Íme te is elmégy közülünk, kedves N bácsi! Ravatalodon ott pihentél a tisztaszobában, a szentképek között. Fejed fölött Jézus szíve kép, s Mária kép. 1. A könnyező pócsi Szűz képe. A pócsi Szűzé, akit úgy tiszteltél, akinek kegyképéhez oly sokszor elzarándokoltál, hogy leomolj lábainál, ott a szent helyen, ahol ezrek borulnak le, s ahol annyira átérzi az ember Isten közelségét. A pócsi Szűzhöz siettél sokszor, oda, ahol úgy érzi az ember magát, mint Jákob érezte, amikor egy égig érő létrát látott, amelyen az angyalok és le és fel jártak, s fölöttük állt az Úr, és szólt:„Az Úr vagyok, Atyáidnak Ábrahámnak és Izsáknak Istene. A földet, amelyen pihensz, neked és utódaidnak adom... Nézd, én veled vagyok... Mindenütt oltalmazlak, ahová mégy. Nem hagylak el.” Ő pedig felébredt álmából és így szólt: „Valóban az Úr van ezen a helyen, és én nem tudtam.”