Az Üdvözítő Jézusnak nehéz volt a keresztje, és fel sem bírta volna vinni egyedül a Golgotára. Az isteni gondviselés azonban segítséget küldött mellé Cirenei Simon személyében. Simon épp a mezőről jött két fiacskájával. A gyerekek kicsik voltak, éhesek és sírósak. Apjuknak mégis vinni kellett a keresztet, mert a katonák parancsnoka így rendelkezett, s nem volt menekvés. Ez a vonakodás azonban csak ideiglenes volt. Csak percekig tartott, hisz Simon hamar rájött, hogy kinek is segít, s máris egyre nagyobb örömmel cipelte a nehéz keresztfát. De a jutalom sem maradt el: az Úristen megáldotta Simont még gyermekiben is. Az egész család kereszténnyé lett, Jézus követője, sőt a hagyomány szerint mindkét fiúból püspök lett. Istennel szemben tehát senki sem lehet nagylelkű, mert Ő megelőz minket a nagylelkűségben: még gyermekeikben, utódaikban is megáldja a neki szolgálókat.