1. „Közelebb, közelebb, Uram, Hozzád…” Így énekeljük egyik énekünkben. S magunk is érezzük, hogy napról-napra közeledünk valamennyien sorsunk beteljesüléséhez: halálunk napjához és Istenünkkel való találkozásunk percéhez. Legalábbis ezt reméljük. A mi István testvérünk már elérte a földi élete végét, és Isten színe elé áll, hogy elszámoljon tetteivel. S abban bízunk, hogy sok betegsége, hosszantartó szenvedésének súlya alatt lelke is megérett arra, hogy – imáitok segítségével – kedvező Ítéletben részesüljön. Csak pár évvel előzött meg bennünket, így már mi is énekelhetjük: Közelebb, közelebb Hozzád, Uram. Testvérünk nem érhette meg a híres István napot, neve napját, melytől csak pár nap választotta el.