Szomorú szívvel állunk meg testvérünk koporsója mellett. Elszomorít bennünket, hogy ilyen sietve távozott. A szemben levő házban öreg mama ül az ágy szélén, 88 évesen. Karján tartja dédunokáját fél napokon át. Vak már, mégis ringatja a jövő nemzedéket. Ahogy a gyermeket átöleli, és védi, babusgatja és monoton hangol énekel neki, ez mind azt hirdeti: 1. Drága az élet! Értékes az élet! Védd az életet! Most pedig, a tavasz érkezésekor ezrek sürögnek a kertekben: metszik a fákat, levágják a száraz ágakat, a haszontalan vad hajtásokat, közben védik a kötést, a rügyeket, az életet! Mozdulataik azt sugallják: védd az életet! Becsüld az életet! Amott pedig fóliasátrak állnak itt is, ott is. Az emberek a kis magocskákat elvetik, locsolják. Gondozzák a kikelő gyenge növényeket: vagyis nevelik, védik az életet!