Amikor Avilai Szent Teréz haldokolt, tiszta hangon ezt ismételgette: „Én az egyház lánya vagyok!”. Az egyházé. Ezzel mintegy végérvényesítette és megmásíthatatlanná tette döntését, hogy semmi félreértés, semmi tévedés ne essék: ő Krisztushoz tartozik, s így akar meghalni. Ezzel kezünkbe adta a hármas kulcsot. Mert ez az ő Krisztusra pillantása a hármas művészetre tanít bennünket, arra, hogy helyesen éljünk, önzetlenül szeressünk, és jó halállal haljunk meg.