Nagy szomorúság és fájdalom ért titeket, hiszen a mi testvérünk, aki ennek a családnak a feje volt, hirtelen eltávozott. Halála olyan váratlan volt, mint ahogy a felhők egyik óráról a másikra betöltik az égboltot, és sűrűsödve vihart jósolnak a nyári forróságban. Olyan váratlan volt, mint ahogy a köd és füst elszáll. Így szállt el testvérünk élete is, egyik napról a másikra. S ti egy kedves, munkás édesapát veszítettek el benne. Aki jó volt hozzátok, aki szerette családját. Életének ez a munka adott értelmet, mert tapasztalhatta, hogy ennek nyomán gyermekei felcseperedtek, s kirepülve a családi házból megtalálták helyüket az életben. Milyen öröme telt testvérünknek abban, hogy gyermekei szép házakat építettek, s megfelelő, kellemes körülmények között nevelik az unokákat!