Miféle tömegfelvonulás ez a mai, ott a jeruzsálemi úton? Miféle kiáltások, éljenzések hatolnak át 2000 éven is át? „Hozsánna. Áldott ki az Úr nevében jő, Izrael királya.” Sion leány! Nézd csak, királyod jön szamárcsikó hátán.” Kétségtelen, hogy királyt ünnepelnek ma a jeruzsálemiek. De az is biztos, hogy Jézusnak szól ez a tiszteletteljes fogadtatás, aki legutóbb éppen Lázárt támasztotta fel halottaiból. Ezért nem is csodálkozunk ezen a fogadtatáson, hiszen tudjuk, hogy bennünket tanítani, kormányozni és megszentelni jött el Ő, s így valóban a legfőbb tanító, főpap és király. Másrészt azt is érezzük, hogy titokzatos királyság ez, nem mindennapi. Nem olyan, amilyenhez mi a földi királyságokat szemlélve hozzászoktunk. Vagy nem titokzatos király-e a mi Urunk? Mert látszólag nincs országa, valójában azonban vég nélküli, örök, dúsgazdag birodalma van (1.) Látszólag népe sincs, valójában azonban százmilliók vallották és vallják királyuknak.