Egykor Keresztelő János elküldte két tanítványát Jézushoz egy fontos kérdéssel. Szinte látjuk, amint köszöntik Őt, a keleti ember köszöntésével, aztán megmondják, hogy ki küldte őket. Majd felteszik a fontos kérdést: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?”. Az Üdvözítő, pedig rájuk néz, meleg, szerető tekintettel. Nem sértődött meg, hogy Tőle ilyet mertek kérdezni. Nem is mond nagy szavakat, hogy igenis én vagyok az, akinek el kellett jönnie, ehelyett a tettekre utal: Menjetek, mondjátok meg Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: a vakok látnak, a sánták járnak, a leprások megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangélium hirdettetik.” (Lk. 7, 22) Ez tehát a kézenfekvő bizonyíték. Ez a sok csoda, amelyeknek megtételéhez Isten nem adott volna csodatevő erőt, ha valóban nem Ő lenne a Megváltó. Ez a sok csoda, amelyet szóról szóra így jövendölt meg Izajás próféta. Melyek tehát ezek a jelek?