„Keresztények sírjatok, mélyen szomorkodjatok." Sírjunk, szomorkodjunk, hiszen meg van rá az okunk: Jézusunkat szörnyű kínok között keresztre szegezik. Ott függ a latrok között, mint egy gonosztevő, haláltusát vívva. Sebeiből patakzik üdvözítő vére. Arca egyre inkább sápadtabb, teste vonaglóbb. Ajka utolsó hét szavát rebegi, míg végül lehajtá fejét és kiadá lelkét. Sírjunk, szomorkodjunk! Hiszen Ő az a példabeszédbeli örökös. A szőlősgazda elküldte hozzánk, hogy törlesszünk adósságunkból. Mi viszont az evangélium szavaival kiáltottunk fel: „íme az örökös. Jertek, öljük meg Őt és miénk lesz az ő öröksége!"