Álltunk már koporsó mellett sokszor. Részt vettünk fiatalok, gyermekek, öregek temetésén gyakran, de úgy érzem, hogy még szinte sosem csapott ilyen magasra a fájdalom, és kevés koporsóból árad ekkora gyász. Mert téged elveszteni, óvó néni, és elválni tőled, és méhedben hordott kisfiadtól, s téged eltemetni, mint ennek a családnak, szép kis háznak a királynőjét, ez a teher súlyosabbnak tűnik, mint amit el lehet viselni. 1. Mert királynőnek hív meg minden fiatalasszonyt a mi Istenünk. Keleti egyházunk ezért helyez koronát az esküvő alkalmával a mennyasszony fejére is, és ezért énekeljük: Dicsőséggel és tisztelettel koronáztad meg őket, és koronát tettél fejükre.” Te is ilyen királynő voltál kis családodban, és ennek a méltóságnak megfeleltél, mert gyermekeket vállaltál, neveltél, illetőleg már kimostad függönyöket a szülés előtti készületben. Gondoskodni akartál arról, hogy ennek a pici és legkisebb birodalomnak, a családodnak, legyenek polgárai. Ám úgy mentél el a szülés előtt, hogy még ezt a parányi kis csöppséget sem tudtad itt hagyni nekünk emlékül. Kétszeres csapás ez, dupla tragédia.