A keresztények ezek szerint olykor kényelmetlenek. U. i. nem olyan megszokott alattvalók, akik mindenre azt mondják: igen és hogy ámen. Hanem adott esetben kiállnak az igazság mellett. A keresztények inkább olyan emberek, akik nem lihegnek bosszú és elégtétel után. – Tapasztalhattuk a rendszerváltáskor is, 90 – ben, hogy úgy fordultak meg rendszerek, hogy senki sem akart bosszút állni a régi gyilkosságokért, jogtalanságokért. – A keresztényeknek olyan embereknek kell lenniük, hogy az első gondolatuk a szeretet és a második az a kérdés, hogy mit tenne most Jézus az én helyemben? – A keresztények olyan emberek, akik nem mondják azt: „én ezt nem csinálom, mert ezt nehéz megtenni!” Helyette tüstént fohászkodnak: „Uram, segíts nekem ebben! Ajándékozd nekem az ehhez szükséges erőt!” – Az igaz keresztények nem a büntetés és az elégtétel után kiáltanak, hanem megpróbálják még a legszélsőségesebb esetekben is a megbocsátást gyakorolni, mint Jézus Krisztus, s amint azt István diakónus is tette.