Nehéz szívvel állunk meg N testvérünk koporsója mellett, mert mindössze 33 évet élt, és apró gyermeki maradtak. 1. 33 éves asszonyka még nagyon fiatalnak számít. Ha arra gondolunk, hogy a 33 éves asszonykák még a legszebb korban vannak, amikor már serdülő gyermekeik lehetnek a kicsik mellett, akiknek még nagy szükségük lenne az anyai szeretetre, gondoskodásra, akkor igazán belénk nyilall a fájdalom. Eszünkbe juthat ennek nyomán Dsida Jenő verse: Hálaadás Köszönöm Istenem az édesanyámat, amíg ő véd engem, nem érhet semmi bánat. Körülvesz virrasztó, áldó szeretettel, értem éjjel-nappal dolgozni nem restell. Áldott teste, lelke csak érettem fárad, köszönöm Istenem az édesanyámat. Köszönöm a lelkét, melyből reggelente imádság száll Hozzád gyermekéért esdve. Köszönöm a szívét, mely csak értem dobban. Itt a földön senki sem szeret jobban. Köszönöm a szemét, melyből jóság árad, Istenem, köszönöm az édesanyámat. Ez volt a múlt! N. szíve csak a messziségből dobban most hevesebben, bánatosan, amikor Sanyika és Robika így köszöntenék a mamájukat. Mi pedig most könyörögve folytatjuk ezt a verset: Te tudod, Istenem, milyen sok az árva, aki oltalmadat, vigaszodat várja. Leborulva kérlek, gondod legyen rájuk, hiszen szegényeknek nincsen édesanyjuk. Vigasztald meg őket áldó kegyelmeddel, nagy bánatukat takard el, temesd el.