Szent Ciprián szavai jutnak most eszünkbe, amikor elbúcsúzunk a meleg szívű édesanyától, nagymamától, a velünk együtt érző jó baráttól. Mert a nagy karthágói püspök vígasztal bennünket, így: „Milyen gyakran és világosan lelkünkre kötötte Isten, hogy nyíltan hirdessük, és állandóan tegyünk tanúságot arról, hogy fivéreink és nővéreink miatt nem kell szomorkodnunk, amikor az Úr hívására ettől a világtól megszabadulnak.”