Az Úr Jézus megszánta az özvegyasszonyt. „Megesett rajta a szíve”- olvassuk az evangéliumból. Látta, hogy reménységét, támaszát vesztette el: egyetlen fiát. Ezért állította meg a halottas menetet az Úr, s ezért támasztotta fel a fiút és ezért adta vissza anyjának. (Lk 7, 11) Már ezek a szavak is azt sugallják, hogy Istennek különleges gondja van az özvegyekre, a magányosokra, árvákra. Ha pedig a Bibliába jobban belelapozunk, még inkább megerősödik bennünk ez a hit és felkiálthatunk: Igen, a mi Istenünk védelmezi a gyöngét, az özvegyet és árvát.