Szomorú szívvel állunk meg koporsója mellett, hogy végső búcsút vegyünk sok szenvedést megért N-től. Néhány esettől eltekintve csak a templomban találkoztam vele. Így marad meg az emlékezetemben, amint botjára támaszkodva megáll az ikonosztázion előtt, látszik rajta, hogy minden porcikájában fáradt, tekintete mégis örömöt sugárzó, mintha azt mondaná: mégis legyőztem a test nehézségeit, s újra itt vagyok. Ez mindig örömöt, szemmel látható megnyugvást nyújtott neki. Vagy lehet elfelejteni azt a tényt, hogy december első péntekjén is kora reggel felkelt, s elindult a templom felé, hogy szentgyónását, szentáldozását teljesítse? De már csak félútig jutott el, ott lett rosszul. Jézus szavát juttatja eszünkbe: „A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.” Ez az akarás, ez a jó szándék jellemezte N.-t. Teljesíteni akarta azt, amire Isten meghívta.