Boldog nyugalmat és örök emléket! Így énekeljük újra és újra. Ebben a néhány szóban foglaljuk össze jókívánságainkat a gyász, a fájdalom, a szomorúság órájában. 1. Először boldog nyugalmat említünk. Mert N.-re már ráfért a nyugalom. Hiszen több hónapon keresztül gyengélkedett. Súlyos fájdalmak gyötörték. S még az erős fájdalomcsillapítók sem csillapíthatták a fájdalmat. Ó, milyen nagyszerű dolog az egészég -, gondolhatta ő ilyenkor -, s milyen boldog az, aki nem beteges, akinek nem fáj semmije.