Szeretteink halálával úgy vagyunk, hogy ha kezünkből, lábunkból vágnának le egy-egy darabot, talán még az sem esne annyira rosszul, mint az ő haláluk. Így érzik N. gyermekei, akiket féltve, gondosan nevelt, iskoláztatott, és főként élete párja, aki életének felét, annak örömét, boldogságát veszítette el most: felesége halálával. Szerette volna, ha inkább ő megy el, mert az asszonyok valahogy jobban megvannak egyedül is, mint a férfiak. De ezt nem mi szabjuk meg.