Egy hányatott életű testvérünk érkezett haza, hogy megpihenjen az anyaföldben. Abban a sírban, melyben szülei is fekszenek. 1. Nem mindenkinek sikerül egyformán jól az élete. Sőt nagyon is különbözőek az emberi sorsok. Az övé már az indulásnál sem sok jót ígért, hiszen javában folyt a II. világháború, s egymás után maradtak oda a fiatalok a harctereken. Piros vérük festette a csatamezőket. Az ő apja is oda került, s azt mondták, mindössze egyszer volt látogatóban itthon, hogy aztán végleg odamaradjon, s itthagyja pici fiát. S a baj nem jár egyedül. Hamarosan édesanyja is súlyos beteg lett, meg is halt még 1945-ben. Alig élte túl a férjét. 26 évesen vörhenyben halt meg. Ma már senki sem hal meg ebben a betegségben, gondolom én. A kisfiú teljesen árva maradt. Így maradt a nagymama gondjaira és szeretetére bízva. S bármilyen aranyos is egy nagymama, de az anyát nem pótolhatja. Bizony ezzel a sorssal nem lehet dicsekedni, az árvaság szánalomraméltó.