Mindössze 56 évet élt, ezért olyan rémségesen nehéz tőle az elválás. Koporsóját törékeny testével együtt hamarosan a földbe engedjük, s ami megmaradt számotokra, az csak a szívbeli emlékezés egy kedves emberre, akire olyan sokat gondoltok majd. Gyakran elképzelitek különböző élethelyzetekben, mintha most lenne, amint köztetek járt. Amint nevelte gyermekeit, szerette családját és küzdött értetek. Amint vártátok, hogy hazatérjen a mindennapi munkából, s a gyerekek bontogatták a táskáját, hogy van-e benne valami. Egy fiatalos családapa halála, akivel szoros kötelék fűzött össze benneteket, szívünk mélyéig megrázó. Mert ez az ember saját létünkhöz és életünkhöz tartozott, s így belőlünk hasított ki a halál egy részt, s éktelen seb tátong a hasadás helyén, ami nagyon fáj. Így tapasztaljuk meg mi is saját halandóságunkat és törékeny emberi létünket, és szüntelen arra gondolunk, hogy nekünk is így kell eltávozni ebből a földi életből. Itt a nyitott sírnál szembe kerülünk a halállal, és nem odázhatjuk el a kérdést: Mi hát az ember, aki örökkévalóságról álmodik, mégis a múlandóság áldozata lesz?