70 éves korában véget ért N testvérünk élete és egyben szenvedése is. Hiszen már több, mint egy éve ágyban fekvő, súlyos beteg, s egy év alatt hányszor kellett megfordulni a betegágyban, ha van hozzá egyáltalán erő, s hányszor sóhajt fel a beteg: Jaj Istenem, segíts! 1. A szenvedés egyetemes emberi jelenség az eredeti bűn óta. Isten ugyan meg akarta kímélni az embert a szenvedés minden fajtájától, de az emberiség ezt a külön ajándékot eljátszotta a bűn által. Azóta általános a betegség, a szenvedés a fájdalom. A szenvedő Jób is ezt hangsúlyozta:„Az asszony szülöttje, az ember, rövid ideig él, kínja azonban van jóllakásig.” (14,1) A szenvedések nem kis része magáétól az embertől, az emberi felelőtlenségből, szenvedélyekből, egymás iránti gonoszságból származik. Sok-sok boldogtalanságot okozunk egymásnak. Nemcsak a háborúságokra gondolok, hanem a családi békétlenségekre is. Mennyi szenvedést meg lehetne spórolni, ha jobbak lennénk! Még a betegségek is nehezebben érnének el bennünket! Igaz, vannak elkerülhetetlen kopások, öregedések, amelyeket nem nagyon lehet kikerülni.