Mint a galamb beszélget a párjával, úgy borult az özvegy is a koporsóra, és szívéből ez a kérdés szakadt ki: Miért? Miért? Miért engedte meg Isten, Miért ilyen fiatalon? Miért épp ő lett az áldozat? Amikor mások még javában örvendeznek az életnek ebben a korban: terveket szőnek és iparkodnak megvalósítani. És várják haza gyermekeiket és unokáikat. Gyönyörködnek bennük: foglalkoznak velük, és átadják az unokáknak az évtizedekre menő tapasztalataikat.: az ősi hitet és az emberi élet élésének szabályait. Mindennek azonban már vége! Éppen hogy megismerkedett unokáival, láthatta ragyogó szemüket, örülhetett fejlődésüknek, máris mennie kellett, visszavonhatatlanul. De mit válaszolhatunk a miértekre?