Az éjszaka sötétje általában félelmetes. Karácsony éjjele mégis szelíd, békés. Miért? Hideg is van. Sötét is van. De ez nem rideg, bántó sötétség. Krisztus mosolya, a pásztorok éneke, a királyok lovainak patkózaja töltik be. Igaz, ahhoz, hogy ezt meghalljuk, csendben kell lenni.

Vízkeresztre készülve énekeltük: Készülj Zabulon és ékeskedjél Neftali, Jordán folyó állj meg. Izaiás jövendölését fogalmazza meg az ünnepi ének. A Messiás érkezésének helyszíne a pogányok lakta tengermellék. A nép, mely sötétségben járt, világosságot látott. Az Isten következetesen végbeviszi tervét. Küldi Fiát nem csak a zsidókhoz, hanem a pogányokhoz is. Mi sem lehetünk válogatósabbak az Istennél. Nyitott szívvel mindenkinek tovább kell adni az örömhírt. Hogyan segít ebben Vízkereszt?

A kereszt egyre inkább dísszé válik. Nem fér bele a mindennapi életbe a szenvedés, és annak a jelképe a kereszt. Ezért van az egyházi év kezdetén a keresztfelmagasztalás ünnepe, hogy helyére tegyük Krisztust, a keresztet. Hol a helye? A templom közepén, az életünk közepén! Az ószövetségi újévet a kereszt ünnepkörében, szeptember 23-án ünneplik. Ez az ünnep nem üres vidámság. Ez egy nagyon komoly ünnep. Bűnbánattal kezdik ezt az ünnepet. Hogy helyére tegyék magukat az Isten rendjében. Ugyanez a kereszt ünnepe is az egyházi év elején. Tükör, melyet Isten tart elénk. A szeretet tükre.

„Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki hisz el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn. 3,16.) Ez a mondat az evangéliumok evangéliuma, a legtömörebb összefoglalása az Örömhírnek. Szeptember 14-től nyolc napon át a templom közepére helyezzük a szent keresztet. Ez az evangéliumi rész azért hangzik el a keresztfelmagasztalás előtti vasárnapon, hogy jól lássuk és értsük Isten szeretetét. Hogy ne csak a szenvedés fája előtt boruljunk le, hanem a feltámadást is dicsőítsük.

Jn 10, 9-16: „Én vagyok a jó pásztor… Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővebben legyen… Én vagyok az ajtó… Más juhaim is vannak… Ha megfigyeljük a kenyérszaporítás történetét, Jézus példát ad a vele való közös tevékenységre. Vedd észre a környezeted szükségét, vidd el a gondodat Jézushoz, és hallgass rá. Tedd, amit mond: telepítsd le népedet, oszd csoportokra, tőle vedd a mindennapi kenyeret, és úgy oszd szét, mint Isten ajándékát. Úgy, mint az apostolok tették az öt kenyeret és a két halat.

A hegyek a Bibliában, Isten tervében fontos szerepet játszanak. Ararát hegyén áll meg Nóé bárkája a vízözön után. A Sínai hegyen hirdeti ki Isten a tíz parancsot. A hegyi beszéd is itt hangzik el. Az olajfák hegyén fogják el Jézust, és innen emelkedik föl a mennybe. A mai evangéliumi esemény is hegyen, a tábor hegyén történik. Ez a hegy Názárettől 9 kilométerre emelkedik 562 m magasra. Tetején egy szép bazilika hirdeti az itt történt csodát. Hol is a helye ennek a csodának az Isten pedagógiájában? Ahogyan a világot nem egyszerre ismerjük meg, úgy az Istent sem. A gyermek először csak nézi a dolgokat. Képet alkot azokról. Aztán megérinti őket. Tapasztalatot szerez róluk. Majd hallja őket, vagy hall róluk. Ekkor már kérdez is, hogy ne csak lássa, hallja, hanem értse is a körülötte lévő világot. Amikor pedig megértette, hogy mi micsoda, és miért van, elkezdi használni azokat életéhez.

Mindenszentek ünnepe a római katolikus szertartás szerint halottak napjához kapcsolódik. A keleti egyházban Pünkösd ünnepét követő vasárnapon tartjuk. Ennek oka: a Szentlélek tesz képessé arra, hogy szentek legyünk, hogy az isteni matematika szerint számoljuk az értékeket. Az ünnep ikonja Jézust, mint szőlőtőt ábrázolja. Belőle ágazik el a 12 vessző- az apostolok élete. Mindannyian Jézusra figyelnek. Tőlük ered a szentek ezernyi hajtása. Ők pedig Krisztus és az apostolok felé fordítják arcukat. Itt az életszentség kulcsa. Ebben az Isten- és egyház felé fordulásunkban segít nekünk is a Szentlélek.

Mindig megcsodálom a magyar nyelv találékonyságát, amikor nevet ad ünnepeinknek. Számomra különösen kifejező a Gyümölcsoltó Boldogasszony meghatározás az Angyali üdvözlet teljes tartalmára. Ugyanígy sokatmondó a Vízkereszt elnevezés is. A víz a földi élet hordozója, forrása. A kereszt az örök élet záloga, az új Élet Fája . Vízkereszt = Az égi élet és a földi élet találkozik. Ez égi átjárja a földit és azt megszentelve alkalmassá teszi az örök távlatokra.

Az előző vasárnap a tanítványok meghívásáról szóló evangéliumi részt olvastuk. Jézus nem hadsereget toborzott. Nem ígér 50%-os osztalékot a haszonból tanítványainak, pedig azzal a kereskedő népnél biztosan nyerő lehetne. Épp az ellenkezőjét fogalmazza meg a mai evangéliumi részben. Tedd a dolgod, de életed biztosítéka, mércéje Istennél legyen. Bízzatok a Gondviselésben!

Mi a legszembetűnőbb változás az apostolok viselkedésében pünkösd után? Jézus bezárt ajtókat talál, amikor feltámadása után keresi őket. A Szentlélek is bezárt ajtón át érkezik az apostolokhoz. Ám leszállása után már kinyílnak az ajtók. Ekkor már ki mernek állni hitükkel, Krisztus feltámadásának örömhírével az emberek elé. Ez az igazi változás az apostolok életében. A Szentlélek igazgatja lépteiket. Kinyílik az életük mások felé.

Maga az ünnep történelmi dátumhoz igazodik. Szent Ilona császárnő Konstantin császár jóváhagyásával kerestette és megtalálta a Szent Keresztet, amelyet ünnepélyesen méltó tiszteletadás mellett helyezett el ezen a napon. Ugyanakkor a Szent Kereszt ünneplése nem köthető történelmi dátumhoz. Alapvető jele lett a keresztények életének, mint ahogyan alapja volt megváltásunknak is. Az egyházi év kezdetén az Istenszülőnek, mint legfőbb közbenjárónknak a születését ünnepeljük, és a Szent Keresztét, mint az Isten felé vezető út világító lámpását. Mit látunk meg a kereszt magasából?

Az Istenszülő oltalma. „Márta, Márta! Szorgalmas vagy és sok mindennel törődsz, pedig egy a szükséges…” (Lk. 10,41-42.) Az egyházi esztendőben újra- meg újra ugyanazok az ünnepek ismétlődnek. Körbe megyünk. De nemcsak körbe, hanem feljebb is. Mint a csigalépcső, úgy kell működniük az ünnepeknek. Megálló, pihenő, helymeghatározó minden ünnep. A búcsúünnepben ráadásul benne van az Ősök templomépítő hite, és figyelmeztető szeretete. A templomtoronnyal együtt az ő ujjuk mutat fel az égre: Ne feledd késői utódom, hogy mi és ki a fontos! Minden évben megálló ez az ünnep: visszanézek – látom, hogy honnan jöttem. Előre nézek, látom, hogy hová megyek. S mindezt az Istennel teszem.

Az ünnep története a következő: a rómaiak tiszteletüket úgy fejezték ki hőseiknek, hogy istenként, vagy félistenekként kezdték tisztelni őket, szentélyeket emeltek tiszteletükre. A keresztények,- nehogy ebbe a hibába essenek a hívek a vértanúk és szentéletűek tiszteletével egy ideig nem engedték földi emberek tiszteletét. Később a halottak tiszteletét húsvét ünnepkörébe vonták, hogy a feltámadás fénye világítson meg minden elhunytért mondott fohászt. Így kerültek a halotti szombatok a húsvéti előkészületi napokra, a nagyböjti szent időre, illetve a pünkösd előtti szombatra, illetve minden szent tisztelete a pünkösd utáni vasárnapra. A IX. században IV. Gergely pápa helyezte át ezeket november elsejére a nyugati egyházban.

Jézushoz hoznak egy súlyosan beteg embert. Egyértelmű a cél: szeretnék, ha meggyógyítaná. Jézus nem kérdez semmit. A béna meg sem szólal. De tetten érhető, fogható a beteg és kísérőinek hite. Jézus nem is marad tétlen. Ám meghökkentő dolgot cselekszik. Nem foglalkozik a testtel. Ő messzebbre lát, mint az érkezők. Ő látja a testi bénaságnál súlyosabb betegséget is. Amikor az Isten és ember viszonya alapjaiban gyengül meg, akkor ott kell kezdeni a gyógyulást és a gyógyítást, hogy Isten legyen életem Ura. A bűn uralmával szemben Isten Uralma áll. Csak ő tudja gyógyítani. Ő az, aki parancsol a szélnek és az engedelmeskedik neki. Az értelem nélküli természet felismeri alkotóját. Jézus azért kezdi a lélek gyógyításával munkáját, hogy értelmes hallgatói felismerjék benne a Messiást.

1969. 09. 02.-én Amstrong a Holdra lépett. Hatalmas esemény volt. Áthidalta a Föld és a Hold közötti hatalmas távolságot. Az Istenszülőt ennél nagyobb feladatra választotta ki az Isten: összekötni a földi élet és az örök élet közötti szakadékot. Az ő születése az isteni bizalom és derűlátás ünnepe. Bízik az Isten az emberben. Annyira, hogy saját fiát teljesen rá merte bízni egy emberre.

A karácsonyi képeslapok között mindig akad olyan, amelyiket nehéz kibetűzni. Ki küldte? Mit is akar üzenni? Szertartásunk alkotói, - nehogy így járjunk mi is a karácsonnyal, - hiszen Krisztus születésének feliratát a történelem századai ugyancsak elmosták már, -- ezzel a vasárnappal pontosítják: ki is az, aki karácsonykor hozzánk érkezik? Miért is ez a nagy készülődés? Hogyan is készülődjünk?

Negyven nap után Jézus a mennybe megy. Útravalóul nem könyvet ír, hanem tanítványokat = követőket küld, feladattal: menjetek, tegyétek tanítványommá az embereket, tanítva mindarra, amit parancsoltam nektek, megkeresztelve őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Mindent rájuk – egyházára – ránk bíz. Mindent, és még azt is ígéri, hogy velünk lesz a világ végéig. Cserébe azt kéri, hogy tanítsunk mindenkit, válogatás nélkül. Mindent adjunk át, ne vegyünk ki belőle semmit.

Feltámadt Krisztus! Tamás apostol válasza erre: Hacsak nem látom, nem hiszem! Tamás kishitű. Bennünk is van ebből a gyengeségből. Nézzük meg, hogyan lehet úrrá lenni fölötte. Alapállás: Tamás apostol nem hitetlen, még ha így is hívjuk. Inkább elkedvetlenedett. Látta Jézus vereségét. Vele együtt a jóba vetett reményét is eltemette. „Mindennek vége!” – ugye ismerős. Öngyilkosságra készülők fejében gyakori ez a látásmód. Pedig dehogy van mindennek vége! Csak én ragadtam le egy helyen, egy gondolatnál. Csak én nem látok túl az eseményeken. Ha Tamás nincs egyedül, ha végiggondolja Jézus élettét, szavait, akkor nem veszíti el a reményt.

Jézus hív. Kiket? Nem tudósokat, nem tökéleteseket. Gyarló, botladozó embereket. A tagadó Pétert, az áruló Júdást, a kételkedő Tamást. Így még jobban látszik az alapigazság: Törékeny cserépedények vagyunk. Isten ereje a gyengeségben válik nyilvánvalóvá. Minden nagyravágyás, nagyképűség, önmagában bízó tudás elfolytja az isteni erőt. Irányt téveszt. Elfeledi a hálaadást, így Isten helyett önmaga lesz a központ.

Karácsonyra éppen úgy negyven napos böjttel készít fel egyházunk, mint Húsvétra. És az ünnep közeledtével két előkészítő vasárnapon külön is segít, hogy értsük az ünnep súlyát és éljünk annak légkörében. A mai vasárnap az ősatyák vasárnapja. Jézus test szerinti őseire emlékezünk. A hit nagyjaira, akik bár nem látták meg a Megváltó megtestesülését, annak hitében és reményében éltek. Nem cserélték fel Istenüket láthatóbbra, olcsóbbra, könnyebben követhetőre.

Feltámadt Krisztus! – Annyiszor elmondtuk már, hogy nem is igazán érezzük ennek a mondatnak és eseménynek a hatalmas súlyát. Mert ha nem támadt volna fel, hiába való lenne a hit, az élet. De mivel feltámadt, érdemes élni, szeretni, szenvedni, mert Krisztussal minden a végtelenség távlatába nyílik.

Krisztus korában a lepra nem egyszerűen csak egy gyógyíthatatlan, fertőző betegség volt, hanem a betegségek betegsége. Teljes kitaszítottság a társadalomból, a templomból, a családból. Isten különlegesen súlyos büntetésének tartották. Jób a Halál elsőszülött gyermekének nevezi. Mózes törvénye alapján, aki leprás lett, annak el kellett hagynia családját, otthonát. Fedetlen fejjel kellett járnia. Mindenki elkerülte őket. Így nem maradt más társaságuk, mint a többi leprás.

A karácsonyi út veszélyes volt Máriának és Józsefnek. Karácsonyi készülődésünk veszélyes lehet nekünk is. Az, hogy ők elkerülték a veszélyeket, és bár nem úgy, és nem ott, ahol tervezték, de megszületett az, akit vártak, az azért volt lehetséges, mert állandóan figyeltek az Istenre, és megértették a lehetetlennek tűnő eseményekben is az Isten üzenetét.

Nagy Sándorról sok híres történet kering. Egyik csatában, az ellenség túlerőben volt, néhány katonája menekülni kezdett. Nagy Sándor híres volt arról, hogy sok időt töltött katonáival, ugyanazt az ételt ette, sátrukban szívesen időzött. Ismerte őket. Rákiáltott a menekülőre: Állj! Mi a neved? Sándor! válaszolta döbbenten a katona. Vagy a neved, vagy a magatartásodat változtasd meg mondta Nagy Sándor mert ezzel a névvel futni az ellenség elől nem lehet!

Temetőben jártunk szinte mindannyian az elmúlt napokban. Találkoztunk elhunyt szeretteinkkel. Aki hagyta beszélni a mécseseket, ugyanazt az üzenetet hallotta, mint amit a mai evangélium tartalmaz. Mindenek előtt azt, hogy minden élet véget ér egyszer. Van halál. Aki erre nem készül, az nem felnőtt, hanem felelőtlen gyermek. Aki erre nem készíti fel gyermekeit, az hamis életre neveli, zsákutcába küldi őket.

Emberi gyengeségünk egyik jele az, hogy akkor is adás-vételben gondolkodunk, amikor nem anyagiakról van szó. Megéri? Nem éri meg? Mit kapunk érte? Helyette? Hasznot szeretnénk húzni tehetségből, egészségből, ajándékozásból, még a hitből is. A Gazdag Ifjú kérdése ez: Mennyibe kerül a mennyország? Ő jó kereskedő. Jól bánik a földi javakkal. Szeretné az égi kapcsolatát is bebiztosítani. Megvásárolni, amit meglehet. Van egy kis befektetni való tőkéje. Kíváncsi a menny árfolyamára. Jézus válasza: Mindent megér, mindennél többet ér az üdvösség. Add el, amid van Amit örököltél, amit fáradtságos munkával szereztél. Mondj le mindarról, ami valaha örömöt jelentett az életben. Add magad egészen, minden vagyonoddal, minden szeretetkapcsolatoddal együtt az Istennek. Az üdvösség nem alku tárgya. Nem valaminek a töredéke. Minden érték fölött való.

Hosszú névsor a mai evangélium. Nem véletlenül kezdi ezzel Máté evangéliumát. Jézus élete, tanítása, csodái, halála, feltámadása megosztották a világot. Sokan kétségbe vonták, szavát, származását, néhányan még azt is, hogy élt. Máté evangélista úgy kezdi evangéliumát, hogy semmi kétség ne maradjon a felől, kicsoda Jézus Krisztus. Ő Isten Fia, a megígért Messiás. Ez az evangélium=örömhír alapja. Minden ígéret beteljesedett életében.

Jézus emberek iránti figyelmességét mutatja ez a csoda. Van szeme a szenvedőkhöz, és szíve is. Nincs is ezzel semmi baj mindaddig, amíg ebből nem születik népszerűség. Akit nem szeretnek, aki törvényre és tekintélyre építi életét és nem a szeretetre, az nagyon nehezen tudja elviselni, hogy mellette valakit jobban szeretnek, mint őt. Itt is ez történik. Kollektíve a farizeusokkal ütközik emiatt Jézus, de személy szerint is minden olyan emberrel, akinek a szíve helyén a törvény dobog.

Az első halottak szombatja vezeti be ezt a vasárnapot. A keleti egyház nem a lombhullató ősszel, hanem a húsvétot előkészítő nagyböjtben emlékezik meg az elhunytakról és a pünkösd előtti szombaton. A feltámadás és a Szentlélek fényében nézzük elhunyt szeretteinket, gondoljuk át saját elmúlásunkat. Mit látunk e kettős megvilágításban? Először is azt, hogy a halál nem megsemmisítő, hanem szétválasztó esemény. S aki szétválaszt bennünket, az nem egy zsarnok, vagy kényúr. Földi életében egyetlen egyszer fogadja el csak, hogy királyként tiszteljék. Virágvasárnap. Akkor is a mezítlábas gyermekekkel érkezik, és nem hadsereggel. Szelíd szamárcsikóra ül. Katonái a szentek, hősei a vértanúk.

A választott nép észak és fél ütközőpontján élt. Egyiptom délről, Asszíria északról. E két nagyhatalom játékszere lett. Története küzdelem a puszta létért. Kicsit a magyarokéhoz hasonlóan. Katonailag jelentéktelen erő volt. Egy-két szabadságharcra futotta csupán erejéből Ezek nagy része is elbukott. Kultúrája nem tiszta. Hite azonban meghatározó. Összetörhették elnyomóik a kőtáblákat, lerombolhatták a templomot, fogságba vihették az egész népet, a remény és a hit újra feltámadt.

Életünket találkozások alakítják. Szüleink találkozása, szerelme az életünk forrása. Az ő egyéniségük, mosolyuk, gesztusaik jelennek meg bennünk is. Nagyszüleink, tanáraink, papjaink, testvéreink, osztálytársaink milyen sokat formáltak rajtunk! Különösen sokat alakít egy- egy igazi szerelem, szép házasság az emberen. Talán az első megfontolandó ezen az ünnepen, hogy legyen találkozásunk Istennel, Isten emberével, küldöttével. Legyenek közelünkben a szentek, életünk közelében az Igaz emberek. Gyermekeinkre fiatalkorban életre szóló hatással vannak a találkozások. Amikor még irányíthatjuk ezeket, értékes, igazi értéket hordozó emberek közelébe vezessük őket, hogy utána már a silánnyal ne elégedjenek meg. Rajtunk múlik, hogy a nagy hitvallókról, korunk nagy egyéniségeiről eleget hallanak-e gyermekeink, eleget olvasunk-e mi. Vannak országok, ahol külön filmkölcsönző hálózata van a katolikus egyháznak, így segítve a szülők és gyermekeik keresztény fejlődését.

„Melyik a főparancs? … Ki az én felebarátom? … Meglátta … elment mellette. Meglátta, megesett rajta a szíve, megállt, bekötötte… Menj, és tégy te is hasonlóképpen!” (Lk. 10,25-37.) Jézus szakemberrel, gyakorló hívővel beszélget. Neki- és nekünk, mai gyakorló hívőknek szól a tanítása. Tudjuk, éppúgy, mint a kérdező, a parancsokat. Ezért nem is elméletet mond Jézus, hanem gyakorlati példát, az Irgalmas Szamaritánus példabeszédét, melynek megértése után, nem lehet semlegesnek maradni. Bizony gyakran előfordul, hogy épp a szabó ruhája a legelhanyagoltabb, a kőműves háza a befejezetlen, és a keresztény ember szeretete hiányos, tele van haraggal és üres szavakkal.

A szentföldön a víz nagy kincs manapság is. Sok településen bizottság működik a víz igazságos elosztására. Aki nem tartja be rendeleteiket, el kell költöznie a faluból. A forrásvíz igazi csemege. Jézus korában az emberek az esővizet fogták föl, és azt itták. Ha valahol volt kút, melyet forrás táplált, aköré falu épült. Így volt ez Szikarban is. A település is, a kút is megvan ma is. Kb. 50 m mély. Vize jóízű.

Az ellenség szeretetéről szóló tanítás a hegyi beszéd részeként hangzik el. Ha megvizsgáljuk, a hegyi beszéd minden tanításának megvan az ószövetségi gyökere. Az ellenség szeretetéről szóló kivételével. Mózes törvénykönyve rendelkezik arról, hogy ne gyűlöld ellenségedet. Tiltja a kárörvendezést. Arra is utasít, hogy ha ellenségünk bajba kerül, kötelességünk segíteni neki. De hogy szeressük is ellenségünket, ezt a történelemben először Jézus mondja ki, illetve adja parancsba.

„Mi miért nem tudtuk kiűzni a gonosz lelket? - kérdezték a tanítványok. Mert gyenge a hitetek – válaszolta Jézus. … Ez a fajta nem űzhető ki másként, csak imádsággal és böjttel.” (Mt. 17, 20-21.) Gyenge az apostolok hite. Pedig folyamatos az erősítés, hisz Jézus velük van. Valami gyengíti őket és minket is. Mi gyengíti a hitet? Kétely – a hit igazságaiban, Isten létében… Gyógyszere: akard hinni Istent, az egyház tanítását. Kerülni, nem keresni azt, ami bizonytalan. Nem engedni a szívbe azt, ami lelkileg fertőz. Tv – rádió – újságok: válogatni, igényesen, lelki szűrőt használva. Gyermekek, kamaszok esetében meghatározó lehet egész életük további alakulására, hogy milyen könyvekkel, kultúrával vettük körül őket. Mi hatott rájuk életük érzékeny szakaszaiban. De még idős korban sem mindegy mit engedünk be a szívünkbe. Nincs életre szóló bérletünk, ha a hitünkről van szó.

Két kulcsmondata van a történetnek. Az első: „Ki vétkezett – ő vagy a szülei?” A betegség, a korabeli zsidó gondolkodásban valamilyen rejtett vagy nyilvános bűn büntetése. Esetleg az ősök bűnét bünteti az Isten a fiakon, ezért született pl. vakon ez a fiatalember. Jézus válasza: rossz az Istenről alkotott képetek. Nem Isten csapása ez. Isten nem kézi vezérléssel igazgatja a világot. Az ember szabadsága és a test mulandósága a válasz a betegségre.

Gyerekkorunkban gyakran kikaptuk az utcán a kezünket a szülők kezéből és előre futottunk. Néha elbújtunk előlük, máskor ők húzódtak be egy kapualjba, hogy lássuk, mennyire egyedül vagyunk nélkülük. Jézus virágvasárnap nem bújócskát játszik, hanem épp az ellenkezőjét: meg akarja mutatni nekünk az élet értelmét. Előre megy, hogy lássuk: ez az út számunkra is járható, nem kell félni. Amit eddig következetesen elutasított, azt most elfogadja: hagyja, hogy ünnepeljék.

Jézus nem turistaként járt a Galileai tó partján, nem is fegyvereseket toborzott a nagy hódító háborúhoz. Szeretettel járt, és szolgálatra hívott. Ma is itt jár a mi vidékünkön. Minket is hív. Mire is? Nem nézőnek hív a focimeccsre, hanem játékosnak. A nézőnek nem kell edzenie, nem kell áldozatot hoznia. A játékosnak annál inkább. Jézus játékosnak hív az apostolok vezette csapatba. Keresztény ember = Krisztussal összhangban lévő, rá figyelő, érte fáradozó, aki tesz is azért, hogy az eredmény kialakuljon.

Nagyböjt: Honnan jöttünk? Hová Megyünk? Miért vagyunk? – az élet alapkérdéseinek tisztázása. Öreg bácsi bemegy a faluból a városba. Leszáll a buszról. Minek is jöttem? Nem jut eszébe. Vissza a következő busszal. Haza. Feleség: Asszony: Miért mentem el? Nem az a baj, hogy elfelejtette. Az lett volna a baj, ha nem tudja, merre van hazafelé, és hogy kitől kérdezhetné meg a célját. Nagyböjt: Mit keresünk itt? Merre van hazafelé? Ha elfelejtettük, alkalom a rendrakásra. Misszionárius – reptér, Kína: Mi a végső célja az utazásának? A Mennyország – mondja mosolyogva. Komolyan kérdeztem. Komolyan gondoltam. Most Sanghajba megyek ugyan, de a végső cél a menny. És van jegye is az útra? Kérdi a hölgy. Igen. Jézus Krisztus 2000 éve megváltotta. Nekem csak át kell vennem tőle. Az útiköltséget is kifizette a keresztfán.

„Bőséges termést hozott a földje… Barátom egyél, igyál, élvezd az életet… Esztelen, még az éjjel számon kérik lelkedet… „(Lk. 12,16-21.) Tragikus hirtelenséggel elhunyt… Baleset: valahová nagyon sietett… Betegség: valami mindig kevés volt. Valamire nem figyelt sohasem. Hol a hiba?

Ez a példabeszéd egy miniatűr egyháztan. A király az Isten. A fia, akinek a lakomát rendezi. Jézus Krisztus. (A gyilkos szőlőművesekről szólópéldabeszéd után hangzik el ez a rész, jelezve, hogy nem csak jogos járandóságát kéri a gazda, hanem örömét is megosztja szolgáival, asztalához is meghívja őket.) Szolgáit a különböző korok, más-más névvel illették: pátriárkák, próféták, apostolok, püspökök, szerzetesek, papok és igaz életűek. Meghívott pedig minden kor minden embere. Nem csak a megkereszteltek!

Ilyen időtájt, vagy egy kicsit később, november második felében, amikor vége lett az őszi esőknek, indult el Palesztinában a földműves vetni. Nem úgy, mint nálunk, hogy előbb szántunk, aztán vetünk. Ott előbb elszórta a vetőmagot, aztán jött a szántás. Amikor beforgatták, a tövisekkel együtt forgatták be. A köves talaj is ilyenkor derült ki. Az útszéli mag, pedig nem került be a földbe.

A földrengések után mindig túlélő után kutatnak. 4-5 nap után azonban általában abbahagyják a kutatást, hiszen folyadék nélkül szélsőséges időjárási körülmények között nem lehet tovább életben maradni. Romániában néhány évtizeddel ezelőtt pusztító földrengés volt. Sokan rekedtek a romok alatt. A hetedik-nyolcadik napon azonban már csak halottakat találtak a romok alatt. Egy asszonyt azonban élve találtak meg. Amikor megkérdezték, mi tartotta életben? így válaszolt: Volt egy kis rádióm, amelyben állandóan hallgattam a híreket. Tudtam, hogy keresnek, és egyre közelebb járnak ahhoz a helyhez, ahol voltam. A remény éltetett, hogy megtalálnak!

A szőlő a világ. Isten alkotta. Gondosan, mindent elhelyezett benne, amire szükségünk lehet. Sk. ásta a taposógödröt Amikor mindennel elkészült ne felejtsd el: nem te fáradoztál azért, hogy ilyen szép világod lett -, bérbe adta. Nekünk. Nem tulajdonosok vagyunk. Bérlők. A bérlő nem teheti tönkre, nem használhatja másra a bérleményt, mint amire a tulajdonos szánta, amire a szerződésünk szól. Miről szól az ember Istennel kötött szerződése: Ld. Biblia: használjuk a jóra. Gondozzuk, őrizzük meg e világ szépségét. Nincs jogunk tönkretenni, rosszra használni. S van még egy kitétel: meg kell adni a Gazdának járó részt annak idejében. Ezért is volt a választott népnél minden termény betakarításakor egy hálaadó ünnep. De nálunk is így van. Gyümölcs megáldás, a kikelő vetések megáldása, Szent Miklóskor a hálaadás.

Kedves szokás ilyenkor Boldog Új Évet kívánni. Jólesik mondani is, hallani is. Boldogabb lesz tőle az év kezdete. De ahhoz, hogy hosszabb távon is boldog legyen, nem csak kívánni, hanem formálni is kell az esztendőt. Mit tartogat az újév? Ha riportot készítenénk vele, akár így is hangozhatna:

Ez az ünnep nem bibliai eredetű, hanem történelmi. Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

„Jézus fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta öket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek. Mindnyájan ettek és jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek.” (Mt. 14,13-21). Jézus nem valami elvont lelki országot hirdetett. A természetes és a természetfeletti élet tanításában és személyében szorosan összekapcsolódik Az örök élet felé vezető utat is egyszerűen és követhetően mutatta be. Ezért csodáit sem csupán isteni jelnek szánta, hanem emberi segítségnek is. Ezt példázza a kenyérszaporítás története is.

Amerikai közmondás: Hosszú az út a pohártól az ajakig! Ki gondolná, hogy ez mennyire igaz lehet. A legrövidebb utat is hosszúvá teheti a szenvedés. Krisztus is csak ötszáz métert vitte a keresztjét. Hosszúvá tette mégis ezt az utat a megostorozás, a vérveszteség, a bűnök súlya. Többször is összeesett. Cyrenei Simon földműves. A mezőről jön haza. Megállítják. Kényszerítik, hogy segítsen. Furcsa, hogy kényszeríteni kell, de ha belegondolunk, érthető. Melyikünk segítene szívesen egy ismeretlen halálraítéltnek napi munkája után, hazafelé menet. Örömre szomjazó szívünk nem kívánkozik a keresztútra. Nagy kegyelem, ha ilyenkor felismerjük: a keresztút a legrövidebb út Jézushoz. (A vértanúk szentté avatása ezért mindig nagyon gyorsan zajlik.)

„Szeresd Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből… szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” (Mt 22,35-46.) A Pannonhalmi Apátság ebédlőjében van egy kép. Egy hordót ábrázol, melyről lehullottak az abroncsok, szétestek a dongák és a bor kifolyt belőle. Alatta pedig e felírás: „A szabadságtól szétesett.”Az abroncs fogja össze a dongákat. Abroncs nélkül nincs tartása, nem tudja teljesíteni feladatát. Ugyanígy van ez az emberrel is. Életünk eseményei, egyéniségünk szétesik, ha nincsenek alapvető szabályok, törvények, melyek összefogják.

Mt 21,33-42: A gyilkos szölömunkások: „A gazda szölöt ültetett, bekerítette sövénnyel, sajtót ásott benne, majd bérbe adta … A bérlök így biztatták egymást: Itt az örökös, gyertek öljük meg, és miénk lesz az öröksége.” Jézus korában a szolga, a bérlő az egész társadalom alapja volt. A Római Birodalomban 7 millió szabad római és 60 millió szolga-rabszolga élt. A demokrácia mintájaként emlegetett görögöknél a társadalom 10%-a volt szabad görög, 10%-a idegen, és 80%-a szolga. A példabeszédbéli bérlők mindent készen kapnak: a szőlőt, a védelmet, az eszközöket, a rendet. Valójában mindez eszköz a saját boldogulásukhoz. Annyit kell adniuk belőle, amennyi a számukra szükségesen kívül még marad. A Gazda – az Isten – tettekre teremtett minket. Ezt üzeni ez a példabeszéd. Egy olyan világot alkotott, amely akkor működik jól, ha az ember benne tevékenyen él. Ezért is szabály pl. a szerzeteseknél a kétkezi munka. Ez adja a józanságot, amely az erények kocsisa. A világot „megművelő” ember mérték- és értékadója az Isten. Hozzá kell vinnünk, mérnünk életünk minden eseményét. Ha valami sikerül, nem a magunk vállát kell megverni: t.i. hogy milyen nagyszerűek vagyunk, hanem neki kell megköszönni, hogy mennyit segített. Másrészt – és ez is üzenete ennek a példabeszédnek – soha nem sajátíthatjuk ki ezt a világot, nem programozhatjuk át törvényeit, mert nem mi vagyunk alkotói, nem lehetünk tehát a törvényhozói sem.

Egy-egy eseményt talán akkor érthetünk meg a legjobban, ha megismerjük annak résztvevőit. Ismerjük meg közelebbről a keresztre feszítés tevékeny résztvevőit. Annás és Kaifás főpapokat pl. Híres, vagy inkább hírhedt emberek ők. Annásról még a Talmud is megemlékezik. Ezt írja róla: Jaj Annás házának! Fiai a templom kulcsait őrzik. Vejei az őrség vezetői. Egész háza a nép elnyomója. Nemcsak elvi okai vannak Jézus megölésére. Személyesen is érdekelt ebben, hiszen a templomban kereskedők neki fizetnek a bevételükből. Amikor Jézus felforgatja az árusok asztalait és kikergeti őket a templomból nagyhétfőn, Annásnak okozza ezzel a legnagyobb kárt. Indulata látszik is Jézus elfogásánál. Minden eszközt felhasznál: árulást, sötétséget, erőszakot, hamis tanúkat. Nem tartja be a kihallgatás elemi előírásait sem. Kényszeríti Jézust maga ellen vallani.

Ki az első tanúja a feltámadásnak? Mária Magdolna. Ki ő? Egy nagyon mélyre süllyedt ember, akiből Jézus hét ördögöt űzött ki. Aki Jézusnak köszönheti, hogy életét újra életnek lehet nevezni. Aki újjászületett a Krisztussal való találkozás után. Nagyon sokat kapott tőle. Aki sokat kapott, az nagyon tud szeretni. Annak a szeretete nem ismer akadályokat.

1969.09.02.-én Amstrong a Holdra lépett. Hatalmas esemény volt. Áthidalta a Föld és a Hold közötti hatalmas távolságot. Az Istenszülőt ennél nagyobb feladatra választotta ki az Isten: összekötni a földi élet és az örök élet közötti szakadékot. Az ő születése az isteni bizalom és derűlátás ünnepe. Bízik az Isten az emberben. Annyira, hogy saját fiát teljesen rá merte bízni egy emberre. Ez a születésnap az egyház születésnapja is. Ezért kezdődik szeptember 1.-vel az egyházi esztendő is. Anya Mária, és anya szentegyház az egyház is. Ha megfigyeljük, ezzel az ünneppel kezdődik az ikonosztázionon az ünnepek sora. Az Istenszülő tisztelete és szeretete elvezet minket Isten jobb ismeretéhez és szeretetéhez.

A farsangi forgatagból ráhangolódni a nagyböjti „sugárzó szomorúságra” nem megy azonnal. Szertartásunk tervezői, a szentéletű atyák tudták ezt, azért időben elkezdik gondolataink, lelkünk alakítását. A nagyböjtöt előkészítő első vasárnap a mai. Ezek az előkészítő vasárnapok egy-egy bibliai történet segítségével egy-egy emberi tulajdonságunkra akarják terelni a figyelmünket. Zakeus történetével azt kérdezi ma egyházunk: van e bennem is erős vágy látni az Urat?

A beteg asszony története beékelődik Jairus leányának feltámasztási eseménysorába. Mindent egy lapra feltéve Jézus után furakodik, - pedig tudja, hogy nem miatta indult el - és minden erejét, minden hitét összeszedve megérinti ruháját. Lukács jó író. A 12 éves haldokló kislánynak jó párja a 12 éve betegségben szenvedő asszony. Ugyanakkor jó orvos is, mert védi kollégái becsületét. Amíg Máté leírja mennyi mindent kiállt az asszony az orvosoktól, hogy mindenét rájuk költötte és semmit sem tettek vele, addig Lukács röviden csak annyit közöl: Nem tudták meggyógyítani.

A látás utáni vágy emberi természetünk legalapvetőbb tulajdonsági közé tartozik. Korunk emberét különösen jellemzi ez. Ezért öltött roppant méreteket a túrizmus. A TV szinte az egész világot szobánkba hozza. Fontos látni a testi szemünkkel! A fény meghatározó a tájékozódásban, a szép felismerésében. Templomainkat kelet felé építjük. A fény felé, lelki értelemben az örök fény, Jézus felé fordulunk, hogy legyen fénye, jó világítása életünknek.

Év végi hálaadásra siető család kisfia mondja: De kár, hogy elmúlt az év. Rövidebb lett az életem egy évvel. Testvére: Én örülök, hogy elmúlt. Nem bánnám, ha már fél évvel öregebb lennék, és túl lennék az érettségin. Apa: az elmúló év olyan, mint egy idős ember. Két zsákot visz a hátán. Egyikben ez elmúlt év öröme, másikban a bánata. Azt gondoljátok most végig, melyikből volt több. A szomszéd kisfiúnak biztosan a bajból jutott több az elmúlt évben, mert szinte végig feküdte betegen az egész esztendőt.

Ez az az ünnep, amely szinte mindig nagyböjtre esik, de soha nem teszi odább a keleti egyház. Még akkor sem, amikor nagypéntekkel egy napon van – mint tavaly volt. Még akkor sem, amikor húsvét ünnepével kerül egy napra. Miért? Azért, hogy pontosan kilenc hónapra legyen karácsonytól. Mert e nélkül a nap nélkül nincs karácsony. E nélkül az ünnep nélkül nem ünnepelhetnénk egyetlen keresztény ünnepet sem. Ezért kezdődik úgy a mai tropár: Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak kinyilatkozása…

A naimi ifjú történetében a feltámadás előszele érinti meg az olvasót. De messze nem csak a fiatalemberről szól ez a történet. Nem csak ő kapja vissza az életét. Édesanyja is. Fia halálával ugyanis elveszítette egyetlen támaszát, védelmezőjét. Mindenkinek kiszolgáltatott, könyöradományon tengődő emberré lett. Nem csak a halott fiú, hanem az élő anya is megtapasztalja, hogy Isten meglátogatta az ő népét. Melyek ennek a látogatásnak a lépései?

Krisztus korában az embert sújtó betegségek okozójának a Sátánt tartották. A betegséggel harcolni annyit jelentett, mint a gonosz lélekkel felvenni a küzdelmet. Jézus egyenértékűen használja a meggyógyítom illetve a kiűzi az ördögöket kifejezéseket. Ugyancsak a keleti ember gondolkodásában az ég, a felső részek az Úrhoz tartoztak. A mélység, a vizek, az alvilág a Gonosz uralma alá. A föld is tagozódott. Az igazhitűek országa- Izrael az Úrnak lefoglalt terület volt. A pogányok földje a Sátáné. Itt a magyarázata az evangéliumi történetben az embert megszállva tartó lelkek kérdésének: Miért jöttél ide? Mit keresel itt? Ez a mi felségterületünk!

Makáriosz atyáról olvastam, hogy amikor pálmavesszőkkel megrakottan fáradtan kunyhója felé ment, szembe jött vele a Sátán. Sarlójában feléje csapott, de nem tudott benne kárt tenni. Nagy erő árad ki belőled mondta. Semmit sem tehetek ellened. Pedig ugyanúgy böjtölök, mint te. Ugyanúgy virrasztok, mint te. De egyvalamivel te mindig legyőzöl. Mi az?- kérdezte az atya. Az alázatosságod. Ezért nem tudok ártani neked.

Ez az ünnep nem bibliai eredetű, hanem történelmi. Két esemény nyomán alkottak ünnepet Mária oltalmazó szeretetének. 903-ban pestisjárvány volt Konstantinápolyban. Szent András püspök és a hívek állandó imája hozta meg a gyógyulást, amelyet az Istenszülő megjelenése és védőleplének a város fölé való terítése előzött meg egy látomásban. A másik esemény 911-ben történt. A várost ostromló szaracénok ellen oltalmazta meg az Istenszülő a várost közbenjárásával.

Ez az evangéliumok legpáratlanabb mélységű, legtöbbet idézett példabeszéde. A cím a fiúra utal: elmenetelére, könnyelműségére, elbizakodottságára, lesüllyedésére, bűnbánatára, hazatérésére. Biztos, hogy ez az élettapasztalat is része az evangéliumi példabeszéd üzenetének, az igazi tartalma azonban az Atya egészen szokatlan lelkületének feltárása. Az a szeretet, melyet a kisebbik fiú felelőtlen könnyelműsége, illetve a nagyobbik fukarsága még inkább kiemel.

Vége a farsangnak, a bálok, az álarcok ideje elmúlt. Kezdődik a nagyböjt. Eddig is néztünk tükörbe, de eddig az alakunkat, az arcunkat mustráltuk. Mivel nagyon sűrítve élünk, kevés idő maradt a bensőnkre. Ha volt is, akkor a világ tükrét használtuk: a tv-t, az újságokat. Vagy a szomszéd, vagy munkahely tükrét. Nagyböjtben is tükörbe nézünk, az Isten tükrébe. Milyen az Isten tükre? Mese: a Sátán ördögi játékot talál ki: egy tükröt, melybe, ha valaki belenéz, saját rossz tulajdonságait látja. Ha a szomszédját nézi benne, őt is ilyennek látja. Ha országok határára kerül, egymásban is a rosszat látják a nemzetek. A Sátán élvezi gonosz játékot. Ördögi kacaja közepette kiesik kezéből tükre, és ezer darabra hull. Egy gonosz szélvihar fölkapja, és belekerül emberek szemébe, házak ablakába és országok határára, és állandósul a rosszindulat a világon.

A Bibliát sokféleképpen lehet olvasni. Lehet alkalomszerűen felnyitni, vagy pillanatnyi hangulatunk szerinti részeket keresni benne. Ez rövidtávon lehet hasznos, hosszú távon azonban Istenkísértés minden alkalommal az éppen szemünk elé kerülő első mondathoz igazítani aznapi döntéseinket. Lehet folyamatosan olvasni, mint egy történelemkönyvet, és ismeretet gyűjthetünk így. A bibliaórákon kis szakaszokban olvassuk a bibliát, és szakember magyarázza. Részben a kor tükrében, részben a hit tükrében a leírtak értelmét. Ezek a szentírásolvasások a Bibliáról szerzett tudásunkat gyarapítják. Szükség van tudásra, alapismeretekre, mert ezek nélkül kedvünkre formálhatnánk a bibliai üzenetet.

Palesztina Jézus korában kb. 200 km hosszan terült el. Fenn, északon Galilea, lenn délen Júdea, közte pedig Szamaria. Aki Galileából Jeruzsálembe, tehát Júdeába akart menni, annak gyalog 2-3 napig tartott az útja és át kellett haladnia Szamarián. A szamaritánusok és a zsidók kölcsönösen gyűlölték egymást. Olyannyira, hogy a zsidó zarándokok képesek voltak hat napig gyalogolni azért, hogy elkerüljék Szamariát. A szamariaiak pedig ha megtudták, hogy valaki azért kér szállást, mert Jeruzsálembe zarándokol, akkor nem adtak neki.

János evangélista jelképe a sas, mert gondolatai magasröptűek. Istentől indul evangéliuma kezdetén, hogy lejöjjön a földre, majd Istenhez emeljen mindnyájunkat. Ezért hangzik el ez a szakasz Húsvét ünnepén, mert Isten Krisztusban ezt valósította meg. Azért több nyelven, mert az egyház így üzeni: minden nép minden emberére érvényes a feltámadás. Egy lelkigyakorlaton tapasztaltam meg ennek igazságát. Két ember elkésett, és az egyetlen maradék szobába kerültek. Egy írni, olvasni alig tudó cigányfiú és egy állatorvos. Istenem, mi lesz ebből? - kérdeztem. Imádság lett, barátság lett. Mert hitre és szeretetre épül a kereszténység, nem írástudásra. Nem diplomafüggő.

A kenyérszaporítás ószövetségi előképe a manna. Isten a hűséges népet a pusztában, a semmi közepén, hosszú időn keresztül táplálja. Miért? Mert szeretik őt. Mert szereti őket. Elizeus próféta száz emberével lakik jól húsz kis árpazsömléből, és még marad is. Miért? Mert Isten ügyében járnak. Az ószövetségi előképek, az újszövetségi kenyérszaporítás, az utolsó vacsora csodája ugyanazt üzenik: Isten valóban szánja az éhezőt. Valóban szereti a gyermekeket. Valóban meggyógyítja a beteget. Isten szeretete nem elmélet, hanem gyakorlat. Krisztus követői sem elméletben szeressenek, hanem VALÓBAN! Krisztus követése a valós élet gondjainak enyhítése.

Ősz van, a betakarítás ideje. A gazdálkodó ember ilyenkor elraktározza a termést és hálát ad érte Istennek. Ez utóbbiról néha elfeledkezünk. Arról, t.i., hogy minden ajándék: idő, pénz, jó szó, segítség Az élet is. Úgy kell vele bánni, hogy el tudjunk számolni vele annak, aki adja. Nem halálról, vagy ítéletről szól elsősorban ez a példabeszéd, hanem az életről, mégpedig az olyan életről, amely összhangban van az égi élettel. Másodsorban az olyan életről, amely ellentétes az ajándékozó szándékával.

Palesztina Jézus korában kb. 200 km hosszan terült el. Fenn, északon Galilea, lenn délen Júdea, közte pedig Szamaria. Aki Galileából Jeruzsálembe, tehát Júdeába akart menni, annak gyalog 2-3 napig tartott az útja és át kellett haladnia Szamarián. A szamaritánusok és a zsidók kölcsönösen gyűlölték egymást. Olyannyira, hogy a zsidó zarándokok képesek voltak hat napig gyalogolni azért, hogy elkerüljék Szamariát. A szamariaiak pedig ha megtudták, hogy valaki azért kér szállást, mert Jeruzsálembe zarándokol, akkor nem adtak neki.

Két kulcsmondata van a történetnek. Az első: Ki vétkezett ő vagy a szülei? A betegség, a korabeli zsidó gondolkodásban valamilyen rejtett vagy nyilvános bűn büntetése. Esetleg az ősök bűnét bünteti az Isten a fiakon, ezért született pl. vakon ez a fiatalember. Jézus válasza: rossz az Istenről alkotott képetek. Nem Isten csapása ez. Isten nem kézi vezérléssel igazgatja a világot. Az ember szabadsága és a test mulandósága a válasz a betegségre. A szabadsággal élni is lehet és visszaélni is. Ez a világ a szeretet szabadságára lett teremtve. Amikor nem a szeretet irányít, akkor felborul az egyensúly. Így születik a bűn és annak nyomán a betegségek nagy része is. Pl. a szenvedélyek, az étel, az ital vagy a test helytelen, mértéktelen, eltúlzott szeretetéből adódnak. Következményük: egyre gyengülő szervezet, egyre gyengébb akarat, egyre gyengülő szeretetkapcsolatok.

Hosszú névsor a mai evangélium. Nem véletlenül kezdi ezzel Máté evangéliumát. Jézus élete, tanítása, csodái, halála, feltámadása – megosztották a világot. Sokan kétségbe vonták, szavát, származását, néhányan még azt is, hogy élt. Máté evangélista úgy kezdi evangéliumát, hogy semmi kétség ne maradjon a felől, kicsoda Jézus Krisztus. Ő Isten Fia, a megígért Messiás. Ez az evangélium=örömhír alapja. Minden ígéret beteljesedett életében.

Negyven nap után Jézus a mennybe megy. Útravalóul nem könyvet ír, hanem tanítványokat = követőket küld, feladattal: menjetek, tegyétek tanítványommá az embereket, tanítva mindarra, amit parancsoltam nektek, megkeresztelve őket az Atya, Fiú és Szentlélek nevében. Mindent rájuk egyházára ránk bíz. Mindent, és még azt is ígéri, hogy velünk lesz a világ végéig. Cserébe azt kéri, hogy tanítsunk mindenkit, válogatás nélkül. Mindent adjunk át, ne vegyünk ki belőle semmit.

Eddig pozitív húsvét utáni találkozásokról beszéltünk. Mindegyik kétségekkel indult, de hittel és a találkozás örömével ért véget. Péter halfogás utáni találkozása a feltámadottal a megerősített szeretet és küldetés útját is megmutatta. Most egy héttel húsvét után Tamás apostol hitének útját figyelhetjük meg. Milyen ember Tamás apostol? Realista. Nem sző álmokat a Jézussal való közös uralkodásról, mint Zebedeus fiai. Lázárhoz menet mondja: Menjünk mi is, hogy meghaljunk ővele! Tudja, mi lesz Jézus útjának vége. Ugyanakkor bátor is. Nem fél menni Jézussal, pedig tudja, hogy baj lehet: most akartak a zsidók megkövezni, és mégis oda mégy?

Jézust egy örökségi vitában kérik fel közbenjárónak. Az örökösödést Mózes könyve, a Másodtörvénykönyv szabályozta. Ezért a tekintélyes törvénytudókat szívesen kérték fel egy-egy vitás kérdés eldöntésére. A mózesi törvény szerint az elsőszülött fiúé a telek teljesen és az ingóságok kétharmada. Úgy látszik, az illető semmit sem akart adni testvérének. Jézus nem vállalja a bíró szerepét. Helyette a vagyon túlértékelésének veszélyéről mond példabeszédet.

Jézus csak a zsidók között tanít. Jó pedagógus. Tudja, hogy ha mindenhová el akarna érni, sehol sem lenne hatékony a munkája. Ezért koncentrálja azt. 12- emberre a tanítványok körét, és a hithű zsidókra a tanítást. Miért? Nekik van egy alapjuk, amelyre már építhet. Ha a pogányoknál kezdené, csak harminc év az alapozásra kellene, hogy helyes Istenképük lehessen.

Amikor Jézus betegekkel találkozik, mindig segít rajtuk. Ez a segítés két részből áll. A test gyógyításából és a lélek gyógyításából és erősítéséből. Mindig benne van ezekben a találkozásokban a szeretet. Szinte tapinthatóvá válik Jézus nagy szeretete Lázár sírjánál, amikor is sír Jézus. Sír, mert szeret. Sír, mert az életnek, amit Isten alkotott szaga van. Ő azért jött, hogy az Isten alkotta rendet helyreállítsa.

Jézus derűs ember. Egész életét, tanítását átszövi az élet pozitív szemlélése. Az egy megtérőnek szóló öröme. „Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való!” – mondja a házasságtörő asszony üldözőinek. A legkisebb reményforrást is megkeresi. Izaiás jövendölése szerinti Messiás, aki „a megroppant nádat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki”. Ennek a derűnek, belső békességnek az alapja: élete bizalomra épül. Ezt várja követőitől is. A mai evangéliumi történetben is a bizalmat jutalmazza csodával. Egy átdolgozott eredménytelen éjszaka után az apostolok fáradtak, kedvetlenek. Jézus szívességet kér tőlük. Megteszik, mert jó emberek. S amikor befejezi beszédét – az Atyáról, aki szeret és gondoskodik -, akkor munkát ad Péteréknek. Evezzenek! Halásszanak! S ahol alkalmas időben nélküle semmit sem találtak, most alkalmatlan időben, fáradtan, de vele - soha nem látott fogás a jutalmuk.

Alig lett vége a véres üldözésnek, alig kapott szabadságot a kereszténység 313-ban Konstantin császártól, máris belülről kezdte el gyengíteni az egyházat a Sátán. Eretnekség kezdett terjedni. Áriusz azt hirdette, hogy Jézus nem igazi Isten, hanem csak az Atya fogadott fia. Teremtmény, más mint az Isten, bár a teremtmények fölött áll. Ez a tanítás sok embert, köztük püspököket, papokat is megtévesztett, és széthúzás támadt az egyházban. A császár sem látott tisztán. Ezért igazhitű püspökök tanácsára összehívta a zsinatot, a püspökök tanácsát. 318 igazhitű püspök gyűlt össze, ítélte el Áriusz tanítását és fogalmazta meg az igaz hit alapjait, a ma is imádkozott hiszekegyet.

Ennek a történetnek az előzménye, hogy Jézus vitába keveredik a zsidó vezetőkkel. Ennek a vége, hogy meg akarják őt kövezni. Jézus erre eltűnik előlük, kimegy a templomból. Mi hogyan tennénk meg ezt? Alighanem a legbiztonságosabb úton, a lehető leggyorsabban mentenénk a bőrünket. Jézus nem így tesz. Nem a maga megmentésén jár az esze. Ezt mutatja, hogy észreveszi a bajba jutott embert, és őt menti meg.

Egyetlen fiát temeti egy özvegy édesanya. Ha öt fia lenne, akkor is aki meghalt, az egyetlen lenne, mert belőle nincs még egy. Millió emlékkel kötődnek össze. Minden gyász fáj. Ez különösen. Ekkor találkozik Jézussal, aki osztozik nemcsak gyászában, hanem fájdalmában is. Egyúttal ezzel a történettel a gyászt, fájdalmat viselő emberek iránti keresztény magatartást is bemutatja Jézus.

A hit az üdvösséghez pótolhatatlan. Aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik. A szentéletű atyák a hitet a szemhez és a fülhöz hasonlítják. Ezzel lát és hall a lélek. Hit nélkül süketnémák vagyunk. Mi a hit? Szabad elfogadása annak, amit az Isten kinyilatkoztatott. Nem tudatlanságból hiszünk. Történet: fiatalok+pap - vonat heccelik: azért hisz, mert nem tud valamit visszakérdez a pap: hogy hívnak? Józsi. - Honnan tudod? Benne van az anyakönyvben. Láttad? Nem. Akkor? Anyám mondta, és ő látta. Elhiszed neki? Igen, mert ő az anyám, és nem csap be. - Nos, mi is így vagyunk az Istennel. Elhisszük, mert ő az Atyánk, és nem csap be minket.

Ez az az ünnep, amely szinte mindig nagyböjtre esik, de soha nem teszi odább a keleti egyház. Még akkor sem, amikor nagypéntekkel egy napon van mint tavaly volt. Még akkor sem, amikor húsvét ünnepével kerül egy napra. Miért? Azért, hogy pontosan kilenc hónapra legyen karácsonytól. Mert e nélkül a nap nélkül nincs karácsony. E nélkül az ünnep nélkül nem ünnepelhetnénk egyetlen keresztény ünnepet sem. Ezért kezdődik úgy a mai tropár: Ma van a mi üdvösségünk kezdete és az örök titoknak kinyilatkozása

Egy sokistenhivő, személytelen energiákra építő világban fontos tudatosítani, hogy csak egy Isten van. Ez az Isten Szent: ellenzője minden rossznak és igenlője minden jónak. Az ő jelenléte megtisztít, mint Izaiás prófétát. Az ő szavaival mondjuk áldozás után. Íme, ez illeti ajkaimat, elveszi gonoszságaimat, és bűneimtől megtisztít. Ő a mi mindenható Atyánk. Erről beszél nekünk nagyböjt közepén Krisztus keresztje. Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta érte. Krisztus Keresztje az Atya szeretetének csúcsa. Csak felőle közelítve érthető meg. Üzenete: Isten nem a világ csendőre. Nem mumus. Nem bilincseket, törvényeket gyártó önkényúr, hanem jóságos, szerető atya, aki akkor is szeret és segít, amikor már meg sem érdemeljük.

Barlangokban lakott … mindenki félt tőle … meztelen volt … megbilincselték, de láncait szétszaggatta … Jézus ráparancsolt a gonosz lélekre … az ember gyógyultan, ép ésszel ült lábainál … a konda a tengerbe fulladt … a gadaraiak kérték Jézust, hogy távozzék el határukból. (Lk 8, 26-39.) Miután a vihart lecsendesítette Jézus, félelem szállta meg tanítványait. Kicsoda ez, hogy még a szél is engedelmeskedik neki? – kérdezgették egymástól. Jézus ezzel a csodával válaszol tanítványai kérdésére. Nemcsak a természet ura. Nem a fizikai viharokra specializálódott. Az élet, a világ rendje, békéje fontos számára. Ő a magasságbeli Isten Fia – és ezt a gonosz lelkek mondják ki. Ő Isten rendjét, békéjét hozza. Isten nélkül a világban káosz van. Vele kozmosz=rendezett, szép a világ is, az ember is.

Ilyen időtájt, vagy egy kicsit később, november második felében, amikor vége lett az őszi esőknek, indult el Palesztinában a földműves vetni. Nem úgy, mint nálunk, hogy előbb szántunk, aztán vetünk. Ott előbb elszórta a vetőmagot, aztán jött a szántás. Amikor beforgatták, a tövisekkel együtt forgatták be. A köves talaj is ilyenkor derült ki. Az útszéli mag pedig nem került be a földbe.

Ez a példabeszéd egy miniatűr egyháztan. A király az Isten. A fia, akinek a lakomát rendezi. Jézus Krisztus. (A gyilkos szőlőművesekről szólópéldabeszéd után hangzik el ez a rész, jelezve, hogy nem csak jogos járandóságát kéri a gazda, hanem örömét is megosztja szolgáival, asztalához is meghívja őket.) Szolgáit a különböző korok, más-más névvel illették: pátriárkák, próféták, apostolok, püspökök, szerzetesek, papok és igaz életűek. Meghívott pedig minden kor minden embere. Nem csak a megkereszteltek!

Miután a vihart lecsendesítette Jézus, félelem szállta meg tanítványait. Kicsoda ez, hogy még a szél is engedelmeskedik neki? kérdezgették egymástól. Jézus ezzel a csodával válaszol tanítványai kérdésére. Nemcsak a természet ura. Nem a fizikai viharokra specializálódott. Az élet, a világ rendje, békéje fontos számára. Ő a magasságbeli Isten Fia és ezt a gonosz lelkek mondják ki. Ő Isten rendjét, békéjét hozza. Isten nélkül a világban káosz van. Vele kozmosz=rendezett, szép a világ is, az ember is.

Év végi hálaadásra siető család kisfia mondja: De kár, hogy elmúlt az év. Rövidebb lett az életem egy évvel. Testvére: Én örülök, hogy elmúlt. Nem bánnám, ha már fél évvel öregebb lennék, és túl lennék az érettségin. Apa: az elmúló év olyan, mint egy idős ember. Két zsákot visz a hátán. Egyikben ez elmúlt év öröme, másikban a bánata. Azt gondoljátok most végig, melyikből volt több. A szomszéd kisfiúnak biztosan a bajból jutott több az elmúlt évben, mert szinte végig feküdte betegen az egész esztendőt.

Kevesen tudják az esztendő utolsó napját mulatsággal búcsúztatók közül, hogy az év utolsó napjának névadója ki is volt. Pedig használjuk a nevét, hiszen azt mondjuk: „megyünk szilveszterezni”. Ismerkedjünk meg e nap védőszentjével, és az életének szellemében búcsúztassuk el az óévet és kezdjük el az újat.

A jerikói vak gyógyulásának története Szent Lukács evangéliumában Zebedeus fiainak kérése után következik. Ők akik már hosszú ideje Jézus nyomába szegődtek -, földi léptékű hatalomban gondolkodnak, és miniszterséget kérnek Jézustól, az ő országában. Hallanak, de nem értenek, néznek, de nem látnak. Mennyire más Bartimeus, a jerikói vak. Nem lát a szemével, de a szívével, a hitével jobban látja, hogy kicsoda Jézus, mint a leghűségesebb tanítványok. Dávid fiaként szólítja meg. Tudja, hogy ő Isten küldötte. Nem alamizsnát kér tőle mint másoktól szokott, - hanem a látás ajándékát. Mégpedig nagy hittel, messzire kiáltva. Ezért a magatartásért t.i., ha valaki nyilvánosan Messiásnak, Isten küldöttének vallja Jézust a farizeusok és írástudók mindenkit kizártak a zsinagógából, ami azt jelenti mai nyelven, hogy törvényen, társadalmon kívüli lett. A vak ember vállalja ezt valami sokkal fontosabbért: a testi látásért és a lelki békességért.

Beszéltünk arról, hogy mit jelent hinni? Kiben hiszünk? Egy Istenben, aki teremtett világot és benne az embert, aki gondot visel ránk. Jézus Krisztusban, aki a világot megváltotta és a Szentlélekben, aki a világot megszenteli. Róluk sokat szól a prédikáció év közben. Beszéljünk most a Hiszekegy folytatásában az Egyházról. Isten országa Jézus mondja nem e világból való. Az egyház horgonya is a túlsó parton van. Nincsenek földi értelemben vett határai, határőrsége, hadserege. Isten országa Isten egyháza köztetek van. Ahol ketten, vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük - mondja Jézus. Szeretetközösség. A három isteni erény: a hit, a remény és a szeretet élteti.

Gyerekkorunkban gyakran kikaptuk az utcán a kezünket a szülők kezéből és előre futottunk. Néha elbújtunk előlük, máskor ők húzódtak be egy kapualjba, hogy lássuk, mennyire egyedül vagyunk nélkülük. Jézus virágvasárnap nem bújócskát játszik, hanem épp az ellenkezőjét: meg akarja mutatni nekünk az élet értelmét. Előre megy, hogy lássuk: ez az út számunkra is járható, nem kell félni. Amit eddig következetesen elutasított, azt most elfogadja: hagyja, hogy ünnepeljék.

A kenyérszaporítás ószövetségi előképe a manna. Isten a hűséges népet a pusztában, a semmi közepén, hosszú időn keresztül táplálja. Miért? Mert szeretik őt. Mert szereti őket. Elizeus próféta száz emberével lakik jól húsz kis árpazsömléből, és még marad is. Miért? Mert Isten ügyében járnak. Az ószövetségi előképek, az újszövetségi kenyérszaporítás, az utolsó vacsora csodája ugyanazt üzenik: Isten valóban szánja az éhezőt. Valóban szereti a gyermekeket. Valóban meggyógyítja a beteget. Isten szeretete nem elmélet, hanem gyakorlat. Krisztus követői sem elméletben szeressenek, hanem VALÓBAN! Krisztus követése a valós élet gondjainak enyhítése.

Feltámadt Krisztus! Tamás apostol válasza erre: Hacsak nem látom, nem hiszem! Tamás kishitű. Bennünk is van ebből a gyengeségből. Nézzük meg, hogyan lehet úrrá lenni fölötte. Alapállás: Tamás apostol nem hitetlen, még ha így is hívjuk. Inkább elkedvetlenedett. Látta Jézus vereségét. Vele együtt a jóba vetett reményét is eltemette. Mindennek vége! ugye ismerős. Öngyilkosságra készülők fejében gyakori ez a látásmód. Pedig dehogy van mindennek vége! Csak én ragadtam le egy helyen, egy gondolatnál. Csak én nem látok túl az eseményeken. Ha Tamás nincs egyedül, ha végiggondolja Jézus élettét, szavait, akkor nem veszíti el a reményt.

Megszoktuk, hogy november elsejéhez kapcsolódik a római katolikus hagyományt követve Magyarországon a mindenszentek ünnepe, pedig a keleti egyházban a mai vasárnapon van a helye. Miért éppen itt? Mert az egyház születésnapja pünkösd. A Szentlélek az, aki erőt adott a szenteknek, minden szentnek ahhoz, hogy megvallják és megtartsák hitüket. Az egyház élete, benne a szentek élete a pünkösdi Lélek hatásának eredménye. Ezért ünnepeljük őket ma.

Kedves szokás ilyenkor Boldog Új Évet kívánni. Jólesik mondani is, hallani is. Boldogabb lesz tőle az év kezdete. De ahhoz, hogy hosszabb távon is boldog legyen, nem csak kívánni, hanem formálni is kell az esztendőt. Mit tartogat az újév? Ha riportot készítenénk vele, akár így is hangozhatna: - De kicsi a táskád. Ennyire keveset hoztál nekünk? - Nem kevés ez. De én magvakat hozok. Lehetőséget tartogatok minden nap. Ha jó talajra hullnak, ha tudsz vele bánni, akkor nagyon naggyá nőnek ezek a magvak. Hogy melyek ezek: Ajándékaim két csoportra oszthatók. Az egyik csoportba tartozókat mindenki ingyen kapja. (De jó szíved van ÚJ Esztendő!). Pl. pár hónap múlva megérkezik a tavasz. Kizöldellnek a fák, visszajönnek a vándormadarak, kinyílnak a virágok. Hozom a nyarat, gyümölcsökkel, aratással, terméssel.

Temetőben jártunk szinte mindannyian az elmúlt napokban. Találkoztunk elhunyt szeretteinkkel. Aki hagyta beszélni a mécseseket, ugyanazt az üzenetet hallotta, mint amit a mai evangélium tartalmaz. Mindenek előtt azt, hogy minden élet véget ér egyszer. Van halál. Aki erre nem készül, az nem felnőtt, hanem felelőtlen gyermek. Aki erre nem készíti fel gyermekeit, az hamis életre neveli, zsákutcába küldi őket. Másik üzenete a síroknak és a példabeszédnek, hogy ami a halálon túl van, az örök. Örök az élet és örök a kárhozat is. Nincs már alkalom a javításra. Elhunyt szeretteink nem keltek ki, hogy befejezzék, amit elkezdtek, kijavítsák, amit elhibáztak. Állapotuk végleges. Semmit nem vittek magukkal abból, ami itt fogható. Ami minket sírjukhoz vitt, az a lelki örökség. Nem a vagyon. A szeretet, amit tőlük tanultunk. A hit, amit ők hintettek a szívünkbe.

Feltámadt Krisztus! Annyiszor elmondtuk már, hogy nem is igazán érezzük ennek a mondatnak és eseménynek a hatalmas súlyát. Mert ha nem támadt volna fel, hiába való lenne a hit, az élet. De mivel feltámadt, érdemes élni, szeretni, szenvedni, mert Krisztussal minden a végtelenség távlatába nyílik. A feltámadás súlytalanságának kialakulásához nagyon hozzájárult a modern technika. Miközben örülünk, hogy filmek készülnek Jézusról, a Biblia eseményeiről, egyúttal a trükkök, a technikai megoldások, a mesék világa felé viszik az eseményeket a nézők számára. Családlátogatáskor egy anya mondta aki nem volt hajlandó beíratni fiait hittanra (ez nálunk ritka, mint a fehér holló) -, hogy ő minden este a többi mesével együtt a bibliából is olvas a gyermekeinek.

Szombat elmúltával, a hét első napján a sírhoz mentek az asszonyok. Kenetet vittek magukkal A korán kelők, a lelkiismeretesek, a hálás lelkületűek, a figyelmes szeretettel élők azok, akiknek különös kegyelemben van részük. Akik tudják, mi a kötelességük, és teszik azt akkor is, ha ezért lenézik, kinevetik őket. Teszik akkor is, amikor senki nem teszi. Teszik akkor is, amikor ez meghaladni látszik erejüket. Kenetet visznek magukkal, mert nagypénteken nem volt idejük megkenni Jézus testét. Miért fontos ez? Az olajjal való megkenés a keleti ember gondolkodása szerint az élőnek erőt, szépséget, egészséget ad. A halott testet tartósítja. De nem csak a testet, Amíg a halott keresi a helyét az alvilágban, a holtak országában, addig a kenet tartósítja a földi örömöket, így könnyebb a halottnak a beilleszkedés a túlvilági életbe.

Mi a legszembetűnőbb változás az apostolok viselkedésében pünkösd után? Jézus bezárt ajtókat talál, amikor feltámadása után keresi őket. A Szentlélek is bezárt ajtón át érkezik az apostolokhoz. Ám leszállása után már kinyílnak az ajtók. Ekkor már ki mernek állni hitükkel, Krisztus feltámadásának örömhírével az emberek elé. Ez az igazi változás az apostolok életében. A Szentlélek igazgatja lépteiket. Kinyílik az életük mások felé.

Eddig pozitív húsvét utáni találkozásokról beszéltünk. Mindegyik kétségekkel indult, de hittel és a találkozás örömével ért véget. Péter halfogás utáni találkozása a feltámadottal a megerősített szeretet és küldetés útját is megmutatta. Most egy héttel húsvét után Tamás apostol hitének útját figyelhetjük meg. Milyen ember Tamás apostol? Realista. Nem sző álmokat a Jézussal való közös uralkodásról, mint Zebedeus fiai. Lázárhoz menet mondja: Menjünk mi is, hogy meghaljunk ővele! Tudja, mi lesz Jézus útjának vége. Ugyanakkor bátor is. Nem fél menni Jézussal, pedig tudja, hogy baj lehet: most akartak a zsidók megkövezni, és mégis oda mégy?

Nagyböjtre készülve ma a farizeus és a vámos történetével megkérdezi tőlünk egyházunk: milyen a vallásosságod? Ennek nagyon jó mércéje az imádság. Hogyan imádkozol? Mint a farizeus: büszkén, elítélve másokat, dicsekedve a teljesítményeddel? Vagy mint a vámos: alázatosan, bocsánatot kérve a hibákért és mulasztásokért? Miért jó ez a kérdés a böjt előtt? Mert onnan kell elindulni Isten felé, ahol vagyunk. Nehogy becsapjuk magunkat, mint a farizeus, aki előrement, és imádság közben lemaradt.

A szentföldön a víz nagy kincs manapság is. Sok településen bizottság működik a víz igazságos elosztására. Aki nem tartja be rendeleteiket, el kell költöznie a faluból. A forrásvíz igazi csemege. Jézus korában az emberek az esővizet fogták föl, és azt itták. Ha valahol volt kút, melyet forrás táplált, aköré falu épült. Így volt ez Szikarban is. A település is, a kút is megvan ma is. Kb. 50 m mély. Vize jóízű.

A régészeti ásatások során a kutatók megtalálták az evangéliumban említett fürdőt, annak mind az öt oszlopcsarnokát. Felirata jelezte, hogy a görögök és a rómaiak is nagyon szerettek ide járni, és sokan találtak itt gyógyulást. A szó: Betesda, vagy Betszaida = bevágás. Egy meredek hegyoldalba bevágták a fürdőt. Oszlopsorokkal támasztották meg a partoldalt. Legalul csak a medence volt. Felül kellett várakoznia annak, aki nem volt a vízben. Így érthető a béna panasza, hogy mire az öt lépcsősoron leért a medencébe, akkorra már sokan megelőzték.

A farsangi forgatagból ráhangolódni a nagyböjti sugárzó szomorúságra nem megy azonnal. Szertartásunk tervezői, a szentéletű atyák tudták ezt, azért időben elkezdik gondolataink, lelkünk alakítását. A nagyböjtöt előkészítő első vasárnap a mai. Ezek az előkészítő vasárnapok egy-egy bibliai történet segítségével egy-egy emberi tulajdonságunkra akarják terelni a figyelmünket. Zakeus történetével azt kérdezi ma egyházunk: van e bennem is erős vágy látni az Urat? Sokszor jelentéktelennek tűnő események feje tetejére állítják terveinket, alapvetően megváltoztatják életünket. Egy futó pillantás, biztató mosoly, Vállveregetés, dicséret életpályák elindítója lehet. Mi kell hozzá? Kimozdulni a megszokottból. Akarni tudni, látni mást, többet. Vágy, mint Zakeusnál. Ez a vágy sokszor nem több mint egyszerű, de erős kíváncsiság.

A naimi ifjú történetében a feltámadás előszele érinti meg az olvasót. De messze nem csak a fiatalemberről szól ez a történet. Nem csak ő kapja vissza az életét. Édesanyja is. Fia halálával ugyanis elveszítette egyetlen támaszát, védelmezőjét. Mindenkinek kiszolgáltatott, könyöradományon tengődő emberré lett. Nem csak a halott fiú, hanem az élő anya is megtapasztalja, hogy Isten meglátogatta az ő népét. Melyek ennek a látogatásnak a lépései? Jézus először megállítja a menetet. Életünk menetét is. Törvényeivel: Az Úr napját szenteld meg! Embereket, eseményeket, néha tragédiákat felhasználva. Állja meg! Ne fuss el a halál elől. Az élet tragédiái elől. Ne fesd át azokat. Hajlamosak vagyunk a nekünk nem tetsző, kellemetlen dogokat átfesteni. Egész iparágak jöttek létre a halottak kifestésére, hogy ne kelljen találkozni, még arra a rövid szertartásnyi időre sem az elmúló élet valóságával. Elmegyünk mellette, és úgy élünk, mintha nem lenne halál.

Ebben a nagyböjtben a hét bűnbánati zsoltárt átelmélkedve készülünk Sajópálfalán a húsvét megünneplésére. A bűnbánati zsoltárok közül az 50. és a 130. zsoltár a legismertebb. Az 50. zsoltárt minden Szent Liturgia előtt elmondjuk, a 130. zsoltárt pedig a Vecsernyén énekeljük előversként. Húsvétra készülve most ez utóbbi üzenetét nézzük meg közelebbről. A 130. zsoltár zarándokzsoltár volt. Az ünnepre Jeruzsálembe menők énekelték út közben, vagy a templom kapujához érve, ahol a leviták és a papok fogadták őket, és együtt imádkozva mentek be a templomba. Valahogy úgy, ahogyan Máriapócsra, vagy Sajópálfalára bevonulnak a zarándokok napjainkban is, nem zsoltárt, hanem Mária éneket, vagy a Nagy Doxológiát énekelve. Ezt a zsoltárt tehát minden férfi ismerte a választott nép tagjai közül, hiszen számukra kötelező volt a jeruzsálemi templomba való zarándoklat.

A városi ember elmegy a szentéletű atyához: Atyám! A városban, a családban nem lehet erényesen élni. Ott fogom hagyni a családomat, és kijövök én is a pusztába, hogy üdvözülhessek! Nem fiam válaszolja az atya. A hely nem üdvözít, de nem is visz a kárhozatba. A tettek üdvözítenek és kárhoztatnak. Nézd meg a Bibliát! Lót istentelen emberek között élt, mégis üdvözült. Júdás az apostolok között élt, Jézus közelében, mégis elkárhozott. Lehet megdicsőülni szegényes is, mint Illés, és gazdagon is, mint Ábrahám. Jób üdvözül, mert nem csak magára gondol. Dávid is üdvözül, pedig király volt. A katonatiszt Kornéliusz éppúgy, mint a fiatalságuk ellenére Isten szeretetében élő Dániel és társai.

Jézus csak a zsidók között tanít. Jó pedagógus. Tudja, hogy ha mindenhová el akarna érni, sehol sem lenne hatékony a munkája. Ezért koncentrálja azt. 12-emberre a tanítványok körét, és a hithű zsidókra a tanítást. Miért? Nekik van egy alapjuk, amelyre már építhet. Ha a pogányoknál kezdené, csak harminc év az alapozásra kellene, hogy helyes Istenképük lehessen. Csodáival azonban a pogányok felé is jelzéseket ad. Ld. A százados szolgája, a kánaáni asszony leánya. Most pedig elviszi tanítványait pogány területre. Itt mutatja be, hogy helyes, alapvető istenhit nélkül, mennyire hatékony és romboló tud lenni a Sátán. Egyúttal azt is, hogy mennyivel erősebb az Isten, mint az Ördög. Még a Sátán sűrített hatalma is kevés. A légió 6000 főt jelent. Ennyi is kevés a gonoszból ahhoz, hogy Jézust legyőzze. Még saját felségterületén sem képes Isten Fia fölé kerekedni.

A látás utáni vágy emberi természetünk legalapvetőbb tulajdonsági közé tartozik. Korunk emberét különösen jellemzi ez. Ezért öltött roppant méreteket a túrizmus. A TV szinte az egész világot szobánkba hozza. Fontos látni a testi szemünkkel! A fény meghatározó a tájékozódásban, a szép felismerésében. Templomainkat kelet felé építjük. A fény felé, lelki értelemben az örök fény, Jézus felé fordulunk, hogy legyen fénye, jó világítása életünknek.

Mi az alapkép, a minta, amelyből egyházunk kiindul a házasság titkának megközelítésében? Az esküvőn olvasott apostoli és evangéliumi szakasz a felelet erre. Az egyház és az Isten kapcsolata, illetve Mária és Isten kapcsolata. Mária azért áll az egyház tiszteletének központjában, mert ő az emberi szeretet és az Isten iránti tisztelet legtisztább kifejezése. Kelet ezért Máriát, mint Istenszülőt tiszteli. (Nyugat inkább, mint szüzet.) Mi jellemzi Máriát? Szeretet és engedelmesség. Istenbe helyezte egész élete értelmét. Elfogadta, hogy testét és vérét Isten Fiának adja. Ez a lelkület az, amely megjelenik az egyház életében, és ez az, amely alapja kell, hogy legyen a házasságnak is.

Jézustól többször is megkérdezték, hogy mikor lesz a világ vége. Ezzel a példabeszéddel arra akarja figyelmeztetni hallgatóit és minket is, hogy nem az a kérdés, hogy mikor lesz, hanem az, hogy Hogyan éltél. Hogyan gazdálkodtál az életeddel, amit Istentől kaptál. Néhány alapinformációt tartalmaz ez a példabeszéd arról, hogy mit is kaptunk, hogyan kaptuk?

A görög bölcset megkérdezték tanítványai: Milyen az Isten? Így válaszolt: Ha meg tudnám mondani, vagy az isten nem lenne igazán Isten, vagy én lennék az isten. Istent nem lehet szavakba zárni. De nagyon sok mindent tudunk róla. Tudjuk, hogy Lélek az Isten. Mikor egy atya ezt a gyermekeknek úgy magyarázta, hogy az Istennek nincs teste, akkor az egyik kisfiú így fordította le magának. Értem! Akkor csak keze, lába, és feje van. Persze nem így van. Isten Lélek. Nem látható. Nincs létezése anyaghoz kötve. Még annyira sem, mint az emberi lélek, melynek hordozója az emberi test. Isten nincs bezárva a világba. Nincs helyhez, vagy időhöz kötve. Mivel lélek, lelkünk kapcsolatba léphet vele. Imádságunk ezt a kapcsolatot valósítja meg.

Jézus derűs ember. Egész életét, tanítását átszövi az élet pozitív szemlélése. Az egy megtérőnek szóló öröme. Az vesse rá az első követ, aki bűn nélkül való! mondja a házasságtörő asszony üldözőinek. A legkisebb reményforrást is megkeresi. Izaiás jövendölése szerinti Messiás, aki a megroppant nádat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki . Ennek a derűnek, belső békességnek az alapja: élete bizalomra épül.

Jézust egy örökségi vitában kérik fel közbenjárónak. Az örökösödést Mózes könyve, a Másodtörvénykönyv szabályozta. Ezért a tekintélyes törvénytudókat szívesen kérték fel egyegy vitás kérdés eldöntésére. A mózesi törvény szerint az elsőszülött fiúé a telek teljesen és az ingóságok kétharmada. Úgy látszik, az illető semmit sem akart adni testvérének. Jézus nem vállalja a bíró szerepét. Helyette a vagyon túlértékelésének veszélyéről mond példabeszédet.

A testi életbe sem készen születünk. Felnövünk, mások segítségével sajátítjuk el mindazt, ami az élethez szükséges. A fizikai életnek megvannak a maga nevelési eszközei. Ugyanígy a lelki életnek is. Az örök élet számára sem készen születünk. Lelki növekedésünket is sokan segítik. A lelki nevelésnek is megvan a maga eszköztára. Vannak állandó, fix eszközök, ilyenek az isteni és az egyházi törvények, szokások, hagyományok. Lelki növekedésünk legnagyobb kegyelmet, isteni segítséget hordozó mobil, egész életünket átfogó segítői a szentségek. Ezek az egyház által rendelt látható jelek, melyek láthatatlan isteni kegyelmet közvetítenek.

Ami az egyház életében Pünkösd volt, az az ember személyes életében a bérmálás. Mi is történt az apostolokkal, az egyházzal? Létrejött. Elindult. Lendületet kapott. Az igazság Lelke elvezette őket a teljes igazságra. Az írástudatlan halász, Péter úgy beszélt pünkösdkor, hogy mindenki értette. Ugyanez később is jellemző az apostolokra. Isten Lelke minket is megvilágosít, hogy lássuk, értsük és átadjuk a tőle származó igazságot. Istenről csak érthetően szabad beszélni. Kivéve a prófétálás és nyelveken szólás adományát.

Az Isten Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel egyszer s mindenkorra megbocsátotta minden ember bűnét. Ám ez a megbocsátás ránk csak akkor vonatkozik, ha helyreállítjuk az Istennel való kapcsolatunkat. Ezt a kapcsolatot a bűn rontja meg, rombolja szét. A gyónás ezt hozza helyre. Gyónás = életünk visszatérése Istenhez, Krisztuson és az egyházon keresztül. Helyreáll a keresztségben létrejött kapcsolat. Hogyan kezdődik a gyónás? Úgy, hogy először tudatosítjuk: van bűn. Nekem is van bűnöm. Hogyan történik ez? A bűn jelzőrendszere segítségével. Mi jelzi számunkra a bűnt? Először is a lelkiismeret. Amelyet el lehet fojtani, és akkor nem működik, nem jelzi vissza a rosszat. De lehet karban tartani is, és akkor ahogyan szent Pál apostol írja még a pogánynak is pontosan jelzi, mi a jó és mi a rossz. Karbantartása a rendszeres esti lelkiismeret vizsgálat, a lelki tükör használata gyónásra készülve.

Ennek a történetnek az előzménye, hogy Jézus vitába keveredik a zsidó vezetőkkel. Ennek a vége, hogy meg akarják őt kövezni. Jézus erre eltűnik előlük, kimegy a templomból. Mi hogyan tennénk meg ezt? Alighanem a legbiztonságosabb úton, a lehető leggyorsabban mentenénk a bőrünket. Jézus nem így tesz. Nem a maga megmentésén jár az esze. Ezt mutatja, hogy észreveszi a bajba jutott embert, és őt menti meg.

“Abban az idöben egy hordágyon fekvö bénát hoztak Jézus elé. Hitük láttára Jézus ezekkel a szavakkal fordult a bénához: Bízzál fiam, bocsánatot nyertek büneid! ” (Mt.9,2.) Jézus ebben a szentírási részben a helyére teszi az értékeket. Először a lelket gyógyítja, és csak aztán a testet. Milyen a mi sorrendünk? Fontos a test egészsége. Nagyon sok időt, pénzt fordítunk rá. Mennyi aggódás, virrasztás kíséri egy gyermek életét, amíg felnő? Hány pelenka, mennyi étel, ital? Orvosra, gyógyszerre bizony nem keveset költünk. A pihenés megszervezésére, a szépségünk ápolására, a ruhatárunk felfrissítésére, a kényelemre, a lakásra rengeteg időnk, munkánk, pénzünk jut. Van, akinek annyira fontos az életnek ez a szelete, hogy másra már nem is jut ideje, ereje.