Kongva-bongva zúgtak bele a harangok a csendbe. „Ki halt meg, ki halt meg?”- kérdezgették az emberek a kapuba állva. Amikor a harangszót meghallottam, ez a szó szaladt ki a számon: Szegény Laci bácsi! De aztán elgondolkodtam rajta, hogy valóban azt kell mondanunk, hogy szegény Laci bácsi? 1. Igen! Tagadhatatlan, hogy valaki szegényebb lett ezekben a napokban. Mindenek előtt szegényebb lett a felesége. Szerető férjét veszítette el, hűséges társát. Imádságban és munkában, lelki életben és életharcban párját. A megosztott munkát, félgondot, házassági köteléket özvegyi kenyérrel cserélte fel, megannyi gonddal, meg az egyedülléttel. Ő valóban szegényebb lett e napon. Szegénységét csak az Úristen tudja befödni. Csak az özvegyek, árvák Atyja pótolhatja veszteségét. Terhén Ő könnyíthet, magányosságát Ő oldhatja egyedül. Szegényebbek lettek gyermekei. Akik egy szorgalmas, jólelkű apát veszítettek el Őbenne. És az unokái, akik a kedves nagyapát annyira szerették.