B./K. T.! Amikor Jézus, a mi Urunk a földre lépett, mélységes téli éjszaka vette körül az egész emberiséget. Nem a külső, természetben lévő éjszakára gondolok, hanem arra a lelki sötétségre, mely a szíveket körülvette. Nem hiányzott akkor sem a világból a gazdagság. Még akkor sem, ha százezrek éltek rabszolgasorsban. Volt pénz háborúk viselésére épp úgy, mint korszerű kövesutak vagy fürdőszobák, vízvezetékek készítésére. Nem hiányzott a külső pompa és ragyogás, főleg a császári udvarok életéből. Virágzott a kultúra, művészet és tudomány is, oly annyira, sohasem előtt. Talán mégis az emberek a „halálárnyék” tartományában ülőknek számítottak, a zsoltár szava szerint, s ahogy énekeljük is karácsony éjfélkor: „a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támada”. Mi hiányzott hát, T.! Hiányzott az isten ismerete és az ennek megfelelő élet! Az emberek messze futottak istentől, messze, ívben elkerülték a jó utat, a helyes életet. Egyszóval: istentől távol éltek, ezért borult hideg, sötété éj akkor a világra.