult egy bencés kolostorba. Így
indokolta cselekedetét: „Ha az ember Jézus Krisztushoz tartozik, úgy illik, hogy bemutasson magában valamit
Istenből.” A mai evangélium éppen arról beszél, hogy ebben a gonosz akadályozza meg az embert.
22
I 2015.2.25.
Amikor Mózes kérésére az Úr a lángoló csipkebokorból bemutatkozott, ezt mondta magáról:
„Én vagyok, aki van!” Ez a bemutatkozás nemcsak az Úr lényegéről adott kinyilatkoztatást,
hanem azt a fontos tényt is hangsúlyozta, hogy Ő hűséges maradt népéhez. Mindenféle
helyzetükben velük van! (Kiv 3,1-15) Valójában Jézus is így beszélt tanítványaihoz, amikor rájuk
bízta az evangélium hirdetésének küldetését. „Íme én veletek vagyok mindennap a világ
végezetéig!” (Mt 28,20) Az Úr Jézus hűségéről és állandó jelenlétéről beszél ma nekünk a kitett
kereszt!
22
I 2015.3.10.
Jézus azt kérdezte nagyra törő apostolaitól: megisszátok-e a kelyhet, melyet nekem szánt a világ?
Megkeresztelkedtek-e azzal, amit nekem szánt a világ? Akkor Jakab és János azt mondták:
„Megtehetjük!” Ők nem nagyon értették, miről van szó! De mi értjük-e sorsunkat és küldetésünket?
22
I 2015.3.10.
Mexikó őslakói így köszöntötték az újszülött gyermeket: Gyermekem, szenvedésre születtél,
ezért tűrjél és hallgass!” Jézus keresztje ma ezt hirdeti nekünk: Ember! Szenvedésre születtél!
Vállald el! Higgyél és remélj! Sok katedra van, de a leghitelesebb katedra a kereszt, ahonnan
Jézus tanít minket: hogyan kell okosan és hasznosan szenvedni!
21
I 2015.3.25.
A hűség dicséretét ma Jézus így fogalmazza meg: „Jól van derék és hű szolga, kicsinyben hű voltál, sokat bízok
rád, menj be Urad örömébe!”
1. A hithűségnek is tettekben kell megnyilvánulnia. A példabeszéd elrettentő példát is bemutat, azt a szolgát, aki,
mert tudta, hogy ura szigorú, elásta a talentumot. Vannak manapság is ilyen gondolkodású keresztények.
Templomba járnak, imádkoznak, böjtölnek, hisznek Istenben, „nem ölök, nem rabolok!” mondják. Ugyan mit is
mondhatna ez a keresztény, a számonkérés pillanatában? Valószínűleg ezt: „Tudtam, hogy szigorú vagy elástam, és
úgy őriztem meg, amit adtál!” Lám, Jézus világosan megmondja, hogy ez nem elég!
Erre a magatartásra így is reagál: „Tetteiket ne kövessétek!” (vö. Mt 23, 3)
21
I 2014.11.6.
Karácsony ünneplésének elgondolkodtató kapcsolata a vértanúkról való megemlékezés. A gyermekek
és az első diakónus vértanúsága.
21
I 2015.3.17.
Egy portréfilmben, „Kolostor és barikád”, Újhelyi Szilárd így beszélt emlékeiről: „Apám szegény falusi
jegyző volt. Amikor érdeklődtem szegénységünk okáról, ezt mondta: Fiam kétfajta ember van. Az egyik
fajta szerez, a másik fajta szolgál.” A Gondviselésről szóló tanítás arra biztat, hogy félelem nélkül szolgáljunk
Istennek.
1. A természet szépségén elámulunk, csodálatos színekben pompázó növényvilág, gazdag ásványi kincsek,
állatok levegőben, szárazföldön, vízben. Mindezekkel szemben Isten az embert tartja a legértékesebbnek.
„Többet értek a verebeknél!… minden szál hajatok számon van tartva…” Nem lehet az ember
olyan nyomorúságos, annyira elesett és szánalomraméltó, hogy még abban az állapotában is ne előzzön
meg mindent. (vö. Lk 13,16) Ezért minden okunk megvan arra, hogy Istent félelem nélkül szolgáljuk.
21
I 2015.3.30.
Amikor emberek Jézussal találkoznak, legtöbbször ezzel kezdik beszédüket: „Uram, könyörülj rajtam!”
Mondhatom így is: az emberiség állandó segélykiáltása: „Könyörülj rajtam Isten!” A szentliturgiában is ez a
leggyakoribb szó: „Uram, irgalmazz!”
21
I 2015.3.11.
Tamás apostol kishitűségének és abban való megszégyenülésének lehetünk tanúi. Intelem ez: a szenvedés
után még következhetik szép és jó! Zsendülhet vigasság a könnyből is, a véres verítékből is.
1. Tamás apostol nem lett hitetlen, nem lett hitét veszített ember az apostolok között. Ő mindössze
elkedvetlenedett ember volt! Látta Jézus „vereségét” és Jézussal együtt elgyászolta és eltemette a jót is.
Jézushoz kapcsolta életét és Jézust elveszítve azt gondolta, hogy most már mindennek vége van! Egy
francia házaspár (Jeanne és Andre Miguel) szomorú sorsáról olvastam. (Hitélet) Gyermekük 14 éves korában
halt meg rákban. Szemük előtt fogyott az élete, egy éven át látták haldoklását. „Az éjszakának soha
nem akart vége szakadni!” A feleség ezt mondta az újságíróknak: „Ilyen eseményre képtelen az ember
felkészülni. Az ember azt gondolja, hogy hite van, de csak az ilyen megpróbáltatások után kezd hinni igazán,
vagy lesz véglegesen hitetlenné!”
21
I 2015.3.18.
Megrendítő ennek az evangéliumi történetnek a tanítása. Elgondolkodásra késztet afölött, hogy gyermekeink szemében miért nincs
becsülete a mindennapi kenyérnek?
1. Egy olasz újságírónő (Oriana Fallici) Amerikában járt és látta az utcán eldobált élelmiszereket, vajaskenyeret, kolbászdarabokat,
amelyekbe éppen csak beleharapott valaki. Így beszél erről: egy gazdag nép pazarlása ez! Ez a nép megszokásból vásárol ennivalót és nem
azért, mert éhes! Szüleink arra tanítottak minket, hogy amikor kenyeret megszegjük, a kereszt jelét tegyük rá. Ha a földre ejtettük, vegyük
fel és csókoljuk meg! Vajon, ha Jézus ma megállna közöttünk, úgy érezne-e mint ahogyan az evangélium mutatja be ma őt: megesett a
népen a szíve! Rajtunk nem a testi nyomor miatt esne meg a szíve, hanem a lelkünk nyomora miatt. 200 millió ember éhezik a földön, a
keresztény Európában és Amerikában az emberek jólétükben eldobálják az ennivalót. Mert nem a gyomruk üres, hanem a szívük! Nagy
igazság: a gyomor üressége csak gyötrelmes, de a szív üressége förtelmes!
21
I 2015.3.11.
Jézus sziklába vájt kősírja nem más, mint a világ, amelyben élünk. Hiszen életünkre és
világunkra is rányomta bélyegét a halál. Mi pedig nagy „kövekkel” e sírba vagyunk bezárva. „Ki
hengeríti el a követ?” – aggodalmaskodtak az asszonyok, akik kora reggel az Úr sírjához siettek.
De a kő el volt hengerítve. Jézus sírja értelmet ad a halálnak, ezért teljesen új megvilágítást ad
életünknek és világunknak is. „Nincs itt, feltámadt!” Ezek a szavak bejárták az egész világot,
emberi életünknek részei lettek. Asszonyok közvetítésével indult el és jutott el az apostolokhoz
és az emberekhez. Nekünk is ezt kell tennünk, mert ezáltal lesz hiteles az életünk. Hirdetnünk
kell, hogy nagyon fontos dolog történt: Jézus Krisztus föltámadt!
21
I 2015.3.18.
Minden elvhű élethez bátorság kell. Nagy bátorság kell a keresztény élethez is. Ugye milyen hamar elfogy a bátorságunk. Ha csak egyegy
nehezebb hét van mögöttünk, már iszonyodva kérdezzük: Jaj, mi lesz velünk? Ma az evangéliumból bátorítás hangzik el.
1. Jézus egy példabeszédben bemutatja az ember alapvető természetét. „Ha valakitől fia kenyeret kér, talán követ ad neki? Ha halat kér,
talán kígyót ad hal helyett? Ha tojást kér, talán skorpiót ad neki?” (Lk 11,11) Nem, nem! Az ember nem ennyire kegyetlen, hogy
gyermekével így bánjon! Nos, Jézus arra kér minket, hogy ezt a minimális jóságot tételezzük fel Istenről is! Sokszor úgy érezzük, hogy
keményen bánik velünk mennyei Atyánk, de szigorúságát sohasem szabad kegyetlenségnek minősítenünk.
21
I 2015.3.24.
Isten gondos gazda, mindent megtesz azért, hogy az ember élete sikeres legyen: a szőlőt nemcsak bérbe adja,
hanem biztosítja a feltételeket is. Az embernek pusztán az a feladata, hogy a kötelességét teljesítse, a szőlőt arra
használja, amire kapta. De az ember nem mindig tesz így!
1. Most próbáljuk meg az evangéliumi történetet más szavakkal elmondani! Jézus egyszer felháborodva mondta:
„Az én házam az imádság háza, ti, pedig rablóbarlanggá tettétek!” (Mt 21,12) Tényleg, mi is a templom? Az ami
Jézus idejében volt, az imádság háza. A szülők ide hozták gyermekeiket. Itt tanultak, miként Sámuel, Mária és Jézus
is. Ide jönnek a zarándokok. Felkeresik az áldozat-bemutatók, mert ez a hely szent! Mi a rablóbarlang? Útonállók,
mások kifosztásából élők búvóhelye. Ma már mondhatjuk azt is, hogy nem titkos barlang, mert már cégtáblát is
tesznek rá (nem sorolom, hogy mit írnak a cégtáblára). Itt tanyáznak, akik mások kifosztására specializálták
magukat. Lám, az evangélium hirdeti: Isten az embernek megadja az eszközöket, de az ember nem arra használja
azokat, amire kapta. Így lesz a templomból rablóbarlang, a szőlőskertből, pedig erőszakkal megszerzett birtok.
21
I 2015.3.24.
Emberi szavakkal bemutatni a mennyek országát nem lehet. Szent Pál apostol megállapítása érvényes: „Szem
nem látta, fül nem hallotta, emberi szív föl nem fogta…!” (1Kor 2,9) De Jézus mégis szerette volna, hogy valamit
megérezzünk, valamit fölfogjunk abból a boldogságból, ami ott a lelkekre vár. Ezért a földi élet legvidámabb
eseményéhez, a lakodalomhoz hasonlítja a mennyek országát.
1. „Jöjjetek…” Ez a hívás nekünk is szól. Sok és furcsa tévedés kíséri életünket. Amikor majd a végső
bebocsáttatást fogjuk kérni, igen nagyot csalódhatunk! Egy legenda szerint a mennyország kapujába egymás után
érkeznek a lelkek. Jön egy király. Ha csak koronáddal tudsz dicsekedni, itt helyed nincsen! Jön egy tudós: a diploma
nem elég, hogy ide beengedjenek! Művész, ünnepelt hős: a hírnév nem elég! Végül jön egy egyszerű lélek: Jöjj
bátran! Mert homlokodon látom a keresztnek jelét, lelkeden, pedig a kegyelem fényességét.
Egyszerű legenda, de lényeges a tanítása. A királyi menyegzőn az nem csalódik, akinek homlokán a kereszt jele,
lelkén, pedig a kegyelem fényessége ragyog.
21
I 2015.3.25.
Nagyon régen történt, nem is fontos, hogy mikor és hol. Egy várnak a parancsnokát fogságra vetették és
elhurcolták, az ország valamelyik várbörtönébe zárták. Kedvelt apródja meg akarta találni urát. A szeretet
leleményessé tette! Sorra felkereste a várbörtönöket és a kazamaták nyílásainál lantján játszani kezdte urának
kedvelt dalát. Sok-sok hónapi keresgélés után, egyszer az egyik börtönből válasz jött. Ilyesmit tanít ez az
evangéliumi történet.
1. Ez a pogány asszony, aki gyermeke érdekében könyörög Jézushoz, igen távol élt Jézustól. Távol földrajzi
szempontból is (hiszen más néphez tartozott) és távol lelkileg is (más valláshoz tartozott, másképpen gondolkodott
az élet fontosabb kérdéseiben…) Tehát Jézustól igen távol élt, és mégis rátalált! Nincsenek áthidalhatatlan
távolságok! Az ember akaratán kívüli okokból (születés, ország, nép, felfogás) nem kerülhet olyan távol Jézustól,
hogy egyszer rá ne találjon! Mi sodorta ezt az asszonyt Jézus közelébe? Mi tette őt leleményessé, hogy megtalálja őt
és megnyerje magának jóságát? A szeretet hullámhosszán kereste a hozzá vezető utat!
20
I 2015.3.10.
Jézus győzelméről beszél az üres sír és a húsvéti gyertyák fénye.
1. A győzelem azt jelenti elsősorban, hogy föltámadt! Mindaz, ami a föltámadást megelőzte,
életének mélypontjai, szenvedése, halála, sírban nyugvása a feltámadás által lesz számunkra
bizonyság. Úgy adta nekünk az Úr ezt a bizonyságot, ahogyan az édesanya nyugtatja meg és
biztatja gyermekét. Hétköznapiassságában is csodálatos cselekedet, amikor az édesanya eteti a
gyermekét. Evés előtt úgy nyugtatja meg, hogy előbb ő maga is megkóstolja az ételt. Ilyen
egyszerű biztatás: ehetsz belőle, látod én is ezt eszem. Nem fog megártani neked, még ha nem
is ízlik. Jézus is így előzött meg minket, így hirdeti az ő húsvéti sírja is: éltem, szenvedtem,
meghaltam, sírban nyugodtam, feltámadtam! Az „eledel” ez, melyet minden embernek ennie
kell. Bátran vállalhatod, hiszen én is elfogadtam. „Véled temetkeztem el Krisztus, veled
ébredek ma a feltámadóval!” (Zslm)
20
I 2014.11.7.
„Világ világossága vagytok, messzire látszó, hegyre helyezett város…!” (Mt 5,14) Ők azáltal lettek
világítók, hogy Isten akaratának szolgálatában lettek naggyá.
20
I 2015.2.18.
„A te szent képed előtt meghajlunk Jóságos…!” énekeljük ma. Először a képtisztelők
győzelme alkalmából 843. nagyböjt első vasárnapján énekelték. Azóta ez a mai nap a
„helyes hit” ünnepe. Az evangélium arra tanít, hogy megtanuljuk a helyes hitet és
ismerjük fel a helyes magatartást.
20
I 2014.11.11.
Egy régi itáliai templom bejárati kapujának két oszlopa teljesen különbözik egymástól. Az egyik
szépen kimunkált márvány, a másik bazaltkőből faragott. Az a feltűnő, hogy bármennyire is különböznek
egymástól, mégis szépek és egyformán tartják a templomnak hatalmasra méretezett kapuit. Ilyen két
különböző egyéniség volt Szent Péter és Szent Pál apostol, akiket ma egyformán értékelünk és egyformán
„fényesen ünnepelünk”.
20
I 2014.11.11.
Az emberiség történetében mindig voltak nagy emberek. Indiának nagy vezeklői, Kínának házi
bölcselői, Hellásznak nagy filozófusai, Rómának nagy törvénytudói, a középkornak nagy prédikátorai. A
zsidó népnek prófétái voltak, igaz férfiak, akik Isten nevében szólottak. Ilyen prófétát ünnepelünk ma, „a
lánglelkű teszbii Illést”
20
I 2015.3.11.
„Amikor eljön az éjszaka senki sem munkálkodhatik. Addig munkálkodjatok, amíg nappal van.”
Ez a felszólítás egyben a keresztény életprogram. Gondolkodjunk el arról, hogy mit jelent az
ember életében az éjszaka, amelytől Jézus óv.
20
I 2015.3.9.
Az ember nagyon furcsa szerzet! A legképtelenebb dolgokat is képes elhinni! (Marslakók
támadását a Föld ellen; a pápa látogatása idején a rémhíreket a merényletekről…)
Viszont a legnyilvánvalóbb dolgokban is tud kételkedni. A mai evangéliumban
egy esendő édesapának a könyörgését halljuk: fél attól, hogy az ő gyönge hite nem
elég ahhoz, hogy gyermeke meggyógyuljon. Ezért nemcsak gyógyítást kér, hanem a
gyönge hitének megerősítését is.
20
I 2015.3.12.
Amikor Sámuel fölkente Sault királlyá ezt mondta neki: ”…az Úr Lelke rád száll és prófétává
tesz és más emberré változol!… vidd végbe amihez erőt érzel magadban, mert veled van az
Isten!” (1Sám 10,6) Mindezek megvalósulását Saul meg is tapasztalhatta. Ma ugyanannak az
Úrnak a Lelke áradt ki a világra és a Lélek kegyelmi hatásai a mi életünkben is láthatóvá és
megtapasztalhatóvá lesznek.
20
I 2015.3.25.
Egy alkalommal, amikor fontos dolgokról beszélt Jézus így fejezte be mondanivalóját: „Nem a vagyonban való
bővelkedéstől függ az ember élete!” (Lk 12,15) A mostani evangélium tanításából azt tudjuk meg, „amitől függ az
ember élete!” A hívő élet legfontosabbja: a törvény és a próféták. Ettől függ az üdvösség. A szeretet parancsát életté
kell nemesíteni.
1. „A mennyek országa eladó, nem kér Isten érte mást, csak szeretetet!” (Szent Ágoston) A földi élet utáni
sorsunk, az üdvösségünk, a szeretet parancsának komolyan vételétől függ! Ezért életünket erre a parancsra kell
alapozni. Gondoljunk csak arra mivel kísértette meg Jézust az ördög. (Lk 4,1) Milyen nagy lehetőséget kínált neki,
ha éppen a szeretet parancsa ellenére cselekszik. (önzés, Isten akaratának felülbírálása, Istentől független hatalomra
törekvés) Milyen sok embert meg tud zavarni mindez! De Jézust nem zavarta meg, Ő tudta, hogy Istentől függ, ezért
Isten akarata szerint cselekedett. Föl kell tehát ismernem Isten akaratát és a fölkínált mennyországot meg kell
„vásárolnom”!
20
I 2015.3.16.
Határozott lépésekkel Jézus útján
Jézus munkatársakat toboroz. Ők lesznek azok, akik előbb Jézus kíséretében járják az
utat, később a Jézustól kapott megbízatás és küldetés alapján, az ő útjain járnak önállóan.
1. A hívő ember magatartásával nem egyeztethető össze az ingadozás, az ide-oda való
bizonytalankodás.
19
I 2014.11.24.
Zakeus lelkesedik, látni akarja Jézust. Jézus szava szíven érinti: "Jöjj, siess, ma a te házadban kell
maradnom!" A mai élet Zakeusai m vagyunk! Kegyetlenek, ravaszak, önzők. De nemcsak ezekben,
hanem a megtérésben is! Jézus meghívása ma nekünk is szól!
19
I 2015.3.17.
Jézus bizalmat sürgeti, a bizalmat a mennyei Atya iránt. Ezt minden keresztény embernek éreznie kell.
Megtalálható-e ez a mi életünkben is?
1. Jézus, amikor Isten országáról beszél, azt mondja, hogy olyan az, mint az elvetett mag. A földműves
ember bizalmát idézi, hiszen aki vet bízik abban, hogy aratni is fog. De vonatkozik ez a mi életünkre is. A
keresztény ember ugyanis amikor Isten akarata szerint él, akkor abban bízik, hogy benne Isten országa is
növekedik, tökéletesedik, gazdag és bőséges termést hoz az aratás napjára. (vö. Mk 4,26)
2. „Isten szeretete akkor éri el tökéletességét bennünk, ha bizalommal tekintünk az ítélet napjára!” (1Jn 4,17)
Ha szeretjük Istent, ezzel bizonyíthatjuk leginkább, hogy bizalommal tekintünk az ítélet napjára. Mórus Tamás
éppen kártyázott egyszer barátaival, amikor az egyik megkérdezte: Mit csinálnál, ha tudnád, hogy egy pár perc
múlva meg kellene halnod? Kártyáznék tovább – mondta. Nem azért mondta ezt, mintha léha életű ember lett
volna, hanem éppen ezzel akarta kifejezni azt, hogy ő bizalommal tekint az ítélet napjára. Én vajon mit
csinálnék, ha megtudnám, hogy mindjárt meg kell halnom?
19
I 2015.3.10.
Az ünnepi öröm akkor tölti el igazán a lelkünket, ha nemcsak a feltámadás tényére figyelünk,
hanem annak jelentőségére is. A győzelemre, mely a mindnyájunké! „Legyőzte halállal a halált
és a sírban lévőknek életet ajándékozott!” Életet ajándékozott tehát nekünk, nemcsak mikor
meghalunk, hanem már a sír előtt is!
19
I 2014.11.6.
Milyen megrendítő hír volt a Csepeli HÉV katasztrófája a Boráros téren. Egy vasúti szerelvény több
száz utassal teljes sebességgel az állomás épületébe rohant. A vonaton is, az épületben is sok-sok halott,
még több sebesült. Aznap hiába várta sok szülő gyermekét, sok gyermek apját, vagy anyját, testvér
testvérét… nem érkeztek meg. Banális a hasonlat, tudom, de mégis igaz: ma úgy érezzük magunkat,
mintha egy vonatra szálltunk volna fel, sok szerencsét kívánunk egymásnak az utazáshoz. Hogy milyen
lesz a megérkezés, azt nem tudjuk, nem tudhatjuk. Azt azonban tudjuk, hogy mit kell tennünk az
utazásunk idején. Gondolkodjunk el erről a tennivalóról!
19
I 2014.10.31.
Amikor Jézus a názáreti zsinagógában először lépett fel Izaiás prófétát idézte: „Az Úr kent föl engem, hogy hirdessem
kegyelmének esztendejét és bosszújának napját!” (Lk 4, 18) Erről, az Úr kegyelméről és bosszújáról beszél
ez az evangéliumi példabeszéd is.
19
I 2015.3.11.
Nagyhírű mulatókban szokás, hogyha tévéfelvétel van, vagy nyilvános tévéadás, akkor figyelmeztetik
a jelenlevőket, hogy melyik sarokban nem fogja őket látni a tévé kamerája. Azonban az emberi
életben nem így van! Isten tekintete elől nem lehet elbújni egyetlen sarokba sem. Sőt egyetlen
nagyhangú, hitetlenkedő kijelentés sem hangozhatik el az ő tudta nélkül! Hogyha ezt elfelejtettük
volna, most az evangélium eszünkbe juttatja!
19
I 2015.3.11.
A kétkedő Tamás apostol hitetlenségének megszégyenítésére emlékezünk. De nemcsak
megszégyenülésén csodálkozunk el, hanem épülünk az ő hitvallásán is. Így nemcsak hitünk
erősödik meg, hanem a keresztény élet alapját is megismerjük. Erről az evangélium ma így
beszél: „Örvendének a tanítványok, látván az Urat.”
19
I 2015.4.10.
„A Fiú önmagától nem tehet semmit, csak azt teheti, amit az Atyánál lát. Amit az Atya tesz, a Fiú is ugyanazt
teszi!” (Jn 5,19) Jézus önmagáról és a mennyei Atyáról beszél. De azért majdnem ugyanígy van az életben is. A fiak
az apáktól tanulhatják a jót is, a rosszat is, az önzetlen szeretetet és a vad gyűlöletet is. Jézus mégsem arra kér, hogy
földi apáinkat utánozzuk, hanem a mennyei Atyára irányítja figyelmünket és ezt mondja: „Tegyetek jót, semmit
vissza nem várván… így lesztek fiai mennyei Atyátoknak!”
19
I 2014.10.31.
Hogyan lehetséges ez, hogy olyan kéréssel fordulnak Jézushoz, mint a gadarénusok? Általában éppen az ellenkezőjét
szokták tőle kérni: a gyermekek, az inaszakadt, az elszáradt kezű, Jairus, a kánaáni asszony, sőt még a
kafarnaumi százados is ezt mondja: nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj!
19
I 2015.2.18.
Natanael bizalmatlansága minden korban és minden időben megtalálható. Ez a bizalmatlanság
a vélemény könnyű és gyors kimondására késztet. Jézus ismerte
Natanael gyors szókimondó készségét mégsem ítéli el, hanem megdicséri. Azt mondta
róla, hogy igaz ember ő, akiben nincsen kétszínűség. Próbáljuk meg elfogadni ezt az elvárást
önmagunkkal szemben is: kétszínűség és bizalmatlanság nélkül élni!
19
I 2015.2.18.
A nagyböjt helyes eltöltésére készülve azt mondtuk – ez az idő kiemelten a
„kegyelem ideje”, „az alkalmas idő”. Elsősorban annak az ideje, hogy levessük a
„sötétség cselekedeteit” és a világosság fegyverzetét öltsük magunkra, hogy
elinduljunk Jézus felé és találkozzunk Vele! Röviden, erről a találkozásról szól az
evangéliumi történet.
19
I 2014.10.31.
Az ember életében nagy szerepet játszanak a tervezések. Ismerjük a tervező irodákat, ahol házakat, gyárakat, hidakat terveznek.
Beszélünk tervgazdálkodásról, s talán manapság túlságosan is sokat beszélünk családtervezésről. Az evangéliumi történetben Jézus is
bemutat egy tervezgető embert, de egyben minősíti ezt az embert. Azt mondja róla, hogy „esztelen”.
19
I 2015.3.12.
Rövidesen diákok ezrei lépnek ki az iskolák kapuin és felsóhajtanak boldogan: leérettségiztem, készen
vagyok! Ha egyetemista, boldogan sóhajt: diplomám van, készen vagyok. Aztán, ha szerencsések, akkor
belépnek gyáraknak, a hivataloknak az ajtaján: állásom van! Majd családot alapítanak… aztán rohan az
idő! Bekopogtat a halál ide is, oda is… „Érted jöttem!” – mondja! „Ó ne, még ne, még nem vagyok készen…!”
De halasztás nincs! Létünk törvénye, hogy amikor eljön az idő, menni kell! De hová? Ma erre kapunk
választ! Jézus szavaival: „Atyám házában sok hely van, megyek és helyet készítek nektek!” (Jn 14,1)
19
I 2014.11.3.
Jézus új vallást alapított, de nem vetette el népének vallási előírásait és törvényeit sem. Erre enged következtetni
ezen evangéliumi történet egy mondata: „Menj, mutasd meg magadat a papnak!”, mellyel a vallási törvény megtartására
adott utasítást. Ő maga is mondta: „Nem felbontani jöttem a törvényt, hanem beteljesíteni!” Ebben a megtartott
és tökéletesített törvényben, Jézus mire helyezi a hangsúlyt?
19
I 2015.3.10.
Izsák történetét idézzük fel a Biblia lapjairól. Isten azt kéri Ábrahámtól ami neki a
legkedvesebb, ami egyetlen gazdagsága és az egész nép jövőjének záloga: egyetlen fiát.
Izsákkal együtt fel kellett áldoznia az Istenbe vetett bizalmat is, hiszen úgy érezhette, hogy
elveszítette az ígéretet is.
19
I 2014.10.31.
Ez a példabeszéd az isteni ige vetéséről és e vetésnek a sorsáról szól. Mindarról, ami a
földi életben annak kifejlődését, terméshozását befolyásolja, akadályozza, vagy serkenti.
Ezzel kapcsolatban is van miről elgondolkodni!
18
I 2015.3.10.
1931-ben a szigorú tél nagyon korán beköszöntött. Már szeptemberben olyan fagyok voltak,
hogy a fecskék, mivel még nem költöztek el, ezerszámra fagytak meg és hullottak le. Az ember
megszánta ezeket az állatokat, összegyűjtötték a didergő madarakat és repülőgépen melegebb
vidékre szállították őket! Szép gesztus volt. De el is gondolkodtat. A fecskéket megszánták,
ugyanakkor emberek ezrei szenvedtek a hidegtől és sokan el is pusztultak, mert nem volt
elegendő tüzelő, élelem és ruházat! A társadalom az emberek szenvedését részvétlenül nézte.
Ezen az ünnepen kíséreljük meg a szeretetet a feltámadás fényében értékelni. Jézus maga
mondta: „Senkinek nincs nagyobb szeretete annál, mint annak aki életét adja barátaiért!” (Jn
15,13)
18
I 2014.11.6.
Ma sok jókívánság hangzik el mindannyiunk ajkáról. Ma én is így köszöntelek Kedves Mindnyájatokat:
Boldog, Istentől megáldott Újesztendőt kívánok!
18
I 2014.10.31.
Az evangéliumi példabeszéd nem történet, hanem képes tanítás két embernek a sorsáról. Emeljünk ki egy
mondatot, melyet Ábrahám mond a szenvedése miatt kesergő gazdagnak: „Elvetted a jókat életedben!” Mit
mondhatnék? Egy szívtelen, harácsoló ember volt, amíg élt, olyan ember, aki nem kér, aki nem megdolgozik a
javakért, hanem elvesz.
18
I 2014.11.25.
Egy képet mutat be Jézus. Ebbe a képbe mindenkit bele tudunk képzelni, de legnehezebben
önmagunkat. Úgy teszünk, mintha a TV készülék előtt ülnénk és néznénk a lejátszódó
eseményeket, de úgy mintha ahhoz nekünk semmi közünk nem volna. Igenis van közünk hozzá!
Mi is szereplői vagyunk. Már ma szereplői vagyunk. Mert mai tetteinket kérik számon abban az
órában.
18
I 2015.3.20.
Az apának szívet szaggató kérlelése: „Mester, elhoztam hozzád fiamat…” – és könnyhullatással előadott
kérése: „Segíts hitetlenségemen…”, figyelmünket a szülői aggodalomra irányítja. Arra az aggodalomra,
melyet mindnyájan érzünk, amikor gyermekeinkről van szó!
1. A szülői aggódásnak és gondoskodásnak szép példáját találom Szent János evangéliumában, amikor
a csodálatos kenyérszaporítás történetében arról is beszámol, hogy volt ott egy fiú, akinél volt útélelem
is. Kenyér és hal. (6, 9) lám, a fiú szülei nem engedték el őt élelem nélkül („tarisznya nélkül”).
Micsoda vigasztalás: ez a szülői gondoskodás volt Jézus szeretetének és csodájának „nélkülözhetetlen
feltétele”. Ugyanezt látjuk a most szemlélt beteg gyermek esetében is: a gyógyulás „nélkülözhetetlen
feltétele” az apa hite! Minden szülői gondoskodás Isten előtt végtelen értékkel bír, és a szülői
aggódást is meg kell szentelni!
18
I 2015.3.9.
Jézus ráparancsol a gonoszra: „Süket és néma lélek parancsolom, hogy takarodj és többet
vissza, ne térj!” s a gonosz eltakarodott. Biztos, hogy a fiú, akiről szó van az evangéliumban,
egész életében nyugodtan élhetett! Mert Jézus szava hatalmas és erős. Nem lepereg az
emberről, mint az esőcseppek az esőkabátról, hanem a szívekbe hatol: az embert
megváltoztatja, és a gonoszt megfékezi.
18
I 2014.11.11.
A karácsonyi ünnepi vecsernyében énekeljük: „… minden általad teremtett lény és dolog hálaadást mutat be
néked, az angyalok éneket, az ég csillagot, a bölcsek ajándékokat, a pásztorok csodálatot, a föld istállót, a puszta
jászlat, mi pedig emberek a Szűz Anyát.” Érdemes elgondolkodni azon, hogy hogyan hálásak az emberek. Hiszen a
mai evangélium erről beszél. A meggyógyult vak „csatlakozott hozzá és dicsérte Istent!”
18
I 2014.11.25.
Ma tehát a farizeus és a vámos alakját állítja elénk az evangélium. Nem öncélúan, hanem
tanító és figyelmeztető szándékkal.
1. Ki volt a farizeus? Aki ismeri a Bibliát, ismeri Jézus életét, a kort, amelyben O élt, az jól
tudja, hogy a zsidó népnek egy külön társadalmi osztályába tartoztak. Előkelőek és gazdagok
voltak. A vallásosság terén buzgóak. Hittek Istenben, elfogadták és megtartották parancsait,
sőt Mózes törvényét a legaprólékosabb figyelemmel. Jeleskedtek a böjtölésben és az
alamizsnaosztásban. Akkor mi volt a baja velük Jézusnak?
17
I 2015.3.17.
Egy ember lelkileg és testileg meggyógyul, és egy egész nyáj elpusztul. Lám, milyen nagy
érték az ember! Erről nem szabad elfeledkeznünk, és az evangélium tanítását is csak
egyféleképpen értékelhetjük: legyen életünk is egyre értékesebb!
1. Mi teszi értékessé életünket? Talán a hatalom? Vajon ki az értékesebb? A zsarnok, aki
jótevőnek hívatja magát? Vagy akinek nincs hatalma ugyan, de élete jótettekben gazdag? (Lk
22,25) Talán a gazdagság teszi értékessé életünket? Vajon ki a nagyobb? Az-e, aki eszikiszik,
kiszolgáltatja magát, vagy az, aki az asztalnál felszolgál? Talán a származás? Ugyan,
Jézusról is milyen lenézően tudták mondani: ennek mi ismerjük apját és anyját! (Jn 6,42)
Jézus adja meg a választ erre: „Én úgy vagyok köztetek, mint a szolga!” (Lk 22,25) Egy bécsi
történet: az utcán megy egy szerzetes, akinek arca megnyerő, jóságos a szeme nézése,
sugárzik róla a béke és a szeretet. Egy járókelő megbabonázva nézi és megkérdezi: Mondja
atyám, maga nem az Úr Jézus? Sugárzott róla, hogy Jézushoz tartozik.
17
I 2014.11.25.
Se Istent, se embert el nem ismerő világban élünk! Meglepődve hallgattam a minap egy
miniszter válaszát a riporternek erre a kérdésére: ”Kivel fog ma tárgyalni? Én ma mindenkivel,
még az Istennel is!” Valóban azt kell mondanunk: se Istent, se embert el nem ismerő világban
élünk!
1. Az evangélium azonban ma, a mi világunknak is hirdeti: amikor Jézus Krisztus újra eljön,
akkor mindenkinek számot kell adnia tetteiről és mulasztásairól! Nem III/III-s bírák fogják
„átvilágítani”, nem is állami számvevőszék bírái, nem földi átvilágításban lesz részünk! Jézus
Krisztusnak kell számot adnunk. Ő, pedig szuverén úrként dönti el, hogy kit üdvözít, és kit dönt
kárhozatba!
17
I 2014.11.7.
Nagy Szent Bazil barátja volt. Irodalmat, jogot, filozófiát, matematikát tanult, de mindegyiknél
szebbnek, fontosabbnak a Szentírást tartotta.
17
I 2015.3.18.
„Csak öt kenyerünk van és két halunk” – mondják az apostolok Jézusnak! Mennyire ismerős magatartás ez, hiszen a mai ember is mindig
kevésnek tartja azt amije van. Való igaz, hogy sokszor támad kételyünk amikor fontolgatjuk: „Csak ennyink van, vajon elegendő lesz-e?”
Jézus nemcsak kérdez, hanem oktat is. Tanít arról, hogy mi az a kevés és mi az az elegendő!
17
I 2014.11.7.
Országutakon manapság egyre gyakrabban látni hatalmas táblákat. Európa térképén két főváros: Bécs
és Budapest között szivárványos ív, mint egy híd. Felirat: „Híd, ami összeköt!” Ez a mai nap így is
értékelhető: hidat épített az élők és a sírba-szakadtak között. Hidat bizalomból és megbékéltségből.
(Hiszen az ami a Szűzanyával történt, az történik minden emberrel.) E földi életből átvezet a mennyei
világba, abba a másik országba egyszer mi is átköltözünk.
17
I 2015.4.13.
Elképzelhetőbb-e vigasztalanabb, gyászosabb, szomorúbb kötelesség, mint édesanyának gyermekét temetni?
Mégis, e lesújtott, lélekben megtört, zokogó édesanya személyes módon tapasztalhatta meg azt, hogy Isten jelen van
az ő életében. Jézus által van jelen, aki megvigasztalta: Ne sírj!”, és visszaadta a fiát.
17
I 2014.10.31.
A mai emberek sokasága kényelmesen él. A fiatalok tanulhatnak, szórakozhatnak, válogathatnak a jobbnál jobb
dolgok között. Gyermekeink mindennap megvehetik fagylaltjukat. Azonban kiáltás hangzik fejünk fölött: „Emberek!
Ne menjetek el részvétlenül embertársaitok nyomora mellett!” Miért e kiáltás? Miért van gond, miért van baj a
világban?
17
I 2015.3.20.
Egy turista társaság Pápán, a református templomot nézte meg. Meghatotta őket, hogy a lelkészt
elmélyült imádság közben találták a templomban. Ugyanígy, amikor Debrecenben a Svetits intézet
kápolnáját nézték meg, ott is négy-öt apácát találtak imádság közben. Így emlékezett vissza az egyik
turista: Jól esett látni, hogy a napnak különböző óráiban akadnak olyan emberek, akik imádkoznak. A
mai evangéliumban Jézus hangsúlyozottan tanítja, hogy életünkben fontos szerepe van az
imádságnak.
1. Az imádság eszköz arra, hogy életünknek bármelyik órájában kapcsolatot teremtsünk a mennyei
Atyával. A Góbi sivatag távírdáját szokták elrettentő példaként említeni. Ugyanis ezt a költségesen
létrehozott távírdát hat esztendeig senki nem használta, táviratot vagy üzenetet senki nem küldött
innen. Az élet sivatagjában járva számunkra a kapcsolatteremtés lehetőségét az imádság adja. Erre
adott nekünk példát Jézus, hogyan használjuk ezt a lehetőséget. (Mt 14, 23; 15, 36; 26, 37; 7, 7)
17
I 2015.2.19.
Egy temetés után ezt mondta egy résztvevő: azt tetszett mondani, hogy
„Figyelmezzünk!”, nos én odafigyeltem és meg kell mondanom, volt min
elgondolkodni! Ebben az evangéliumi történetben is azt látjuk, az emberek Jézusra
figyelnek és elgondolkodtak! Egyesek helyeset gondoltak, mások helytelent. Jézus
azonban a szívükbe lát, hiszen ki is mondja: „Miért gondoltok gonoszakat szívetekben!”
Gondolatainkat helyezzük csak az evangélium mérlegére!
17
I 2014.11.11.
Jézus sokszor kérdezi a hozzáforduló szerencsétlenektől: „Hiszitek-e, hogy megtehetem nektek?”
Általában ezt a választ kapja: „Hisszük!” Azonban nem hisz mindenki. Van, aki visszautasítja Jézust,
Jézus azonban nem ellenségeskedik, mert tudja, hogy az embernek nincs üdvössége, csak őáltala. Ezt az
evangéliumi magatartást fedezhetjük fel Joáchim és Anna életében. Igaz, nem sokat tudunk róluk, inkább
csak a hagyomány és különböző legendák beszélnek az életükről, a zsolozsma is megemlékezik róluk.
17
I 2015.3.24.
Régi spártaiak mondása: „Spártai vagy? Akkor hozz dicsőséget hazádra!” Magunktól is megkérdezhetjük:
„Vállalod az egységet Krisztussal? Akkor becsüld meg őt!” Isten ugyanis így vélekedett a szőlőmunkásokról: „Meg
fogják becsülni fiamat!”
1. A mai keresztények közül is sokan hasonlítanak az evangéliumi munkásokhoz, abban, hogy névleg
keresztények csak. Név szerint szerepelnek az egyházi könyvekben, de nem élnek Jézus Krisztus tanítása szerint. Az
itt tanuló külföldi, nem keresztény diákok szerint gyönyörűek a katolikus szertartások, a szentmisék. De a
mindennapi életben nem lehet észrevenni a kereszténység szellemét. Az emberek másak a templomban és másak a
mindennapi életben.
17
I 2014.10.31.
Jézus az isteni tanítás sorsáról beszél. Hogy az elhintett magból milyen sok vész kárba, és milyen kevés az, amely
meghozza gyümölcsét. Miért vész kárba a mag, mi akadályozza a termést?
16
I 2015.3.17.
Milyen különös is a mi Urunk! És milyen különös ember az, akit megdicsér!
1. Egy katonatiszt hívja őt! Egy idegen nemzetbeli, egy megszálló hadseregnek a
tisztje! Akinek szemében Jézus éppen lehetett az is, mint kortársai ítélete szerint:
„önmaga tette Messiás!” De most már nem ezek az érzések uralkodnak benne. Már egy
vívódás-sorozat utolsó mondata hangzik el: „Jöjj, mert szolgám nagyon beteg és igen
szenved!” Jézus válasza is hasonló ahhoz, ami kortársai szemében visszatetszést váltott
ki: „Megyek és meggyógyítom őt!” De van még min gondolkodni, tépelődni: „Ne
fáraszd magad, nem vagyok méltó, hogy hozzám jöjj!”
16
I 2015.3.17.
Az evangéliumi történet Jézus életéből egy időszakot mutat be. Bemutatja
természetesen magát Jézust is, akiről hangsúlyozza, hogy ember volt (csodálkozott,
korholt, együtt érzett), de Isten volt (emberfölötti hatalmát kinyilvánította). Miért
hangsúlyozza ez a történet annak fontosságát, hogy a bajban és a szorongatott
helyzetben levő embernek Istenhez kell kiáltania?
16
I 2015.3.30.
A csodálatos halfogásról szóló történetnek szimbolikus jelentése van: Íme az egyház küzdelmei és
győzelmei.
1. Az evangéliumban Szent Péter apostol hajója szerepel. Ez a hajó magát az egyházat jelenti. Igaz,
Péter apostol szaktudást emleget, a halászmesterség szabályait. Emberi okoskodást, mesterségbeli
hagyományokat akar rákényszeríteni Jézusra. (Gondolván, hogy ezeket nem lehet nem figyelembe
venni.) Pedig, ebben az esetben nem ez a lényeg. A lényeg az, amit Jézus mond: „Evezz a mélyre!”
Szent Péter apostol elfogadja ezt az irányítást: „A te szavadra, kivetem a hálót!” Így lesz meg a
csodálatos eredmény: a nem remélt, a hihetetlenül nagy, a bőséges halfogás!
16
I 2014.11.27.
1986 tavaszán történt az akkori Szovjetunióban. Éppen a május elseje megünneplésére
készültek, de az ünnep előtti órákban szörnyű katasztrófa történt. Egy atomreaktor felrobbant és
láthatatlan sugárzásával el kezdte a gyilkolást, melynek emberek ezrei estek áldozatul. E
katasztrófa Csernobil néven került be a történelembe. Hogy az ünnepet el ne rontsák,
megtetőzték ezt a szörnyűséget azzal, hogy titokban tartották. Elhalasztották a mentést is és a
környező országokat, sem figyelmeztették. A nukleáris sugárzás következtében még ma is
sokan súlyosan betegek és sokan halnak meg. Lám, egy ünnepre ilyen helytelenül is lehet
készülni!
16
I 2015.3.11.
József bátran bemegy Pilátushoz! A félénk asszonyokat angyal bátorítja! Mennyire szükséges a
bátorság, hiszen e nélkül néma marad az örömhír!
16
I 2015.3.18.
Próbáljuk meg felismerni ennek az evangéliumi történetnek sorrendi „logikáját”!
Jézus feladatot ad tanítványainak: „Menjetek át a túlsó partra!”
A tanítványok elfogadják a feladatot és elindulnak. De amit először oly egyszerűnek és természetesnek találtak, sehogysem tudják végrehajtani!
Ekkor, a legnehezebb, a legreménytelenebb pillanatban megjelenik Jézus, a bárkába száll és minden újra egyszerű, könnyű lesz. A hajócska
simán partot ér éppen ott, ahová tartottak.
Önmagától kínálkozik, hogy alkalmazzuk önmagunkra ezt a történetet.
16
I 2015.3.20.
Ez evangéliumi történetre alapozva, gondolkodjunk el az Istenbe vetett hit és a vallás fontosságáról.
Be kell látnunk, hogy ezek fölött soha el nem jár az idő, ezekre gondolkodni mindig időszerű.
1. Nézzük csak sorjában: vannak gyáraink és ipartelepeink, jó hogy vannak! Vannak iskoláink, jó
hogy vannak. Vannak templomaink, jó hogy vannak! Mert szükséges a gyár, hiszen innét kapjuk az
élethez szükséges eszközöket. Kell az iskola, innét kapjuk a műveltséget. És mit kapunk a
templomokban? Lelki nemességet! Ez is nagyon fontos. Mert a gép átok, ha a gonosz veszi birtokába.
Átok a műveltség is, ha azt nem szívbeli jóság irányítja. Ezt a szívbeli jóságot itt tanuljuk a
templomban! A gonosz felett csak Istenbe vetett erős hittel tudunk úrrá lenni.
16
I 2015.3.20.
Nagy adósságot vállal az, aki Isten ellen vétkezik. Isten mégis szívesen megbocsát az embernek, ha az ember kéri őt
erre, sőt elengedi minden adósságát. Nekünk is Istenhez hasonlóan, irgalmasságban kell élnünk!
1. Istennek nem anyagiakkal tartozunk, a mi adóslevelünk bűneinket tartalmazza. Ezt az adóslevelet Jézus a
keresztre szögezte. Ő emberként jött, mégis az irgalmasság példáját mutatta. Nekünk utánoznunk kell Őt az
irgalmasságban és a megbocsátó szeretetben.
16
I 2015.3.11.
„Adj dicsőséget Istennek!” – mondták a meggyógyult embernek! De akárhogyan is forgatom a szavakat,
a keresztény ember számára ma is kötelesség Istennek dicsőséget adni!
16
I 2014.11.1.
Egy jó pár évvel ezelőtt egy haldokló néni betegágyához hívtak. Körülnéztem egy kicsit a szobájában. Betegágya
melletti falon egy hímzett falvédő volt, ez állt rajta: „Áldjad én lelkem az Urat!” Ez olyan hatással volt rám, hogy
nem tudom elfelejteni. Szép példáját látom ebben a vallásos magatartásnak.
16
I 2015.3.12.
„Az örök élet az – mondja Jézus – hogy megismerjenek Téged igaz Istent és akit küldöttél Jézus
Krisztust!” Erre törekedtek a zsinati atyák, akikre ma emlékezünk. Ez a mi legnemesebb
feladatunk is: hogy az ősi tanítás megnyilvánuljon a ma élő egyházban is. ”Ami a lélek testben,
az a kereszténység a világban!” (Diogenetos levél, II. század)
16
I 2015.3.13.
A vallásos ember egyik legfontosabb cselekedete a hitvallás. A hitet azonban igen
sokféleképpen lehet megvallani.
1. Éli főpap története Sámuel könyvéből. (1Sám 3,1) Isten ezt mondja Sámuelnek:
Éli házára kimondtam az ítéletet, mert tudta, hogy fiai káromolták Istent, mégsem
tiltotta meg nekik… Amikor Sámuel átadja neki Isten ezen üzenetét, a főpap nem
tiltakozik, nem kiabál, hanem elismeri fiai vétkeit, saját bűnösségét és megvallja Isten
nagyságát. „Ő az én uram, tegyen velem tetszése szerint!” Elismerni vétkeinket és
magasztalni Isten nagyságát, ez a hitvallásnak egyik alapja.
16
I 2015.3.10.
A római kultúrán felnőtt antik bölcselet ezt a jelszót adta az embernek: „Nyitva az ajtó, menj ki rajta!”
Vagyis: ha értelmetlen, ha unalmas az életed, öld meg magadat! A kereszténység új értelmet adott az
emberi életnek is és új jelszót a fáradt embernek: „Minden emberi életnek végtelenül nagy értéke
van!” Ezt a keresztény tanítást igazolja a Golgota keresztje is. Ma erre a keresztre tekintünk! Ne csak
lássuk a kereszten függő, megkínzott, megölt Jézus Krisztust, hanem hallgassuk szavát, mert ma e
nagypénteki áhítaton a halott Krisztus szól hozzánk!
15
I 2014.10.31.
Az ember, amikor vetéshez készülődik, válogat, hiszen meg kell válogatni a vetőmagot, ki kell választani a jó
talajt. Istennél azonban egészen másként van! Isten nem válogat, hanem minden talajba egyformán vet! Ebből
világos is, hogy itt lelki dolgokról van szó. Isten minden embernek egyformán kínálja az Igazság Evangéliumát.
15
I 2015.3.26.
Oly sokszor elhangzik ajkunkról: Könyörülj rajtam, Uram! Uram irgalmazz! Hogyan is tudnánk Urunkat
könyörületre hangolni?
1. Könyörögjünk hittel! Jézus igen gyakran megkérdezi a hozzá könyörgőktől: Hiszed-e… (a jerikói vakok; az
aggódó apa; most a kánaáni asszony), és elismer: „Ó asszony, nagy a te hited!” Intő példa ez számunkra, hiszen oly
gyakran kiáltunk hozzá aggodalmaskodva és töredelmes szívvel. Hittel kell könyörögnünk!
2. Ismerjük be alázattal, hogy saját erőnkre hagyatkozva tehetetlenek vagyunk! Rászorulok Jézusra, nyilván,
hogy nem szólíthatom meg őt gúnyosan, cinikusan, vagy követelőzve, csak alázattal kérhetek. Ma nem nagyon
tudják azt az emberek, hogyan is kell kérni, ahhoz vannak szokva, hogy követeljenek, vagy amit megkívántak
elvegyék. Hogy alázattal kérni mit jelent, azt csak az tudja, aki szembenézett már halállal, fájdalommal, betegséggel,
teljesen átérezve kiszolgáltatottságát és tehetetlenségét. Egy barátom kis daganattal a nyakán bekerült a kórházba.
Mintát vettek a daganatból és elküldték szövettani vizsgálatra. Ez két hét bizonytalanságot jelentett, amíg a lelet
visszaérkezik, hogy vajon rossz-, vagy jóindulatú az az elváltozás. Ez a pár hét sok mindenre megtanította, sok
minden megfordult a fejében. Másképp esett az imádság is.
15
I 2014.11.25.
Egy társaságban egyszer megkérdezte valaki: mit gondoltok, hogyan lehetne a fővárost egy
félóra alatt kitakarítani? Egy több millió lakosú fővárost ilyen rövid idő alatt? Kérdezték. Az
lehetetlen! Pedig lehetséges, csak annyi kell hozzá, hogy mindenki a saját portája előtt tegyen
rendbe mindent.
15
I 2015.3.10.
József bátran bemegy Pilátushoz! A félénk asszonyokat angyal bátorítja! Mennyire szükséges
a bátorság, hiszen e nélkül néma marad az örömhír!
15
I 2015.3.10.
Vasárnaponként újra átéljük a Húsvét Szent misztériumát! A mai napon is mintha az
evangélium lapjairól lépnének elénk: a kenethozó asszonyok alakjai jelennek meg ünneplő
emlékezetünkben!
15
I 2014.11.7.
Aranyszájú Szent János kb. 354-ben született, egy rangos katonatiszt fiaként és 85 éves korában halt
meg száműzetésben, püspökként. Apja akkor hal meg, amikor megszületett, özvegy anyja nagy áldozatok
árán nevelte fel és iskoláztatta. János nem szerette a zajos városi életet, a szülői házban megkedvelte az
aszketikus életformát. Retorikát tanult és utána a remete életet választotta. Ez az életmód – mivel túlságosan
is szigorú volt az önsanyargatásban – megviselte egészségi állapotát. (Két évig nem feküdt le pihenni,
ezért lába lebénult.) Gyógyulása érdekében vissza kellett térnie a világi életbe. 26 éves korában diakonus
lett.
15
I 2015.3.18.
A legtöbb ember nem érti a modern festőművészet alkotta képek mondanivalóját. Azonban ha valaki segít és megmagyarázza, azonnal
kibomlik előttünk az alkotó művész mondanivalója. Így vagyunk az evangéliumi képekkel is. Magyarázat kell hozzájuk és azonnal fény
gyullad elménkben azok megértéséhez! Ilyen történet az iménti is.
1. Jézus fölment a hegyre imádkozni, egyedül akarta tölteni az éjszakát. Tulajdonképpen menekült. Nem akarta, hogy a nép, aki a
csodálatosan megszaporított kenyeret ette, azzal zaklassa őt, hogy királlyá szeretné választani. A magányba és az imádságba menekült. Ez a
virrasztása azonban alkalom volt neki arra, hogy átgondolja életét és küldetését. Vívódott! Átgondolta a Keresztelő haláláról érkezett
híreket, annak összefüggéseit, szembenézett saját várható sorsával, és ezt mondta: Legyen meg az Isten akarata!
15
I 2014.10.31.
Az asszony meggyógyulásának körülményei eszünkbe juttatják Jézus egyik fontos kijelentését: „Semmi sem marad
elrejtve, ami ki ne tudódnék!” (Mt 10. 26) Ez vonatkozik a jó és a rossz tettekre is, az ellenséges és a baráti
érzelmekre egyaránt.
15
I 2015.3.11.
Az asszony ezt kérdezi Jézustól: „Csak nem vagy nagyobb Jákobtól, aki ezt a kutat adta nekünk?” Jézus
válaszából az csendül ki, hogy az ami éltet, ami élőbbé teszi a hitet, az Istennek kegyelme. Az a kegyelem,
ami Jákobnak is alkalmat adott arra, hogy kutat adjon a népnek. Gondolkodjunk el Jákob életén,
hogy megértsük, amit az evangélium Isten kegyelméről tanít.
15
I 2015.3.20.
A szívtelen szolgában felismerünk egy olyan általános emberi magatartást, melyet Jézus elítél. Így oktatja
tanítványait: „Tudjátok, hogy azok, akiket a világ urainak tartanak, zsarnokoskodnak a népeken. Közöttetek ne így
legyen!” (vö. Mk 10, 42)
1. Bizony nem ismeretlen magatartása ez a mai embernek sem. Sőt, divattá vált a hatalmaskodás, sokan rangjukhoz
illőnek tartják a szívtelenséget. Az életfelfogás kezd uralkodó lenni, hogy akivel szemben erősebbnek érzem
magamat, azzal gőgös vagyok, akivel szemben gyengébbnek érzem magamat, az előtt megalázkodom és
kérvényezek! Bármennyire divatos is ez ma, akkor is legyen érvényes Jézus intelme: Közöttetek ne így legyen!”
2. De hogyan legyen akkor? Nem egyszerű a sorsunk, hiszen az élet sokféle megpróbáltatást ad. Árulás,
hatalmaskodás, létküzdelem, természeti csapások. Mintha az evangélium is erről beszélne, amikor Jézus szavait
tolmácsolja: „Mindennek meg kell történnie, és csak ezután jön el a vég!” Egy járási tanácselnök így oktatott ki,
amikor ezt mertem mondani: panaszt teszek a Püspök Úrnál! „Kicsi pont a maga püspöke!” És ha Istenről van szó,
ugyanezt mondják. Mi is kényre-kedvre ki vagyunk szolgáltatva, mint ahogyan Jézus ki volt szolgáltatva a
pogányoknak, és nekünk is mindezt el kell szenvednünk.
15
I 2015.2.25.
Jézus, amikor felujjongott a Szentlélekben ezt mondta: „Jöjjetek hozzám mindnyájan… Tanuljatok tőlem…!”
(Mt 11,28-29) Most kitettük a keresztet és annak szemlélése még jobban aláhúzza Jézusnak szavait,
hiszen még ezt is hozzá kell gondolnunk: „aki utánam akar jönni vegye fel keresztjét…!”
15
I 2015.3.24.
Egy országúti élményemet idézem fel. Elromlott gépkocsi állt az országúton, két hölgy integetett mellette és
kérték segítségemet a kocsi megjavításában. Javítás közben beszélgettünk. Olyan ismerősnek tetszik lenni,
mondták. Pap vagyok, lehet, hogy Pócson láttak, mondtam. „Jaj, mondtam én a lányomnak, hogy nincsen jobb,
mint a jó Isten!” Jézus is ezt mondta az ifjúnak: „Egy a jó, az Isten. Ha be akarsz jutni az életre, tartsd meg a
parancsokat!” Életünknek a céljáról beszél Jézus. Fel kell ismernünk, hogy Isten jó, és a jóság útján kell
járnunk.
15
I 2015.3.24.
„Ha egyik országból a másikba utazunk, máris kalauzra van szükségünk. Mit csinálunk majd abban a
megmérhetetlen távolságú hazában, ahová mindnyájan törekszünk… ki lesz ott a kalauzunk?”
(Halottvirrasztási szertartás) Krisztus, a mi örök életre vezető kalauzunk!
1. A gazdag ifjú Jézushoz fordul útmutatásért! Jézus, pedig megmutatja neki az egyetlen utat: az
önmegtagadás és az önlegyőzés útját. A hunok vezére Attila portyázásai során eljutott Róma falai elé is. Nagy
Szent Leó pápa a város vezetőivel elébe ment és arra kérte, hogy kímélje meg a várost. Ezt mondta neki: „Az
egész világot legyőzted, most arra kérünk győzd le önmagadat is!” És Attila legyőzte önmagát, hiúságát, és
megkímélte a várost. (452-ben történt) Ehhez hasonlót kínál Jézus is nekünk az evangélium által. Ha az örök
életre be akarunk jutni, akkor elsősorban önmagunkat kell legyőzni!
15
I 2015.3.24.
Az esztendőnek vannak napjai, melyeket külön is elnevezünk, mint pl. anyák napja, nők napja,
gyermeknap… jutott-e már eszünkbe, hogy egy napot így nevezzünk el: a pénz napja, a szenvedélyes vágyak
napja? Jézus ezt mondja: Nehéz a gazdagnak bejutni a mennyek országába!”
1. Ma már lehetetlenség lenne egy napot a pénz napjának nevezni, hiszen már mind a háromszázhatvanöt
nap a pénzé. Megváltozott az életfelfogásunk! (Régen egy jó jegyért elég volt az édesapa, vagy édesanya
örömteli dicsérete. Ma már több kell! Amint a felnőtt is pénzt akar és egyre több pénzt, ugyanúgy a gyermek
is.) a pénzre, tudom, hogy szükség van, de az aggasztó, sőt tragikus, hogy egyre több ember van, aki elárulja
hitét, hazáját, családját, eladja becsületét is a pénzért.
15
I 2015.3.12.
Jézus nemcsak mondta azt, hogy kövessük őt, hanem azok számára, akik hittek benne, segítőt
is adott. E Vigasztaló segítőnket ünnepeljük ma.
1. Hogyan segítette a Szentlélek az apostolokat Krisztus követésében? Az első pünkösd napjáig
az apostolok is pusztán Jézusban hívő egyszerű emberek voltak. Így gondolkodtak: a hit
magánügy, hittek Jézusban, de ezzel a hitükkel nem hivalkodtak Amikor Jézus a sírjában
nyugodott ezt a hitüket egyenesen eltitkolták, zárt ajtók mögé húzódtak. Amikor hallottak
föltámadásáról, megijedtek. Amikor megjelent előttük, azt hitték, hogy kísértet riogatja őket.
Amikor azonban elment az Olajfák hegyéről, bizakodással és lelki örömmel mentek haza. A
pünkösdi szélzúgás megváltoztatott mindent. Kitárultak a bezárt ajtók, amit addig félve őriztek
kivitték az utcára. A hit kincseit kezdték osztogatni.
15
I 2015.3.10.
Jézus megváltói tettéről beszél. Az Emberfiát elárulják, kiszolgáltatják a pogányoknak, megölik,
de harmadnapon föltámad! Mindezt úgy mondja el nagyra törő apostolainak, hogy számára: ez
kehely, melyet ki kell ürítenie, ez keresztség, mellyel meg kell keresztelkednie. Megkérdezi
apostolait: „Vállaljátok?” Ők, pedig ezt válaszolják: „megtehetjük!” Ez a válasz mindig
megrendít, amikor átgondolom, a „vállrándító” hangvétele miatt!
15
I 2015.3.24.
Ha tavasszal a hótakaró alatt a kicsiny magvak megérzik a nap melegítő sugarát, kidugják fejüket a földből. Ha a
fecskék, gólyák érzik a tavasz hívó szavát, útra kelnek és jönnek hazafelé. Pedig hangos szóval nem hívja őket senki.
A kis virágnak nem kell hangos szó, a fürge fecskének nem kell figyelmeztetés. Isten a természetükbe oltotta. Van
azonban Istennek egy teremtménye, aki hiába hallja a hívó hangokat, hiába van szívébe oltva a nemes vágy… nem
hallgat a szóra, nem törődik szíve érzéseivel. Ez a teremtmény az ember!
15
I 2014.11.6.
Ismét eltelt egy esztendő és most hálás szívvel emeljük tekintetünket az ég felé. De meg kell
kérdeznünk magunktól, vajon útjainkat az elmúlt esztendőben kivel jártuk. Ez nagyon fontos kérdés, mert
ha nem Istennel élünk, nem érünk el sehova. Zsákutcába jutunk, gondjainkat, korlátainkat csak
körbejárjuk és nem találjuk meg a kivezető utat. Isten azért szegődik mellénk, hogy vezessen minket,
amint vezette népét a pusztában. Fel kell fognunk üzenetét. Elmondhatjuk, hogy a mi országunk és abban
a mi szűkebb hazánk az elmúlt esztendőben a béke szigete volt.
14
I 2015.3.10.
Emmausz jelképe a vándorúton élő embernek! Aki Krisztus nélkül vagy az elveszítve Krisztust –
elveszítette reménységét is, és az újra megtalált Krisztussal visszanyerte reményét és
megértette mindazt „aminek meg kellett történnie”.
14
I 2015.3.11.
Jézus ügyének szolgálata
A mai liturgia apostoli és evangéliumi tanítása így foglalható össze: ki és hogyan szolgálta Jézust.
Az apostolok: imádsággal és igehirdetéssel;
A diakónusok: az emberek segítésével, a szeretet tetteivel;
Arimateai József: tiszta gyolccsal és saját sírjának fölajánlásával;
Az asszonyok: Jézus holttestének illő eltemetéséhez való ellátásával (kenettel).
14
I 2014.10.31.
E két evangéliumi történetben sok közös dolgot találunk. Közös vonás például a félelem. A beteg asszony is „félveremegve”
jött elő, de félelemmel eltelten jött a zsinagóga elöljárója is. Jézus mind a kettőnek azt mondta: „Ne félj,
csak higgy!”
14
I 2015.4.13.
Az ókori költő, Plautus így vélekedett: Rossz szolgálatot tesz az a koldusnak, aki inni és enni ad neki. Néró császár
nevelője, Seneca is hasonlóan vélekedett: A szánalom csak a gyenge embernek áll jól! Vergilius szerint: A bölcs
ember nincs részvéttel mások iránt! Velük szemben Jézus egészen másképpen beszél: „Boldogok az irgalmasok,
mert ők irgalmasságot nyernek!” (Mt 5, 7)
14
I 2014.10.31.
Kiegészítő a Végsheő Dani beszédéhez: Istenben gazdagodni: 232. oldal.
„Senki nem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti,
vagy az egyiket eltűri, a másikat megveti. Nem, szolgálhatok Istennek és a Mammonnak.”
/Mt. 6, 24/
14
I 2015.3.20.
Manapság igen harsányan figyelmeztetnek a takarékosságra. Drámai módon éljük meg a szigorú takarékossági előírásokat
is. Sok esetben azonban világosan látszik ezekből a törekvésekből az is, hogy valamit végzetesen félreértünk!
Azzal az „energiával” is takarékoskodunk, amelyet korlátozni soha nem lenne szabad. A szeretet lángjáról van
szó. Erre figyelmeztet az evangélium, hogy nem szabad abban kicsinyeskednünk, amelyben Isten azt kívánja tőlünk,
hogy pazarlók legyünk! Tanuljunk nagyvonalúságot Istentől!
14
I 2014.10.31.
Olvastam valahol ezt a megállapítást. Az ember ha állatiasan él is, megmarad embernek, nem tud állattá lenni. A gyomra megtöltése, a
vagyona felhalmozása és a gyengébb legyűrése után nem tud megbékélni mint az állatok, melyek ha jóllaktak, vagy megtöltötték
hörcsögkamráikat, megbékélten alszanak. Az embernek nemcsak teste van. Ha teli a gyomra, de a lelke üres, akkor éhes marad. Az
embertől a lelkét számon kérik és jaj, ha a léleknek nincs semmije!
14
I 2014.11.11.
Illés próféta olyan korban élt, amikor Izrael viszonylag békességet élvezett. Dicsőségesen uralkodó
királya volt a népnek Acháb személyében. Béke, pompa és gazdagság jellemezte. A király elefántcsontból
való palotát épít. Idegen, pogány nőt vesz el feleségül, a szépséges Jezabelt. Pogány papokat enged
környezetébe, idegen vallási kultusz terjesztését engedélyezi. Gőgjében, hatalmát és vagyonát fitogtatva
újra felépíti Jerikó városát, melyet az Úr akarata rombolt le. (1Kir 16,23) Talán úgy tűnik, hogy teljesen
felesleges mindezeket emlegetni. Elégedjünk meg annyival, hogy Izraelnek jó királya volt. Gazdaggá tette
a népet és békességéről is gondoskodott. Sőt mintha valami demokráciafélét is megpróbált volna
megvalósítani: vallásszabadság… stb.
14
I 2015.3.9.
Jézus egy alkalommal így beszélt: „Ha nem hisztek, meghaltok bűneitekben!” (Jn 8, 24) Az
evangéliumi történetet hallgatva mintha színpadon játszódna le előttünk, amit Jézus mondott.
A halál szélén álló gyermek, az aggódó édesapa. Jézus, pedig ezt mondja neki: ha hiszel…” De
az ember egyáltalán képes erre? Mindannyiunk helyett fogalmazza meg az apa: „Segíts a
hitetlenségemen!” A bűnbánati nagykánon első mondatát veszem ajkamra: „Segítőm és
pártfogóm lett nékem üdvözülésemben az én Istenem!” Hogyan lesz ma Jézus az én segítőm és
pártfogóm?
14
I 2015.3.24.
Isten szolgáinak a sorsáról van szó: „Egyeseket megvertek, másokat gyalázattal illettek, vagy megöltek!” Bizony
kirakatban élünk! Sokszor megkapjuk, mint Szent Péter is megkapta a főpap udvarában egy szolgálótól: „Még a beszéded
is elárulja, hogy hozzá tartozol!” Mi a szép ebben a sorsban, miért érdemes ezt vállalni?
1. Jézus sorsában való osztozás teszi azt széppé. Németországban, a Main folyó mentén van egy hegy, olyan, mint
a mi Gellérthegyünk, Engelbergnek hívják. E hegyen van egy templom és egy rendház. A templom kriptájában vannak
a grófi család tagjai eltemetve, a templomkertben, pedig az elhunyt szerzetesek. Ugye, milyen ellentétes volt az
életük és mégis milyen egyformává tette őket a halál. Isten előtt vajon melyikőjük a kedvesebb? Bizonyára azok,
akik elfogadták Jézus felhívását: „Vedd fel keresztedet és kövess…!” Nos, a kereszthordozás az, amivel Jézus sorsában
osztozunk. Ha ezt tudjuk, akkor soha nem csalódunk hivatásunkban.
14
I 2015.3.10.
A mai evangéliumból megismerhetjük azt a két apostolt, Jakabot és Jánost, akik örök emberi
kérést terjesztenek Jézus elé: „Tedd meg azt, hogy egyikünk balodon, másikunk jobbodon
ülhessen a dicsőségben…” A hatalomvágynak a megnyilvánulása nem is olyan ismeretlen előttünk.
14
I 2015.3.24.
Arról a lakomáról van szó, melyet Jézus az idők végén rendez az emberiség számára. Annyiban azonban
kapcsolatban van mai életünkkel is, hogy Isten erre a lakomára való meghívást eljuttatja hozzánk is. Mindenkihez
személy szerint, és ki hogyan válaszol erre a meghívásra, önmaga dönti el, hogy részt vehet-e majd ezen a lakomán,
és azt is, hogy ez a jelenlét öröm forrása lesz-e vagy „sírás és fogak csikorgatása”!
14
I 2015.3.25.
Ha a hordóról lepattannak az abroncsok, a hordó szétesik, és ami a hordóban van kifolyik. Ahogy a hordó dongáit
az abroncsok tartják össze és őrzik mind a hordót és mind azt, ami benne van, úgy fogja keretbe és őrzi életünket a
törvény!
1. Sokféle törvény van életünkben és követeli meg tőlünk a tiszteletet, de nekünk elsősorban Isten törvényét kell
tiszteletben tartanunk. „Elmúlt az árnyéktörvény és bejött a kegyelem törvénye!” (Zslm) „a törvényt Mózes által kaptuk,
de a kegyelem és az igazság Jézus Krisztus által valósult meg!” (Jn 1, 17)
2. Kétféle isteni törvény lenne? Dehogyis! Az ember nem érti meg a törvény lényegét! E kérdésre: melyik a legfőbb
parancs? Jézus nem azt mondja, hogy én eltörlök minden régit, és teljesen újat adok nektek, hanem idézteti a
kérdezővel Mózes törvényét. És lám, melyiket sorolja a törvénytudó? „Szeresd Uradat… szeresd felebarátodat…”
Ebben a válaszban meg is találjuk, hogy mi a hasonlóság az „árnyéktörvény” és a „kegyelem törvénye” között.
14
I 2015.3.25.
Nagyszerű képzőművészeti alkotás (Drezdai Képtár) Tiziano: Adógaras c. képe. A farizeus, arcán ravasz
mosollyal egy adógarast nyújt át Jézusnak és kérdezi: „szabad-e adót fizetni a császárnak?” Jézus arcán isteni
komolyság tükröződik, nem ugrik be a ravasz kérdésnek, de nem is haragszik. Szeretettel, okosan válaszol, és a
kérdező megszégyenül. Az evangélium is ezt mondja e másik elhangzó kérdés jellemzésére: „Kísértvén őt!” Most is
visszakérdez Jézus: „Neked mi a véleményed a Messiásról?”
1. Ma is meg kellene válaszolni ezt a kérdést. De ma is nagyon akadályozza az embert a tisztes válaszadásban és
véleményalkotásban az előítélet. „Hallani fogtok, de nem értek, nézni fogtok, de nem láttok. Megkérgesedett ennek
a népnek a szíve…” (Iz 6,9) Maga Jézus is csodálkozott azon, hogy mennyire rabja lehet az ember az előítéleteknek.
Ma is így van! Ezt, mint pap a saját életemben is lépten-nyomon tapasztalom.
14
I 2015.3.25.
Istennek kegyelme az, ami elcsendesíti az ember szívében követelőző rosszat, ami segít bennünket abban, hogy
fölhasználjuk a kapott adományokat.
1. Isten kegyelme éltető, életmentő szent jel rajtunk, és ha a kapott talentumot a kegyelem erejével igyekszünk
sokasítani, az életet fogja jelenteni számunkra.
A példabeszéd tanítását ma ne csak egyes személyekre, hanem az egész közösségre, az egyházakra alkalmazzuk.
Vannak gazdag, középszerű, és szegény egyházak. A visszatérő Jézus Krisztus nem a gyűjtött vagyon szerint,
hanem a törekvő szándék szerint ítél. A példabeszéd szerint is csak azt ítélte el, akinek jó szándékából pusztán
annyira tellett, hogy gödröt ásson. Ez a kegyelem elfojtása. Az egyház életében az ember nem lehet szemlélője csak
mások munkálkodásának (Ez nem tévétorna, melyet a kényelmes karosszékből nézhetünk.)
13
I 2015.3.25.
Az evangéliumban most olyat hallunk, amin csodálkozunk: „Vessétek ezt a haszontalan
szolgát a külső sötétségre!” Pedig ez a szolga jót akart. Az embernek önkéntelenül is eszébe
jut, hogy vajon nem volt-e igaza a szolgának, amikor urát így jellemezte: „Tudtam, hogy
szigorú vagy!” Hogyan is áll ez a dolog?
1. Strindberg írja egyik drámájában: az emberi szívnek két pitvara van. Az egyikben
angyal lakik, a másikban ördög. Amikor ezek összecsapnak, olyan nyugtalanság kel az
emberben, hogy azt hiszi, meghasad a szíve! De nem hasad meg az emberi szív, mert vastag
fala van. Szent Pál apostol így panaszkodik: „Magam sem értem mit teszek. Nem a jót teszem
amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok!” Ki menthet meg engem szerencsétlent? Kiált
fel! De már mondja a választ is: Istennek kegyelme! (Róm 7, 15)
13
I 2015.3.17.
Ismertem egy orvos családot, az apa is orvos volt, a fia is. Az apának súlyos, gyógyíthatatlan
betegsége volt. Tudta, hogy menthetetlen, mégis derűs lélekkel viselte betegségét. Mélyen hívő, vallásos
ember volt. A fia megrendülten mondta: igen sokat gondolkodom manapság azon, hogy milyen sokat
jelent, ha valaki vallásos ember. „Tested világa szemed…”, mondja Jézus. Lám mennyire fontos a
nézőpont, amellyel a világot nézzük és értékeljük! Fontos, hogy a szem tiszta és világos legyen.
13
I 2015.3.30.
„Ha Isten is úgy akarja…” szoktuk mondani, jobbára kétes kimenetelű kéréseinkkel kapcsolatban. Az evangéliumban
Jézus tudomásunkra hozza, hogy Isten a kérelmező akaratára bízza a kérelem teljesülését: „Asszony, nagy a
te hited, legyen tehát akaratod szerint!”
1. Vajon ez mennyiben jó nekünk? Azért jó, mert így kényszerülünk keresni Isten akaratát. „Értsétek meg mi az
Úr akarata…!”, mert aki ismeri az Úr akaratát, az tudja igazából, hogy mi a keresztény élet. „Isten maga ébreszti
bennetek a szándékot és hajtja végre a tettet, tetszésének megfelelően!” (Fil 2,13) Az evangéliumi asszony is így jut
el Jézushoz gondjaival, erősödik meg hitében és lesz a szándéka tiszta. Olyan tiszta ez a szándék, mint amelyet az Úr
ébreszt az emberben. Jézus meghallgatja és jutalmazza: legyen akaratod szerint!
13
I 2015.3.10.
Amikor Jákob az agg pátriárka megtudta, hogy fia, József – akit halottnak hitt, akit oly sokáig
gyászolt és elsiratott –, él, sőt uralkodik egész Egyiptom fölött, örömében felkiáltott: „Elég
nekem, hogy az én fiam él, elmegyek megnézem őt, mielőtt meghalok!” (Ter 45,26) Ehhez az
örömhöz hasonló öröm tölti el ma lelkünket, Jézus Krisztusnak üres sírjánál! Jézus él! „Ez a nap,
melyet az Úr szerzett, örvendezzünk és vigadjunk azon!” (Zsolt 117,24)
13
I 2015.3.10.
„Jött egy ember, János volt a neve. Azért jött, hogy tanúságot tegyen a világosságról! Nem ő
volt a világosság! Ő azért jött, hogy tanúságot tegyen!” (Jn 1,6) A világosság Jézus Krisztus, aki
ma „a föltámadás megközelíthetetlen fényében tündöklik”. Elvárja tőlünk is, hogy tanúságot
tegyünk a világosságról!
13
I 2014.11.25.
A Keleti Egyház elszakadásáról
Minden évben visszatérő imaidőszak az ún. Uniós imanyolcad (ökumenikus imahét), amikor minden
jó szándékú keresztény ember, akinek fáj az egyház megosztottsága, azért könyörög, hogy Jézus
búcsúimádsága végre valóság legyen: "Hogy mindnyájan egyek legyenek!" Ma a megosztottság okán az
egyház első nagy szakadására emlékezzünk. A szakadás tragikus dátuma 1054. július 16, okai, pedig
politikai és belső egyházi okok voltak.
13
I 2014.11.25.
Egy földműves a kiszáradó félben levő fa törzsébe 5 darab vasszöget vert be. S lám, a következő
őszön a fa gyönyörű és bőséges gyümölcstermést hozott Miért kellett ezeket a szögeket a fa törzsébe
verni? - kérdezte a szomszédja. Azért tettem, hogy figyelmeztessem a fát, ideje lenne gyümölcsöt
teremni. Elgondolkodtató! Lehet talán, hogy Isten éppen azért engedte meg, hogy az Egyház testén olyan
durva sebeket ejtsenek - mint az egyházszakadás - hogy ráébressze a híveket a kötelességre, ideje lenne
gyümölcsöt teremni. Valóban, ezek a sebek Isten kegyelméből elindították az Egyházat a
"gyümölcstermés" útján. Egy ilyen gyönyörű gyümölcse az eltelt évszázadoknak, a keresztények
egységre törekvése. Az imanyolcad kapcsán ma erről a törekvésről szeretnék beszélni.
13
I 2015.4.10.
Hogy az imént felolvasott evangélium mélyértelmű tanítását megértsük, mélyen a szívünkbe kell néznünk!
1. Az egész örömhírben uralkodó szellemiség: aki a kérőnek ad, aki a kényszerre nem kényszerrel válaszol, aki az
erőszakra szelídséggel reagál – az érdemeket szerez! „Nagy lesz a ti jutalmatok!” (Mt 5,41) Nem a
kiszolgáltatottság elfogadását jelenti ez, nem is azt, hogy engedjük magunkat terrorizálni, hanem azt, hogy nem
szabad úgy reagálnunk a velünk történtekre, ahogyan az a világ szemében természetes! Mert a világtól megszokott
magatartással érdemeket szerezni nem lehet. „Ha csak úgy tesztek, mint a pogányok tesznek, milyen hálát
érdemeltek?” (Mt 5,48)
13
I 2014.10.31.
Ördögtől megszállott ember! Igen, komolyan beszélek, ma is megtaláljuk az ördög működésének jeleit.
1. Az ördög ma is munkálkodik a világban, hatalmát gyakorolja Isten ellenében, és ravaszul, ahogyan Jézus is
jellemezte őt: Sátán, sátán ellen nem támad! Nem rontja le saját művét. (Mk 3,24) Működésének az a jellemzője,
hogy mindent ami Istentől származik úgy tüntet fel az emberek előtt, mint utálatosat. Ellenszenvet ébreszt. (A
moziban, a tévében bemutatott filmek többsége arról beszél, hogy a szerelem és a mámor, a tőr és a pisztoly, az ágy
és a vér pozitív életjelenségek.
13
I 2014.11.7.
Amikor Valens császár a kis-ázsiai Kappadócia felé közeledett, szakadár püspököket küldött
követként maga előtt Bazil püspökhöz. A szentéletű püspök azonban bezáratta a templom ajtót e követek
előtt és nem fogadta őket. A császár megérkezvén ezt az eljárást számon kérte Bazil püspöktől: Hogyan
merészelsz ellentmondani nekem? Nem tudod-e, hogy teljes vagyonelkobzással, száműzetéssel, sőt
halállal büntethetlek ezért? Én ezektől a büntetésektől nem félek, válaszolta Bazil püspök. A
vagyonelkobzás nekem nem büntetés, mert nincsen vagyonom. A száműzetéstől nem félek, mert
mindenütt otthon érzem magamat. A halál sem büntetés nekem, hanem jutalom, mert hamarabb kerülök
ezáltal Istenhez. A császár elismerően mondta: Velem, ember így még nem beszélt! Ez azért van, mondta
Bazil, mert még nem találkoztál olyan püspökkel, aki ragaszkodik az igaz hithez!
13
I 2014.11.7.
Nagy Szent Bazil mindössze ötven esztendőt élt (329-379). Nemes és mélyen vallásos családból
származott. Tízen voltak testvérek. Fiatal korában nagyanyja, Makrina volt rá nagy hatással. Nagyapja
vértanúhalált szenvedett. Testvérei közül Gergely Nissa püspöke, Makrina szerzetesnő, Péter az
örményországi Szebaszté püspöke volt. Nagy Szent Bazil Konstantinápolyban (Bizánc) és Athénben
tanult. Elválaszthatatlan barátja volt Nazianzi Szent Gergely. A két jóbarátot így jellemezték: diák
korukban csak két utat ismertek, a templomba és az iskolába vezető utat!
13
I 2015.3.11.
Vajon értjük-e, hogy milyen aratásról beszél Jézus? Akkor lesz világos erről az aratásról való
fogalmunk, ha átgondoljuk Szent Pál apostol szavait is: „ Ki mint vet, úgy arat. A test szerint élő
ember anyagiakat vet a földi élet számára és mulandót arat. A lélek szerint élő ember lelkieket vet az
örök élet számára és maradandót arat!” (vö. 2Kor 9,6) Erről az aratásról van szó!
13
I 2015.3.11.
Az igaz imádók lélekben és igazságban imádják Istent! Igaz, ezeket a szavakat Jézus egy
asszonynak mondta, aki nemzetbeli hovatartozása és egyéni életmódja miatt is kifogásolható
volt, azonban ezek a szavak nem csak neki szóltak, hanem üzenet ez a mai embernek is.
13
I 2015.3.11.
Jézus tanítványai azt kérdezik amikor látják a vak koldust és szánalom ébred szívükben: „Ki
vétkezett? Ő vagy az ő szülei…?” Nagyon emberi kérdés ez. Mi is milyen sokszor kérdezünk
ilyen módon, legtöbbször zúgolódva: miért? Mit vétettem, hogy így büntet engem az Isten?
Erre kapunk választ az evangéliumban.
13
I 2015.3.12.
Egy középkori iskolában a mester megkérdi tanítványától: Kicsoda az Isten? A tanítvány
lehajtotta a fejét és bevallotta: Nem tudom megfogalmazni! Ne restelkedj – mondta a mester –,
én sem tudom megfogalmazni. Csak annyit tudok, hogy Tőle és Általa van minden, ő azonban
láthatatlan! Szent Pál: „Isten megközelíthetetlen világosságban lakik!” (1Tim 6,16) Ma mégis
arra vállalkozik egyházunk, hogy Őt, a megközelíthetetlen fényben lakó Istent tépelődő elménk
reflektorfényébe állítsa! Próbáljuk meg gyarló elménket Istenhez emelni!
13
I 2015.3.12.
Egy súlyosan beteg édesanyát vizsgált meg az orvos. Kislányának elmenőben ezt mondja: mire
ennek a fának a levelei lehullanak, édesanyád hosszú útra indul. Megjön az ősz. Látja ugyanez
az orvos, hogy a kislány szedi össze a fának lehullott leveleit és cérnával kötözgeti vissza a fára!
Nem akarom, hogy édesanya itt hagyjon!
13
I 2014.11.25.
Aki megigazultan ment haza a templomból!
Két ember templomi magatartásáról beszél Jézus. Mindketten a templomba mentek és
mindketten azzal a céllal, hogy imádkozzanak. De, amikor Jézus értékeli imádságukat, nem
egyformán értékeli azokat. Hogyan is van ez?
1. Kikerestem az evangéliumból azokat az embereket, akik valamilyen ügy kapcsán a
templomba mentek és ott a megigazulásról érezhettek valamit!
12
I 2015.3.10.
Olvashatunk, láthatunk beszámolókat a múltról, sok ember meghurcoltatásáról, kivégzéséről,
családjuk szenvedéséről. Most, amikor ezekre visszaemlékeznek a szenvedők, általában
keresztény lelkülettel ezt mondják: „Megbocsátunk! De nem felejtünk!” Ezzel az érzülettel
Jézus Krisztushoz csatlakoznak, akit ellenségei meghurcoltak, megkínoztak, kivégeztek… Akit
most az evangélium egy sajátos helyzetben állít elénk. Az Emmausz felé vezető úton
csatlakozik szomorú szívű tanítványaihoz és megvigasztalja őket!
12
I 2015.3.10.
Jézus sziklába vájt kősírja nem más, mint a világ, amelyben élünk. Hiszen életünkre és
világunkra is rányomta bélyegét a halál. Mi pedig nagy „kövekkel” e sírba vagyunk bezárva.
„Ki hengeríti el a követ?” — aggodalmaskodtak az asszonyok, akik kora reggel az Úr sírjához
s ettek. De a kő el volt hengerítve. Jézus sírja értelmet ad a halálnak, ezért teljesen éj
megvilágítást ad életünknek és világunknak is.
12
I 2015.4.10.
A neves zsidó rabbi, Hillo így tanított: „Ami neked nem kellemes, azt ne tedd mással sem!” Az evangéliumban
ezt az előbbi negatív megfogalmazást pozitívra fordítva olvassuk: „Amint akarjátok, hogy az emberek nektek
tegyenek, ti is úgy tegyetek nekik!” A két megfogalmazás között a különbség nyilvánvaló. A negatív filmet is hiába
vetítjük le, az élvezhetetlen és értékelhetetlen. A negatív filmből „fordításos eljárással” pozitív filmet kell csinálni,
és akkor élvezhető lesz az alkotás. A pogány életfelfogás ilyen „lefordítása” az evangélium szelleme.
12
I 2015.2.19.
Az evangélium egy hétköznapot mutat be Jézus életéből. De ebben a hétköznapban
teljesen benne van az Ő egész élete. Teljesen Isten ügyének szenteli magát (gyógyít,
tanít, bűnöket bocsát meg). Szavai utat nyitnak a jónak és legyőzik a rosszat.
Meggyógyítja a betegeket, és Isten útjára vezeti őket. Egy zarándoklat ez, ami
körülveszi őt.
12
I 2014.10.31.
Jézus ezt mondja a gazdag ember viselkedéséről: „Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet!” Szent Pál apostol tanításában pedig ezt
halljuk: „Úgy éljetek, mint a világosság fiai!” Érdemes elgondolkodni arról, hogy a bibliai szóhasználatban mit jelentenek ezek a
kifejezések, „éjszaka” és „nappal”.
12
I 2015.3.12.
Amikor Jézus alakját a felhő eltakarta a tanítványok szeme elől, tudomásul kellett venniük,
hogy testi szemmel többé nem láthatják Jézust. Azok a napok véget értek, amikor látható
alakban élt közöttük! Ő mennybetért és most már minden az ő hatalma alá van rendelve. Az
apostoloknak pedig az a feladat jutott, hogy Őt a népek megváltójaként tegyék ismertté.
12
I 2014.11.25.
Sok emberre ráillik Szent Pál apostol tanítása: „Azt gondolták, hogy bölcsek, de oktalanok
lettek!” (Róm 1, 22) Ilyen emberről szól Jézus példabeszéde.
1. Az ifjú nagyon bölcsnek gondolta magát. Önzésében eszébe sem jutott, hogy nemcsak a
szülőnek van kötelessége gyermekével szemben, hanem a gyermeknek is van kötelessége szülőjével
szemben. A gyermeki kiváltságokra igényt tartott, kötelességeiről, pedig nem vett tudomást.
Azt gondolta, hogy nagyon okos és méltányos cselekedet volt kikérni az örökséget. Pedig
ez volt életének legnagyobb oktalansága! Tékozlóvá lett, elprédálta életének értékeit.
11
I 2015.3.30.
Jézus vendége volt Péter apostolnak a bárkában. Mint vendég bemutatta azt, hogy ahol ő jelen van,
ott nincs eredménytelenül való fáradozás. Éppúgy vendég a mi életünk bárkájában is. Nekünk is
megmutatja, hogy mit kell tennünk, mert azt akarja, ne fáradozzunk hiába. Hallgassunk rá!
11
I 2015.3.10.
A feltámadási szertartás kezdő himnusza: „A te feltámadásodat Krisztus Üdvözítőnk, angyalok
éneklik a mennyekben, és minket is méltass e földön, hogy tiszta szívvel énekeljünk és
dicsőítsünk Téged!” Az angyalok, a mennyeiek fölfogták és ünnepelték! Nagy kegyelem, ha mi
földiek is képesek vagyunk fölfogni és ünnepelni. A föltámadt Jézusra emeljük tekintetünket.
11
I 2015.3.17.
Egy egész sertéskonda a tengerbe rohan és elpusztul! Igazán nagy anyagi
veszteségnek számít és Jézus, mégsem akadályozza meg, sőt megengedi! Úgy látszik,
Jézus értékítéletében más értéke van bizonyos dolgoknak, mint általában az emberek
szemében! Mindenképpen gondolkodnunk kell tehát arról, hogy a vallásos ember
számára mi az igazi nyereség és mi a veszteség.
11
I 2014.10.31.
Megrendítő a párbeszéd, amely Ábrahám és a szívtelen gazdag között zajlik le. Tegyük fel a kérdést mi is –
hiszen a mai ember is kapkod fűhöz-fához –, kire hallgassunk? Szent Pál apostol arra buzdít, hogy „Tekintsünk
hitünk kezdőjére és bevégzőjére, Jézusra!” (Zsid 12, 2) Hogyan indítja el az emberben a hitet Jézus, és hogyan
igazolja ezt a hitet?
11
I 2014.11.25.
Érzékenyen figyelünk arra, ami az embereket szétválasztja. Amikor a farizeusok Jézust figyelték,
mindjárt neki is szögezték a kérdést: „Tanítványaid miért nem tartják meg a hagyományokat?”
Jézus, pedig így kérdezett vissza: „Ti miért hágjátok át Isten parancsát hagyományaitok
miatt?” (Mt 15, 1) A mai evangélium is különböző felfogású és különböző sorsú emberekről
szól, valamint az emberek megosztásáról és szétválasztásáról Krisztusban.
1. Oda kell erre figyelnünk, annak ellenére is, hogy sokan vannak, akik ebben a végső szétválasztásban
nem hisznek. De a tény az tény marad. Igen, az Emberfia szét fogja választani az
embereket.
11
I 2015.3.12.
Ma a „dicsőségben felemelkedett Urunkat” magasztaljuk. Ez a nap az ő diadalmenetének
megünneplése.
1. Ennek magyarázatához az ókori szokást vegyük hasonlatnak. A római győztes hadvezérek
diadalmenetet, katonai díszpompát tartottak. A hadvezér előtt vitték zsákmányt és a hadijelvényeket,
és dobosok kikiáltották dicsőséges haditetteit. Végül ünnepélyes menetben átvonult a diadalkapu
alatt. Jézusnak a földről az égbe való átköltözése diadalmenet! Elmúltak a megaláztatás napjai. A
győzelmet ünnepli, mert győzött a bűn fölött és a halál fölött, és most visszamegy az örök
dicsőségbe.
11
I 2014.11.11.
Isten országa csak úgy épülhet, ha vannak a földön érdeklődő emberek és vannak olyanok, akik az érdeklődőknek
képesek választ adni. Az evangéliumi történet is ezt bizonyítja. A vak ember hallja, hogy valami rendkívüli dolog
történik körülötte, érdeklődik és választ is kap. Így találkozik Jézussal és meggyógyul. Részesedik Isten országának
kegyelmében… Hogyan épülhet Isten országa érdeklődő és választ adó emberi magatartás által?
11
I 2014.11.11.
Jézus találkozik egy emberrel és megkérdezi: Mit tegyek veled? A vak mi mást kérhetne, mint ezt: Hogy lássak!
Hogyan is érti a Biblia a látást?
11
I 2014.11.25.
Hogyan tekint Isten a bűnösre? Ennek a kérdésnek igen nagy a jelentősége. Hiszen senki sem
mondhatja magát bűntelennek. Igaz, ma is vannak egyoldalúan gondolkodó emberek, akik így
vélekednek: „Mi ilyen emberekkel nem foglalkozunk, közös asztalhoz nem ülünk!” Isten is így
bánik a bűnössel?
10
I 2015.3.17.
Elvadult emberekről van szó, olyanokról, akik rettegésben tartották embertársaikat.
Megfékezhetetlenek voltak, amíg az ördög rabságában, annak irányítása alatt állottak.
Megváltozott azonban a helyzet, amint megjelent életükben Jézus és nekik Jézus
segítsége által megszűnt az ördöggel való kapcsolatuk. Ma is sok ember él rettegésben,
sok durva és erőszakos emberrel találkozunk. Hódít a terrorizmus.
10
I 2015.3.17.
Minden emberben van több-kevesebb üzleti érzék. Mindenki képes fontolgatni, hogy
megéri-e valaminek a megtétele. A gadarénusok is olyan emberek voltak, akikben volt
üzleti érzék. Bizony, sok mai ember magára vonatkoztathatja ezt a történetet, hiszen Isten
ma is üzen a pénzt számláló világnak.
10
I 2015.3.10.
Jézus ügyének szolgálata
A mai liturgia apostoli és evangéliumi tanítása így foglalható össze: ki és hogyan szolgálta
Jézust.
F Az apostolok: imádsággal és igehirdetéssel;
A diakónusok: az emberek segítésével, a szeretet tetteivel;
Arimateai József: tiszta gyolccsal és saját sírjának fölajánlásával;
Az asszonyok: Jézus holttestének illő eltemetéséhez való ellátásával (kenettel).
10
I 2015.2.25.
Mivel a keresztények nem vettek részt a pogányok erkölcstelen és kegyetlen mulatságain,
a pogányok úgy gondolták, hogy a keresztények az öröm ellenségei. Mivel a keresztények
ma is így gondolkodnak és mindazt, ami a mai világ szemében szórakozás,
életrevalóság, emberi dolog, bűnnek tartják, a mai pogányok is úgy gondolják, hogy a
keresztények az öröm ellenségei. Jézus nem az öröm ellensége, hanem a bűné!
10
I 2015.3.24.
Egy nagyszerű fölismerés: „Ha az Úr megadná nekem a kegyelmet, hogy az örök boldogságra jussak, három
dolgon csodálkoznék:
találnék ott olyanokat, akikről nem hittem volna, hogy oda jutnak;
nem találnék ott mindenkit, akikről azt gondoltam, hogy oda fognak jutni;
a legjobban azon csodálkoznék, hogy én oda jutottam.”
Ilyen „elcsodálkozásra” akar indítani minket a vendégségről szóló példabeszéd. Ráébreszteni arra, hogy „Sok
föltevéseinkben nagy lesz a mi csalódásunk!” (Halottvirrasztás)
10
I 2014.11.6.
Minden évben visszatérő imaidőszak az ún. uniós imanyolcad (ökumenikus imahét), amikor minden
jószándékú keresztény ember, akinek fáj az egyház megosztottsága, azért könyörög, hogy Jézus búcsúimádsága
végre valóság legyen: „Hogy mindnyájan egyek legyenek!” Ma a megosztottság okán az egyház
első nagy szakadására emlékezzünk. A szakadás tragikus dátuma 1054. július 16, okai pedig politikai és
belső egyházi okok voltak.
9
I 2014.11.27.
A nagyböjt idején bűnösségünk tudatában a szokottnál is több áldozatot kell vállalnunk.
Mivel böjtölésről van szó, ne elégedjünk meg csak ennyivel: „ezt megeheted, ezt nem eheted
meg!” Ettől sokkal többet kér tőlünk Jézus. Azt kéri, hogy olyan kincseket gyűjtsünk, melyek
Istennél vannak. Hogy a szívünk is Istennél legyen!
1. A mai társadalomban sokféle és különböző gondolkodású ember él együtt. Kezd
elhatalmasodni az emberek között az a felfogás, hogy a mai ember a boldogulását ne égre emelt
tekintettel keresse. A mai ember a szemét a földön jártatja, és földi utakat keres a
boldoguláshoz. Ez a felfogás már a hívő ember sejtjeibe is kezdi beleenni magát. Nos a
bűnbánati időben ez legyen a legfontosabb feladatunk: ki kell emelni magunkat az ilyen földies
gondolkodásból! Ma Jézus nekünk is ezt mondja, mint egykor tanítványainak: „Jöjjetek egy
kissé félre és pihenjétek ki magatokat!” (Mk 6, 30)
9
I 2014.11.27.
Mindig meghökkent, amikor a kerti munkák közül a legfontosabbat, a gyümölcsfák, a szőlő
metszését látom. Szekérszámra gyűlik össze a sok levágott gally és venyige. Rombolásnak, pazarlásnak
tűnik ez a munka!
Tudja ezt mindenki, hogy ez csak látszat. Hogy a gyümölcsfa, a szőlő jó termést hozzon, ehhez
nélkülözhetetlen az ilyen látszólagos rombolás, mint a metszés. Így érvényes ez az emberre
is. Az ember faragja, alakítja önmagát, gyógyítja a vágások, okozta sebeket, hogy Istennek tetsző,
gyümölcsöző jó termést hozzon. A lelki élet terén ennek a „metszésnek”, alakításnak az
ideje érkezett el a holnap kezdődő nagyböjti bűnbánati idővel.
9
I 2015.4.13.
A menet, melyet az evangélium említ, találkozott Jézussal, és ő nem ment el mellettük közömbösen, szó nélkül,
hanem megállította őket! Hasonlít a mi életünk is ehhez a menethez, állandóan úton vagyunk és (ha nem is vesszük
észre) Jézus hozzánk is szól, minket is sokszor megállít. Miért „állítja meg” Jézus mindennapi megszokott útján és
tevékenysége közepette az embert?
9
I 2015.3.12.
Jézus nemcsak mondta azt, hogy kövessük őt, hanem azok számára, akik hittek benne, segítőt
is adott. E Vigasztaló segítőnket ünnepeljük ma.
1. Hogyan segítette a Szentlélek az apostolokat Krisztus követésében? Az első pünkösd napjáig
az apostolok is pusztán Jézusban hívő egyszerű emberek voltak. Így gondolkodtak: a hit
magánügy, hittek Jézusban, de ezzel a hitükkel nem hivalkodtak Amikor Jézus a sírjában
nyugodott ezt a hitüket egyenesen eltitkolták, zárt ajtók mögé húzódtak. Amikor hallottak
föltámadásáról, megijedtek. Amikor megjelent előttük, azt hitték, hogy kísértet riogatja őket.
Amikor azonban elment az Olajfák hegyéről, bizakodással és lelki örömmel mentek haza. A
pünkösdi szélzúgás megváltoztatott mindent. Kitárultak a bezárt ajtók, amit addig félve őriztek
kivitték az utcára. A hit kincseit kezdték osztogatni.
9
I 2015.3.12.
Isten három módon adott kinyilatkoztatást önmagáról. Kinyilatkoztatta magát, mint mindeneket
teremtő Isten, hogy megismerjük mindenhatóságát. Kinyilatkoztatta magát, mint tanító és
megváltó, hogy megismerjük irántunk táplált szeretetét. Kinyilatkoztatta magát a Szentlélekben,
hogy megértsük: minden jónak kútfeje Ő! Ez a hármas kinyilatkoztatás útmutatás arra, hogy
helyes kapcsolatot építhessünk ki Isten és önmagunk között.
9
I 2015.3.25.
Jézus Krisztus kérdése csendes kérdés, mégis messzire hallatszik. Nemcsak a farizeusoknak szól, hanem nekünk
is. Nem is olyan könnyű erre a kérdésre válaszolni.
1. Kicsoda a mi Krisztusunk, hogy még ma is két táborra osztja az embereket. Az őt szeretők és az őt gyűlölők
táborára? Milyen ellentmondások vannak körülötte?
Amikor megszületik szegény, elhagyatott, – fényes csillag ragyog fölötte;
Istállóban rejtőzik, – angyalok veszik körül;
Menekülnie kell, – égiek vigyázzák útját;
a Jordánhoz megy, mintha ő is bűnös lenne, – és megnyílik fölötte az ég;
Tanít – első szava ez: „Tartsatok bűnbánatot!”;
Szenved, és halálfélelem kínozza, – a pribékek leborulnak előtte;
Eltemetik, – legyőzi az enyészetet.
Mennyi ellentmondás, mégis milyen egyértelmű tanúságtétel.
9
I 2015.3.25.
„Mindenben úgy viselkedjünk, mint Istennek szolgái.”
Mindenben úgy kell viselkednünk, mint Isten szolgáihoz illik. Akár a jólét, akár a szükség az osztályrészünk,
mindig nagy türelemmel. Aki így él, a nagy felelősséget vállal, de ezt vállalni kell és nem szabad előle kitérni.
8
I 2014.11.25.
A szolgálati szabályzat szerint, ha az önkéntes rendőr szükségesnek tartja az intézkedést,
fölteszi a karszalagot, „szolgálatba helyezi ma gát”. Ugyanúgy a rendőr is még ha civilben is
van‚ ha szükség van intézkedésre, „szolgálatba helyezi magát!” A vallásos ember „Föl megy a
templomba, hogy imádkozzék!” Isten színe elé helyezi magát! Hogy Isten színe előtt
miképpen viselkedik, arról ismerni meg, hogy) mennyit ér!
1. Amikor az ember Isten színe elé helyezi magát az imádságban, akkor is Önmagát adja. Az
önző ember javakat kér, a nagyravágyó ember rangot kér, az öntelt ember dicsekszik. Az
alázatos ember beismer, és bocsánatot kér. Nagyon fontos felismernünk, igenis nagy szükség
van arra, hogy minél több ember induljon el a templomba imádkozni! Mert az imádságra nagy
szüksége van a világnak. Csak tévhit az. Hogy az imádság a gyermekek és a munkaképtelen
öregek dolga! Az imádság minden ember ügye. Mindenkinek szüksége van a kegyelemre és
bölcsességre, melyet Istentől kapunk! Kennedy amerikai elnök 1962-ben, a TV-ben elmondott
beszédében ezt mondta: „Hogy felelősség. Teljes munkámat elvégezhessem, segítő imákra
van szükségem!” Nem restellte, hogy népének ilyesfajta segítségét is kéri és igényli!
8
I 2014.11.25.
Zefirelli Názáreti Jézus c. filmjében Jézus Péter apostol okulására mondja el ezt a
példabeszédet. Szent Péter apostol ugyanis megbotránkozott és tiltakozott, hogy Jézus Lévinek,
a vámosnak a házába elment. Igazából mi is úgy gondolkodunk, mint a botránkozó Péter.
Egyszerre mindkét fiúnak utódai vagyunk!
8
I 2015.4.28.
A mai társadalmi életre nagyon jellemző, hogy azok, akik meglehetősen távol állnak a kereszténység
szellemétől és önző életet élnek, igen provokatív módon kérik tőlünk számon a felebaráti szeretetet.
Ahogyan a farizeusok tették fel Jézusnak a kérdést: „Ki az én felebarátom?” Jézus erre a kérdésre azt
mondta: aki a bajbajutott emberrel jót tesz, az a felebarátja annak! „A szeretet mértéke, szeretni mérték
nélkül!” hangsúlyozza a modern szeretetszolgálat a keresztény ember tetteinek meghatározó elvét. Erre
a szenvedők és bajbajutottak felé megnyíló szeretetre ad példát Szent Erzsébet. 14 éves volt amikor
férjhez adták Lajos türingiai őrgrófhoz. 15 éves amikor gyermeke születik. 20 éves, amikor özvegy lesz.
24 éves amikor meghal. Rövid élet és mégis milyen gazdag. Szeretete nem ismer korlátokat, a
legnagyobbat nyújtotta, mert meg volt arról győződve, hogy a rászoruló embertársában Krisztus szólítja
meg őt. Minden szolgálattal, amit a szegényeknek tett, Jézus Krisztusnak szolgált.
8
I 2015.3.24.
Ki üdvözülhet tehát? „Embernek ez lehetetlen, de nem az Istennek!” Az evangélium minden mondatának
van ésszerű magyarázata, ennek a nehéz mondatnak is meg kell találnunk az értelmét.
1. Az embert különböző erők vonzó-taszító hatásában él, vergődik. Az evangélium egy ilyen „erőt” mutat
be, a gazdagságot. Itt nem arról van szó, mintha Jézus meghatározná, hogy ki, mikor nevezhető gazdagnak.
(Hány hold föld, hány forintos fizetés, takarékkönyv, gépkocsi…) Ő a szomorú tényről beszél: aki a vagyonban
bízik, aki a „fanhoz” módfölött ragaszkodik. Ez, azaz erő, amely képes az embert teljesen a földhöz bilincselni,
képes megváltoztatni gondolkodását, lelkületét, annyira, hogy mindent anyagiakban mérjen és értékeljen.
2. Így nézzük az evangéliumi ifjú viselkedését is. Jóindulatú, jóra törekvő, jó helyen keresi a tökéletességre
vezető utat. Jézus is szeretettel fogadja, és kedvtelve néz rá. Szívesen meg is mondja neki, hogy mit kell tennie,
új távlatokat nyit meg előtte. Melyek ezek? Eddig vallásos volt, a parancsok szerint élt. Az új távlat, pedig ez:
amihez annyira ragaszkodik, azt ossza meg a szegényekkel, sőt, adja oda nekik mindenét, és e kölöncöktől
megszabadultan kövesse Jézust. Amikor ezek az új távlatok nyílnak meg az ember előtt, akkor érezni igazán,
hogy milyen fékező bilincs az anyagias gondolkodás. (Még papi körökben is milyen könnyen elromlik egy jó
terv az anyagiak miatt.)
8
I 2014.10.31.
A gyehenna gyötrő tüze vár arra, aki nem akarta észrevenni az ajtajánál szenvedő éhezőt. Szókimondó és világos
tanítás az, amit Jézus e példabeszéd által mond.
7
I 2014.11.27.
Isten legnagyobb ajándéka a látás! Mi kell a látáshoz? Kell szem és kell világosság! Sokszor
megvan mindkettő, az ember mégis tétován botorkál az élet országútján! „Jól csak a szívével lát
az ember, ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan!” (Saint-Exupéry) Erről beszél az
evangélium! Hogy a megbocsátásnak, a böjtnek, a földi javakhoz való viszonynak a lényegét
kell felismernünk! Ebben az esetben nem elég az ép szem, sem pedig a világosság – hanem
szükséges a szív is. A szívünkkel próbáljunk a dolgok lényegébe látni!
7
I 2014.11.25.
Nagy igazság az, hogy a gazdagság is és a szegénység is elfordíthatja az embert Istentől.
Ezért imádkozunk így: „Se gazdagságot, se szegénységet ne adj nekem Uram, hanem csak
annyit adjál, amennyi szükséges!” Ez a példabeszéd is erre hívja fel a figyelmünket. Bemutat
egy embert, akinek életére ezt mondhatjuk: Istent veszített élet!
6
I 2015.3.12.
„Az idő pénz” állítja a közmondás. Az időt éppen ezért szeretjük kihasználni és sok ember
ügyesen is teszi. Mi tagadás, meg is van az eredménye (gyarapszik anyagiakban is, tudásban is).
Ez természetes dolog és nem is lenne baj, Jézus imádságában is szó esik az időről. Sajátos
értelemben és sajátos összefüggésben! Erről az oldalról is érdemes átgondolni azt, hogy hogyan
is kell értékelnünk az időt.
6
I 2015.3.12.
Amikor Jézus a mennybetért nagyon jól tudta, hogy milyen nehéz hivatást bízott tanítványaira.
Amikor imádkozott értük, akkor ezt mondta: „Én már nem vagyok a világban, de ők a világban
vannak. Őérettük könyörgök!” Mit jelent a keresztény ember számára a világban élni?
6
I 2015.3.12.
Ne csak szél zúgására, ne csak a lángnyelvek szétáradására emlékezzünk, hanem azt is fogjuk fel, amit
Isten Lelke mindennap végbevisz bennünk! „Isten gyermekeit Isten Lelke vezeti!”
1. Nagy bánat a világban az, hogy nagyon kevesen engedik, hogy Isten Lelke vezérelje őket és nagyon
sokan kirekesztik életükből Istennek Lelkét.
6
I 2015.3.30.
A nyilvánvaló csoda hatására Péter felismeri Jézusban az Istent, félelem tölti el és leborul Jézus
előtt. Jézus azonban így biztatja: Ne félj! Ezen túl az emberek érdekében fogsz munkálkodni, és e
munkád során is éppúgy veled leszek isteni hatalmammal, mint a mostani munkádban ezt
megtapasztaltad.
1. Igen! Ez a munkálkodása az emberek érdekében, nem volt eredménytelen. A korai egyház
története csodálatos fejezete az emberiség történetének, egyben bizonyságai Péter munkálkodásának.
Azt mondjuk, nem volt eredménytelen. Hányszor van azonban úgy, mint akkor a bárkában.
Eredménytelenül fáradozunk, emberi munka, szaktudás, konspiráció, meggyőző beszédek sorozata,
kritika és vita. Az ember úgy gondolná, hogy mindent megtett, mindent megtanult, mindent
alkalmazott, eredmény még sincs. Ilyenkor Isten hatalma újra és újra megnyilatkozik: Evezz a
mélyre!”, és az ember hallgat erre a szóra. A csodálatos eredmény, pedig valósággal letaglózza és
megfélemlíti. Ez van minden hithirdetői, hittérítői, hitoktatói munka eredménye mögött: Istennek
hatalma, és az-az ember, aki hallgat a krisztusi utasításra.
5
I 2015.3.30.
Szent Péter apostol elámul Jézus csodatette fölött, aztán hirtelen félelem fogja el: ő bűnös ember,
hogyan is merészel Jézus mellett maradni. De Jézus bátorítja: ne félj! Milyen sokszor elhangzik ez a
bátorító szó! Milyen sokszor szükségünk lenne erre a bátorító szóra!
5
I 2015.3.12.
Amikor a vandálok elhurcolták Nola lakosságát, Paulinus nolai érsek egy özvegyasszony fia
helyett fölajánlotta magát. Afrikába kerül rabszolgának. A királyi család kertésze lett.
Szelídsége, okossága, lelki derűje kiemelte őt a többiek közül. Amikor megtudták, hogy püspök,
szabadon bocsátották, sőt kérésére híveit is elengedték vele. Ki ne szeretné azt, aki így szeret?
Jézus szava kötelez erre a szeretetre és magatartásra: „Elmenvén tanítsatok minden
nemzetet…!”
5
I 2015.3.12.
A liturgia egyértelműen arról beszél, hogy a Szentlélek ajándéka az egykori bábeli széthúzással
szemben egységet teremt a sokféleségben. Képessé tesz arra, hogy az üdvösség jóhírét a
sokféle nyelven beszélő emberek egyformán megértsék. E nagyszerű ajándék szétosztását
ünnepeljük ma. Amint a Szentlélek első kiáradásának is az volt a feltétele, hogy előbb Jézus
megdicsőüljön, úgy ma is ez a feltétel! A mi életünkben is meg kell dicsőülnie Jézusnak.
5
I 2015.3.30.
A csodálatos halfogásról szóló történetnek szimbolikus jelentése van: Íme az egyház küzdelmei és
győzelmei.
1. Az evangéliumban Szent Péter apostol hajója szerepel. Ez a hajó magát az egyházat jelenti. Igaz,
Péter apostol szaktudást emleget, a halászmesterség szabályait. Emberi okoskodást, mesterségbeli
hagyományokat akar rákényszeríteni Jézusra. (Gondolván, hogy ezeket nem lehet nem figyelembe
venni.) Pedig, ebben az esetben nem ez a lényeg. A lényeg az, amit Jézus mond: „Evezz a mélyre!”
Szent Péter apostol elfogadja ezt az irányítást: „A te szavadra, kivetem a hálót!” Így lesz meg a
csodálatos eredmény: a nem remélt, a hihetetlenül nagy, a bőséges halfogás!
4
I 2015.3.12.
Minden ember szívesen emlékezik vissza gyermekkorára, születésnapjaira. Az egyház is arra
buzdítja a híveket, hogy szívesen emlékezzenek arra a pillanatra, amikor Isten a világnak
ajándékozta a Szűzanyát. Mivel kedveskedünk neki ezen a születésnapon? Talán a legszebb
emlékkel, melyet az evangélium őrzött meg számunkra, az angyali híradás köszöntő szavával:
„Üdvözlégy, kegyelemmel teljes Mária!” Tegyük hozzá a reggeli szolgálat örömteli himnuszát:
„Áldásteljes vagy te Istenszülő Szűz!”
4
I 2015.3.12.
A Bibliában azt olvassuk, hogy Ábrahám vendégszerető volt és Isten emiatt kedvelte őt és vele
volt. Illés szeretett imádkozni és Isten vele volt. Dávid igazságos és bűnbánó szívvel uralkodott
és Isten kedvelte őt. Ebből azt látjuk, hogy Isten azt az embert elfogadja, aki szíve legmélyebb
hajlandósága szerint teszi a jót. Ma születésnapot ünnepelünk. Énekeink, szimbolikus szavaink
azt mondják, hogy a föld gazos, bozótos világában „kinyílott egy szép rózsa”. Így nevezzük ezt a
„rózsát”: „Kisasszonyunk Mária”. Csodálni jöttünk Őt. Csodáljuk benne azt, hogy szíve
legmélyebb hajlandóságával kimutatta Isten iránti szeretetét.
4
I 2015.3.12.
„Égi anyánk hozzád jöttünk, mert lángadozva szeretünk…!” Így köszöntjük őt születése
napján!
1. A londoni rádióban jelentkezik egy izgatott asszony. Üzenetet szeretnék küldeni
fiamnak, mert érzem, hogy nagy veszélyben van. Hol van a fia? San Francisco-ban.
Messze van! Sokba fog kerülni! Nem baj, ha az utolsó filléremet is oda kell adnom! Egy
pár perccel később San Francisco egyik kocsmájában is megszólal a rádió: Üzenetet
közvetítünk James Boyel-nek! Kedves fiam, én hívlak az édesanyád, jöjj haza! – És egy
fiatalember a kocsmában zokogva fölkiált: édesanyám! És kirohan a kocsmából. Három
hét múlva hazaérkezik! (Jézus asztalánál II. 165 lap) Így üzen nekünk is a mi mennyei
édesanyánk! Ez a mai ünnep is: hazahívó szép üzenet, és mi sok és nagy veszélynek kitett
gyermekei fölkiáltunk: „Nyújtsd ki mennyből, ó, Szent Anyánk kezedet…!”
3
I 2015.3.17.
Az evangélium szereplői csodálatos dolgot láthattak: hitet és gyógyulást, s ezért Istent magasztalták!
A hit és a gyógyulás mindig rendkívüli esemény az ember életében.
1. A hit megszabadít. Megszabadítja és megváltja azokat, akik hisznek, de azokat is akik látják
másoknak a hitét. (Lk 7,50) Mi másért mondaná Jézus: „A te hited megszabadított, menj békével!” A
szabadulás valamilyen rabságot feltételez. Ki ennek, ki másnak a rabja. Van aki betegségének rabja, van
aki egészségének rabja! A személyes és bátor hit által Isten gyermekeinek szabadságát nyerjük el. Egy
megható történet a korai egyháztörténetből. Perpétua börtönben van. Idős apja és pici gyermeke otthon.
Apja meglátogatja a börtönben és könyörögve kéri: tagadd meg a hitedet a kedvünkért. Kiszabadulsz,
megbocsát neked az Isten és aztán újra lehetsz keresztény. Perpétua így válaszolt: Látod ezt a korsót
apám, ha eltörik meg lehet ragasztani, de sohasem lesz már olyan, mint amilyen volt. Ő érezhette Jézus
szavainak vigasztaló igazságát: Hited megszabadított…
0
I 2015.3.17.
A béna meggyógyításának evangéliumi történetében, meghökkentő módon mutatkozik be a hit, amelylyel
az ember Jézushoz fordul. Miben meghökkentő?
1. Hogy világosan kitűnjék mire is gondolok, össze kell hasonlítani a hitnek megnyilvánulásait, amelyeket
az evangéliumban fellelhetünk. Példának hozom fel a kafarnaumi százados különleges hitét, aki
nem azt mondta Jézusnak, hogy „ha teheted jöjj el, kérlek próbáld talpra állítani szolgámat…!” Őt hite
másféle beszédre ihlette. Ezt mondta: „Elég ha szólsz, és meggyógyul!” Effajta hitről beszél a mai evangéliumi
történet is. A béna ember és rokonai nem feltételes módban gondolkodtak, hogy „hátha”, mint ahogyan
a sokatpróbált beteg megy egyik orvostól a másikhoz… Ők biztosak voltak abban, hogy ha Jézushoz
mennek, ő meggyógyítja a bénát. Miért vagyok olyan biztos ebben? Az evangélium szava miatt: „Jézus az
ő hitük láttán így szólt a bénához: Bízzál fiam…!”
0
I 2015.3.17.
Isten az embernek hatalmat adott! Mit jelent ez a hatalom az ember birtokában?
1. János evangéliumának kezdete a keresztény ember életprogramját adja: hatalmat kaptunk, hogy
Isten gyermekei legyünk (Jn 1,12). Aki viszont Isten gyermeke akar lenni, annak meg kell szabadulnia a
bűntől, mert a bűn Istentől távol tart. Így mondta Jézus a bénának is: „Bocsánatot nyertek a te bűneid!” Ez
a gondolat az evangéliumban újra és újra visszatér. Önmagunk legyőzése nélkül, önmagunk felett való
uralkodás nélkül arról beszélni, hogy Isten gyermekei vagyunk nem más, mint önáltatás. Ha így akarunk
szembeszállni a gonosszal, biztos a vereségünk! Mint ahogyan az apostolok is megszégyenültek. „Mert ez
a faj nem űzhető ki mással, csak böjttel és imádsággal!” Lényeg a lelki megújulás, a lelki feltámadás. A
bűn állapotából a kegyelem állapotába kerülni! „Akik jót cselekedtek az élet feltámadására, akik gonoszat
cselekedtek, az ítélet föltámadására…!” (Jn 5,29) Ez tehát a nekünk adott hatalom célja: Isten
gyermekeivé lenni!
0
I 2015.3.17.
A költő ezt mondja: Az emberek vágyódnak Isten után! A Zsoltárok könyvében ilyen szép sorra
találunk: „Miként a szarvas a forrás után, úgy kívánkozik az én lelkem tehozzád Uram!” (Zsolt 42,2) Ha
valami nagy öröm ér valakit felkiált: „Ó, Istenem!” Ha fájdalom, vagy bánat éri, így kiált: „Jaj, Istenem!”
1. Az evangélium szereplői összefogtak és Jézushoz vitték a rászorulót. Keressük mi is Őt, de ne csak
a megpróbáltatások idején. Ne éljünk elbizakodottan. Ismerős történet arról az emberről, akinek a háza
nagyon jó helyen volt. Szomszédjában szerzetesek laktak, szemben vele pedig egy templom volt. De ő
nagyon istentelen életet élt. Barátai figyelmeztették: térj meg, nehogy késő legyen! Látjátok milyen jó
helyen lakom, mondta közel van hozzám az Isten mindenfelől. De bizony egyszer holtan találták barátai.
Otthon. Nagyon a szomszédjának hitte az Istent, mégis Isten nélkül halt meg.
0
I 2015.3.17.
Ma Jézust mutatja be az evangélium, nem ismeretlen oldaláról! Gyógyít. Azonban most ne csak azt
lássuk meg lényegként, hogy Jézus csodát tesz, hanem az is nagyon fontos, hogy észrevegyük: a vakok is
és a béna is, tudták, hogy kihez kell fordulniuk! Ez a kiáltás: „Jézus Dávidnak fia, könyörülj rajtunk!”
mindnyájunknak iránymutatás.
0
I 2015.3.17.
Tegyük fel, hogy egy olyan csoda történne ma, mint amilyenről az evangélium beszél. Egy vak, egy
béna, vagy egy rákbeteg férfi Jézushoz fordulna nyilvánosan és azonnal csodálatosan meggyógyulna.
Próbáljuk meg átgondolni, hogy mi történne.
0
I 2015.3.17.
Jézus „megparancsolta nekik, hogy ne szóljanak senkinek sem.”
1. Jézus tényleg parancsol. Gyakran parancsol. Igaz sokan vannak, akik azt szeretnék, hogy az ő
elgondolásuk szerint osztogassa parancsait. „Parancsold meg nekik, hogy elhallgassanak…” (a
hozsannázó gyermekek); „Tiltsd meg neki, mert nem követ minket…” (egy Jézussal szimpatizáló valaki);
„Szabadítsd meg magadat és minket is…!”(a lator biztatja így). De Jézus egyik esetben sem tesz úgy,
mint ahogyan elvárnák tőle! (vö. Lk 19,39; 23,35)
0
I 2015.3.17.
Ismertem egy idős embert (én temettem el), aki arról volt nevezetes, hogy 14 éves koráig nem tudott
beszélni, néma volt. Testvére elvitte őt Máriapócsra, felvitte őt a kegyképhez. Amikor hozzáért, nagyot
sóhajtott és beszélni kezdett! A Boldogságos Szűzanya megnyitotta némaságát. De ez az ember idős korára
arról is nevezetes lett, hogy mocskos szájú, káromkodós ember lett belőle. Rosszul köszönte meg a beszédképességét!
0
I 2014.11.11.
Egy súlyosan beteg édesanyát vizsgált meg az orvos. Kislányának elmenőben ezt mondja: mire ennek
a fának a levelei lehullanak, édesanyád hosszú útra indul. Megjön az ősz. Látja ugyanez az orvos, hogy a
kislány szedi össze a fának lehullott leveleit és cérnával kötözgeti vissza a fára! Nem akarom, hogy
édesanya itt hagyjon!
0
