Gyászolunk, mert egy csendes kis udvar és kicsi ház ismét szegényebb lett egy szorgalmas munkáskézzel. Amíg itt körülöttünk ismét beérnek a gyümölcsök és közeleg a szüret, ő, az egykori földműves ember elköszön a határtól, melyben sokat dolgozott, hogy családját fenntartsa, és hogy szebbé tegye földünket. Kezei most már lankadtan, erőtlenül hanyatlanak a koporsó deszkájára, hogy soha többé semmit ne ültessen, műveljen, és itt hagyjon mindent és mindenkit.