Korunk egyik festője sajátságos képet alkotott: A Megváltó Jézust ábrázolta hófehér ruhában, tündöklő koronával a fején, kezében pedig égő fáklyával. Egy ház előtt áll és kopogtat. A kép alatt ez a felírás áll: „Nézd, az ajtó előtt állok és zörgetek. Aki meghallja szavamat, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, és vele étkezem, ő meg velem.” Az Úr Jézus sokszor kopogtat lelkünk ajtaján. Ezek közül az egyik legjelentősebb zörgetés halálunk közeledtével következik be. A háttérben ilyenkor már az örökkévalóság pírja dereng, és Jézus égő fáklyával a kezében kopogtat lelkünk előtt, bebocsátást kérve. Fontos-e hogy engedjük Őt? Egyházunk felajánlja szolgálatait a súlyos betegeknek, rajtunk múlik, hogyan használjuk fel ezt a lehetőséget magunk vagy szomszédaink, hozzátartozóink számára.