1. Mit gondoltok, hogy elhunyt N testvérünk hányszor imádkozhatta életében: „Üdvözlény Mária...” Hányszor sóhajtott föl: „Asszonyunk Szűz Mária,... imádkozzál érettünk... halálunk óráján.” Azt gondolod, hogy az Égi Anya el tudta hallgatni ezt a sok könyörgést meghallgatás nélkül, s vajon nem tette számára könnyűvé az utolsó órát? Mit véltek, talán hiába tette meg az utat olyan sokszor a templomig, meg vissza? Hiába kuporgott abban a kis hátsó padban? Hiába fürösztötte lelkét oly sokszor a gyónás szentségében? Hiába ölelte magához a legszentebb Eukarisztiát? Mit gondoltok, azt a sok gyermeket hiába vállalta és nevelte fel, miközben sokan mások a kevésből is visszadobnak:„Vissza feladónak!” jelszóval? Vajon hiába áldozta fel értük csendesen az életét? Hiába kulcsolta imára a kezüket gyermekként, hogy mindannyian istenfélők, emberszeretők legyenek? Hiába etette, itatta, gondozta, gyógyította, ápolta őket? Hiába tartotta szeme előtt, mint iránytűt a 10 parancsot? Talán az irgalmas Isten nem adott neki ezért jó és szép halált?