Ezt is meg kellett élnünk, hogy 44 éves korában kell eltemetnünk N.-t, a hűséges feleséget, melegszívű édesanyát. Növekvő, serdülő fia van, akinek még nagy szüksége lett volna az anyai szeretetre, s arra a biztos tudatra, hogy érezhesse: „Van nekem édesanyám, aki engem hazavár annyi öleléssel, finom étkekkel és tőle bátorítást kapok életem fontos dolgaiban.” 1. Édesanyja is hirtelen halállal halt meg. Pedig törékeny, sovány asszony volt, ez sem segített: csak egy pillanat volt és átfordult az örökkévalóságba. Milyen is az anyai szív, amely annyi rebegéssel, gonddal és gondoskodással van tele, és annyi futás, feszültség s annyi sok-sok munka terhe van mögötte, hogy ettől beteggé vált, súlyos beteggé! S megállt, mint az óra, amikor túlfeszítjük benne a rugót, és az elpattan. Köszönetet mondunk érte a Mennyei Atyának, hogy éppen tinektek adta őt, családja javára és közösségünk javára. Sok-sok jó édesanyára lenne szüksége ennek a világnak, hogy egyenesbe hozhatnánk életünket.