„Tündökölj, tündökölj, mennyei Jeruzsálem, örvendj mostan és vigadozz új Sion hegy”, énekeljük ebben a boldog 40 napi időben, Jézus Jeruzsálemben való feltámadását ünnepelve. A régi Jeruzsálemmel és Sion hegyével összehasonlítjuk az új Jeruzsálemet és Siont. Ez a Jézus által alapított keresztény Egyház.

„Fölmegyek Atyámhoz, s a ti Atyátokhoz, Istenemhez és a ti Istenetekhez.” (Jn 20,17) Ezt ígérte meg Jézus Mária Magdolnának feltámadása reggelén, húsvét reggelén. Amit akkor ígért, azt ma,40 nap után váltja be. Erről a szent mennybemenetelről adja a legrészletesebb leírást a mai apostoli szakasz.

Jézus Krisztus körüljárta a Szentföldet, mindenütt jót cselekedvén, ezt mondja róla szent Péter (ApCsel 10,38). Jézus bármerre járt, alkalmat talált a jócselekedetre. Egyes esetekben azonban, mintha kifejezetten azért járt volna valamerre, hogy feltűnő csodát tegye. Ilyen csodáról hallunk ma. 1. Jézus egy ünnep alkalmával felment Jeruzsálembe. Ahol most csodát fog tenni, az az un. Juh-kapunál levő Beteszda fürdő. A fürdő esővizet gyűjtött össze, de földalatti forrás is táplálta. Az emberek a víznek gyógyító erőt tulajdonítottak, ezért tartózkodott ott a betegek: vakok, sánták bénák sokasága. Várták a víz megmozdulását.

Tegnap ünnepeltük a Szentlélek leszállásának ünnepét. A Szentlélek leszállt az apostolokra. Leszállásával Jézus műve: az Egyház, az apostolok működése által megkezdte életét, nyilvános működését. A mai evangélium tanításában Jézus mintegy útravalót ad az emberek közé induló apostoloknak. Azért teszi, hogy működésük sikeres legyen.

„Mindenkor áldva az Istent, énekeljük az ő feltámadását…” Az év folyamán sokszor, de ezen az ünnepi héten nagyon sokszor valljuk meg örömmel, hogy a feltámadt Jézus a mi Istenünk. Ezt a hitünket erősíti a mai szent evangélium.

Jézus a hegyen elmondott beszédében egy nagyon komoly feladatra jelölte ki az őt követő embereket: Ti vagytok a világ világossága (Mt 5,14). Jézus tanítványainak világítókként kell állniuk az emberek előtt, hogy lássák őket. Ezt a jézusi gondolatot viszi tovább a keresztények életében szent Pálnak ma hallott tanítása, ami szintén a világossággal van kapcsolatban.

Minden emberi közösség nagy megtiszteltetésben részesíti az ő hőseit. Tisztelettel emlékezik életükre és cselekedeteikre, amikkel dicsőséget hoztak közösségükre. Bizánci szertartású Egyházunk is ezt teszi ma. Leginkább vértanúiról emlékezik meg, őket a keresztény hit hőseinek tartja. Szent Pál apostol leveléből az ószövetségi példaképeket hozza fel, hiszen az ő idejében még a keresztény hit hőseiről nemigen lehetett szó.

„Fölment az Isten örvendezéssel, az Úr harsonaszóval”. Így örvendezik a mai ünnepen Egyházunk a 46. zsoltár szavaival. Jézus mennybemenetelének ünnepe van, egy csodálatos élet befejezésének lehetünk tanúi. 1. Az ünnep eseményének leírását szent Lukács evangéliumából hallottuk. Először az evangélista bemutatja Jézust, a halottaiból feltámadt Isten-embert. Első sorban emberi tulajdonságait emeli ki. Az egymással beszélgető apostoloknak Jézus hírtelen megjelenik. A megbocsátás „Békesség” szavával köszönti őket. A megrémült apostolok, először látva Jézust, azt vélik, hogy szellemet látnak. Ő két bizonyítékot tárva eléjük, bemutatja, hogy nem szellem, hanem emberi teste van. Megmutatja nekik kezeit, lábait, rajta a szegek sebeivel. Kéri őket, hogy jöjjenek közelebb, tapintsák meg, hogy Neki emberi teste van. Mivel örömükben még mindig nem mertek hinni, adja a másik bizonyítékot: enni kér tőlük, mintha éhes lenne. Az apostolok egy darab sült hallal kínálják. Jézus elfogadja és előttük eszik. Ezzel bemutatja, hogy valódi emberi testben áll előttük. Szükségük volt mindkét bizonyítékra, de a későbbi koroknak is Örülök, hogy Jézusnak sokat szenvedett és meghalt teste feltámadt.

Egyházunk ma a Jézus Krisztus óta minden időben élt szentek tiszteletére tart ünnepet. Eredetileg ez az összes vértanúk tiszteletére rendelt nap volt. Ők azáltal lettek szentek, mert szeretetüket azzal bizonyították be, hogy életüket és vérüket adták oda Jézusért. Éltek, szenvedtek és meghaltak Érte. Azt tették, amit a mai evangéliumban Jézus kért a keresztényektől.

Jézus, nagycsütörtökön este, mivel tudatában volt mindannak, ami rá várt, az ünnepi vacsora előtt kendőt kötött maga elé és megmosta tanítványainak lábait. Szent Péter apostol tiltakozott az alázatossági cselekedet ellen. Jézus ezzel szerelte le: „Most még nem érted, amit teszek, de később majd megérted.” (Jn13,7) Ezeket a szavakat lehet mondani azoknak is Jézus viselkedéséről, akik a mai szent evangéliumot hallgatták.

Örömünnep van ma, mert örömhírt hallunk. Az örömhír hirdetője Jézus Krisztus Egyháza. Az örömhír méltó Krisztus Egyházához. Szent Pál apostol ajkai által ezt hirdeti: „Isten az atyáknak tett ígéretet nekünk, az ő utódainak teljesítette, amikor feltámasztotta Jézust” (ApCsel 13,32). 1. A mai apostoli szakasz néhány rövid kijelentéssel, mint húsvéti örömhírt mondja el Jézusról szent Lukács szavaival: Jézus tanított és tett, szenvedett, utána sokféleképpen bebizonyította, hogy él, azaz feltámadt halottaiból.

Jézus,12 tanítványának többek között ezeket mondta: „… A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel.” (Mt 10,8). Ha valaki szeretné megtudni, hogy az apostolok hogyan gyakorolták ezt a hatalmukat, kérdésére a mai szent olvasmányban választ kap. 1. Szent Péter apostol, mint a keresztény közösség elöljárója, több helységet felkeresve a hívek látogatását is végezte, közben az evangéliumot is hirdette. Több helység bejárása után a lyddai keresztényekhez jutott el. A helységben talált egy 8 éve bénán fekvő, ágyban fekvő embert: Éneást. Erről az emberről sem azelőtt, sem azután nem tudósít többet a Szentírás. Az ezután következő történet nagyban hasonlít ahhoz a csodához, ami Jeruzsálemben történt az un. Ékes kapunál, a béna meggyógyításánál. Mégis egy fontos különbség: Péter apostol szól, kijelent, parancsol: Jézus Krisztus meggyógyít téged! Hasonlóan beszél, mint Jézus az inaszakadtnak. Jézus ott isteni hatalmát mutatta be: Kelj föl és járj! Péter itt olyan, mint egy ember, akiben Jézus hatalma van jelen. A beteg nyomban felkelt. A gyógyulás csodája Jézus tanításának szolgálatába állított nagy jel volt. Akik ezt látták, meggyőződtek róla, hogy itt embernél nagyobb hatalom működött. Ezért elfogadták annak az evangéliumnak tanítását, amelyet Péter apostol hirdetett.

„Pál szíve Jézus szíve”, mondja Aranyszájú szent János az apostolról. Mivel az emberek azt tartják, hogy a szeretet a szívből származik, hozzátehetjük szent János mondásához: Pál apostol hívei iránti szeretete olyan, mint Jézusnak emberek iránti szeretete. Erről hallunk ma egy szép példát.

„János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Ezt ígérte meg Jézus apostolainak mennybemenetele előtt. Nem mondott nekik pontos időt, csak rövid időt, amelyben várni kellett Jézus ígéretének teljesülésére.

Könnyű dolga lehetett egy apostolnak! - gondolhatná sok ember. Idejét azzal tölti, amit szeret: tanít, irányít, az emberekkel foglalkozik. Az emberek pedig megbecsülik azokat, akik nekik és értük áldozzák fel idejüket, magukat. Ha az apostoli élet valóban ilyen könnyű lett volna, nem hallottunk volna ilyen sötétet mutató megállapításokat szent Páltól. Korintussal kapcsolatban írta.

Jézusnak a legjobban, legrészletesebben kivizsgált csodájáról hallottunk a mai evangélium felolvasásában. Ennyire csodát még nem vizsgáltak ki, és meg, Jézus csodái között. A kivizsgálásnak meg is lett az eredménye. 1. Jézus, vándorlása közben látott egy vakon született embert. A helyet nem nevezi meg az evangélista, de biztos, hogy Jeruzsálemben történt, . a templom kapujánál, ahol a vak koldult. A tanítványok felhívták Jézus figyelmét a vakra, és megkérdezték: kinek a vétke miatt született ez, vakon. Jézus azt válaszolta, hogy itt Isten tettei nyilvánulnak meg. Megkönyörült a betegen, de előbb kinyilvánította, hogy amíg a világban van, ő a világ világossága. Aztán egy eddig soha nem mutatott módon kezdte gyógyítását. Jézus a földre köpött. Sarat csinált a nyálból, a sarat a vak szemeire kente. Régen használták a nyálat sebek kezelésére, de a sár inkább veszélyes volt a szemre, nem pedig orvosság. Az ellentét megmutatásával teszi meg a csodát. A vaknak el kellett mennie a Siloe tavához, és ott megmosdani. A mosdás után látóvá lett és úgy tért vissza.

Jézus, tanításai közben, sokszor beszélt az Isten országáról. A zsidók miatt ugyanezeket a mennyek országáról tanította. Mindkettőn hol a földi isten-országot, azaz a földi Egyházat értette, hol pedig ennek beteljesedését: Isten mennyei országát. A mai szent evangélium tanításában mindkettőről szó esik.

Jézus megkeresztelkedett,40 napig böjtölt a pusztában, megkísértette az ördög. Mindezek után elindult, hogy megkezdje a világban üdvözítő működését. Erre küldte mennyei Atyja. Hogy ezt megtegye, ezt nevezte eledelének. Működésének kezdetén nem tett valami nagy csodát, hanem egy alig észrevehető dologgal kezdte.

Jézusnak, szenvedése előtti un. főpapi imájából hallottunk ma egy részt. Mennybemenetelének ünnepe után úgy hangzik, mintha Jézus egy „beszámolót” tartana mennyei Atyja előtt földön eltöltött életéről. 1. Jézus fölemeli szemeit az égre, Istenhez. Neki minden mondanivalója oda tartozik, az égbe, Atyjához. Az első kérésben kéri Atyjától, hogy dicsőítse meg őt, hogy ő is megdicsőítse az Atyát. Kettőjük legmélyebb kapcsolatát világítja meg ezzel. Nemcsak a végső felmagasztalást kéri, hanem azt, hogy a szenvedés napjaiban is dicsőséget hozzon Atyjára. Eljött ugyanis „az ő órája”. A Fiú megdicsőítésébe tartozik az is, hogy övéinek osztogathatja azt az életet amit megígért. Az örök élet az Atyának és Fiúnak a megismerése. Megkezdődik itt a hitben, és teljessé válik a színe látásban. Kérését azzal indokolja Jézus, hogy elvégezte az Atyától kapott feladatot, azaz megdicsőítette Atyját. Az Atya emberi természete szerint is magához emeli, és részesíti abban a dicsőségben, amely mint Istennek a világ teremtése előtt megvolt.

Keresztény Egyházunk, amikor az istentiszteleteken evangéliumot olvastat, az évnek nagyon sok napján az emberek között élő Jézust állítja elénk. Azt akarja, hogy tanuljunk tőle. Néhány alkalommal azonban azt akarja, hogy más emberektől is tanuljunk. A mai napon úgy látja jónak, hogy egy pogány asszony legyen lelkileg a tanítónk.

A mi Istenünk mindig elfogadja az emberektől azokat a szolgálatokat, amiket az emberi ragaszkodás és hűség ajánl fel Neki. Ennek állítanak örök emléket az evangéliumok, és rajtuk keresztül Egyházunk is a kenethozó asszonyokról elnevezett vasárnapon.

„Mely igen fölségesek a te műveid Uram, mindeneket bölcsességgel cselekedtél!”, énekeljük a l03. zsoltárban Isten dicsőségére, amikor elgondolkozunk művein. Ha a mai nap evangéliumára gondolunk, csodálkozásunkat ezzel a zsoltárverssel fejezhetjük ki legjobban. 1. Jézus feltámadása napjának, vasárnapnak estéjével kezdődik a szent történet. Ez a hét első napja. A feltámadás miatt ez lesz a kereszténység heti ünnepnapja. Egy helyen,10 apostol várakozik csendben. Különösen érintette őket a nap nagy eseménye: Jézus teste nincs a sírban. Nehezen tudják ezt feldolgozni. Az ajtókat gondosan magukra zárták. Féltek a zsidóktól, féltek, hogy rajtuk kérik számon Jézus holttestét, és talán Jézus után ők lesznek a következő áldozat. Hírtelen megjelenik közöttük Jézus.

Egyházunk egyes szent atyái szeretik a Húsvétot, Krisztus feltámadásának napját a teremtés nyolcadik napjának nevezni. Az emberekért szenvedő és meghaló Jézus Nagypénteken elvégezte az üdvözítés nagy és fájdalmas munkáját. Sírba helyezték, és szombaton, a hetedik napon elnyugodott sírjában. Áldott „pihenőnap” volt Számára ez a szombati nap.

Nincs a világon olyan ember, aki mindenkinek kedvére tudna tenni. Ez Jézusnak sem sikerült. De nem sikerült apostolainak sem. Nekik is kijutott az emberek gyanúsításaiból. Az apostoli szakaszban erről hallottunk: Mit tettek az apostolok, és mit tettek az emberek?

Nagy a mi Istenünk, és nagy az ő ereje! énekeltük a 146. zsoltár versét, mint liturgiai prokiment. Nagy az ő ereje, mert csodákat tud tenni. Még ha emberi kezek által történnek is a csodák, akkor is Isten művei azok. Az ember, mint a mindenható Isten eszköze szerepel ezekben az esetekben. Az igaz Isten eszközének lenni csodálatos dolog.

Jézus szerette a kiválasztott 12 tanítványt, megváltói művének egykori folytatóit. Szerette, de nem kényeztette el őket. Volt olyan csoda, amit nem láthattak. Egyes alkalmakkor keményen megdolgoztatta őket. Különösen óvta őket, hogy meg ne kívánják az emberi dicséreteket. Ma ilyen esetekről hallottunk a szent evangéliumban.

Szép és hasznos az Isten ígéreteire építő, Istenbe vetett bizalom az ember részéről. Haszontalan és káros azonban az az elbizakodottság, amivel egyes emberek az Istentől kapott ajándékok alapján mások fölé akarják magukat helyezni. Ebben sokat vétkezett a választott nép. Szent Pál mai tanítása erre a magatartásra is szeretne megoldást sugallni.

„Istennek egyszülött fia és Igéje … halhatatlan vagy … emberré lettél, megfeszíttettél … legyőzted halállal a halált … egyike vagy a Szentháromságnak…” Így hangzik el minden Szent Liturgián Egyházunknak Jézus Krisztust dicsőítő éneke. 1. Sokatmondóan hangzik el ma ez a mindennapi liturgiai hitvallás. Az egyházi év legnagyobb ünnepét ünnepeljük ma: Jézus feltámadt halottaiból. Elsőszülött lett a halottak közül, úgy, hogy többé meg nem hal, tanítja az apostol (Róm 6,9). Értelmünket meghaladja ennek a boldog igazságnak kifejtése, megértése. Hogyan történt? Jézus feltámadásában nem csupán emberi erő működött közre. Jézus feltámadásában isteni erő mutatkozott meg. A Szentírás kijelentései mindkét magyarázatot megengedik: Jézus önmaga erejéből támadt fel. Ő Isten fia, valóságos Isten, feltámadásában isteni ereje diadalmaskodott a halálon. Ezt is olvassuk feltámadásáról: Jézust az Atyaisten támasztotta fel a halálból. Egyszülött fia iránti szeretete nem engedte, hogy fia romlást lásson.

Nagy igazság van abban, hogy Isten fényből és árnyékból állítja össze az ember életét, de a világ történelmét is. A fény és árnyék jelenti a kellemes, de kellemetlen, a kedvező és kedvezőtlen, a jó és rossz dolgokat egyaránt. A ma hallott evangélium szent történetében ezt találhatjuk meg. 1. Jézus, a szent történet eseménye előtt a Tábor hegyén volt három apostolával együtt. Színében változott át, mennyei fényben ragyogott. Az ég boldogságát tapasztalta meg emberi természete is. Aztán mindez elmúlt, mindnyájan lejöttek a hegyről, és eléjük tárult az emberi élet árnyékos oldala. Egy ember lépett Jézushoz. Kérte, hogy gyógyítsa meg fiát, aki holdkóros és sokat szenved. A modern tudomány ezt a lelki betegségek közé sorolja. Az akkori gondolkozás sok betegséget a tisztátalan lélektől való megszállásnak tartott. Jézus sem mondott erről többet. Azt tudta, hogy van hatalma az ördögnek az emberek felett. Az apostolok, mint koruk gyermekei szintén osztották az emberi vélekedéseket a betegségekről. Ez a beteg gyermek is „árnyékban” élt. Betegsége következtében sokszor tűzbe és vízbe esett. Az apa hiába vitte az apostolokhoz, nem tudták meggyógyítani.

Azt korán észrevették Jézusnál az emberek, hogy tőle másfajta tanítást hallanak, mint az írástudóktól. Ezért szerették szavait hallgatni. Ellenfelei is korán észrevették, hogy Jézus nem követi őket az általuk képviselt tanításban. Ezért igyekeztek őt kérdéseikkel zavarba hozni, hogy aztán vallásellenes tanításokkal vádolják. A mi evangéliumban is ilyen kísérletről hallottunk.

Jézusnak ma elmondott példabeszéde rádöbbenti az embert, hogy milyen felelősségteljes az élet. Egykor minden embernek számadásra kell megjelenni Isten színe előtt. Isten számon kérése szigorú lesz, de igazságos. Akinél jól sikerül a beszámoló, az nagy jutalmat kap tőle. Akinél ez nem sikerül, az örök büntetésre számíthat. 1. Lássuk először a példabeszéd történetét. Egy gazdag ember messze útra akar birtokáról eltávozni. Előtte összehívta szolgáit, és pénzbeli vagyonát szétosztotta közöttük. Nem tudni hányan voltak. A pénz neve talentum volt. Ez lehetett arany, vagy ezüst talentum, mindenesetre akkor nagy pénzösszeget jelentett. A gazda nem egyformán adott mindenkinek. Volt, aki 5, volt aki 2, és volt aki csak egy talentumot kapott. Mindenki kapott, a gazda ismerte képességeiket. Ezután elutazott messze vidékre. A kapott pénzzel mindegyik kereskedni kezdett. Kettő közülük megkettőzte a pénzt. Egyikük azonban a kapott egy talentumot elásta egy gödörbe, hogy biztonságban legyen. Nem mert kockáztatni? Kényelmes, lusta volt? Ez nem tűnik ki.

Jézus tanítványai: ezek az egyszerű emberek, nem mindig értették meg Jézus szavait. „Még ti is értelmetlenek vagytok?” – kérte számon olykor őket Jézus (Mt 15,16). Sokszor rászorultak ők a tanításra, hiszen Jézus sokszor beszélt nekik mennyei dolgokról. Hasonló eset fordul elő a mai szent evangéliumban is.

„Ha meg nem bocsátotok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.” (Mt 6,15) Ezeket a fenyegető szavakat, fenyegető ígéretet mondta el Jézus a hegyi beszédben. A másik emberhez irgalmat nem ismerő ember nem várhat irgalmat mindnyájunk mennyei Atyjától. A mai szent Evangélium példabeszédében erre látunk bizonyítékot.

Jézus kínszenvedése előtti, főpapi imájában tanítványaiért és eljövendő híveiért imádkozott. Azt kérte számukra, hogy egyek legyenek, amint ő és az Atya egy. Jézus jó előre látta, hogy ahol emberek vannak, ott sokszor kerül veszélybe a közös élet alapja, az egység. A korintusi egyházközösség is megtapasztalta ezt a szakadást.

„Kihez menjünk Uram, az örök élet igéi nálad vannak”, mondta szent Péter apostol Jézusnak (Jn 6,69). Az apostol vallomásában ott volt a megállapítás: az örök életre vezető utat csak Te tudod tanításaiddal megmutatni! Hasonló jelenetről hallottunk most az evangéliumban: egy ifjú érdeklődött Jézusnál az örök élet felől. 1. Egy ifjú ment Jézushoz élete nagy problémájával: Mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem? Becsületes és vallásos volt ennek az ifjúnak eddigi élete. Kereste az örök életre vezető biztos utat. Ezért Jézus felé fordult. Hallotta az emberektől, hogy egy új tanító jelent meg hazájában. Egészen másképp tanít, mint a hivatalos írásmagyarázók. Hallotta, hogy megjelenésével és tanításával vitákat vált ki az emberekben. Egyesek jó embernek tartják, mások ellenkező véleményt mondtak róla. Ezek alapján ébredt fel lelkében a vágy: Jézussal találkozni, tőle érdeklődni, tanítását meghallgatni. Biztosan előbb meghallgatta Jézust valahol. Jézus szavaiból és tetteiből meggyőződött, hogy Jézus csak jó ember lehet és igaz tanító. Ezért ment el hozzá, leborult Előtte, jó mesternek nevezte, és tanácsát kérte. Fontos lelki ügyben kérte iránymutatását, ami esetleg életfordulatot is jelenthet nála. Így várta a feleletet is kérdésére.

A keresztény országok településein mindenütt megtalálható a kőből épült templom az Isten tiszteletére. Ezt hideg és holt kövekből állították össze. Szent Pál szerint van ugyanott egy másik templom is, amelyről keveset szoktak beszélni. Ez a templom élő kövekből épült fel, és az apostol most így mutatta be: Ti az élő Isten temploma vagytok. 1. Kire vonatkozik ez a szép megállapítás? Elsősorban a korintusi hívekre, akiknek kifejezetten írta. A levél előző verseiben arra figyelmezteti a híveket, hogy kerüljenek minden közösködést, kapcsolatot a pogányokkal. Ők a hamisságot, a lelki sötétséget és az ördögöt képviselik. Velük szembe helyezi a keresztények közösségét: ti az élő Isten temploma vagytok. Az Ószövetségben Isten egykor ezt mondta egész választott népére: bennük lakom, közöttük járok, Istenük leszek, ők az én népem lesznek (Lev 26,12). Mennyivel inkább vonatkoznak ezek a szavak Isten újszövetségi népére, a keresztényekre, hogy bennük lakik Isten, mint templomában. Izajás könyvéből most Isten szavait idézi: jöjjetek ki onnan, tisztátalant ne érintsetek (Iz 52,11). Ez arra vonatkozott, hogy jöjjenek ki a babiloni fogságból. E két idézettel érzékelteti az apostol, hogy a keresztényeknek, mint Isten népének, nem lehet köze a hitetlenséggel.

A mennyekbe emelkedő Jézus azt a feladatot adta apostolainak, hogy hirdetni kell őt Jeruzsálemtől kezdve az egész föld határáig, tehát mindenütt. Hogy az apostolok messze földre is eljutottak az evangélium szavával Jeruzsálemtől, arról a mai apostoli szakasz számol be.

Szent Péter apostol erre figyelmeztet első levelében: „Ellenségetek, a sátán, ordító oroszlán módjára ott kószál mindenütt, és keresi kit nyeljen el.” (1Pét 5,8) Az ördög, mint Isten ellensége, állandóan készen áll arra, hogy Isten ellen és ügye ellen hadakozzon, és hogy az embereknek is kárt tegyen. Ma az ördög egyik munkájáról és annak következményeiről hallunk. 1. Szent Pál apostol Filippi városában keresztény egyházközséget szervezett. Ez volt az első Európában. Az apostol csendben dolgozott, szép eredményekkel. Csendben dolgozott, mert nem akarta magára felhívni sem a hatóságok, sem az ellenségek figyelmét. Ezt a csendet irigyelte meg az apostol körül az ördög. Mivel nem volt zsinagóga, város kapuján túli imádkozó helyen gyülekeztek össze imádságra. Volt a városban egy jósló szellemtől megszállott lány, aki a keresztények után szaladgált, és utánuk kiáltozott. Igazat mondott, amikor a fölséges Isten szolgáinak nevezte őket, akik az üdvösség útját hirdetik. Miután ezt napokon keresztül cselekedte, Pált bosszantotta a dolog. rászólt a lélekre és Jézus Krisztus nevében kiűzte a leányból. A lélek az apostol parancsára rögtön elhagyta a lányt.

Érdekes szokása az embereknek az, hogy igyekeznek mindenről bizonyosságot szerezni. Lehet ez józanság is, megfelel az ember értelmes természetének. Lehet abban kötekedést is látni, ha mindent bizonyíttatni akar az ember másokkal. Szent Páltól is kívántak ilyet, főleg azt, hogy bizonyítsa be a korintusiak előtt apostoli voltát.

Istennek népe iránti jóindulatáról ezt olvassuk az Ószövetségben: „Isten áldása szétáradt, mint a folyóvíz.” (Sir 39,27) Az Újszövetségben Isten áldása a víz által, a keresztvíz által áradt szét, és árad szét mindazokra, akik abban részesülnek. Istennek erről az áldásáról hallottuk ma Szent Pál szavait: Isten fölkent minket, megpecsételt minket, a Lélek zálogát adta szívünkbe.

Jézus, az általa megtett különféle csodák által azt mutatta be a világnak, hogy ő: Úr. Úr mindazok fölött, amik a világon vannak. Sokszor mutatta meg, hogy mindenféle betegség fölött úr, mert meggyógyította a betegeket. Úrnak mutatkozott a gonoszlelkek felett is: ki tudta szavával űzni az emberekből. A mai evangélium történetében az egyik legnagyobb úr: a halál felett mutatta meg isteni hatalmát.

Jézus szerette a kiválasztott 12 tanítványt, megváltói művének egykori folytatóit. Szerette, de nem kényeztette el őket. Volt olyan csoda, amit nem láthattak. Egyes alkalmakkor keményen megdolgoztatta őket. Különösen óvta őket, hogy meg ne kívánják az emberi dicséreteket. Ma ilyen esetekről hallottunk a szent evangéliumban.

Izajás próféta jövendöléseiben a messiási idő legnagyobb ajándékai között a világosság szerepel, amellyel Isten árasztja el a földet és az embereket (Iz 60,1). Simeon, amikor karjaira veszi a negyven napos kisded Jézust, azt jövendöli róla, hogy Isten őt a pogányok megvilágosítására adta. Szent Pál mai tanításának első részében megmondja, hogy Isten miért támasztott nekünk, főleg az apostol szívében világosságot.

Jézus példabeszédéből hallottuk (Mt 25,14), hogy az úr nagyon keményen bánt el az egyik szolgájával a számadás végeztével. Gonosz, rest szolgának nevezte, majd elvette tőle a talentumot. Végezetül sötét börtönnel büntette meg. Mi volt a bűne? Nem használta fel ura pénzét. Hogy mi jól tudjunk számot adni egykor, az apostol figyelmeztetését kell komolyan vennünk. 1. Mint munkatársaitok az emberek megszentelésének munkájában, - mondja szent Pál, - figyelmeztetünk titeket, hogy Isten kegyelmét hiába ne vegyétek! Mi az Isten kegyelme, amit nem szabad hiába venni? A felolvasott szakaszban ezt nem találjuk meg. Mivel az előbbi versekben Krisztus engesztelő keresztáldozatáról van szó, elsődleges értelme a kegyelemnek: Istennel való kiengesztelődés. Isten kegyelme ezen kívül még minden, amit Isten adott és ad. Hiába venni: ezt jelenti: veszni hagyni, vele nem törődni, eltékozolni, esetleg rosszra használni. A hiábavételt az apostol Izajás jövendölésének szavaival magyarázza (Iz 49,8). A kiengesztelés napjától Isten újra meghallgatja és megsegíti az embert. Az apostol hozzáteszi ehhez: most van az alkalmas idő, most van az Istentől rendelt üdvösség ideje, amit az embernek ki kell használnia. Ez nemcsak a kiengesztelődésre vonatkozik, hanem bármilyen más kegyelemre is.

Jézus szomorú hírt hall Keresztelő János tanítványaitól. Heródes király, születése napján fejét vétette a börtönben a prófétának. A hír hallatára Jézus azonnal csónakba ül, és eltávozik arról a vidékről, ahol volt. Elmegy egy magányos helyre, hogy egyedül lehessen.

Amint szent Máté evangéliumának elején létezik egy un. hosszú „hegyi beszéd”, úgy létezik ez szent Lukács evangéliumában is. Bár Jézus szavai itt nem a hegyen hangzottak el, hanem a sík mezőn. Szent Lukácsé rövidebb, és főképpen a szeretetről szól. Az is inkább az emberek közti szeretetről. Jézus ezt nagyon fontosnak tartotta követői között. Ma ilyen tanítást hallottunk.

Rövid felszólításokat, mintegy „katonai vezényszavakat” hallottunk ma az apostol tanításának elején. A testben gyönge apostol megmutatta, hogy milyen parancsolóan tud fogalmazni. Ezekkel a szavakkal kezdi meg első levelének befejezését. Még néhány üdvözletet kapcsol hozzá, és küldheti leghosszabb levelét Korintusba.

„Hadd énekeljem el barátomnak szőleje iránti szerelme énekét. A barátomnak volt egy szőlőskertje… aztán várta, hogy szőlőt teremjen, de csak vadszőlőt hozott.” Ezekkel a szomorú szavakkal kezdi Izaiás próféta, könyvének 5. fejezetét. Isten jóságáról és népének hűtlenségéről szól a fejezet egy része. Ilyen gondolatok alapján mondta el Jézus a mai evangéliumban hallott példabeszédét is.

Jézus, tanításaiban sokszor hangoztatta, hogy milyen viszony van Közte és az Atya között. Aki Jézust látja, látja az Atyát is. A mai evangéliumi szakaszban említést tett a Szentlélekről is. 1. Jézus ezt a kinyilatkoztatást a sátoros ünnep utolsó, nagy napján tette meg. Az alkalmat egy ünnepélyes liturgikus szertartás szolgáltatta rá. A papság a Siloe tavából ünnepélyes körmenetben vizet hozott, hétszer körüljárta vele az oltárt a templom udvarán, meghintették azt a vízzel és imádkoztak jó termésért. Ekkor tette újabb kinyilatkoztatásait: aki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék. Aki hisz bennem, annak belsejéből élő víz forrása fakad, mondta. Hogy Jézus élő vizet tud adni az embernek, amely véglegesen eloltja szomját, azt már a szamariai asszonynak megmondta. A mai evangéliumban Jézus Magát nevezi az élő víz forrásának. Jézus, szavait a Szentlélekről mondta el, akiben a benne hívők részesülnek. A Szentlélek még nem jött el, mert Jézusnak a megváltás művét be kellett fejeznie. Ezután a Szentlélek úgy van jelen, mint élő és eleven forrás, hogy a hívő emberek lelki gyümölcsöket teremjenek.

Szent Pál leveleiben gyakran emlegette magáról, hogy ő nem embertől, hanem Istentől kiválasztott és meghívott apostol. Apostolságára büszke volt, abban boldognak érezte magát. Ennek ellenére nem volt dicsekvő ember. Korintusban azonban mégis dicsekvésre kényszerült. Ellenfelei kétségbe vonták igazi apostoli voltát, másodrendűnek tartva őt. Kényszerből tehát, de dicsekedett Isten ajándékaival.

Jézus, miután megkeresztelkedett, megkezdte áldásos földi tevékenységét. Szavakból és tettekből áll ez a működés. Területe Galilea. Názáretben kezdte, utána folytatta Kafarnaumban. Mindeddig egyedül tevékenykedett. A Genezáreti tó partján jutott arra az elhatározásra, hogy munkatársakat választ magának, akikkel külön fog foglalkozni.

Jézus evangéliumát hirdető fáradozásaiban szent Pálnak a galatáknál is kijutott a lelki nyugtalanságból és szenvedésből. Ott is voltak olyan ellenfelei, akik apostoli voltát is kétségbe vonták, és azt is, hogy ő azt a valódi evangéliumot hirdeti, amit a többi „eredeti” apostol. Az apostol egyikkel kapcsolatban sem hagyta annyiban a dolgot. Mai szavaiban evangéliumát védelmezi meg.

Mennybemenetele előtt ezzel a paranccsal küldte szét Jézus a tanítványait: Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek! Az apostolok pedig, elhagyván mindenüket az evangéliumért, vállalva egyúttal minden kockázatot és fáradalmat, elindultak, hogy teljesítsék Jézus parancsát. Azóta az apostolok utódai, a mai napig is ezt a parancsot hajtják végre, mindenhol és mindenki számára.

Szent Pál apostolnak igehirdető működésében az egyházakról való gondoskodás is fontos volt. Ez az egyes egyházközségek irányítását jelentette és a fölöttük való felvigyázást. Atyai szemét nem kerülhették el a szegényebb egyházközségek gondjai sem. Mai szavaival a jeruzsálemi egyházközség szegényeinek érdekében fordul a korintusi hívekhez.

Az apostolok Jézus parancsa szerint, elmentek evangéliumot hirdetni mindenhova. Isten velük együtt munkálkodott, és igehirdetésüket csodajelekkel erősítette meg (Mk 16,20). Egyes megtért keresztények Istentől az egyházközségekben rendkívüli adományokat (karizmákat) kaptak az egyházközség építésére. Erről szól Szent Pál mai tanítása.

Jézus, amikor valahol és valakin csodát tett, isteni hatalmát mutatta meg. Hatalma volt a betegségeken, és meggyógyította belőlük az embereket. Hatalma volt a természeten, és vihart csendesített. Hatalma volt az ördögök felett, és kiűzte azokat. A mai szent történetben a bűn feletti hatalmát mutatta meg, a hatalmat, ami Istennek jár ki.

Jézusnak szinte végrendelete volt az, hogy követői szeressék egymást. Az apostolok leveleiben kivétel nélkül ott van a buzdítás, hogy a keresztények békességben és egyetértésben éljenek egymással. A mai vasárnapon is ilyen felszólítást hallhattunk szent Pál apostol leveléből.

Szent Máté evangéliumában, a vérfolyásos asszony meggyógyításának csodája, és a zsinagóga főnöke halott kislányának feltámasztása után azonnal következik a két vak meggyógyításának csodája, amiről a mai evangéliumban hallottunk. Előtte, a betegség és halálból való feltámasztás, utána a vakok meggyógyítása bizonyítja, hogy kicsoda valójában Jézus Krisztus.