1. Egyedül hagyta édesanyját. Régóta gyengélkedik, betegeskedik már a mi N testvérünk. Régóta mondja, hogy nincs ereje. Mert véletlenül kapta leszázalékolását. Csakis azért, mert az orvosok betegnek találták. Halála mégis meglepetésként, váratlanul ért bennünket. Hírtelen halt meg. Ezért vagyunk ilyen szomorúak. Ezért hull az édesanya könnye, mert úgy tűnik, hiába szült és nevelt gyermeket, végül is egyedül maradt öregségében. Épp akkor, amikor neki is támaszra lett volna szüksége. Úgy járt, mint a naimi ifjú anyja. Csakhogy annak szerencséje volt, mert Jézus arra járt, és megesett rajta a szíve. Nem tudta elnézni a fájdalmas zokogást, nem hallgathatta kétségbeesett sírását, hanem hozzá hajolt bajában, és segített rajta: visszaadta neki gyermekét. De ki adhatná vissza ezt a fiút anyjának, rokonságnak? Erre semmi lehetőség nincs! Legalábbis úgy, ahogy mi gondolnánk. Ugyanúgy nem, de másként igen!