Fiatalkoromban egy farkas családról láttam filmet. Arról szólt, hogy a farkas mama reggeli vadászatra indult. Frissen, nagy életkedvvel lépett ki az odújából. Nem is sejtette, hogy az utolsó útja lesz ez. Nem is álmodta volna, hogy nem térhet vissza kicsinyeihez. A farkas kölykök édesdeden aludtak. Egymáshoz simulva, összebújva. Anyjuk pedig közben halálos hurokba került. A farkassal nem rokonszenvezünk különösebben, mégis szívbemarkoló látvány volt a vergődő mama, s a kicsinyek látványa, amelyek ébredeztek és nem tudták elgondolni, hogy miért késik a tízórai tejecske, s miért kell nélkülözniük anyjuk közelségét: a melegséget, biztonságot és erőt.