Fekete vasárnapnak is hívják népiesen ezt a vasárnapot a római katolikus egyházban, melyen N. meghalt. Római katolikus volt ő is. S hogy miért is hívják így? S miért is öltöztetik lila színű ruhába még az oltárt is ott, és miért fátyolozzák le a keresztet is gyászlepellel? Mert küszöbön áll Jézus szenvedésének ideje, s ez gyászidőnek számít az egyházban századok óta. 1. Keresztviselő ember volt évtizedek óta. Ezt az elveszített fél karja is jelezte a vele találkozókkal. Olyan volt ez, mint egy felkiáltójel. Azt hirdette: Emberek! Nézzetek rám! S ítéljétek meg, milyen szörnyű dolog a háború. Milyen rettenetes dolog az, amikor a népek egymás ellen támadnak, és legjobbjaik ott maradnak a csatatéren. Épp a legszebb korban levők! A válogatott legények. A legerősebbek és legszebbek. Azt mondja ez a felkiáltó jel: Nekem is két karom volt, mint nektek. Engem is úgy szült az anyám, egészségesen, két karral. És úgy játszottam a gyermekek közt, boldogan. S el tudjátok képzelni, mit éreztem, mikor arra eszméltem, hogy nincs meg a fél karom? Hogyan futott át agyamon a gondolat: hogy állok így oda anyám elé és ifjú feleségem elé? S mit mondanak majd az emberek? Mit mond majd cseperedő kislányom?