Istennek nemcsak barátai vannak, hanem voltak és vannak ellenségei is, vagyis gyűlölői. Ma erről essék néhány szó. 1.) Az istengyűlölők közül jó néhánynak a gondolkodását, fennhéjázását, acsarkodását. Megörökítette a Biblia. Persze életük végét is ismerjük. Vagy 3000 évvel ezelőtt élt, pl. Szennácherib, az asszírok nagyhatalmú, gőgös királya. Seregével megtámadta a zsidókat és bekebelezte országukat. Jeruzsálem falai alatt megálltak és Szennácherib ezt kiabáltatta, ezt üzente a zsidóságnak: Meg ne csaljon titeket Ezékiás, a királyotok. Ne biztasson benneteket: Megszabadít minket az Úr. Hiszen a többi nép istene sem szabadította meg őket az asszírok királya kezéből.” Isten azonban oltalmazta népét. „Ne féljetek – szólt hozzájuk önmagamért és Dávid szolgámért megszabadítom a várost. Nem jut az asszírusok királya a városba! Nyilat sem lő belé, pajzs sem foglalja el azt, sánc nem veszi körül. Azon az éjjel az Úr valóban elküldte angyalát és a támadó, tolakodó asszír seregből meghaltak száznyolcvanöt ezren. Szennácherib pedig szégyenkezve kullogott vissza országába. Ninivébe lakott, mígnem saját fiai: Adrammelek és Szalasszár meg nem ölték Őt. Tehát a saját fiai! – Megkérdezhetjük ezt hallva: Ki vagy te ember, hogy Istennel szembeszállsz?