Meghalt a ti anyátok, ennek a családnak szíve, lelke, s most gyász tölt el benneteket. Ebben a szomorúságban a türelmes Jób szava jut eszünkbe: Tudom, hogy Megváltóm él, s a végső napon felkelek a földből, és ismét körülvétetem bőrömmel, és saját testemben látom meg az Istent.” Évtizedek távlatából hangzanak e szavak felénk, és alkalmat adnak arra, hogy három irányba nézzünk: a fájdalmas jelenre pillantsunk, szólaltassuk meg a dicsőségessé váló múltat, és idézzük fel a reményteljes jövőt.