Megdöbbenten és fájdalmas szívvel állunk itt, hiszen testvérünk mindössze 55 évet élt. Fiatal korát jelzi, hogy még az édesanyja is itt áll a koporsó mellett, Ő is túlélte gyermekét. Szomorúak vagyunk, mert néhány hónap alatt végzett vele a gyilkos kór. Lesoványította, elgyengítette és csak a csontját, bőrét hagyta meg! Elvette arcának vidámságát, és a fájdalmak emberévé tette. Így régóta tudjuk, hogy ez be fog következni, most mégis meglepettek és szomorúak vagyunk. Ennyi az ember élete? Többre vágyunk. Nem kevesebbre, mint hogy mindig éljünk örömben, boldogságban. Ebben az elképzelésünkben támogat a hitünk. Fülükbe cseng Jézus szava: „Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, annak örök élete van és én feltámasztom őt az utolsó napon!” Ez a mi vigasztalásunk most, amikor a zárszámadás napja eljött testvérünk számára, amikor az ítélő Krisztus megnézi, hogy mi az élete gyümölcse. Mit is termett életének fája ezen 55 év alatt?