Ugye, szerencsés embernek tartjuk Mózest, a választott nép nagy vezérét? Az egyiptomi törvények szerint még gyermekkorában meg kellett volna halnia, mint minden zsidó fiúcskának akkor. De ahelyett, hogy a halál várt volna rá, jól tudjuk, hogy a fáraó leánya rátalált a vízparton, megsajnálta a kitett, eldobottnak látszó fiúcskát, és gyermekévé fogadta. A királyi palotába vitte, a nyomorúság helyett a jólétbe. – Nos, ha szerencsés embernek tartjuk Mózest, akkor még szerencsésebb embernek kell tartanunk saját magunkat, hiszen bennünket nem földi király, hanem a Mindenek Királya fogadott gyermekeivé a kegyelem által. Ma szemügyre vesszük istengyermekségünket, hogy kellőképpen értékeljük. Ezért megkérdezzük, mekkora nagy ajándék ez, hogyan is adja nekünk Isten, s milyen méltóságra emel vele?